Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-18 / 25. szám
Nagybánya, 1911. Junius 18. — 25. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IS/LXlsHD-ElsT Előfizetési Árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész J-ános. 7 Szerkesztőség kiadóhivatal : Felsobányai-utca SO. szám av- 7. = ■■■■ =--------= TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ■Haz afias felhivás és kérelem! Midőn a Magyarországi Kárpátegyesület a Magas-Tátra és egyéb hegyvidékünk megismertetése, hozzáférhetővé tétele és a hazai turisztikának ez által való emelése céljából alakult: nemzetgazdasági, népnevelési és közművelődési szempontból egyaránt fontos feladat teljesítésére vállalkozott. A Magyarországi Kárpátegyesület nem egyes sportkedvelők és hegyet mászni vágyók szövetkezete, hanem olyan testület, amely praktikus feladatai mellett egy magasabb, ideálisabb célért is küzd, amennyiben honfitársaink előtt felakarja tárni hazai hegyvidékeink szépségeit és becsét, nem csak azért, hogy örömet, üdülést es tanulságot merítsenek azok jelenségeiből, hanem hogy egyszerűségre, nélkülözésekre és testedzésre is szokjanak. Fejleszteni akarjuk a természeti szépségek és nagyszerűségek iránti fogékonyság érzékét, amely úgy a kedélyre és hangulatra, mint a jellemre és tetterőre nemesitőleg, ne- W.őleg hat. A közelfekvőnek, a honinak feltárása és ápolása által küzdeni akarunk a közvetlen kínálkozó sajátunknak kicsinylése, megvetése és idegen vidékeket hajhászó hajlamunk ellen. Az otthon megbecsülésének ápolása által fejleszteni akarjuk egyrészt a magyar érzést és hazaszeretetei, másrészt kívánatossá, vonzóvá akarjuk tenni hazánk földjét az idegenek, a külföldiek előtt, akik csak akkor fognak bennünket szívesen felkeresni, ha oly viszonyokat teremtünk, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy magunk is megtudjuk becsülni hazánk természeti kincseit. a Magyarországi Kárpátegyesület úttörő munkát végzett e téren és tagadhatatlan, hogy ennek a hazafias feladatnak megoldásán több, mint három évtizeden át munkálkodván, már eddig is elég szép sikert mutathat fel. A turisták és üdülést keresők nagy sokasága, kik azelőtt csak az ország határain kívül vélték céljaikat elérhetni s igy a külföldet gazdagították itthon megtakarított pénzükkel, megismerkedvén a Magas Tátra és más hegyvidékeink természeti szépségeivel és egészségügyi tekintetben oly fontos, egyéb kedvező tényezőivel, évről-évre nagyobbodó számban itt töltik a nyári időszak egy részét és úgyszólván hazánk oltárán áldozzak filléreiket, amidőn emelik a turista- és idegen forgalmat és ezáltal megélhetést és boldogulást biztosítanak hegyvidékeink szegény, de hazafias érzésű lakosságának. És hála a Magyarországi Kárpátegyesület kitartó buzgalmának, a külföld sem” maradt közönyös Kárpátvidékünk természeti szépségei iránt. Évről-év^e fokozódik az idegen látogatók száma és ezektől nemcsak anyagi, hanem erkölcsi haszon is háramlik reánk, amennyiben megismerkedvén hazánk viszonyaival, leginkább képesek odahatni, hogy a külföldön mi felőlünk elterjedt téves nézetek kiirtassanak és a valóságnak meg- felelőleg jussanak érvényre. De azért még messze vagyunk kitűzött célunktól. Még igen sok fontos