Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE (2) 5. szám. 1911. Január 29. Sajnos, a magyar kormányzat, a magyar társadalom ez ideig még mitsem tett, amivel nem egy geniális feltalálóját támogatta, céljának elérésében elősegítette volna, pedig buzdítás vezet a dicsőséghez, de a dicsőségnél fontosabb általános emberi érdekek fűződnek a repülés eszméjéhez. Ilyen a röghöz való lenyügözöttség alól való felszabadulás és ami az emberi fantáziát évtizedek óta izgatja, a magasba való törekvés. Fordítsuk mi is egy pillanatra tekintetünket a magasba s a jövőbe! Fogjuk fel mi is kötelesség gyanánt szolgálni ezt a célt s hozzájárulni anyagi erőnk legkisebbjével is e cél megközelítéséhez, talán eléréséhez. Csók Károly jogszigorló angyalosi (Szatmár-m) lakos egy repülőgépet (monoplán) szerkesztett s épített, amely sajátszerü alkatánál, biztonsági készülékénél fogva meggyőződésünk szerint hivatva van a repülés problémáját a tökéletesedés terén előbbre vinni. A gép Angyalosban egybealkotva készen áll, csupán csak a hajtó-erőt szolgáltató (ma már bármely ilyen gyárban beszerezhető) motor hiányzik még hozzá, hogy a magasba szálljon. Anyagi erői azonban kimerültek ahhoz, hogy gépét ezen legfontosabb alkatrészszel is elláthassa. A szatmármegyei társadalomhoz fordulunk tehát oly célból, hogy egy részvénytársaságot alkotva, teremtsük össze azt a csekély tőkét, mely egy ilyen motor beszerzését néki lehetővé teszi. Alantirottak elhatároztuk, hogy Csók Károly vállalatának, pénzügyi biztosítása céljából Szatmár- vármegye társadalmát megnyerve, 250 darab — egyenként 20 (húsz) korona névértékű — részvény kibocsátásával. a szükséges 5000 (ötezer) korona tőkét előteremtjük. A részvénytőke egyelőre a gép értékében, továbbra pedig a kiállítások és nyilvános felszállásokból eredt jövedelemben fogja fedezetét és jövedelmezőségét találni s ezzel az alakítandó részvénytársaság célját és rendeltetését is röviden jeleztük. Alulírottak, mint alapitok, részvénytőke jegyzése után kötelezettségünknek fogjuk ismerni a részvényeseket alakuló közgyűlésre annak idején összehívni. Az aláírások zárideje 1911. április hó 1. A jegyzett részvények összegét egészben vagy, annak legalább 20%-át Nagyságos Domahidy Victor földbirtokos urnák, Angyalos, u. p. Pátyod, Szatmár-m. címre beküldeni szíveskedjék. Kelt Angyalosban, 1911. évi január hó 11-én. Alulírottak, mint alapítók: Domahidy Victor, Szuhányi Ferenc, Teleki László, berenczei Kováts Géza, Damokos Ferenc. Közöltük a felhívást, mint érdekes kullurlörténeti aktát — vármegyénkből, abban a reményben, hogy a merész úttörő magyar fiatalembernek azt a csekély összeget, a módosabbak hamarosan jegyezni fogják. A polgármester ünneplése. Makray dr. polgármester tiszteletére, mint előre jeleztük, e hó 21-én nagy és díszes társaság gyűlt össze az István Király Szálló éttermében. Ott láttuk társadalmunk legkülönbözőbb köreit s a jól rendezett vacsora általában igen kellemes hangulatban folyt le. Megjegyezzük, hogy a menü, mint a terítés és maguk az ételek általános megelégedést keltettek, szóval a konyha és a pince kitünően viselkedett. A Jancsi zenéje is jó volt, ez a törekvő cigány megérdemli a közönség pártolását. Az első köszöntőt dr. Kádár Antal mondta a képviselők nevében s egyben indítványt is tett, hogy a polgármester érdemeinek elismeréséül, tekintettel különösen a vízvezetékre, a város létesítsen egy díszes