Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Julius 16. (2) 29. szám. valamint a városi szükségletet figyelembe vevő vámtarifát fog kidolgozni. Nagybányáról Kupás Mihály szólott hozzá a dologhoz s a közgyűlés csakugyan megbízta az elnökséget, hogy szerezze be az adatokat s készítse elő a tervet. Az ügy elintézéséről már a júliusi gyűlésen- kell az elnökségnek jelentést tennie. Kíváncsian várjuk az ügy fejlődését, annyival inkább, mert a magasabb kövezetvám már a f. évi előirányzatba be is van illesztve s azt a felsőbb hatóság jóváhagyta. Színház. As első teljes hétnek a végére ériünk. Megállapíthatjuk most már, hogy nyereség a számunkra ez a társulat, amelynek törekvő tagjai nagy ambícióval, komoly tanulmánnyal mélyednek el szerepükbe, bogy hivatásuknak megfelhessenek. Láttunk e héten olyan alakításokat, melyek a főváros elsőrangú deszkáin is megállhatnának. A többiek pedig, ha nemis nagy művészek, mindenesetre rutinos színjátszók, akik nem előttünk kezdik tanulni a színpadon való járást, mozgást. Megvalljuk, megfordult elménkben az a gondolat is, hátha itteni szereplésük csak amolyan »nyaralás« lesz. Kellemesen csalódtunk. Dicséretes buzgalommal dolgoznak, s úgy képzeljük, hogy az alakítás, a játszás csak ilyen komoly igyekezettel és odaadással lehet gyönyörűség, s tarthat számot arra, hogy mi is ugyancsak gyönyörűséget leljünk benne. Örömmel látjuk, hogy a direktorátus múltkor hangoztatott óhajtásunknak engedve az előadás kezdetét 8 órára tűzte ki. Örömmel konstatáljuk azt is, hogy változatos és tartalmas műsorról gondoskodik, mely változatosságával sem a szereplőket, sem a közönséget nem meríti ki. Hogy közben egy nagyon is hétköznapi, majdnem értéktelen estét is át kellett szenvednünk, arról nem tehet sem a direktor, aki uj darabokat akart adni, sem a szereplők, akik igyekeztek a lehetőséghez képest élvezhetőt kipréselni szerepükből. Az az est a librettószerzők lelkén száradjon. A jól fegyelmezett zenekar, a szinprdi kosztümök választékossága, csillogása, az ügyes rendezés nem hagy kívánni valót hátra. A hét részletes beszámolóját egyébként szintén dicsérettel kell kezdenünk. Szombaton Molnár Ferenc vigjátéka, A testőr került bemutatóra. A Vígszínháznak ez a szenzációja nálunk is szép sikert aratott. És méltán. Molnár Ferenc ismeri jól a színpadot, s ismeri jól a közönséget. Tudja, hogy mi kell neki. Eredetiség, szellemesség, ötletesség ugyólván minden szava. S olyan egyszerű, mindennapi vonásokat lát meg, érzékit meg, de persze a maga eredeti módján, Az ördögre emlékeztető fordulatossággal állítva be a meglepő, jól kiszámított jeleneteket; csak úgy játszik a közönségével. Már azon kapjuk rajta magunkat, hogy kezdünk hinni neki, mig a következő percben tett megjegyzés nyomán újból kételkedünk. Szinte látom, hogy mosolyog pokolian a szerző tudva, hogy az ezerek lelkének húrjain milyen pajkos Scherzot játszik és játszat. Az asszony, a színésznő félévi házasság után unatkozik, ábrándozik, elégedetlenkedik. A férj, a színész, már ez ábrándozással, elkalandozással megcsalatottnak érzi magát. Tudni akarja, ki az, aki őt kiszorítja felesége szivéből. S mikor megtudja, hogy az a valaki még csak üres ábránd, légi alak, egy katona, aki nem szép, nem okos, de jó, de fiatal, ki még nem szeretett, pokoli ötlete támadt. Gárdista ruhában »fensterlizik« a saját lakásának ablaka alatt, mig magára vonja a felesége figyelmét, levelet ir neki, látogatásra kap engedélyt. Mig állítólag vidéki vendégszereplésre megy, mint gárdista fölkeresi nejét az opera páholyában. dán. Magukkal vitték a kereskedő fiúcskáját is, hogy majd eladják valamelyik rabszolgakereskedönek. Egész nap és egész éjjel mentek mendegéltek a sürü erdőben, mig végre alkalmas búvóhelyet találtak. Eközben nagyon megéheztek és