Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
Nagybánya, 1911. Október 8. 4L szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK INIIISriDrEISr VASÁRNAP Előfizetési árak : re 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; " SSévész CTá-nos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca SO. szám alatt. — — TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM.--------- —;—^-----— vi r. Meg aug. .1, t .c vezái^ikket irtán . lapban »Gyermekek delme« címmel, amelyben fölhívtam a haté figyelmét arra, hogy a gyermekbetegségek — s ezek közt a legveszedelmesebb: a vörheny —, kezdenek nagyon terjedni a városon. Első volt a helyi lapok közt a »Nagybánya és Vidéke«, amely vezércikkre méltatta ezt a komoly ügyet s utána a »Nagybánya« szintén megszólalt vezető cikkben aug. 31-én. Azóta a ragály erősen terjedt s immár járvánnyá fejlődött, minden héten mintegy 14 uj betegedés történik és 2—3 haláleset, sőt több is, mivel bélhurut, tüdőgyuladás, veselob stb. cimén könyveltetnek el azok, akiknél az alapbaj tulajdonkép a vörheny volt. E héten is 14 újabb megbetegedés fordult elő. A szegény gyermekek gyanútlanul lézengenek köztünk s mi felnőttek nem vagyunk elég okosak és erélyesek őket megvédeni. Nem, mert igen kevés történik ezen a téren. Tessék megnézni Budapesten, hogy meg- rendszabályozták azt a pár kolerást, vagy akár Fernezelyen hogy lokalizálták a rettentő küteges tífuszt. Lehet az, csak akarni kell. Az iskolák bezárása dicséretre méltó helyes dolog volt, talán ha beáll a hideg, a fagy, újra megnyithatják őket s végre is nem lehetetlen az elmulasztottak pótlása. A gimnázium is veszélyeztetve van s csodáljuk, hogy ezt az intézetet még mindig nem zárták be! Tudomásunk szerint az I. II. osztályban már is hat betegedés történt, sőt egyik tanárnál is fordult elő eset tegnapelőtt, s elszörnyü- ködve halljuk, hogy a tanárok is mennyire kívánnák téve a bajnak, egyik pl. éppen olyan fiú mellé ült, rajzolgatott neki, megsimogatta, a kin úgy szólván, nehány óra múlva kitört a skárlát. Rettentő gondolkodás, hogy csak akkor lehet az intézetet bezárni, mikor már V3-a nyavalyás a tanuló seregnek. Ki fogja magára vállalni ilyen gondolkozással a szülök kétségbeesett panaszát, átkát, szörnyű veszteségét, ha majd áldozatul esik egy néhány a kérleihetlen ragálynek, amely már a felnőtteket is pusztítja. A gimnáziumot tehát föltétlenüi be kell zárni, miért legyen nyitva csak ez az egy iskola, mikor elemi, polgári, ipari^gazdasági, kereskedelmi mind szünetel! Háta fiuk nem olyan becsesek? Mióta ? Kikből áll ki a vér és a pénz adó ? Az államnak nem lehet olyan helytelen rendszere, hogy a nemzet erejét tegye ki veszélynek. Ha ily nagy, itt a fejetlenség és határozatlanság, akkor csakugyan nem marad egyéb hátra, mint hogy kormánybiztost kérjünk és külön járványorvost a minisztertől. A tudomány mai színvonalán kétségtelen, hogy a vörhenyt az érintkezés terjeszti, ebben az összes egyetemi orvostanárok megegyeznek, miért gyűjtik hát naponta össze a gimnáziumi gyereksereget, hogy a fiuk egymáshoz dörzsölődje- nek, együtt birkózzanak, egymás lehelletét be- szivják, mikor a disznót, marhát meg minduntalan elkülönítik s állandóan zárlat alatt tartják, talán csak nem vagyunk annyira kelet felé, hogy emez legyen előttünk az értékesebb! Csüdör Ferenc. [ Nagybánya városának egyik derék, jóravaló liszt viselője halt el szerdán éjjel 3/«l órakor. 