kutat, melyhez a főorvos a maga részéről 100 koronát ajánlott föl. Bálint Imre hivatkozva arra, hogy máskor is beszélt ő már a főjegyző helyett, a tisztikar nevében köszöntötte föl az ünnepeltet. Kapás Mihály a polgárság nevében mondott nagy figyelemmel hallgatott, érdekes beszédet, melyet ime egész terjedelmében hozunk: Igen tisztelt uraim I A megtisztelő felhívásnak örömmel teszek eleget, hogy a mai fényes estélyünkön polgártársaim üdvözletét én tolmácsoljam szeretett polgármesterünknek. De ugyanakkor bátorságot veszek magamnak arra, hogy ezen üdvözletemet egy pár szerény kívánság keretébe foglaljam. Tisztelt uraim! Azok a nagy alkotások, amelyeknek keresztülvitelére a polgármester ur vállalkozott, részben elkészültek, részben befejezésükhöz közelednek; csak rövid idő kérdése még, hogy tető alá kerüljön az egész. Most már fel fog szabadulni az a nagy energikus alkotó erő,, amelyet mi a polgármester urban bírunk, de mert jól tudjuk uraim azt, hogy ez a fáradhatatlan erő nem fog pihenni, hanem további' feladatok megoldásán fog fáradozni, éppen azért a mai estélyünk alkalmából óhajtjuk, hogy városunk intézményes tovább fejlesztésére minden lehetőt megtegyen. A többek között meg kell könnyíteni az iparvállalatok létesülését. Intézményesen igyekezzék az iparos és kereskedő osztály érdekeit és ezzel az itten való megélhetését előmozdítani, hogy ha majd a sok alkotások után a pótadó korszaka is elkövetkeznék, az fizetőképes polgárokra találjon itten. Különösen figyelmébe ajánlom a polgármester urnák, hogy más városok példájára behatóan foglalkozzék az iparos és kereskedő tanoncok, mint a jövő reménybeli polgárainak szélesebb alapokon való oktatása, az iparosok továbbképzése és a helyi ipar általános fejlesztésének kérdéseivel. Hogy könnyű legyen a munka, áruit ez irányban folytatni akarunk, alakítsa meg a képviselő- testület kebelében — szintén más városok mintájára — az iparfejlesztő bizottságot, amelynek a feje a polgármester legyen. Ily módon reményünk lehet, tisztelt uraim, arra, hogy Nagybánya város polgársága, amely igen szép történelmi múlttal bir, mint a múltban meg tudta védeni e város falait a kül- ellenség ellen: értelmi nívójának és anyagi jólétének emelkedésével, meg fogja tudni védeni a jelenben is e város jól felfogott érdekeit minden eshetőség és a napjainkban érvényesülni akaró demagógia ellen. Tisztelt uraim! Én abban a nagy alkotó erőben, amelyet mi a polgármester urban bírunk, fölfedeztem az ezen kívánságok iránt való minden készséget is. Az ő egyénisége és eddigi elismert polgár- mesteri működése zálogul szolgáljon nekünk arra, hogy a mi kívánságaink és óhajtásainkra is sor fog kerülni, ha bennünk, mint e város törzspolgáraiban, továbbra is, bírni fogja az eddigi szeretetteljes, támogató erőt. Én tehát, tisztelt uraira, amikor a polgár- mester ur előtt meghajtom polgártársaim nevében is az elismerés zászlaját eddigi alkotásaiért, ugyanakkor őreá, mint a további alkotások nagy emberére ürítem poharamat azon őszinte kívánságom mellett, hogy őt ebben a polgármesteri minőségben városunk felvirágoztatására Istenünk sokáig éltesse. Almer Károly az István Király Szálló bérlőtársaság, Moldován László a városi takarékpénztár, Révész János a sajtó nevében éltette Makrayt, mint legjobb munkatársat, aki bő anyagot szolgáltat mindig a földolgozásra. Makray erre meghatottan válaszolt, köszönte a kitüntető ünneplést, melyet