Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
(2) 38. szám. 1911. Szeptember 3. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A külföld bizalma és megnyugvása derült arculattal fordult a magyar határok felé. E biztató tekintetet elsőnek sietett felfogni és viszonozni idebenna pénzvilág, mely nyájas kínálattal nyitotta föl leeresztett korlátáit. A vállalkozások gondolat-területe csakhamar benépesült hullámzó, rajzó tervekkel, élénk mozgalom fejlődött ki a cselekvő térre lépett tőke körül s a mozgalmak hullámverése hatása alá kapta a magángazdaságokat. Első sorban pénzügyi, a hitelszervek szaporodása nyomán, azután ipari termelő téren is sürü egymásutánban jelentkeztek az alapítások, melyek munkát adtak a kereskedelem minden nemének. A kollektiv gazdálkodásra hivatott részvény- társasági tömörülések gazdagon jelentkeztek s a magánvagyon tőkéi e részvénytársaságok szárnyai alá helyezkedve nagy tömegekkel gyarapították a köz- gazdasági munkásság tőkeerejét. A tőke és vállalkozó munka megindult együttes cselekvés első sorban azt az országos vállalkozó kedvet teremtette meg, mely a telek és ingatlan adásvételi mozgalmaiban emelkedett magasra s melyből országszerte észrevehetőleg fejlődött ki a hatalmas építkezési kedv, további fejlődésében pedig útját nyitotta nagyarányú és sürü ipari alapításoknak. Örvendetes tünetként jegyezhető fel, hogy végre a közgazdasági kérdések iránt az ország közérzése valami természetes érdeklődést kezdett mutatni, úgy, hogy már a konzervatív nemzetképviselet főállomásán, az országgyűlésen is közgazdasági hátterű csoportosulások és összetűzések jelentkeztek, széles néprétegekre gyakorolva újszerű hatást. Egyszóval: egy szerencsés gazdasági renaissance jegyében indult és folyt le az elmúlt esztendő, örvendetes reményeket keltve a közgazdasági élet minden hivatásos katonájában. Sajnos, a kamarák hivatalos hatáskörében csak az általános külső szemlélődés tünetei okozhattak örömet, azokon a tereken azonban, amelyeken a kamaráknak módjukban lett volna a kormány jóindulatának tettekben, illetve javakban megnyilatkozó áldásait közvetíteni és szétosztani, egy passzív zavaros interregnum állt be, igy különösen az iparfejlesztés állami segítő eszközei, a szaknevevelés gyá- molitó áldozataival együtt valami belső zavar miatt megszakadtak s a nagyerejü és jóindulatú vezér, aki kezébe vette ez ügyek tisztázását, programmszerü utón leendő kifejlesztését és aki e nagy munka alapjainak lerakásánál kezén fogta és munkatársakul hívta meg maga mellé a kamarákat, — csak reményeket és lelkesült bizalmat tudott az iparos közvéleményben kelteni, tervezéseit már valóra nem válthatta, mert röviddel a biztató kezdet után sírba hanyatlott. A kamarákra maradt örökül a kötelesség, hogy a megkezdett munkát abban a szellemben és azon az utón, melyet az együttes tanácskozás felszínre emelt, — befejezzék s a nagy miniszter leendő utódját ehhez megnyerjék. A debreceni kamara el is tökélte, hogy nem tér le az útról, melyet jónak felismertek s nem retten vissza munkától és nehézségtől, mely végre is sikerhez vezet s amely ut végén kézzelfogható hasznot tud nyújtani a magyar ipari középosztály megroskadt, megszenvedett, ígéretektől és határozati javaslattól megcsömörlött ezreinek. A kamara részvétele a törvényalkotás munkájában. Az 1910 esztendő folyamán rendkívül nagy- fontosságú törrvényreform lett aktuálissá A fogyasztó közönségtérdeke, de a szolid, tisztességes eszközökkel boldogulni kívánó ipar és kereskedelem