Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
1911. Szeptember 3. NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ ségek és károk az utólagos telepitőt terhelik. Mivel azonban az uj váltótörvény megalkotása még hosszú idő kérdése, kérte kamaránk oly kúriai teljes ülési határozat kieszközlését, mely szerint az utólagos telepítés a belföldi leszámítolási forgalomban elismertetik. Örömmel köszöntötte a kamara a múlt évben a váltójog nemzetközi egységesítésének tényleges munkálatba vételét. Egy nemzetközileg egységes váltótörvény alkotásával a kereskedelmi világ régi óhaja teljesednék. Kamaránk a váltójog nemzetközi egységesítésének kérdését szakértekezleten tárgyalta s ennek megállapodásai alapján felterjesztésileg kör- vonalozta álláspontját. Kívánatosnak jelezte kamaránk, hogy az egységes tervezet és a magyar tér vezett közötti megengedett eltérések is a legszűkebb térre szorittasanak, hogy ezáltal az egységesség még tökéletesebben vitessék keresztül. Felterjesztésünket teljes szövegben melléklet gyanánt csatoljuk évi jelentésünkhöz. A jubiláló Szatmármegyei Gazdasági Egyesület életéből. — Irta: Riszdorfer Imre. — A Szalmármegyei Gazdasági Egyesület ez év szeptemberében éri el fennállásának félszázados jubileumát, melyet szeptember hó 21. és október 2-odika közötti napokon nagyobb ünnepségek és általános gazdasági és ipari kiállítás keretében ül meg. A jubiláló egyesületet részben az ünnepségek fényének emelése, de főleg annak agrár-ünneppé tételében agrárpolitikai és gazdasági életünk vezérei, valamint országos testületeink is támogatják. A mai nehéz viszonyok mellett, amidőn a gazdának százféle ellenséggel kell megküzdenie, amikor minden nap újabb és újabb aktuális s a gazda létével szorosan összefüggő kérdéseket vet fel, nagyon helyes, sőt szükséges, hogy a gazdákat az együvé- tartozás érzetének fokozása céljából minél gyakrabban összehozzuk, hogy igy a gazdák megbeszéljék azokat az ügyeket, melyektől boldogulásnk függ; de szükséges ez azért is, mivel az önzetlen vezérek, a lelkes tömegek ezreiből merítik a küzdelemhez szükséges erőt. Ez az ok vezette a Magyar Gazdaszövetséget, amidőn elhatározta, hogy szeptember 28-án Szatmárnémetiben, az egyesület jubiláris kiállítása alkalmából gazda-nagygyűlést, tart. Abból az alkalomból, hogy a közönség tömegesen vesz részt a szeptember 28-adiki szatmári gazda- gyűlésen, nem lesz érdektelen, ha ennek a jubiláló egyesületnek életéből egy nehány olyan dolgot szögezünk le, amely napnál fényesebben igazolja, hogy hazánk északkeleti részének kulturális, ipari és kereskedelmi gócpontján, Szatmárnémeti szab. kir. városban székelő egyesületnek oly múltja van, amely már magában véve is kötelességünkké teszi, hogy félszázados ünnepségét megjelenésünkre érdemesítsük s tegyük a szatmári szeptemberi napokat kimagasló ünnepnapokká. 1860-ban, mikor a nehéz elnyomatási korszak után kissé szabadabb szellő kezdett lengedezni, mikor elleneinkkel végre megérttették azt, hogy elég és ne tovább, de a gyülekezési jog még mindig korlátozva volt, báró Vécsey József, Szatmárvármegyének lelkes, előrelátó, agilis nagybirtokosa állott a mozgalom élére, hogy a vármegyei gazdasági egyesületet megteremtse. A vezér köré csoportosult az egész vármegye birtokossága oly számban, hogy a megalakuló gyűlésen több mint 2000 gazda lelkesedése közepette jeeltakaritanák. Vegyél és egyél! Ne szégyenkezz 1 Csillapítsd éhségedet! Részedre nyitva marad a fiók. Ezt mondva eltávozott