meg nem érdemelt s a siker oroszlánrészét a képviselőtestületre hárította át. Stoll Béla ezután a polgármesternek édesanyjára és feleségére mondott szép felköszöntőt. Szőke Béla beszédjében különösen az iskolákról emlékezett meg, amelyeknek létesítésében Makraynak szintén nagy része van. Közben felolvasták az érkezett sürgönyöket a kir. tanfelügyelőtől, Harácsek László min. tanácsostól, Ember Elek szerkesztőtől stb. Szinnyay mérnök a vízvezeték építését teljesítő vállalat részéről fejezte ki elismerését a fáradhatatlan polgármesternek. Majd Menyhárdt Gáspár kolozsvári egyetemi magántanár szólalt föl s gratulált a város képviseletének a polgármesterhez s a polgár- mesternek a képviselőtestülethez, Stoll Tibor a kitűnő vadászt éltette az ünnepeltben. Brebán Sándor a g. kath. templomépitést hangsúlyozva, mint lelkes páitfogóra ürített poharat Makrayra. Végül Moldován László Virág Lajosról, a kaszinó igazgatójáról emlékezett meg, mint ennek az igazán nagyszerűen sikerült estélynek a rendezőjéről, akit a jelenvoltak lelkesen éltettek. Az összes beszédek méltók voltak az ünnepies hangulat emeléséhez. Polgármesterünk az ő fáradhatatlan tevékenységével valóban megérdemli, hogy a közönség háláját fejezze ki iránta s az egész bankett legkevésbbé sem birt a tömjénezés jellegével, hanem az igazi érdemek elismerésének megnyugtató képét mutatta. Mulatság vége a reggeli órákban. Heti krónika, Ha zsidósan számítjuk a hetet, akkor az a polgármesteri bankettel kezdődött. Szombaton a csillag feljövetele után összegyülekeztünk az István Király hófehér termében, ahol nagy E alakban három hosszú sor asztalon elegáns terítékek vártak az éhező és szomjas közönségre Csokrokkal, szalvétából formált kígyókkal és sárga dinnyékkel, fenyőfalevelekből kirakott anagrammákkal, no meg siró-rivó hegedű vei lepett meg az ügyes rendezőség, aki egv személyben maga volt az állami plébános: Virág Lajos. Hiába, ehez már ő ért legjobban. Nem is igen volt panasza senkinek, legfellebb annak, aki hal helyett rizskását vett ki a tálból, de hát az ő dolga, máskor tegyen pápaszemet. Az elismerésből oly ritkán jut ki annak, aki közpályán mozog, hogy még akkor is jól esik látnunk annak kézzelfogható megnyilvánulását, mikor másnak szól és nem nekünk. Legalább valakit tudnak méltányolni, ez is eredmény a mai önző világban. Raktunk is annyi dicséretet szegény Makrayra, hogy még az ő piros arca is elpirult egy néhányszor s csak akkor vált sápadttá, mikor csinos beszédben választ adott. Köztudomású ugyanis, hogy a mi polgármesterünk nem beszél, hanem tesz, szívesebben épit egy hidat vagy egy festő-iskolát, mint hogy elmondjon 10 garmond sor beszédet. Ezúttal azonban kifogástalan jó szónoknak bizonyult. Ülve különben is jól szokott beszélni a közgyűlésen, tehát csak azt kellett megszoknia, hogy felálljon a helyéről, ez pedig még sem olyan nagyon nehéz. Reggel 8 órakor már ott láttuk őt megint a munkánál, aztán a vadászatnál, szerdán, csütörtökön meg a megyénél, ahol egy lagymatag rendkívüli közgyűlést tálaltak föl, melynek tárgyai közt igazán nem akadt vitatkozni való, mivel azonban vitázni mégis csak kell, tehát nagy vitát keltett Nagyecsed községnek 5000 koronás követelése az úrbéresek ellen, aztán mint akik jól végezték dolgukat, hazautaztak a vármegyei képviselők. Jobb is ottbon most a tűzhelynél, meg a névnapi kancsók mellett. Pál fordulása, meg Károly a hétre esett, jövő