egyaránt kívánják az élelmiszerek és használati tárgyak forgalmának közegészségügyi tekintetekből kiinduló gyökeres szabályozását. A nyugati előrehaladottabb kultúrájú államok törvényhozásai kiváló gonddal igyekeztek ezen kérdést a fogyasztó közönség ér dekeit teljesen biztositó, de az ipari és kereskedelmi életet elevenségében nem zavaró intézkedések törvénybeiktatásával rendezni. E törekvések eredménye, hogy a nyugati államok ma már az összes körülményeket figyelembe vevő élelmiszer törvényekkel rendelkeznek. Örömmel üdvözölte kamaránk a múlt év folyamán a m. kir. földmivelésügyi miniszter azon elhatározását, mellyel az 1895. évi XLVI. t-cz alapos reform alá vételének munkálatait kezdeményezte Kamaránk e kérdést beható tanulmány tárgyává tette, azonkívül, hogy minden oldalról kellő meg- világositást kaphasson, múlt év november 16 án értekezletet hivott össze, melyen az ipar és kereskedelmi érdekeltségen kívül a mezőgazdasági érdek- képviseleti intézmények, valamint azon hatóságok és intézmények is résztvettek, amelyeknek e kérdéshez vagy érdekük, vagy hivatalos szerepük fűződik. Ezen értekezlet magas színvonalú tárgyalásából, úgyszintén egyes meghívottak Írásban beadott véleményéből a kamara igen hasznos, becses adatokat merített e törvényreform elbírálásához Ezek alapján kamaránk felterjesztésileg részletes véleményes javaslatot terjesztett a földmivelési miniszter elé. Kamaránk szükségesnek jelezte egyfelől a szabályozás kiterjesztését mindazon áruk forgalmára, mely áruk használata közvetve, vagy közvetlenül az emberi egészséggel szoros összefüggésben van, másfelől pedig az ellenőrzés foganatosításának hatályosabbá tételét. Tilalmazandónak jelezte az egyes áruk minőségének oly megváltoztatását, mely ugyan nem az egészségre ártalmas anyagokkal, hanem az áru tápértékét lényegesen csökkentő anyagokkal történik. Kamaránk véleménye szerint az uj szabályozásnak túl kell terjeszkedni az 1895. XLVI. t.-cz egyszerű revideálásán. A reformnak nemcsak a mezőgazdasági termelés védelmét kell felölelnie. Az alkotandó törvénynek az »élelmi cikkek és egyéb használati tárgyak forgalmáról« kell rendelkeznie. A szabályozás azonban oly módozatokkal oly határilag ménjénél, ameddig a tényleges szükség megokolja, de nyomós ok nélküli ki- terjesztésektől, melyek a forgalmi élet útjába nehézségeket gördítenek, óvakodnia kell. Az uj törvényben ne foglalhasson helyet oly rendelkezés, melynek alapján egy és ugyanazon cselekmény aszerint minősíttessék kihágássá amint kereskedő — és aszerint mentesített cselekménnyé, amint mezőgazda- sági termelő követte el, (az 1895. XLVI. t. ez. végrehajtó 1896. évi 38 286. sz. földmiv. rendelet 6. §. 2 pontja), hanem minden cselekmény magában bírja azokat az ismérveket, melyek szerint az elbírálandó, tekintet nélkül az elkövető személyi viszonyaira. Föltétlenül szükségesnek tartja kamaránk a fokozatos felelősség törvénybeiktatását, azaz, hogy a hamisított árut jóhiszeműen és tovább eladó, vásárló kereskedő a felelősséget teljes mentesítés sikerével átháríthassa a hamisítást tényleg elkövető, előállító gyárosra, vagy termelőre. Szükségesnek tartja kamaránk a tej- és tejtermékeknek a mainál fokozottabb és szigorúbb ellenőrzését. A mai büntetési tételeket meghagyandóknak javasolja. Az eljáró hatóságok változatlanul hagyandók. A kis- és nagyközségek ellenőrző szereppel megbízatása aggályossá lehetne. A törvényreform sikerének biztosítására elkerülhetetlenül szükségesnek tartja kamaránk a vegyvizsgáló állomások