Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
Nagybánya, 1911. Január 29. — 5. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. • tt- * \ A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE -,0 3VIIlSrZ3EN' 'VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre -i K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; ZSévész CTáELOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Felsöbányai-utca SO. szám. alatt.. —------- — TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ... - ■ . Ip ar'“ 379 iparos v ''’"■"Hányán, helyesebben szó testületnek. 1908-ban l0. elején 363, 1911. ele,' ui. Elég tekintélyes csapat a magyar kultúra szolgálatában. Érdekes tudni, hogy legtöbb a csizmadia: 4-3, azután jön a cipész: 39, asztalos 35, szabó 29, kőmives 19, mészáros 18, fazekas 17, ács 15, hentes 15, kádár 15, bádogos 13, lakatos 9, sütő 8, borbély 8, kovács, kerékgyártó, szobafestő, szigyártó 6—6, könyvkötő, tímár 5—5, kalapos, kárpitos, kocsigyártó, női szabó, órás, vegytisztító, kékfestő 4—4, mézeskalácsos, nyomdász 3—3, cukrász, fésűs, fogtechnikus, kefekötő, kéményseprő, kőfaragó, kályhás, kölélverő, szitás, szűcs 2—2, aranyozó, betonos, bőrvá- nyoló, esztergályos, harisnyakölő, molnár, mázoló, nyerges, paplanos, rézműves, szerkovács, szappanos 1—1, létszámmal. Dacára az iparosok szép számának az iparügyek nem mutatnak elég föllendülést, amit mi az érdeklődés hiányának tudunk be. Pl. hogy csak egyet említsünk, azt a csekély tagdijat se igen akarják fizetni a tagok, van olyan, aki a testület fennállása óta tartozik a tagdíjjal. A 379 iparosból 262 van hátralékban, tehát több, mint a két harmada! s még a folyó tagdíj 825 K, a liaiiaiék fennek kétszerese Söö-sí K 90 f. így bajos erős testületet fönntartani, ha sajnáljuk tőle azt a pár krajcárt is, amivel megerősitenők anyagi helyzetét. így, uraim, semmi nagyot alkotni nem lehet. A testület által kiadott jelentés az 1910. évről azt mondja, hogy : Általánosságban megjegyezhetjük, hogy rajtunk kívül állók s a mindenki által agyoncsépelt politikában kereshetők azok az okok, melyek az ország ipari haladásának kerékkötőivé lettek. Hogy valóban igy van, semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az elmúlt év folyamán ipartestületünk kebelében az elöljáróság cipész-, asztalos-és fém-ipari szaktanfolyamokat akart rendezni. Kérvényünk kellő időben lett az illetékes felsőbb hatósághoz felterjesztve s onnan azzal a megjegyzéssel küldték vissza, hogy tanfolyamok rendezésére nincs pénz. Talán az idültté vált ex-lex volt az oka. A magas politika tehát nyomasztólag hatolt általában véve az ipar fejlődésére. Talán lehet reménylenünk, hogy vége lesz ez áldatlan állapotoknak s a kisipar fejlődése elé nem gördittetnek akadályok azon tényezők részéről, amelyeknek épen az volna a kötelessége, hogy annak előbbrehala- dását szolgálják. Jelentős eseménynek tudható be, hogy az Elöljáróság kezdeményezésére megalakult városunkban a magyarországi munkások rokkant és nyugdíj-egyletének fiókja. Megállapíthatjuk azt, hogy a helybeli iparosok és alkalmazottaik igen nagy számmal léptek be az egyesület tagjai közé. Ezúton is felhívjuk iparoslársainkat, valamint alkalmazottaikat, hogy a maguk jól felfogott érdekékben pártolják az egyesületet. A jelentés megemlékezik róla, hogy az építőiparosok és a volt városi mérnök között már-már az elfajulásig menő egyenetlenség a volt mérnök eltávozásával megszűnt. A város jelenlegi mérnöki teendőit végző főmérnök pedig kellő