Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
Nagybánya, 1911. Junius 11. — 24. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 'V-A.s.á.íiKr.A.ip Ar*> Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. i Szerkesztőség s kiadóhivatal : FeIsőbanyai-utca 30. szám aiaTf. —- = TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. ===== =A= Városi közgyűlés. — 1911. jun. 10-ón. — Harminckilenc tárgyat morzsolt le ma a képviselet csendben, minden nagyobb változás nélkül, délelőtt 10 órától 12 óráig. Az érdeklődés közepes, noha a tárgyak között százezresek is voltak, de már nagyon megszoktuk a milliókat is. Napirend előtt a polgármester pár meleg szóval elparenlálta Bánffy Dezső bárót, mint a város díszpolgárát, indítványára emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik s a családhoz átiratot intéznek. Ugyancsak napirend előtt jelentette be a polgármester, hogy a husvágási szabályrendeleten a vármegye azt a változtatást tette, hogy a 3.20 f sertésvágási dijat 2 K-ra szállította le. Ez a városra sérelmes lévén, a polgármester azt megfellebbezte s a képviselet most tudomásul vette a fellebbezést. A napirend tárgyai között a Gründböck mérnök dolga adott okot először felszólalásra, nem annyira az ő drága egyéniségével törődtek, mint inkább az állással, melyet most már be kell tölteni. Szász, Fábián, Bay Lajos, Ajtay, Makray felszólalása után kimondta a közgyűlés, hogy a mérnök kötelessége lesz a vízvezeték, iparvasut felügyelete is megfelelő segéderőkkel, egyben utasította a főjegyzőt a szervezési szabályrendeletnek 3 hó alatt való elkészítésére. Másik jelentősebb tárgy a napirend 19. pontja, vagyis a Ganz-féle villamossági r.-t. újabb javaslata a világítási telep kibővítése iránt. Általában mindenki helyeselte a dolgot úgy a város, mint a bányászat érdekében, Bay Lajos 6°/o-ot kívánna garantáltatni törlesztési részletül a Ganz-gyárral, Stoll Béla 50 év helyett 47 éves amortizációt kíván, hogy az eddigi kölcsön egyszerre fejeződjék be a másikkal. Fábián Lajos a szerződést csak hosszabb. időre kötné meg. Révész arra figyelmeztet, hogy a bányakincstár vezetői már részt vettek a bizottsági tárgyaláson s igy tájékozva vannak teljesen a város óhajai felől, meg kell várnunk a megfelelő szerződés hemutalását. Moldován László arra figyelmeztet, hogy Felsőbánya is részesedni fog a nyereségből, holott a befektetés terhe Nagybányáé lesz, előbb tehát Felsőbányával is meg kell egyezni. A kérdést azonban általánosságban mégis megszavazták. A 26. pontnál Ajtai a r. k. kántort akarta pártfogásába venni, hogy emelje a város a fizetését, mire azonban egyelőre nem lehetett egyéb válasz, mint hogy miért nem folyamodik emelésért. A közgyűlés illetőség-megtagadással és oklevél-meghirdetéssel végződött volna, stílszerűen, ha záradékul a polgármester be nem mutatja a megye leiratát a takarékpénztári tisztviselők dolgában. Részletes tudósításunk következő: 1. A vallás- és közokt. miniszter az áll. főgimnázium felépítése lárgyában közli azt a leiratot, melyet múlt számunkban részletesen ismertettünk s amelyben a miniszter elfogadja a város összes föltételeit, csupán a telek víztelenítését kívánja. A gazd. és pénzügyi bizottság javasolja, hogy vegye örvendetes tudomásul a közgyűlés a leiratot s fejezze ki köszönetét a miniszternek, bízza meg a tanácsot a szükséges kisajátítások eszközlésével s készítse el a víztelenítésre vonatkozó tervet és költségvetést. A képviselet elfogadta a bizottsági indítványt azzal, hogy Makray Mihály polgármesternek és Bay Lajosnak is köszönetét szavaz, valamint mindazoknak, akik ez ügyben szivetek voltak eljárni. 