Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
Nagybánya, 1911. Julius 16. — 29. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBaJELElSriK HVHIIM ID ZEHNT ’VU^S.A.IRnNE^E Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 30. szám' älätt. =------:-------=--■■■ ... TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ===== A közkutak. A vízvezeték közkutjai nagyjában készen vannak s ezért az eddig működött tűzcsapokat elzárták. Hálával tartozunk a polgármesternek, hogy már az év elejétől kezdve megnyitotta a pompás ivóvíz bő forrását a közönségnek, noha a mű még nem volt kész, de kénytelenek vagyunk kijelenteni azt is, hogy a tűzcsapok jobban szolgálták a közönséget, mint a mostani közkutak. Azokból először is kétszer annyi volt nyitva, mint most a kutak száma s igy közelebb kaphatták a lakosok, másodszor azok nem vágták ki oly iszonyú erővel a vizet, mint emezek, hogy a kutaknál tört cserepek és egyéb roncsok jelzik a szegény károsultak keserveit, van azonban ezeknek még több hibájuk is és ez az, amiért föl akarunk szólalni. T. i. ezek a közkutak nem nagyon díszesek, egyszerűek, túl— igénytelenek, annyira, hogy az utcákat nem diszesitik, sőt talán inkább elcsúfítják. Egy százezrekbe kerülő nagy műnél arra is kellene valamit adni, hogy az impozánsul jelenjék meg a világ előtt. Még nagyobb hiba az, hogy a kutak környéke mindenütt vizenyős és sáros messze területeken, az erősen kivágó viz szétfröcscsen a vas aljról, szerte folyik a korsó mellől s egész pocséták támadnak a kutak körül. Mi lesz ezekkel télen, mikor minden következő réteg reáfagy az alsóra s amikor a vizet nem emészti el a föld? Bizonyos az, hogy ezek a vizes helyek csúf látványt nyújtanak és néhol közlekedési akadályt is képeznek. Talán minden kút körül egy nagyobb átmérőjű tányért kellene kikövezni s úgy védeni meg az elsárosodástól a környezetet, vagy egyebet kitalálni, de mindenesetre valamit kell ezekkel a közkutakkal csinálni, hogy a városnak ne disztelenitésére, de emelésére legyenek. A városi kövezetvám. Ez az ügy is a kiforrás állapotában van. A város szükségesnek látja a kcvezetvám-tételek tetemes emelését, a kereskedők és iparosok pedig küzdenek ellene, noha az ilyet a közönség szokta megfizetni, a kereskedők inkább csak közvetítik a dijat s megterhelik vele az árut. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara júniusi közgyűlésében tárgyalta a kérdést, ahol az előadó következőleg adta azt elő : Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága 1612— 1911. sz. határozatával véleményadás végett meg- küldötte Nagybánya r. t. város kövezetvámszedési engedélyre vonatkozó ügyiratokat. Nagybányán eddig a fel- és leadott áruk métermázsája után 2 filléres kövezetvámot szedtek. A vámszedési engedély most lejárt s a város az engedély meghosszabbításával együtt a vámtételek tetemes fölemelésének engedélyezését is kéri a miniszter úrtól. Az uj vámtarifa szerint a legkisebb tétel 4 fillér, a legmagasabb 18 fillér lenne s minden gyorsáru után e legmagasabb tétel szedetnék, tekintet nélkül az áru minőségére. A vámtételek e nagymérvű emelését a város azzal okolja meg, hogy az eddigi vámjövedelem az utolsó 3 évben nem volt elegendő a kövezetvámos utak fenntartására és kiépítésére. A jövőben pedig az eddigieknél nagyobb mérvű útépítések szükségesek és a fentartási költség is növekedik, szükséges ezenkívül egy hid építése és egy gőzhenger beszerzése. Az