20 évig szolgálta Nagybányát; amint kikerült az egyetemről, azonnal a város tisztviselői közé lépett s városi tiszt volt utolsó lehelletéig .ló kedély, tiszta szív, szorgalom, józan élet jellemezték A társadalomnak közkedvelt, népszerű alakja volt egész az utóbbi időkig. Számtalanszor lépett fölműkedvelői előadáson, pompás bohóczestélyeket rendezett fiatalabb korában, kitűnő kuplékat énekelt. A tréfát mindig szerette, barátaival évődött, kötekedett, de közbe-közbe ki-kicsillant az ő arany szive, meiylyel minden szépért, jóért annyira tudott lelkesedni. A nyolcvanas évek végén az ifjúsági körnek elnöke is volt, a bálokban fáradhatatlan táncos annak idején, aki azt akarta, hogy mindenki mulasson. Mióta a Lovrich- és Csüdör családot egymásután annyi gyász érte, azóta aztán ő is beállott a tisztviselő-napszámosok közé, akik húzzák a köznek igáját s aztán odahaza ülnek, nem törődnek a társadalommal. A sok bánat elvágta az ő humorának vénáját jó nagyrészt s boldog családi életében keresett és talált kárpótlást helyette.' Csüdör a Kosztka Emil temetésén volt utoljára kint, aug. 17-én, azóta gyengélkedett, vese-, májbaj gyötörte, majd tüdőbaj is társult hozzá, türelemmel viselte nagy betegségét s várta gyógyulását, mindhiába, elvitte őt is a kérlelhetetlen végzet, aránylag fiatalon, aki még pár évtizedet is élhetett volna. Halála kiterjedt rokonsága, tiszttársai, barátai körében nagy részvetet keltett, hogyne, hiszen a kedves, jó »Fránczinak«, a hűséges barátnak elköltözését mindnyájan nagyon sajnáljuk. Csüdör Ferenc 1858. október 28-án született Nagybányán, iskoláit az itteni elemi és minorita középiskolában járta, érettségit a máramarosszigeli ref. gimnáziumban tett. A honnan aztán a tanári pályára ment a vegytani szakra s azt a kolozsvári tudomány- egyetemen el is végezte, ahol oklevelet nyert. Közben a középiskolai törvényt meghozták, a tanári szakokat rendezték s a vegytan alárendelt szerepet kapott, de különben is nem érzett valami nagy kedvet ehez a pályához, azért a’ budapesti kereskedelmi iskolában elvégezte a könyvvitellant s a városi takarékpénztárnál keresett és nyert alkalmazást 1885 jul. 15-én, előbb csak dijnok volt, majd s. könyvelő 1887. jul. 31-től, 1889 jul. 1-től pedig könyvelő, itt szolgált tiz esztendeig, vagyis 1895-ig. 1895. ápr. 4-én az általános tisztujitás alkalmával a város bizalma pénztárnokká választotta őt s azóta ezt a tisztséget viselte s annak pedáns pontossággal és becsületességei meg is felelt. Csüdör Fe- Teffő* 03 szavazatot kapott ekkoi Meder Ferenc 29 szavazata ellenében. Ma már mindketten elköltöztek az élők sorából s földi mérkőzésekben nem vesznek többé részt. Hogy mennyire pedáns tisztviselő volt Csüdör, bizonyítja, hogy Í6 év alatt egyetlen pénztárvizsgálat alkalmával is, soha sem hiány, sem fölösleg nem volt az ő pénztárában. Ifjú neje és kis fiacskája siratják a korán elhalt férfiút, akinek elhunytéról a család a következő gyászlapot adta ki: »Özv. Csüdör Ferenczné Szopkó Veress Jolán úgy a maga, mint Ferike fia, továbbá özv. Lovrich Gyuláné Puskás Gizella mint édesanya, Veress László és Oravelz Ida mint apósa és anyósa, Csüdör Lajos A romok között. Világos, szép nyári éjszakában lovas emberek vágtatnak a magánosán álló Szermonostor romjai felé. öt férfi és egy asszony. Az utóbbi egy gyermeket is visz a nyeregben. Csupa hab a lovak szügye. A ve- rejtékes arcokat belepi a finom pusztai por. Félelmes vad kinézése van az egész csapatnak. Elől gyönyörű, szép hatalmas fekete ménen valódi óriás. Minden tagja aránytalanul nagy. Árnyéka kísértetiesen rajzolódik a sik mezőn. Egyik szemén fekete kötést visel, a másik szemével minden pillanatban visszanéz. Megfordul széles nyergében s úgy kémleli a tájat. Távol messziségben, épp a láthatár szélén, siető, apró alakok tűnnek föl. Az óriás dühösen káromkodik s elkezdi