Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
Nagybánya, 1910. Április 17. — 16. szám. i i .• IV ié XXXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3^tHSHDE3ST VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész CTános. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szá n ala*. .... TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. ■ ■ Városi közgyűlés. — 1910, április 16-án. — Népes közgyűlése volt ma a képviseletnek huszonkét tárgygyal és pedig többnyire olyan nyomosabb kérdésekkel, a melyek sok ezerekbe kerülnek. Nem csoda, ha az érdekes sorozat magára vonta a városatyák figyelmét. A vasutak egyesítése ellen kemény hangok emelkedtek. Moldován László igazgató részletes jelentésében és indítványában erősen megnyomta a tollat s általános megütközést keltett, hogy hogyan lehet ilyen merényletet még csak tervbe is venni. Lapunk múltkori vezércikke részletesen megvilágította a dolog lényegét s igy itt csak annyit mondunk, hogy a közgyűlés erélyesen tiltakozott a spekuláció ellen s küldöttség fog Budapestre menni a keresk. miniszterhez. A nagyszálló bolthelyiségei tehát nem jövedelmeznek 28000 koronát, csak 18-at, a 25 ezres szatmári ajánlat is elkésett valahol az éji homályban, félő, hogy a rengeteg nagy épület nem fizetődik, ám azért, a képviselet már-már elfogadta a 18000 koronás ajánlatot, mert olykor-olykor a lemondás erényét is jó gyakorolnunk ebben az elbizakodolt világban: végre is kiadták ezt az ügyet a pénzügyi bizottságnak. A festőiskola műtermeit csak részben építi meg a város. Nagy összegről van itt is szó s a források már meglehetősen kimerültek. Mindnyájan érezzük, tudjuk, hogy tenni kell valamit s éppen azért nem utasította el teljesen a képviselet a javaslatot, hanem mintegy 70000 koronáig áldozni fog a művészetnek. A nagyszálló bérbeadási föltételeit húsz szigorú pontban megállapították. Itt már csakugyan nem lehet engedni a 24000 koronából. Ez a minimális összeg, a mit a vendéglőnek be kell hoznia. Az épület cicomázása azonban nagyon lassan halad, mi legalább kétségbe vonjuk, hogy augusztus 1-re a szálló átadható legyen. A tüzkárbiztosilási szabályrendelet hamarosan elkészült, azt el is fogadták s a város Élj a jelennek. — Simonides u. görögből. — Fordította: Incze Lajos. Emberi lényeknek állandó kincse dehogy van ! Oly szép mondás a chiosi férfi szava: »Emberi létünk, mint a levélé : semmi külömbség.« Hallják bár. de kevés rejti szivébe szavát, Mert mindnyájuk mellett ott áll, ott a reménység, Ember, a mig fiatal őrzi szivében emezt. Mert a halandó ifjú korának bírva virágát Azt hiszi, végtelen az : könnyű a szive, bohó. Ilogy megöregszik, vagy meghal, nem. gond nem emészti: Mig jól van, búval mit se törődik a szív. Balga teremtések, nem tudják, nem hiszi egy sem, Élete ifjúkora, mily rövid és kiszabott. Ám te megértvén, hogy éltednek vége minő lesz, Élvezz mindent, mig lelked a létnek örül. Vallomások. — Irta:Mandel Ernő. — Tizenhét éves koromban jöttem ki Amerikába. Abban a korban, mikor az ifjúi élet legfogékonyabb s mikor a kívülről jövő benyomások a legmélyebb, szinte eltörölhetetlen nyomokat hagyják maguk után. Kis városból, hegyek közzé dugott, a középkorból ottfeledett csendes kis városból kerültem el. A hol — még akkor — nem volt telefon és nem volt villám- világitás. (Most már van mind a kettő.) Ebből a kis városból kerültem el egyszerre, hirtelen, Amerikának, a határtalan lehetőségek hazájának csodás városába, New-Yorkba. Szülőhazámat — sajnos — az iskola padjain és szép jövedelemre számíthat az uj rendszer révén. A gyűlés egy megható mozzanattal végződött, egy kiskorúnak ugyanis elfogadták a nagybányai illetőségét, ilyesmi emberemlékezet óta nem fordult elő, a