héten jön András, csak nem hal meg az unalomtól az ember. Pál verőfénynyel fordult, tehát dühöngeni fog az egészség, Károly meg sehogy sem fordult, tehát kárban nem lesz részünk, inkább Kárbennedben. Záradékul hátra van ma a kereskedők nagy elit-bálja. Első a színház termében. Most válik meg, mennyiben alkalmas táncra a színház, jól oldották-e meg a vigadó kérdését a tervezők? Készülnek is rengeteg n úgy a parterre, mint a felsőbb régiókba (értsd páholy) s mire a nyájas olvasó e sorokat olvassa, akkorra egy sikerült, nagyszerű bállal már több lesz elraktárolva a világtörténelem gazdag tárházában, ahonnan évek múlva is értékes adatokat meríthet a krónikás. Személyi hir. Nemeth Gyula operaénekes pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Himenhir. Károly Béla selmeczi kir. számtiszt a napokban tartotta esküvőjét Strohmayer József áll. utbiztos leányával: E'eikával. Uj ügyvéd. Dr. Katz Izsó koltói születésű jogász tegnap, január 27-én tette le az ügyvédi vizsgálatot Marosvásáthelyen. Az uj ügyvéd valószínűleg városunkban fog letelepedni. Uj rendőrkapitány. Nagykároly városa az ujoa- nan rendszeresített reudőrkapitányi állásra dr Falussy Alajos közig, gyakornokot választotta meg. Színészet. A vidéki színészet országos felügyelője gróf Festetich Andor városunk polgármesteréhez e hó 24 én intézett levelében tudatta, hogy polgár- mesterünk óhajához képest a tervezett szinikerület megalakítása végett az értekezletet február hó 7-én d. u. 4 órára összehívta Désre, ezen értekezletre meghívta Zilah, Szamosujvár, Szilágysomlyó, Szilágycseh, Besztercze és Felsőbanya városok képviselőit is s ez értekezlet vezetésére Szolnokdoboka vármegye főispánját kérte fel. Esküdtekül kisorsolták a következő ülésszakra Boda Gyula, Hoffmann Árpád, Radó Andor nagybányai lakosokat. A szatmárvármegyei kiállítás ügyében a vármegyei gazdasági egyesület e hó 25 én Szatmáron választmányi ülést tartott, hol a rendezés teendőit beszélték meg. A kath legényegyletben e hó 22-én dr. Gondos Mór tartott érdekes előadást a ragályos betegségekről. Gyászhir. llosvay Endre, volt mátészalkai főszolgabíró Szatmáron meghalt jan. 22-én, 54 éves korában. A boldogult egyike volt a vármegye legjobb főszolgabíróinak, aki a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel intézte a vármegye ügyeit. Súlyos baja gyógyíthatatlannak bizonyult, holttestét 24 en Mátészalkára vitték s ott temették el igen nagy részvét mellett. A részvénytakarékpénztár zárószámadása csinos kiállításban megjelent. Az intézet főbb adatait már régen hoztuk, 45009 K a nyeresség s alaptőkéjét 500000-re akarja fölemelni. Az igazgatósági jelentésben Stoll Béla szokott alapossággal értekezik hitel- viszonyainkról. A részvénytársaság közgyűlése febr. 2 án d. e. 11 órakor lesz, a maga helyiségében. Az adókivetö bizottság tagjai városunkból az 1911 — 13. évekre Miskolczy Sándor dr, Moldován László. Póttagok Szász József, Molnár Antal. Eladó ház és föld. Az Ö t ö m ö s y-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre épitve, 5 szoba veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkivül 11 hold fold, a u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, azvizvezetéki központi reservoire mellett, (all holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxx><xxx><xxxxxxxxxxxxxx>o<xxxxx>o<x Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxxxxxxxxx>c><>xk><xx><xxxxxxxxxxxx