szaporítását. Célszerű lenne nagyobb berendezésű I. oszt. és csekélyebb fontosságú vizsgálatokat végző II. oszt. állomások létesítése. A vizsgálati dijak leszállításával elérhető lenne, hogy az érdekelt kereskedők rendelésük megfelelő minőségéről előre meggyőződhetnének nagyobb megterhel- tetés nélkül Kamaránk igyekezett ezen a a nép egészének egészséget és az ipari és kereskedelmi életet közvetlenül érintő törvény reform ügyét tőle tehetőleg szolgálni. Behatóan foglalkozott kamaránk a vámeljárásról alkotandó törvény tervezetével is. E kérdésben is a a minden irányú érdekeltség bevonásával értekezletet tartottunk és ennek megálapodásai alapján kamaránk fölterjesztésileg kívánatosnak jelezte a vasúti állomásokon vámhivatali expositurák felállítását a transito forgalom érdekében, továbbá hogyha a felek hibátlansága dacára az áru (például: vízzel megszivódás miatt) súlyában tetemesen gyarapszik, úgy az elvámolás alapjául a hitelesen igazolható feladási mérlegelés vétessék. Kamaránk véleménye szerint a vámtisztviselők felelőssége egy évre lenne leszállítandó, mert a tisztviselők túlzott felelősségben tartása a forgalmat nehezítő tulszigoruságra vezet. Feltétlenül kívánatosnak tartja kamaránk a raktárakban elhelyezett áruk károk elleni biztosítását, mert ez a feleknek csekély megterheltetéssel szemben nagy biztonságot jelent. A m. kir. földmivelésügyi miniszter felhívása folytán kamaránk hosszabb felterjesztésben fejtette ki érdekeltségének álláspontját a mesterséges étel- zsirok forgalmának szabályozása kérdésében. Rámutatott kamaránk azon nagy jelentőségre, mellyel e mesterséges ételzsirok az általános drágaság folytán a néptáplálkozás tekintetében bírnak. A szabályozásnak egy felől meg kell védenie a fogyasztók érdekeit, de semmiesetre sem szabad megakadályoznia az olcsóbb pótlék gyanánt használt élelmi cikkek forgalmát A forgalmat alapos ok nélkül akadályozó Szabályozás már virágzó iparágakat tenne tönkre. Megállapítandó az egyes ételzsirok összetétele s az ellenőrzésnek főleg a gyártásra kell kiterjednie. Ily módon elérhető, hogy csakis a megfelelő ellenőrzésen keresztülment, az egészségre legkevésbé sem ártalmas ételzsir kerüljön forgalomba. Hangsúlyozta ez alkalommal is kamaránk az egységes élelmiszertörvény megalkotásának szükségességét. Régóta sérelmes a kereskedelmi életre a váltó utólagos telepítése kérdésének rendezetlen volta A kir. kúria gyakorlata szétágazó e tekinkintetben. Minthogy a váltó nemzetközi egységesítése uj magyar váltótörvény hozatalát teszi szükségessé, kamaránk időszerűnek tartotta, hogy e kérdésben javaslattal járuljon a keresk. kormány elé Kamaránk javaslata szerint megengedendő lenne a tetszés szerinti telepítésre adott engedély. Az utólagos telepítés joga a belföldi leszámítolási üzlet körében általánosan ismertessék el. Mindenesetre szükszéges volna azonban legalább oly intézkedés, hogy az utólagos telepítés joghatálya az, hogy a kibocsátó és intézvényezett váltókötelezettsége érintetlenül marad, de az óvás és egyéb költségektől mentesül, joga van lejáratkor a követelést saját lakóhelyén letétbe helyezni, mindenben úgy járni el, mint aki a telepítésről mitsem tud s az ezzel felmerült költmüvészi módon gondolkozol. Igazad van . . . Győztél!... Habár a bojár és Iskoweszkó párbeszédei az utóbbi lelkét éltették és erősítették, de nem táplálták gyomrát, amennyiben a festészetnek ez a pártolója, ez az oláh Medici, őt egyetlenegyszer sem hívta meg ebédre, vagy reggelire. Iszkoweszkó ezt rossz