2. A belügyminiszter jóváhagyta a városnak azt a határozatát, miszerint Gründböck István volt városi mérnöknek lemondását elfogadta. A fegyelmi ügy további folyamatban lévén, az állás üresedésbe jött. A gazd. és pénzügyi bizottság javasolja, hogy a mérnök fizetését a közgyűlés a VIII. fiz. osztályban állapítsa meg, azonban magánvállalatok végzését ne engedélyezze. A képviselet elfogadva az előterjesztést, elrendelte az állásnak sürgős betöltését azzal, hogy a mérnök a vízvezeték és iparvasut felügyeletét is tartozik teljesíteni megfelelő segéderőkkel és hogy a szervezési szabályrendeletet a főjegyző tartozik 3 hó alatt elkészíteni. 3. Csiszár József fellebbezésére a belügyminiszter jóváhagyta a megye határozatát, hogy a városi mérnök oly vállalatokban nem vehet részt, melyek kivitelét maga ellenőrzi. Tudomásul szolgál. 4. Ozv. Kaisz Józsefné özvegyi ellátásának megállapítása tárgyában beadott fellebbezését a törvény- hatóság elutasította. Tudomásul. 5. Mándy Zoltánnak a megrongált aszfaltjáró helyreállítási költségének megfizetése ellen beadott fellebbezését a vármegye elutasította. A képviselet ezt tudomásul vette. 6. A város hirdetéseinek közlésére nézve Égly Mihálylyal kötött szerződést Révész János felebbezéj sére a vármegye feloldotta s uj szerződés kötésére utasította a képviseletet. Ennek alapján tisztiügyész beterjesztvén az uj szerződést, azt a képviselet a maga részéről elfogadta. 7. Az üveggyárral kötendő szerződés módosítására nézve a jogügyi bizottság beterjesztette a maga véleményét. Mivel az uj szerződés a városra nézve sokkal előnyösebb, de magára az üveggyárra nézve is, már a helyzetnél fogva, többféle előnyt nyújt, a képviselet ezt a végleges egyezséget a maga részéről elfogadta. 8. Petneházy Péter kőbányatelepi hatósági megbízottnak a kiütéses tífusz elnyomatása körül teljesített hü és odaadó munkálataiért a gazd. és pénzügyi bizottság belügyminiszteri jutalom kieszközlését indítványozza. A város ez ügyben fölterjesztést intéz a minisztériumhoz. 9. A Ganz-féle villamossági r.-t. 1909, és 1910. évi zárószámadásait beterjeszti. A gazd. és pénzügyi bizottság javaslatára a közgyűlés a számadásokat elfogadta, figyelmezteti azonban a részvénytársaságot, hogy jövőben folyószámla-kamatok címén kiadást el nem fogad. 10. A borpataki alsó borkutforrás bérlete fölött Kuhn Bernát kolozsvári lakossal kötött szerződés megszüntetését s ugyanannak Burger Frigyessel való megkötését a gazd és pénzügyi bizottság javaslatba hozza. A közgyűlés hozzájárult a bizottsági föltételekhez. 11. Moldován Gusztáv és Soltész Géza kézhez- adók napidijuk fölemelését kérik. Jun. 1-től kezdődőleg napi 50 fillér fizetés- emelést kaptak. 12. Marosán György utkaparó fizetésemelést kér. Jun. 1-től kezdődőleg havi 50 K fizetését havi 60 koronára emelték föl. 13. Salamon Herman költői lakos búza és tej beszállítás után vásárvámdij mentesítést kér. A gazd. és pénzügyi bizottság megokolt jelentése alapján a képviselet a kérelmet elutasította. 14. A gazd. és pénzügyi bizottság beterjeszti a legeltetési szabályrendeletet. A földmivelési miniszteri körrendelet alapján készült szabályrendeletet elfogadták. 