mennyiben sohasem szoktuk senkinek az illetőségét elismerni. Részletes tudósításunk következő : Elnök : Makray M. polgármester. Jegyző: Égly M. főjegyző. Hitelesítők : Torday Imre, Révész János, Incze József Hitelesítés ideje : április 25, d. e. 9 órakor. Napirend előtt Makray polgármester megemlékezett az ököritói szörnyű szerencsétlenségről s indítványozta, hogy a város részvétét fejezze ki a rettenetes csapás fölött s 200 koronát küldjön a sújtottak fölsegélyezésére. Moldován L- takarékpénstári igazgató hozzájárul az indítványhoz s felhatalmazást kér a közgyűléstől, hogy a takarékpénztár részéről külön még 100 koronát utalványozhasson ki. a képviselet ezeket az indítványokat elfogadta. 1. Polgármester a láposvölgyi vasútra nézve jelenti, hogy a vasút ügye annyira előre haladt, hogy már az engedélyezési tárgyalás kitűzése előtt állunk s igy elérkezett az idő a vasútépítés pénzügyi részének elintézésére. Kéri a képviselőtestület felhatalmazását arra nézve, hogy ha a vasút kiépítésére vonatkozólag feltétlen garanciát kap, úgy az előmunkálati jogokat Hollós Jakab engedményes társával egyetértőleg, belátása szerint átruházhassa. Közgyűlés a jelentést tudomásul véve, polgár- mestert a kérelem érteimáj-en felhatalmazza 2. A Szatmár-nagybányai vasútnak, a Szatmár — bikszádi, Szatmár—erdődi és a Nagykároly —som- kuti h é. vasutakkal egyesítése tárgyában polgármester jelentést terjeszt be, melyben — mint azt lapunk múlt számának vezércikkében, mi is kimutattuk — hangsúlyozza, hogy az egyesítés a városra nézve tetemes veszteséggel járna, miért is javasolja, hogy az egyesítés ellen a képviselet fölterjesztést intézzen a kereskedelmi miniszterhez. Kapcsolatban e tárgygyal Moldován László takarékpénztári igazgató részletes jelentést tesz a vasút legutóbbi közgyűlésén való részvételéről s indítványozza, hogy a tervbe vett egyesítés ellen foglaljon állást a képviselet. Közgyűlés, mindkét alaposan megokolt indítvány alapján, sürgős fölterjesztést intéz az illetékes miniszterhez s előre is óvást emel minden olyan intézkedés ellen, mely a város és a törzsrészvényesek érdeke' veszélyeztetné, a fölterjesztést négy tagú küldc ség nyújtja át a miniszternek. 3. Polgármester enti, hogy a gyámpénztári, közgazdasági pénztári ;. 2-án megvizsgálta s azt teljesen rendben taláh Tudomásul. 4. A városi »Erzsébet« kisdedóvó régi épületének eladása tárgyában febr. 25 én megtartott árverésen Korponay Kornél, mint Ajtai Gábor megbízottja 24000 K vételárt Ígért a házért. Képviselők kellő számban nem lévén jelen, a jóváhagyást egy 30 nap múlva tartandó gyűlésre tűzték ki. 5. A városi nagyszálló alatt levő bolthelyiségekre megtartott árverés eredményéről fölvett jegyzőkönyvet a tanács jóváhagyás végett beterjeszti. A márc. 21-ikén megtartott árverésen Krausz Áronná az összes boltokért 15780 K át, Ott Osvald besz- terczei lakos 16050 K-át, Mandel Mór 16000 K-át igéit. Az egyes bolthelyiségekért számos árverelő Ígért, külön-külön kisebb-nagyobb összegeket. Zárt ajánlatban Ott Osvald 18000 koronát Ígért az összes helyiségekért 6 évre, ha azonban 12 évre adnák ki, akkor többet is adna. Ezenkívül Tratner és Spitzer Szatmárról utólag ápr. 6-án 19009 koronát Ígért az összes helyiségekért, azzal, hogy egyet a város szabad választás szerint magának megtarthat. A tanács javasolja Ott Osvald ajánlatának elfogadását, mivel az egyes helyiségekért Ígért összegek kevesebbet tesznek ki. A képviselet az egész ügyet kiadja a gazd. és pénzügyi bizottságnak javaslattétel végett. 6 A szatmárvármegyei ált. tanítóegyesület a szatmári tanítók házának segélyezése iránt kérvényez. Mivel a város közönsége a tanítók buzgól- kodása következtében, társadalmi utón már nagyobb áldozatot hozott s mivel fedezet nincs, a képviselet a kérelemnek sajnálattal nem adhat helyet. 