néven nem vette, mert azt hitte, hogy ez a műpártoló nem foglalkozik ilyen köznapi, földi dolgokkal és hogy ennek Medicitása valami más módon fog megnyilvánulni, pl. a művész lakásán, mely egyúttal mü'ermül is szolgált, ügyesen a festékes paletta alá rejtett arany-göngyölegekben. De a bojárnak a műteremből való minden távozása után hasztalanul kereste ottlétének arany nyomait. A szükség körmére’ égett . . . Iszkoweszkó nem tudta az arany-göngyöleg feltalálásának beteljesedését bevárni, okoskodni kezdett s bele akarta ojtani az ihletet a bojárba. Gyakran irányította a beszélgetést a Mediciekre, az arisztokrácia mükedvelé- sére, szakismeretére, mint a fiatal tehetségek őrzőire és védőire. A bojár, mint rendesen, szivesen szóba állott Iszkoweszkóval, ha a műterembe jött, de szavai igazi értelmét nem értette, vagy tette magát, hogy nem érti. Végül kimerítve a célzásokat és magyarázatokat, elhatározta a festő, hogy egyenesen a dologra tér. Egy alkalommal megelégelve a dicséreteket, melyekkel ez a műpártoló és müértő nem fösvénykedett, megkérdezte a bojártól: — Örömödre szolgálna, ha engem Bukarestben megkoszorúznának ? — Oh én boldog lennék ! — Akarsz-e oláh Medici lenni ? — Semmi egyebet sem óhajtok úgy. — Légy azzá! . . , Én érzem magamban a szent tüzet, érzem, hogy előre haladhatok és oda érhetek, ahova Rafael jutott; csak valamely hatalmas és baráti karra kell támaszkodnom . . . Kölcsönözd baráti karodat és az én hírnevem s dicsőségem fénye reád is fog áradni! — Hogyan ? — kérdé a bojár. — Pótold ki, ami nekem hiányzik. — Mi hiányzik nálad ? . . . Neked mindened megvan; tehetséged teljes erejében vagy; én jártas vagyok az ilyesmiben . . . Hidj nekem és bízzál magadban 1 . . . — Nem arról van szó — felelt Iszkoweszkó — de én szegény vagyok, birkózom a szükséggel, nincs mit ennem . , . — Ah, ez már más ! Miért nem szóltál nekem erről előbb? És a hallgatás percei után, amelyek a gondolkozás tüneteit viselték magukon, hozzátette: — Jöjj el hozzám holnap reggel, de pont kilenc órakor. Iszkoweszkó türelmetlenül várta a kitűzött órát. Egész éjjel nem hunyta le a szemét, mert virággal teleszórt útról álmodozott és halántékán a borostyánkoszorú hűvösségét, szivében pedig a művészi tüzet érezte. Végre elérkezett a kilenc óra és sietve ment a vendéglőbe, amelyben a bojár lakott. Ott találta őt, amint az asztalnál ülve szivarozott. Az asztalon állott a kávés készlet, amelyet éppen az imént ürített ki. A díványok, karszékek és asztalok tele voltak albumokkal, művészi karcolatokkal. A falak aquarell • és olajfestményekkel voltak díszítve. Észre lehetett venni, hogy ezt a lakást jómódú, a festészetet kedvelő mű- pártoló foglalta el. — Jó, hogy eljöttél — szólott a bojár Iszko- weszkóhoz és kezet fogott vele — szándékosan várakoztam reád itt. Nincs mit enned frátye ? Erre gyorsan kivette zsebéből a kulcsot, kinyitotta az asztalfiókot, kihúzta és igy folytatta: . — Nincs mit enned? . . . Gyere vegyél és egyél! Iszkoweszkó a megilletődéstől dobogó szívvel lépett a fiókhoz s annak belsejébe pillantva, szinte megmerevedett ... A fiók félig tele volt k'flitörmelékkel. A bojár igy szólt: — Egyél! Ne resteld magad ! Reggel a kávét kiflivel iszom, de nem tudom mind megenni, pedig mindegyiket meg kell fizetnem. Ebben a rabló országban ilyen a szokás. Én azonban nem hagyom magam megcsalni, amit meg nem eszek, elteszem a fiókba és a pincérek elől kulcsosai zárom el, mert másképpen Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban. ■■