elhatározták, hogy valami jó vadpecsenyére tesznek szert. Már éppen el akartak indulni a vadászatra, amikor a közeli bokor tövében egy kis elefántot pillantottak meg. — Itt a jó pecsenye 1 — kiáltották örömmel s azonnal megfogták a kis elefántot. Nagy tüzet raktak most, majd megölték a kis elefántot s a húsának legpuhább részeit megsütötték nyárson. Nagy lakomát csaptak és utána leheveredtek aludni a bokor tövében. A kereskedő kis fiának is odadobtak egy darab húst: — Nesze, edd meg! A fiúcska azonban sírva húzódott meg egy nagy fa alatt; nem volt kedve az evéshez s félredobta a húst. Sokáig sirdogált, amig végre őt is elnyomta az álom. Nagyon mélyen elaludtak mindannyian s nem ébredtek fel még akkor sem, amikor tompa topogás- sal egyszerre ott termett mellettük a megölt kis elefánt anyja, a hatalmas elefánt. A fiacskáját kereste az elefánt s az okosságával hamarosan kitalálta, hogy prédájául esett szegényke a bokor tövében alvó rablóknak. Látta a tűzhelyet és a megmaradt hús darabokat s nagy volt a fájdalma a fiának elvesztésén. Bosszúra gondolt most. Odalépett az alvókhoz és megszagolta őket. Meg* Feleségét a kaland felvillanyozza, a karjaiba szédül. Most kétség és remény közt hányódik-vetődik velünk együtt; leleplezi magát s ráolvassa feleségére a hűtlenséget. De végre is csak az asszony diadalmaskodik, mert elhiteti vele, hogy a bemutatkozás második percében már fölismerte s mivel tetszett neki is a játék, folytatta. A férj — akarva, nem akarva — elhiszi. S : mi is csak fejünket csóválva jövünk el onnan, hol a | női furfang ilyen fényes diadalt ül. A francia szelle- j mességgel megirt darab mindvégig lekötötte figyelmünket teljesen s ebben nagy a része a pompásan gördülő előadásnak. Zöldy Vilma (a feleség) finoman átgondolt alakítása igaz gyönyörűséget szerzett. Bámultuk azt a kitartást, amelylyel rosszulléte dacára is megoldotta mindvégig teljes odaadással feladatát. Partnere, Vidor méltótársa volt a sikerben, bár több ódáiról panasz hangzott el, hogy nem értették szavait a testőr szerepben. Ez szerepének külsőségén, a hang elváltozta- tásán múlt s különben kifogástalan alakítását, sajnos, nem tette teljesen élvezhetővé. Herczeg, a kritikus, eleinte csak hideg szemlélő, azonban a játék izgalma őt is magával ragadja. Pompásan felfogott alakítása állandó derültségben tartotta nézőit. Beviczki Etel kis túlzással, de elég hatással játszotta a fogadott mamát. A harmonikus összjátékott táblás ház élvezte végig. Vasárnap d. u. zónaelőadás keretében Az obsitost mutatták be a nagyrészt gyermekpublikumnak, este pedig a Cigányszerelem került színre másodszor, az előadáshoz hasonló sikerrel. Hétfőn Theodor és társa vonzott a mérsékelt helyárak dacára elég kis számú közönséget. A helyzet- komikumon alapuló szellemes, fordulatos francia bohózat gyorsan pergő, jól összevágó előadásban nagy hatást keltett. Ki kell emelnünk, hogy a pikantériájával kissé csiklandozó bohóságot meglehetősen diszkrétül adták elő. A szereplők sok jól megérdemelt tapsot arattak, főleg a címszerepben Vidor és Heltai, de kitűnő volt Zöldy Vilma, Czakó Mici, Herczeg, Mátrai s a többi is. Kedden Fali Leónak A babuska c. operettje került színre. A szinlap szerint több mint 500 előadást ért meg. Ezt kissé érthetetlennek találjuk. A zenéje bájos, a liblerettója azonban annyira szegényes, sőt ostobaságokkal, Ízléstelenséggel telilett, hogy a Fali muzsikájának élvezetét is nagyon lerontotta. Az a nagy siker talán a nagy beharangozásnak, a nagytorku reklámnak volt köszönhető. Mert pl. a spanyol táncosnőnek minden nőiességből kivetkőzött bestia szerepében mi a szép, mi az érdekes? Vagy annyira degenerált volna a közönség, hogy ilyen vaskos aber- ratiokban lelne élvezetet? Vagy karikatúra akar ez lenni? Nem ez több! A szereplők