jóindulattal van az iparosok iránt. Említésre méltó változás történt az iparos tanulók oktatása körül, amennyiben a város a meglevő állások mellé, még két rajztanilói állast szervezett. A testület ügyforgalma 687 ügydarabot mutat föl, amelyekből a jegyző 616-ot intézett el. A jövő képét mutatja, hogy iparos tanuló beszegődött 104, felszabadult 63. A tanulók száma a törzskönyv szerint 221, a segédek száma 326. Ezek szerint az iparral foglalkozók száma 926. A számvizsgálók különösen megdicsérik Sólyom Ferenc jegyző munkásságát, aki a könyveket »rendesen, pontosan, mintaszerűen vezeti«. Magát a jelentést Csepey Ferenc elnök és Sólyom Ferenc jegyző adta ki. A testület bevétele 5383 K 80 f, kiadása 5143 K 28 fillér volt, a vagyona 8355 K 22 f az adósságok levonásával. Hát biz ez elég csekély ezer embernek, de talán majd csak rájönnek lassanként iparosaink, hogy az ő legfőbb érdekük volna egy hatalmas, erős, gazdag központ. Erre kellene törekedni. Repülőgép feltaláló vármegyénkben. Az európai nemzetek versenyében, az aviatika terén, mi magyarok, ha nem is egészen, de némi részben mégis annyira hátra maradtunk, hogy valóban minden lépést örömmel kell vennünk, ami ez irányban hazánkban történik. Szatmárvármegyében, Angyaloson lakik egy fiatal ember, aki a maga tervezései szerint hatalmas repülőgépet állított össze monoplán-rendszer szerint, akik látták, elragadtatással beszélnek róla. Az illető föl is szállna már vele s legelőször Szatmáron akarná bemutatni, azonban a motorbeszerzéshez már nincs elegendő pénze. Csekély összeg kell hozzá az igaz, de akinek két krajcárja nincs, annak egy zsemlye is drága. Hogy az érdekes bemutatkozás megtörténhessék, többen a megyei urak közül összeállónak s részvény- társasági alapon akarják a pénzt a törekvő magyar fiatalemberek összehozni. E célból a következő felhívást bocsátották ki: Felhívás! Az óriási haladásnak, melyet az emberiség az utolsó évtizedek alatt a tudomány érdekében tett feltalálások terén elért, talán legnagyobb vívmánya a repülőgép Ma már elszánt emberek egész vezérkara hasítja a levegőt gépeivel. Beláthatatlan az a látkör, melyet a jövő ennél a látványnál elibénk rajzol. A tudomány ezen bajnokai tehetségeiket, egész levékenységöket, sőt élelöket készek áldozni a repülés magasztos eszméjének szolgálatában. Megmozdult az egész emberi társadalom, hogy kivegye a maga részét ezen magasztos cél támogatása iránti kötelességéből. Országok és államok vetekednek egymással nemes hazafiság által tüzelve, melyiknek nevéhez fűződjék a legtökéletesebb ilyen alkotás, melyiknek szülöttje legyen a levegő és a történelem második Ikarusa. Látjuk, hogy a német társadalom rövid napok alatt milliókat hozott össze s bocsátott rendelkezésére Zeppelinnek, hogy gépét tökéletesíthesse s további kísérleteit lehetővé tegye. A kis Románia, mint állam, állandóan támogatja kísérletezőit. Pohár mellől. Magam ülök már az ivó szobában Köröttem mindenféle vert hadak. Kinek ma része nem volt e tusában : Mint számfeleti ül e trónusában, A korcsmáros. — Ö józanon maradt. Épp most számlálja a szép hadi sarcot Melyet ma este népétől bevett; És nem vág hozzá bús mogorva arcot! Jeléül, hogy ő nyerte meg a harcot S most becsülettel — markába nevet. Tört poharaknak hulla-seregéből Egy öreg fiaskó búsan kandikál: Patakzik a vér halálos sebéből, Nehéz sóhaj kél haldokló szivéből: »Bolond, ki helytt áll, a bölcs retirál! . .« »Jaj! Ez a sorsa az üres üvegnek És ugyanígy jár az üres pohár. Bolond ki inni ád a részegeknek S még bolondabb én, tudója ezeknek, Ki esetükön még filozofál . . .