eddigi 2 filléres fel- és leadási vámtétel mellett az iratoknál lévő kimutatás szerint az 1907, 1908 és 1909. években az évi átlagos kövezetvám bevétel 5142 korona 96 fillér volt, ezzel szemben a kiadás évente átlag 16,660 .'"róna 91 fillért tett. A három év alatt befolyt összes jövedelem 15,428 korona 90 fillér, ezzel szemben a kiadás 50,009 korona 73 fillérre rúgott. Évente tehát átlag 11,526 korona 96 fillér többletkiadást kellett a városi közpénztárból a kövezetvámos utakra fordítani. A most következő három év alatt a város számításai szerint a kövezetvámos utak fentartása, az uj utak kiépítése, a hid építése és a gőzhenger beszerzése összesen 113,444 korona kiadást fog okozni. Ezért tartja szükségesnek a város a kövézetvámdij- tételek nagyfokú emelését. Az uj vámtarifa szerint a befolyó évi jövedelem az elmúlt 3 évi forgalmat véve számítási alapul, 22,273 korona 97 fillért tenne 3 év alatt, tehát 66,839 korona 92 fillér lenne a vámbevétel, a város számítása szerint tehát a három év alatt még mindig 46,609 korona 66 fillér hiányt kellene a városi közpénztárból fedezni. A kövezetvámnak a város által tervbe vett tarifa szerinti emelése évi körülbelül 17,000 korona uj terhet róna Nagybánya fejlődő iparára és kereskedelmére. E megterheltetést a terhekkel amúgy is bőven sújtott ipari és kereskedelmi érdekeltség el nem bírná, de rendkívül érzékenyen sújtaná a kövezetvám ilyetén emelése a város fogyasztó közönségét is. A város a vámemelés alapjául a következő három évben szükségessé váló utkiadásokat vette. E kiadások számításának felfektetése azonban téves alapokon nyugszik. Ugyanis e számítások az uj útépítések, a hid létesítése és a gőzhengermű beszerzésének költségeit tőkeértékben tüntetik fel, holott a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-c. e költségek évi törlesztési részleteinek alapul vételét rendeli. Ha az útépítések, hidlétesités és hengerbeszerzés költségeinek évi törlesztési részleteit vesz- szük számításba, úgy a következő három évben a kövezetvámos utakra fordítandó kiadás 51,680 korona 57 fillért tesz. A henger beszerzése azonban nem is vehető tisztán a kövezetvám-alap terhére, mivel azt a város nemcsak ezen utak építésénél használja. A városi utcák költségeit különben sem lehet teljesen a kövezetvámmal fedezni, mert ez utcák megépítése a város egész lakosságának érdeke, másrészt városszépitési célokat is szolgál. Az ipar és kereskedelem nem igényel különleges kiállítású utcákat s ezért a városi utcák fentartási és építési költségeihez a kövezetvám-jövedelem csak hozzájárul, de semmiesetre sem jogos az egész költségnek a kövezetvámot fizető ipari és kereskedelmi érdekeltségre való hárítása. Semmiesetre sem állapítható meg azonban a kövezetvám oly magasan, hogy abból a fentiek szerint kimutatott feles jövedelem származzék, mert törvény szerint a kövezetvám külön jövedelmi forrásul nem szolgálhat. Ezen Nagybánya iparára és kereskedelmére rendkívül fontosságú ügyben az elnökség a helyszínén az ipari és kereskedelmi érdekeltség, továbbá a városi hatóság bevonásával értekezletet tartott, hol a fenforgó kérdéseket alaposan megvitatták és a kamara kiküldöttjei a kamara álláspontját részletesen kifejtették és azt beható részletes számításokkal igazolták. Az értekezlet megállapodása szerint a Nagybánya város által beszerzendő és az 1907., 1908. és 1909. években Nagybányán fel- és leadott áruk faját és mennyiségét