a bojár az asztaltól s az egyik albumot kezdte forgatni. Iszkoweszkó nem tudta, hogy mit tegyen, de még azt sem, hogy mi történt vele. Az éjjel megálmodott babérkoszorú égetni kezdte a halántékát s a szivébe bizonyos hűvösség lopódzott. Nem tudta hirtelen megérteni, hogy ez az áldozat komolyan, vagy csak tréfából tétetett-e, vagy nem volt-e valami próba? . . . Mindamellett illedelmességtől és meghatottságtól vezérelve kivett a fiókból egy kiflivéget, szájához emelte, beleharapott, de majd beletört a foga, mert olyant talált venni, amely kőkeményre száradt. Eszretérve mégis sikerült egy darabkát leharapnia, amelyet ropogva rágott össze s a maradékot visszatette a fiókba és jóltevője felé fordult. Természetesen azonnal a művészetről kezdett beszélgetni. így harcolt Iszkoweszkó a saját erejétől továbbra is a sorssal és törekedett hírnévre. Palettákkal, ecsetekkel és festékekkel megterhelve, különböző országok bebarangolása után elérkezett végre Kelet fővárosába: Konstantinápolyba. , Nem sikerült hírnévre szert tenni, de zsíros pénzösszeget kapott, ami a nélkülözést levette válláról. lentette ki Vécsey báró az egyesületet megalakultnak. Igen érdekes a magas műveltségű bárónak e gyűlésen mondott következő kijelentése, amely egyszersmind legékesebb kifejezése egy gazdasági egyesület céljának: »Honfiúi és nemzeti érdek követeli szolga-kezekből szabad kezekbe átment földészelünk lendítését, hogy a tudomány és tapasztalat kincseivel jólétet áraszszunk a mezei gazda családjára«. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület megalakításának szükségessége 1860. évi május 6 án lett tehat kimondva, érdemleges gyűlését azonban az alapszabályok késedelmes jóváhagyása miatt csak 1861. évi szeptember havában tarthatta. Aki a hatvanas évek hitelviszonyait ismeri, nagyon jól tudja, hogy gazdáink teljesen ki voltak szolgáltatva lelketlen uzsorások kapzsiságának, bankok, pénzintézetek különösen a vidéken alig voltak, a gazda anyagilag teljesen ki volt merülve, az alkotmányos élet visszaállításával jórészt elhanyagolt birtokának rendbehozásához kellett, hogy fogjon s ha ehhez vesszük a hatvanas évek elején beállott országos szárazságot, elképzelhetjük a gazda helyzetét. Az egyesület vezetősége belátta azt a közelgő csapást, mely e részről is fenyegette a gazdákat, fáradságot és anyagi áldozatot nem kiméivé, azonal hozzáfogott egy szolid alapon álló takarékpénztár megalakításához. A választmányi ülés ez irányú határozata oly hatással volt Szatmárvármegye birtokosaira, hogy a részvénytőke azonnal jegyezve lett, úgy, hogy a ma is működő elsőrangú »Szatmári Takarékpénztár Egyesület r.-t.«, Szatmármegyében az első pénzintézet, már 1866-ben megkezdhette működését. Hogy mily önzetlenül járt el e pénzintézet megalakításánál az egyesület, bizonyítja az, hogy a megalakulás befejezte után az egyesület, mint aki kötelességének eleget tett, a pénzintézet vezetésétől visszavonult s egy újabb és közgazdasági szempontból még fontosabb dologhoz látott: keresztülvinni azt, hogy az akkor már tervezett vasútvonal Debreczentől Nagykároly, Szatmár, Királyházán át vezettessék Máramarosszigetig, nem pedig Vásáros-Naményon át, mely esetben a vasútvonal csak érintette volna Szatmármegyét, ami, természetesen, a közönségre óriási hátrányt jelentett volna. Éveken át küzdött az egyesület soha nem hanyatló kitartással, hogy célját elérhesse, ami végre sikerült is s a 70-es évek elején az egyesület által kijelölt irányban