feladat vár megoldásra. Aránylag csekély anyagi eszközeink igen sokfelé vétetnek igénybe és azért csak lassan haladhattunk eddig előre. Hazánk müveit közönségén, a magyar társadalom zömén muliK, hogy egyesületünk úgy nemzetgazdasági, mint kulturális és népnevelési szempontból egyaránt fontos, hazafias működését szélesebb mederben, fokozottabb intensitással és nagyobb eredménynyel folytathassa. Csak minél szélesebb körű és mennél tömegesebb pártolás biztosíthatja a teljes sikert, koronázhatja meg művünket A Magyarországi Kárpátegyesület jelentős hivatásánál, valamint múltjánál és aktuális jellegénél fogva méltó arra, hogy minden jó hazafi és honpolgár tagja legyen. Ezért kérünk mindenkit, kérjük a törvényhatóságokat, városokat, községeket, pénzintézeteket, testületeket, hogy egyesületünk tagjai közé lépni, kiki tehetsége és működési köre szerint egyesületünk ügyének, minél több hívet szerezni és annak hazafias, nemes céljait minél szélesebb körökben ismertetni szíveskedjenek! A Magyarországi Kárpátegyesület vezetősége. Ne bántsd a másét. — Károk a gyümölcsösökben. — A mai nagy napszámok mellett a gazdáknak, bizony, nehéz dolog a gyümölcsöskertek megmunkáltatása s a sokféle védekezési eljárás bizony súlyos terheket ró azokra, akik a gyü- mölcsészetet komolyan veszik. A gyümölcstermés tehát éppen nem adódik ingyen a tulajdonosnak, hanem csak sok gond és sok pénz árán. Ezzel szemben annál bosszantóbb az az eljárás, amiről sok gazda panaszkodik, hogy egyesek, akiknek az enyim és a tiedről kevés fogalmuk van, valósággal garázdálkodnak a gyümölcsösökben. Van, aki azért vágatta ki cseresznyefáit, mert a termését mindig ellopták s ez bosz- szantotta. Olyanra is merészkedtek már ismeretlen tettesek, hogy a kiültetett oltványokat egyszerűen ellopták. Még lelketlenebb, elitélendőbb az a vandál eljárás, ha a drága, finom gyümölcsfákat, az éj leple alatt kegyetlenül megrongálják, bevágják, megfürészelik, meggyürüzik vagy éles kövekkel súlyosan megrongálják. A vincellér ezek ellen nem mindig nyújt elég védelmet, mert ezen a szakon is akadnak számosán, akik nem gazdájuk érdekeit képviselik, hanem pénzen fizetett ellenségek. Nem régiben történt, hogy a gazda baracktermését, mikor már gyönyörködött benne s Könnyek taván. — Irta: Kulcsár Ferenc. — Vigasztalanság csöndes könnytaván Vonúl fekete bárkám tétován. Ólmos magasból bús felhő-szemek Sírnak reám, hideg, nagy csöppeket. Hűvös, homály-ölt, dermedt gyászvilág. Siréj-siketre fojtott némaság. Habja se loccsanó holt vizmezőn Árnyként merül alá-föl evtzőm. Komor hegyekkel koszorús a tó — Sirt áll körül igy a sok sirató — S a barna bércek puszta, sivatag Kőkebliből bugyog a könnypatak . . . Ez a lemondó gyászolók hona, Hol könny az üdv és a remény : soha! Fekete bárkám itt jár tétován, Vigasztalanság csendes könnytaván. A magyar-utcai bűntény. (Tuzár detektív naplója.) — Irta: Dr: Guthy Soma. — I. Egy téli reggelen, körülbelül öt óra tájban, pokoli dörömbölés riasztott föl álmomból. Kíméletlenül döngették az ajtómat. A nagy lármára dühösen ugrottam ki ágyamból. — Ki van odakünn ? — Én vagyok. — Ki az az »én» ? — Kopek, az óriás detektív. Nyissa ki, mester ! — Kerülj beljebb ! . . . A vén gyerek a kővetkező