7. A veresvizi áll, kisdedóvó felépítésére Kor- csog Mihálylyal kötött szerződést a tanács beterjeszti! A 22511 K 81 fillér vállalati összegről szóló szerződést a közgyűlés jóváhagyta. 8. A r. k. egyházközség 1909. évi zárószámadását 10499 K 02 f. bevétellel, 10442 K 66 f. kiadással, 29240 K 50 f. vagyonállománynyal, 4080 K 67 f. vagyonszaporodással jóváhagyta. 9. A város névtelen utcáinak elnevezésére kiküldött bizottság beterjeszti javaslatát, e szerint A város takarékpénztára által felosztott vasút melletti területen, az állomással szemben kihasítandó az újságok hasábjain kívül alig ösmerem, Budapesten is csak egy napot töltöttem. Összehasonlítást tehát a hazai és az amerikai viszonyok között alig tehetek és vallomásaim igy, csakis az itten, Amerikában szerzett tapasztalataim, illetve benyomásaimra szorítkozhatnak, Amerikai egyetemen végeztem tanulmányaimat, több mint 7 évet töltöttem el itt, hát bizonyos tapasztalattal beszélhetek. Nem tartozom sem azok közzé, kik Amerikát agyondicsérik, sem azok közzé, kik Amerikát — bizonyára azért, mert nem boldogultak — agyongáncsolják. Legjobb az arany középút. Látom ez országnak nagy hibáit, de látom erényeit is. Az, ami engem Amerikának legnagyobb tisztelőjévé tesz, amit itt legjobban csodálok és amit ez ország nagy erejének és hibái nagy részének tulajdonítok, az a megfoghatatlan üzleti szellem és vállalkozás, a kereskedelemnek és iparnak olyan páratlan tisztelete, amihez hasonló talán sehol a világon nincs. Ennek a typikusan amerikai szellemnek üdvös hatását — örömmel és bizonyos büszkeséggel mondom — magamon is tapasztaltam. Mikor az egyetemen az első év vége felé közeledtünk, mielőtt a vakáczió bennünket szétkergetett volna a szélrózsa minden iráuyába, megkérdeztük egymástól, hogy mi mindent fogunk csinálni a vakáczió ideje alatt. És — mirabile dictu — kisült, hogy a fiuknak nagyrésze a vakáció alatt vagy mint villamos kalauz, vagy mint nyaralóhelyi pinezér keresi meg a jövő évre szükséges pénzmagot. Ezt az igazán amerikai izü felfogást először nem tudtam megérteni az én jámbor, magyar gondolkozásommal, de későbben any- nyira megkapott az eszmének igazán amerikai és mondjuk regényes volta, hogy egy szép napon felvágtattam Mr. Rosenfeldhez, a Café Boulevard tulajdonosához és kértem, adna nekem egy pinezér helyettesi (omnibus) »állást« az Arverne Hotelbe. Még ma is sajnálom, hogy az »állást« nem kaptam meg. Pedig micsoda »fun« (tréfa) lett volna!... * Az egyetemet elvégeztem és bekerültem New- York városhoz. Hanem, ebben az országban, hol lüktet a munka és pezseg az élet és a hol oly óriási alkalmak kínálkoznak a nyitott szemű és a viszonyokkal ösmerős embernek, nem érdemes hivatalban lenni. A mint Balzac mondotta: a hivatalnokokat három osztályba lehet sorozni: a tudatlanok, a restek és a bolondok osztályába. Rövidesen ott szándékozom hagyni városi állásomat és ki akarok lépni a nyílt harctérre: vagyont, jövőt teremteni. Igazi amerikai szellemben . . . így használok legtöbbet önmagámnak és szülőhazámnak. * Darabos, nyers e leírás nagyon, de nincs időm és nincs hely most feldolgozni. Majd máskor, más alakban ... Apró hirdetések. Irta: Volentaire. Micike ott ül az Íróasztalnál és levelet ir barátnőjének, Herminnek. Hajoljunk át vállán és olvassuk el, vájjon mit ir. Nem lesz baj, ha észre is veszi, hogy valaki leselkedik, legfeljebb azt gondolja, hogy vőlegénye kíváncsiskodik, s várja is talán az Ákos csókját, hiszen már szabad a csók. Tehát olvassuk, úgy amint írja. Persze szerelmében és boldogságában keltezést nem is irt, hanem mindjárt a megszólitáson kezdődik levele: Lapunk inai száma © oldal.