« _____ Pálmay József. A jó tanácsok. Vadászaton volt egyszer Abbasz sah a nagyvezérével és a főembereivel együtt. Mikor az erdő felé lovagoltak, az ut mentén egy öreg embert pillantottak meg. Sirt az öreg ember keservesen. A sah jószivü ember volt és azonnal odament a ciránkozóhoz és megkérdezte, hogy mi baja ? — Nagy bajba jutottam — felelte az öreg — cmig aludtam, ellopta valaki a fejszémet. Favágó va gyök s a fejszémmel kerestem a kenyeremet. Most már nem dolgozhatom, mert nincs egyetlen fillérem sem, hogy uj szerszámot vehessek. A sah azonnal kivette az övéből az erszényét és egy aranyat dobott belőle az öreg ember elé. — Nesze — mondotta — most már vásárolhatsz uj fejszét. Ne siránkozzál tovább. Az öreg ember örömmel kapta fel az aranyat a földről, azután igy szólt: — Jó uram, hadd háláljam meg valamivel a jóságodat. — Mit adhatnál te nekem, te szegény ember? — kérdezte mosolyogva a hatalmas sah. — Két jó tanácsot. A sah intett az öregnek, hogy beszéljen; hadd hallja, hogy miféle jó tanácsokat adhat neki. — Az első tanácsom — mondotta az öreg ember — igy szól: Mielőtt valamihez kezdenél, mindég gondold meg előbb, hogy nem lesz-e rossz vége a cselekedetednek. Mindég inkább erre gondolj s ne áltassad magadat olyan jó reményekkel, amelyekben megcsalatkozhatnál. A sah nagyvezére mosolyogva jegyezte meg erre : — No, ha csak ilyen tanácsot tudsz öreg, akkor jobb lesz, ha a másikkal nem is állsz elő. Az ilyesmit már az iskolás gyermekek is tudják. A sah azonban csendre intette a nagyvezért és szelíden mondotta az öreg embernek : — Hadd halljam a másik tanácsodat is. — A másik tanácsom — mondotta ekkor az öreg ember — igy szól: Bocsásd meg annak a bűnét, aki még megjavulhat a kegyelmességed által. A sah megköszönte a jó tanácsokat, azután tovább lovagolt a kiséretével együtt. Esztendők múltak el ezután s mindenki elfeledte már az öreg favágóval való találkozást. A nagyravágyó nagyvezérnek egy napou az a gonosz gondolat ötlött az eszébe, hogy megszerzi a maga számára a sah trónját. Felbérelt tehát egy embert, hogy ölje meg a saht. Ez az ember be is lopódzott az alvó sah szobájába egy nagy késsel, de mielőtt hozzáfogott volna gonosz munkájához, a szemébe ötlött a falon egy aranybetüs Írás: »Mielőtt valamihez kezdenél, gondold meg előbb, hogy nem lesz-e rossz vége a cselekedetnek«. Mikor elolvasta ezt az Írást, hirtelen eszébe ötlött, hogy az ő cselekedetének milyen rossz vége lesz ; halállal fog lakolni érte. Nagy rémületében kiejtette ekkor a kezéből a kést s a sáh fölserkent a zajra. Most azután kiderült a gonoszság s a sáh maga elé rendelte a nagyvezért és igy szólt hozzá: — Tudom, hogy mit cselekedtél ellenem. Era- lékszel-e még rá, hogy évekkel ezelőtt kigunyoltad az öreg favágót a jó tanácsért. Én azonban megbecsültem ezt a tanácsot, odairattam a szobám falára is. Nem bántam meg ezt, mert most meg ennek köszönhetem az életemet. A nagyvezér nagyon megrémült; nem kételkedett abban, hogy a sáh halálra fogja Ítélni a gonoszságért, amelyre a nagyravágyás vitte rá. A sáh azonban szelíden mondotta neki: — Az az öreg ember mondott még egy másik jó tanácsot is: »Bocsásd meg annak a bűnét, aki még megjavulhat kegyelmességed által«. En remélem, hogy te meg fogsz javulni, tehát megfogadom annak az öreg embernek a második tanácsát is. A nagyvezér leborult a sáh elé s könnyezve gondolt most arra a szegény favágóra. Londesz Elek. Xjap*u.2a.l£ mai száma S oldal.