sarkantyuzni a mént. A nemes állat fájdalmasan felnyerit s kinyújtott testével, mint a madár, repül előre. A többiek csak a monostor fakerítésénél érik utói. Az óriás határozott, szigorú hangon rendelkezik. A lovakat kipányvázzák a belső udvarban s úgy vonulnak a jóformán ép toronyboltozatba. Ott aztán állják az ostromot. Nyikorgóit a rozzant lépcső a nehéz léptek alatt. A baglyok rémes huhogással menekültek az uj foglalók elől. A fölzavart szárnyas egerek egész rajban röpködtek a torony körül. Hangos, mozgalmas íett a végtelen puszta éjjele. Az asszony a gyerekkel a boltozatos pincébe vonult. A férfiak pedig eitorlaszolták a bejáratot, kitisztogatták a löréseket s viharvert, elszánt arccal néztek elébe a közeledő végzetnek. A szeretetnek és békének egykor jámbor hajléka, mely annyi elhagyatottnak, ügyefogyottnak nyújtott segélyt és oltalmat, most romjaiban a gonosz erőszaknak kell, hogy védőbástyája legyen. Pár száz évig virágzott itt István király apátsága, mig egyszer jött a pusztító veszedelem, az istentelen tatársereg. A vad horda tüzes csóvát dobott a monostor fedelébe, kiöldöste a jámbor szent atyákat s nem maradt más, mint a falak, amelyek keményen dacoltak a pusztai viharokkal. Ide vették be magukat az üldözött szegény- legények, mikor látták, hogy nincsen menekvés. Nemcsak hátuk megett szorította nagy pandursereg, hanem minden oldalról körülfogták három vármegye emberei. Ideje is volt már az erélyes, kíméletlen eljárásnak. Az Aiföldön egy percig sem volt biztonságban sem a vagyon, sem az élet. Ez időben értek véget a francia háborúk. A fegyelmezetlen, eldurvult, romlott erkölcsű csapatok szétoszlottak. A muukától elszokott, szilaj katona-embernek nem Ízlett semmi polgári foglalkozás. De annál jobban vonzotta a könnyű, kalandos betyárélet. Eleinte külon-külön szegénylegényeskedtek s tevékenységük a lókötésben merült ki, de hova-tovább, amint egyik-másik véletlenül vért szagolt, nem kerülték a fokos, a pisztoly használatát sem. A puszta magányosságban a közös sors összeverte őket. Választoltak maguknak vezért s formális hadjáratokat viseltek a vármegyékkel, amelyek kezdetben szemet hunytak a betyárvirtus előtt. A böldi-révi rémeset, amikor a szegedi vásárra igyekvő kereskedőket egy szálig legyilkolták, mozdította meg a hatóságot. Becsky Dávid kecskeméti hadnagy csakhamar kifürkészte, hogy a félszemü »Pis- lants« emberei követték el a tömeges rabl^gyilkos- ságot. Ez volt a legkegyetlenebb vérengző banda az egész Alföldön. A vezér egy mesebeli óriás alak, igazi nevét senki sem tudta, társai »Pislants«-nak hívták, mert egyetlen szemével folyton pislogott. Állítólag literátus ember lett volna, amig valami asszonyhistóriába nem keveredett, aminek emberhalál lett a vége. Akkor menekült a hadsereghez, ahol robusztus erejével és halálmegvetö bátorságával mindenekfölött kitűnt. A francia ágyuk elnémultak. A fölkelő sereg szétbomlott. A gyilkoske2Ü diák azonban hasztalan vitézkedett a harcmezön, a polgári társadalomban nem volt egy talpalattnyi helye. így került ö is betyársorba. Nyers, vad, indulatos természete zabolátlanul dolgozott benne. Csak egy teremtett lélek volt, akinek hajlott a szavára, egy gyönge, szép fehér asszony. Alighanem az, akiért kriminálisba keveredett. Hogy mikor került az asszony a pusztára, senki sem tudta, hogy mikor jött, senki sem látta, csak egyszer ott lovagolt a vezér mellett a kalandos éjszakában. A hadnagy pandúrjai az alpári nádasokban verIJRAK ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett Ha z a i gyártraányu KALAPOK, Felsőbányái-utcza bb 4. szám. bb MAYERNEL, 3La.pt3UX.Tc mai m’Zié.xiaB, © olcLa/L.