feltüntető vasúti forgalmi adatok és az 1907—1909. években a kövezetvámos utakra fordított kiadásokat részletező kimutatás alapján a kamara Nagybánya város részére egy uj és a helyi kereskedelem és ipar érdekeit és kívánalmait, Debreczen látványossága Ayr i TY Á Q ETTD ÁT V az Első takarékpénztár palo- 1 I iVO 1 9 Vidékiek találkozó helye. Elsőrendű konyha és xxxxxxxx xxxxxxxx tájában. xxxxxxxx xxxxxxxx étterme és sörcsarnoka, Mok. xxxxxxxx xxxxxxxx Reflexió egy kis verscsoportra. — Neubauer Margitnak. — Ibolya-füzéres citera, Mely őszi hangokat keres; — Bárányfelhős május verőfény: Költészeted zenéje — ez. Sors óvjon, hogy korán találj te Komor, mély őszi hangokat, Mely örvényeket ás a szívbe, Nem fölszinen vet fodrokat. Dalold csak bus sejtelmeid, mig Élted utján tenger virág . . . Isten óvjon, hogy vig kacajjal Leplezz’ sötét, mély lelki gyászt. Óh csak dalold szines-borongós Tavasz-sugallott álmaid . . . Ki tudja nem merész sólyom-é? • Ki most próbálja szárnyait. Csak mindig is sugallat-órán Keress igaz, hü hangokat. Valaki őszintén köszönti, ígéretes kis lantodat. «a* Az elefánt bosszúja. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Egy rablócsapat megtámadta egyszer egy kereskedő házát s minden drágaságot elrabolt onnan. A kereskedő már jóelőre észrevette a rablók közeledését s nyomban elmenekült a házából, de arra már nem volt ideje, hogy a kis fiát is magával vigye. A kis fiú a ház túlsó végén levő szobában aludt s az apának a kerten kellett volna áthaladnia, hogy eljusson hozzá. A rablók pedig éppen a kerten át törtek be hozzá, tehát azonnal észrevették volna őt s talán meg is ölték volna. Kiugrott az ablakon s azzal vigasztalta meg magát, hogy a rablók úgy sem fogják bántani az ö ártatlan kis fiacskáját s megelégesznek azzal, ha a raktárakból elrabolhatják a sok drága szőnyeget, meg a sok aranynemüt. Nagy félelmében segítségért sem mert kiabálni, nehogy a rablók utána rohanjanak és megöljék. Elfutott az erdőbe és ott várta meg a reggelt. Mikor visszatért a házába, nagy fájdalmára nem találta meg ott a fiacskáját. A rablók, miután kifosztották a raktárakat, átrohantak a szobákon s eközben megtalálták a fiúcskát. A vezérüknek nagyon megtetszett a szép kis gyermek s magával vitte őt, hogy majd szolgát nevel belőle. A kereskedő kétségbeesetten rohant a szomszédokhoz, hogy segítsenek neki a rablók üldözésében és fiacskájának megtalálásában. Hiábavaló volt már akkor az üldözés, mert a rablók messze jártak s nem lehetett ráakadni a nyomukra. Egy sürü erdő közepén pihentek meg a haramiák. Lerakták a fűre a sok drágaságot, hogy majd megosztoznak rajta. Volt közöttük két nagyon kapzsi ember. Ezek nyomban összedugták a fejüket és azon kezdtek tanakodni, hogy mi módon kerithetnék meg maguknak a sok drága holmit; mi módon játszhatnák ki a társaikat ? — Az egyik odasugta a másiknak: — öljük meg őket. A másik helybenhagyta ezt a tervet. Nagy titokban mérget öntenek azután a vizes tömlőbe, azután elbújnak egy bokor mellé és várták, hogy mi fog történni. A rablók nagyon megszomjaztak a nagy hőségben és kézről-kézre járt a vizes-tömlő. Nem is sejtették, hogy milyen nagy veszedelembe jutottak. Nemsokára valamennyien holtan rogytak össze; a mérges viz megölte őket. A két kapzsi rabló előbujt ezután a bokorból. Összeszedték a sok kincset és sietve igyekeztek az erdő másik részébe, hogy ott megosztozzanak a préI_ia.pTin.lE: mai száma. S oldLal.