igyekezetét azonban, mellyel az élvezhetetlenségből lehetőleg élvezhetőt törekedtek kihasználni, méltányolnunk kell. Pon- grácz Matild bájos Babuska volt. Partnere Boss Jenő, ismét jó siheder szerephez jutott, csak énekes szerephez gyöngének találjuk. Sok megérdemelt taps járt ki Mátray nak a színigazgató karnkaturájában. Heltai a táncosnő áldozataként mártír nyugalommal tűrt, gurult, a karzat óriási tetszésnyilvánítása mellett. De hát, kérem, szerep, szerep. Valakinek ezt is meg kellett játszania. Így vagyunk Dénes Ellával is, ki a táncosnő szerepében és szoknya nadrágban tombolt, dulakodott, dolgozott. De a jól sikerült kupié betét feledtette hálátlan szerepének ellenszenves voltát. Ez az operetli olyanforma — hogy egy rósz viccel kárpótoljuk magunkat ezért az estéért — mint a szoknyanadrág. Egyszer látni is — sok. De a szoknyanad- rág még mindig többet ér, mert most, bár degradálva, fürdő ruhaként szerepel s merül el a tengeri türdő hullámaiba — mig ez az operette minden haszon és részvét nélkül fog elmerülni a jól megérdemelett feledés tengerébe. Szerdán klasszikus esténk volt. A Tolstoj reérezte rajtuk az elefánt-pecsenye szagát s nagy lett a haragja. Az orrmányával egyszerre agyoncsapta mind a két rablót. Odament azután a fa alatt alvó fiúcskához és öt is megszagolgatta. Rajta azonban nem érezte meg az elefánt-pecsenye szagát. A fiúcska nem evett a húsból egy falatot sem. Az okos elefánt nem bántotta az ártatlan gyermeket, hanem odafeküdt melléje és az ormányával elűzte róla a legyeket, Nagy sokára fölébredt a fiúcska s eleinte nagyon megrémült, amikor megpillantotta maga mellett a hatalmas elefántot. Félelme azonban hamarosan elmúlt, mert észrtvette, hogy az elefánt nem Dántja őt s ahelyett, hogy ártana neki, szelíden néz rá, és meg- megcirógatja az arcát az ormányával: Az okos fiúcska felugrott az elefánt mellől, hogy megnézze, mit csinálnak a rablók. Holtan találta meg őket a bokor tövében. Most már nem kellett félnie semmitől s nagy örömében odarohant ez elefánthoz s ölelte, csókolgatta ahol érte. Az elefánt eközben szelíden simogatta őt az orrmányával. Nagyon megbarátkoztak. A fiúcska azután felrakta az elefánt hátára az apjától ellopott kincset s maga is odakuporodott a drága holmi mellé. Az okos elefánt ezután fölemelkedett s folyton szagolgatva a rablók nyomát, szépen megindult és meg sem állt a megrabolt kereskedő házig. Hazavitte a drágaságokat is, a fiúcskát is. Azután ott maradt és hűséges örizője lett a háznak. génye után színre hozott Karenin Anna tulajdonképen két lazán összefűzött, vagy talán épen egymással szembeállított szerelmi történet. Levin—Kitty és Vronszky gróf—Karenin Anna szerelme. Előbbi holmi kis ború után a családi élet csöndes boldogságába olvad át, a kis igényű, hétköznapi tömegházasságok módján. Emellett az idyllikus, csöndes mederbe terelődő szerelem mellett azonban inkább érdekel, inkább megragad az utóbbiak szerelmi története, mely a mélyen érző s érzéseihez a végsőig ragaszkodó szenvedély tragikuma. Karenin Anna, ki férjével, az előkelő tisztviselővel kényszerházasságra lépett, beleszeret Vronszky grófba s nagy lelki küzdelem után elhagyja férjét s gyermekét, mert inkább akar becsületben válni férjétől, mint becstelenül megcsalni őt. Az olasz ég alatt is hamar unottá válik azonban a szerelem első mámora; Vronszky a tétlen életbe nem tud beleszokni, Annát pedig elfogja a vágy fia után. A cár ezredessé nevezi ki Vronszkyt s Anna önérzetesen félreáll, nehogy haladásában akadályozza. így akarja hevárni, hogy férje a válásba beleegyezzék. Otthon azonban Vronszky a régi légkörbe jut, össze akarják házasítani egy gazdag grófnővel. A féltékenység olyan gyötrelmessé s elviselhetetlenné teszi Anna életét, hogy annak a vonatnak kerekei alatt keresi nyugalmát, melyen