lett kiépítve a Magyar Északkeleti vasút, amely által Szatmárvármegye a máramarosszigeti vasútvonal meghosszabbításával 1895-ben be lett kapcsolva a nagy nemzetközi forgalom körébe is. Hogy az egyesület a vasútvonal irányának megválasztásában mily előrelátással járt el, azt a maikor igazolta. A vasúinak a helyes ányban történt kiépítése biztosította Szaimárvármegye jövendő gazdasági, ipari és kulturális fejlődését, csakis ez úton lehetett Szatmár- Németi hazánk északkeleti részének kereskedelmi és ipari gócpontja, csak igy épülhettek ki a további vicinális vonalak a mai irányokban, melyek főként Szatmár-Németi városból kiindulva, a megye legtávolabbi pontjait magához vonzák, igy lehettek a szatmári vásárok országos hirüek s igy lett a város a földbirtokos osztály találkozóhelye is. Miután az egyesület az első megyei pénzintézet megalakításával a hitelviszonyokat megkönnyítette s a vasútnak a helyes irányban leendő kiépítését ki- küzdötte, miáltal a közönség a fogyasztóval közvetlen érintkezésbe lépett, megkezdette a szó szoros értelemben vett gazdasági munkásságát. Nem tudom, hogy ki ajánlotta be őt Mehemed Alinak, aki saját arcképét festette meg vele, Iszkoweszkó lefestett egy ágyút s az ágyú mellett Mehemed Alit, aki félkézzel az ágyúra támaszkodott, a másik kezében pedig fényes kardot tartott. A pasa arca úgy hasonlított az eredetihez, mint az ököl az orrhoz, de hogy az egész kép mihez hasonlított, nem tudom. Úgy látszik, hogy a művész az egész ihletét az egyenruha kizsinórozására és a Mehemed Ali gallérjának kicsinositására fordította. A gondosan kidolgozott arany zsinórok és kivarrások annyira megtetszettek a kapudán pasának, aki akkor szeraszkier is volt egyúttal, hogy a művészt gazdagon megajándékozta, amivel a további haladás biztosítva volt. Nemsokára ezután meghalt Iszkoweszkó és honfitársai az utána maradt pénzből rendeztek neki méltó temetést s állítottak részére a Grand campon emléket. Ezen az emlékkövön, amely nagyságával és alakjával felülmúlja a görög temetőben a többi síremléket, fehér márványba van vésve a festői jelvény és a felirat, amely ugyanolyan szinü, mint amilyennel a Mehemed Ali mellét, vállát és gallérját festette ki a megboldogult. A felhozottakból is láthatjuk, hogy a »Szatmármegyei Gazdasági Egyesület« már félszázaddal ezelőtt helyesen fogta fel misszióját s a hitel és közlekedés megalapozását, rendezését látta — nagyon is helyesen — elsőrendű feladatának, mert ezek nélkül a legintenzivebb gazdálkodás sem nyújthat tulajdonosának oly előnyöket, melyek a kiadások fokozottabb emelkedése mellett a birtok jövedelmezőségét biztosíthatnák. Az ily egyesület, mely ezelőtt ötven évvel ennyire belátta, hogy gazdasági kultúránk fejlesztése csakis akkor vezethet eredményre, ha előbb közgazdasági intézmények létesítése által biztosíttatnak az ehhez szükséges előfeltételek, megérdemli a gazdaközönség támogatását s illő, hogy gazdáink tömegesen vegyenek részt a szatmári gazdanapokon. Heti krónika. Jóképű úri suhancok sétálnak a főutcákon, tolongnak a főgimnázium előcsarnokában, a Kovács könyvkereskedésében. Szóval a szegény gimnázisták- nak beköszöntött a boldog uj eszztendő. Még csak a beiratások folynak. Ilyenkor a legnépszerűbb az igazgató az egész esztendőben. Ne irigyeljük tőle, máskor rettegnek a fiuk, ha a szobájába kell menniök valami másod vagy harmadfokú megrovás szállong a levegőben, most azonban taták, mamák, gyermekek, ifjak bírókra kelnek azzal az egy szál