pillanatban már szobámba rontott, elém állt és összefüggéstelen szavakat hebegett. — Ülj le szépen, fiacskám és pihend ki magad... — Nagyon fel vagyok izgatva... Nem csoda!... Nagy dolog! Borzasztó dolog! Jöjjön velem azonnal! — Hová? — A Magyar-utczába . . . Ott fekszik. — Kicsoda ? — Akit meggyilkoltak . .. Prémes bundájáról, drágaköves gyűrűiről Ítélve nagy ur lehet. Már telefonoztam a központba is. — Ha jól sejtem, megint ostobaságot kövéttél el. Magára hagytad a hullát ? — Nem lehetek két helyen is egyszerre. — Rendőrért kiálthattál volna. — Fütyültem akár egy gözmazina; ordítottam torkomszakadtából, de hát tetszik tudni: sohase akadunk rendőrre, ha szükségünk van reá . . . Csak nem ácsoroghattam tétlenül az utcán. Kaptam magam, rohantam a Pannóniába, hogy a rendőrségre telefonozzak, aztán ide szaladtam. Nagysietve hozzáfogtam az öltözködéshez, mialatt Kopek folytatta mondókáját: — Tizenkét bumsztiban tartottunk razziát. Négy óra tájban hazafelé ballagtam, hogy kipihenjem az éjszaka fáradalmait. A Molnár-utcába igyekeztem s hogy előbb haza érjek, befordultam a Magyar-utcába. Egyszerre c ak belebotlottam valamibe . . . — A hullába. — Igen, a hullába. Hanyattfeküdt a járdán. Mondok magamban, bizonyosan valami italos ember lehet, aki alaposan bepityizált és a fagyos járdán alussza az igazak álmát. Meggyujtom kézilámpásomat, hogy közelebbről szemügyre vehessem, hát uramfia, az a szegény ember óriási vértócsában feküdt. Föléje hajoltam, hogy hallgassam a szive dobogását, de bizony nem hallottam én abból semmit. Megszűnt ketyegni, — Tehát prémes bundája van ? — De milyen I Testvérek között is megér háromszáz forintot. És akkora brilliáns gyűrű az ujján, hogy holtom napjáig is megélnék az árából. Gazdag ember lehetett. — Fiatal? — Körülbelül negyvenesztendős. — Milyen szerszámmal ölték meg ? — Hát azt már honnan tudjam ? — Ej, ej 1 Nem lesz már tebelöled jó detektív sohasem ! . . . — ön mondja azt, ön, akinek ügyességemmel az életét mentettem meg !... Mindig kicsinyei, sérteget,.. — Szerencsétlen! Hát arra sem voltál kiváncsi, hogy honnan került elő az a nagy vértócsa ? — Alighanem a sebből.-- Ördögöd van ! . . . Azt hittem, hogy a prémes bundából... De hát ne vesztegessük az időt. Siessünk ... Tíz perc alatt a bűntény színhelyére értünk. Ott volt már a vizsgálóbíró, a soros ügyész és az mspek- ciós rendőrtisztviselő. Első pillantásra is ráismertek a meggyilkolt férfiúra, akinek hatalmas porhüvelye keresztben feküdt a síkos járdán. Azt mondják, hogy hires kártyás volt. Télen a Riviérán és a budapesti kaszinóban, nyáron Ostendeben és Spaában hódolt a játék- szenvedélynek. Közmondásos volt a szerencséje. Nyíregyháza tájékán ezer holdas tehermentes birtoka van. amit kártyán szerzett pénzen vásárolt. Borzalmas véget ért. A halálos seb ott van a nyakcsigolya táján, tehát valószínű, hogy orvtámadással, hátulról szúrták le. — Itt lakik valahol az Egyetem-utcán — jegyzi meg a vizsgálóbíró. A kaszinóból hazatérőben lehetett, midőn gyilkosa, aki már lesett rá, hirtelen megtámadta . . . — Annyi ideje sem lehetett, hogy védekezzék, - - veti közbe az ügyész. — Egyetlen, jól kiszámított szúrással ölték meg. — Tehát késsel . . . Lapunk ro.a4. száma © old.a.1.