Vronszky utazik a grófnővel. Ennyi a dráma. A regényből tudjuk, hogy Vronszky golyót röpít magába, de fölépül snem házasodik meg, hanem a török háborúban keresi kedvesének borzasztó halála után fájdalmának csillapodását. — A romboló, pusztitó érzés e nagyszabású tragédiáját hozzámérten komoly, öntudatos előadásban mutatták be Főleg kiemelkedett Zöldy Vilma értékes alakítása a címszerepben, aki az önérzetes, szerelmében férje s fia iránti szeretetétől is megfeledkező nőt, a szerelmes és szerelemre gyulasztó szép asszonyt kellő nyugalommal, szenvedélyét legyőző önuralommal, mélyen meggyőző drámai erővel személyesítette. Nagystílű alakításával nem állott elég harmóniában partnerének, Vidornak játéka, aki inkább egy szerelmes parlagi gavallért mutatott be, mint egy főrangú világfit, aki amellett még katona is. Értékes alakítás volt a Baghy Gyuláé, akié egyébként a rendezés érdeme is. A tisztán hivatásának élő, mondhatnám gépember tisztviselőt személyesitette, aki későn veszi észre, hogy az ember életét a haladáson, a hivatalos kötelesség- teljesítésen kívül más, hatalmasabb erő is irányítja. S ez az erő visszafojtható, hogy aztán annál inkább elemi erővel törjön ki, akadályt nem ismerve, vagy tűrve. Kedves volt Horváth Lenke (Kitty), de a többiek is dicséretes buzgalommal igyekeztek a művészi emsemble-ba beleilleszkedni. Zsúfolt nézőtér tanúskodott a klasszikus darab iránti érdeklődés mellett. Csütörtökön Barna Izsó kedves zenéjü operettjében, Cassanova-b&n gyönyörködött a kevésszámú nézőközönség. A darab régi, szinte kopott, nálunk is eléggé ismeri a publikum, igy nem csoda, ha nem igen kívánták megnézni Kár pedig, mert az előadás kitűnő volt. Szende a címszerepben nemcsak remekül énekelt, hanem kiváló alakítást is adott s ezt nem győztük eléggé dicséretéül kiemelni. Komáromi Gizi énekszámai pompásan sikerültek, ez este úgy énekelt, mind eddig még soha. Herczeg Fregoli — szerepében a társulat egyik legderekabb tagjának mutatkozott. A többek közül kiemelhetjük Burányi Piet- róját és Heltai Napóleonját. Pénteken ismét Fall olperette volt műsoron, Az elvált asszony. Már régi ismerősünk, azért kisebb közönséget vonzott ez az érdekes librettóju és kedves, szép zenéjü operette. Persze pikantéria van ebben is, de hát ez már igy van többnyire a modern operettekben. A címszerepben Dénes Ella jeleskedett partnerével, Szendé-ve\. Kedves pajzánságal játszott Komáromi Gizi; az »Árkon át, bokron át« refrainü duettje Sipos Zoltánnal keltett nagyobb hatást, meg is kellett ujrázniok. Jó volt még Pongrácz, Vidor, általános derültséget keltett Herczeg s kis szerepében is Mátray, Vajnát nagyobb feladatok megoldásában is szeretnők látni. Ma szombaton E Rostand hires drámája: A sasfiók kerül színre, még pedig, az érdeklődésből Ítélve, zsufoit ház előtt. Heti műsor: Vasárnap d u félhelyárakkal: Tatárjárás,operette » este: Az asszony verve jó, népszínmű. Héifőn: Gornevillei harangok, operette. Kedden: Millió, bohózat, újdonság. Szerdán : Halhatatlan lump, operette, újdonság. Csütörtökön: Cigánybáró, operette. Pénteken: Medicus, újdonság. Szombaton : Tiszt urak a zárdában, operette. Vasárnap délután: Drótos tót, operette. » este: Cigányszerelem, operette. Heti krónika. Tehát a nyaralás megindult az egész vonalon. Sok kedves jó ismerőst látunk viszont, akit évről-évre megszoktunk itt magunk között. Mások ide jönnek, a nagybányaiak pedig elmennek. Sokat gondolkoztam a nyaralás lélektanán s arra jöttem rá, hogy ha valahol, itt játszanak kiváló szerepet az ellentétek. Első sorban is el kell hazulról menni, ez a fő, mert otthon nem lehet nyaralni, ez a közfelfogással ellenkezik, aztán az utazás izgalmai, a változott viszonyok, a mindennapi gondok és kötelességek teljes sutba dobása nélkülözhetetlen kellékek.