15 A zazari malom bérbeadását Kornis Ernő A tavasz üldöz. — Irta: Kulcsár Ferenc. — Mi népes lett az utca Az első szép napon ! A nép fényárban úszva Tolong az utakon. Csöpp rügyek nevetgélnek A fák tar ágirul, Az arcokon uj élet Uj vágya kipirul. Az ujjongó tömegben, A paloták során, Zord búval, csüggedetten Magam járok csupán. Vádit az utca zajja, A nap tüzfénye bánt, Fáj az élet kacajjal Úgy vágyom a magányt. Zaj, fény, fakadó élet A szomjú sziveké! Én megyek, mendegélek A temető felé. Enyh vár ölére ottan, S a néma ciprusok Aljába megnyugodtan Madárként megbújok. Magány! Dajkálja lelkem Csókos lehelleted ! Hogy bírjam, elviseljem A hajszás életet. Halál I Halk fuvalattal Békéd szivembe csendd! Boríts be lágy hajaddal Halál leánya : Csend ! Az aranyak. (Mese.) — Irta: Londesz Elek. — Togrul kán rengeteg sok kincset halmozott össze márványkőből épült gyönyörű palotájában. A nagy gazdagság azonban fösvénnyé tette; minél többje volt, annál többre vágyott. Nagy fösvénységében sohasem cselekedett jót, sohasem adott alamizsnát a szegényeknek. Meghallotta egyszer egy bölcs dervis, hogy milyen fukar ember ez a hatalmas kán s elhatározta, hogy valami módon megjavítja a lelkét. Elment tehát a márványpalotába és ezt mondotta a kán termei előtt őrködő szolgáknak : — Mondjátok meg az uratoknak, hogy én a próféta küldötte vagyok és azt üzenem neki, hogy küldjön nekem száz aranyat. A szolgák, akik jól ismerték a kán fösvénységét, nagy hahotában törtek ki. Micsoda ember ez ? — gondolták —- hogy száz aranyat akar kapni Togrul kántól, aki még sohasem adott senkinek ajándékba egyetlenegy rézpénzt sem. — Eredj utadra szegény ember! — mondották a dervisnek. Ne kérjél ilyesmit a mi urunktól, mert arany helyett büntetésben lenne részed, ha megtudná, hogy mit kívánsz tőle. A dervis azonban nem tágított s addig kérte a szolgákat, amig ezek bementek a kánhoz és értesítették őt a különös kívánságról. A kán az első pillanatban haragra lobbant, azután meglepte a lelkét a kíváncsiság. Ilyen kéréssel még senkisem merte őt háborgatni; ugyan miféle ember lehet az a dervis, hogy ilyesmit meg mer cselekedni? Kíváncsiságában megparancsolta a szolgáknak : — Vezessétek elébem azt az embert. A szolgák engedelmeskedtek és a szegény, toprongyos dervis néhány pillanat múlva ott állt a kán aranytrónja előtt. — Miért jöttél ide? Mit akarsz tőlem? — kérdezte tőle a kán. A dervis ezt felelte : — Adjál nekem száz aranyat. — Hogy mersz te háborgatni engem ilyen kéréssel ! — kiáltotta haragosan a kán. A dervis nyugodtan folytatta a modókáját: — Az éjjel eszembe jutott, hogy milyen nagy igazságtalanság az, hogy a te kincstárad tele van drágasággal, alattvalóid közül meg olyan sokan éheznek. Megsajnáltam ezeket az éhezőket és elhatároztam, hogy alamizsnához juttatom őket. Egyszerre álom szállt a szememre és megjelent előttem a próféta Azt mondotta nekem: Reggel az legyen az első dolgod, hogy eredj el Togrul kánhoz és kérj tőle száz aranyat a szegények számára. En a próféta küldötte vagyok s az ő parancsát teljesítem, amikor azt a s; áz aranyat kérem tőled. Add ide gyorsan, mert a szükölködőknek nagy szükségük van rá. A kán megdöbbent. Hátha igazat mond ez a dervis? Hátha csakugyan a próféta küldötte öt? Töprengett, gondolkodott egy ideig: adja-e vagy ne adja a száz aranyat ? Végre nagy keletlenül elhatározta, hogy teljesiti a kérést, mert hátha csakugyan igazat mond a dervis. Oda adta tehát a dervisnek a száz aranyat ezzel a fenyegetéssel: — Ha nem mondottál igazat, akkor búcsúzzál el az életedtől! A dervis eltávozott, a kán azonban megparancsolta a szolgáinak, hogy titokban menjenek utána és lessék meg, hogy mit csinál a kincsesei ? A szolgák meglesték a dervist, aki egyenesen a Togrul kán apjának a sírboltjába ment és letette ott a kőkoporsóra a száz aranyat. Togrul kán, amikor mogmondották ezt neki a szolgák, azonnal a sírboltba sietett és csodálkozva Xja.pTa.nlc mai száma S oldal.