pedelussal, aki ijedtében száz cédulát oszt ki, csakhogy mindenki boldog legyen. Délfelé azlán 5 kiló könyvvel a hóna alatt boldogan sétál haza a jövő nemzedék, amiket a Deáktéri zsibvásáron vett össze olcsó pénzen. Ami nem kelt el, azt a mérges diák ezer darabra tépi s holnapután úgy fog kinézni a cinterem, mintha hó esett volna. A polgáristák és elemisták nem ilyen boldogok, nékik elhalasztották az év kezdetét, csak két hét múlva iratkozhatnak be, mivel egyes ragályos betegségek még mindig fenyegetőleg integetnek a láthatáron. Megjött a kolera hire is Budapestről. Most még nem nagy a veszedelem, félő azonban, ha meg nem ijedünk, hogy nagyobb baj is lehet belőle. Én pl. azt nem értem, hogy miért nem öntözik az utcákat. Hallom, hogy a vízvezeték vize mindennap több, mint kellene, hogy túlfolyás van, kezünkben tehát a kés is, a kenyér is és mégsem eszünk. Ha az enyém lenne az a vízvezeték, én már Karácson óta legalább 200-szor öntöztem volna. Ennél sokkal gyökeresebb intézkedést láttunk ma. Az állott vizet kiseperték a folyókákból. Ez ősi gondolat, de mégsem öntözés. Majd, ha fagy, akkor talán erre is rákerül a sor. Ilyen a magyar közigazgatás, pl. az Amerikából jövő kolerásokat Csengerben vizsgáltatják meg, mikor már végig mentek az országon és nem a kikötőben, vagy most tartották meg a vízjogi tárgyalást a vízvezetékre nézve, mikor ide s tova egy éve használjuk is, majd a szabályrendeletre is rákerül a sor, mikor az év végére érünk, meg a dobolás eltörlésére is. Fő dolog, hogy betegségek idején jó kedélyhangulatban tartsák az embert, épp ezért igen szükséges a cirkusz, mely nemsokára hozzánk érkezik s amely but, bajt feledtet a magyarral, még azt is, hogy nincsen pénze, amit különben, hónap eleje lévén, senkinek sem hisz el a krónikás. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Stul- ler Erzsébetet a csapi áll. iskolához tanítónővé nevezte ki. Áthelyezés. Kovács József áll. főgimnáziumi tanárt a miniszter Ungvárra helyezte át. Himenhir. Wienerberger Géza áll. iskolai tanító aug. 27-én lépett házzasságra özv. Szűcs Károlyné Darnay Bettivel. Eljegyzések. Kerekes Sándor főgimn. tanár eljegyezte Csók András egrespataki jegyző leányát Gizikét. — Oabányi Nándor szakkállasdombói körjegyző eljegyezte Jwngreisz Erzsikét Aranyosmed- gyesről. Az ev. templomra újabban adakoztak: a tisza- vidéki ev. gyámintézet 100 K, továbbá Mladeiovszky Lajos ivén idegen cégek: Adler & Bauer Budapest 10 K, Julius Maschner & Söhne Wien 10 K, Mladeiovszky eddigi gyűjtése 68 korona. Az adakozóknak hálás köszönetét mond az egyházi elöljáróság. Esküdtek. A szept 18-iki ciklusra kisorsolták az esküdteket. Városunkból elnökül Drágos Theofil dr. ügyvéd nevét olvassuk a névsorban. A láposvölgyi vasút engedélyezési tárgyalása szept. hó 7-én lesz. Városunkat ezen Makray polgármester fogja képviselni. Ligeti térzene. A keddi ligeti térzenét a bányász zenekar 5 és tya órakor kezdi meg. SZŐNYEG- ÉS BÚTORSZÖVET-GYÁROSOK HAAS FÜIjÖP ÉS FIAI ——t DEBRECZEN, PIAC-UTCA 59-IK SZÁM. ......... Ó * « ■ wAlooítál/hon ■ Finomabb és olcsóbb szoba-szőnyegek, fali és ágy elé való szőnyegek, futók, ágy- és asztalterítők, hencser át- ildol Vaidb/lcKUdfl • vetők, szövet- és csippke-függönyök, applikált stoorok, ágy- és menyezetteritők, paplanok, gyapjutakarók és lo- pokrócok, úti takarók, kecske- és angora-bőrök, rézágyak és függönytartó rudak, nemkülönben remek kivitelű valódi Perzsa- és Smyrna-szőnyegek, átvetők és szobaösszekötők.
