Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
(2) 9. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Február 27. véttel fogadta s baráti vigasztalással vette körül a mélyen sújtott családot. Dr. Szokol Pálné, Szentiványi Martinovics Gabriella magas műveltségű nő volt, aki gyermekeit rajongásig szerette. Részt vett minden nemes irányú társadalmi mozgalomban s hű tagja volt az evang. egyháznak is, melyet szeretettel, áldozattal támogatott. Aranyos, jókedélyü uriasszony, ki mint a derüli napsugár jókedvre hangolta a társaságot, ahol megjelent. Ezt tette még a múlt héten s csütörtökön már valóságos bucsujárás volt a ravatalához. A ravatalra a család gyönyörű óriási eleven virágkoszorut helyezett s a halottat virágokkal szórta be. A kincstári tisztikar, barátnői, a bányaiskola szintén díszes koszorúkkal adóztak emlékének. Temetése a város és a vidék nagy részvéte mellett, 25-én pénteken ment végbe Felsőbányán, hol nagyszámú sokaság gyülekezett össze a gyászháznál. A koporsó mellett Duszik Lajos szatmári ev. lelkész mondott költői szárnyalásu, szép beszédet és áhitatos imát, majd megindult a gyászmenet s a harangok zúgása mellett a kedves halottat elkísérte a vasúti állomásig, hol a lelkész áldó szavai után vonatra tették, külön kocsiba s aztán elzárták szemeink elől, hogy többé ne lássuk őt ebben az életben. Valami szivet facsaró, megható látvány az, mikor a rideg, egyszerű kocsi oldalára felrajzolják a keresztet s reáirják a kocsira, hogy »hulla « Igen, már csak hulla a teste, lelke megtért Istenéhez! A gyászoló család elkísérte nagy utján, 600 kilométernyire, Budapest, Galántha, Szereden keresztül Nagyszombatba, hol ma d. u. 4 órakor helyezték örök nyugalőmra, a családi sírboltba, édes anyja mellé. Igen sok levél, sürgöny, részvétirat érkezett csütörtökön a gyászoló férjhez, gyermekekhez, valamint lapunk szerkesztőjéhez, akit szintén közeli rokoni kötelékek fűztek a boldogulthoz, amennyiben nejének anyját veszítette el benne. A testet elszállították a keleti végvidékről messze nyugatra, emléke azonban itt marad, sokáig fog élni közöttünk s a testvérváros társadalmi életében bizonyára tisztelettel, szeretettel újítják azt sokszor föl, mert huszonkilenc évnek kötelékét még a hatalmas halál sem képes elszakasztani egy pillanat alatt. A család gyászlapja igy szól: A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, hitemet megtartottam, eltétetetett számomra az örökéletnek koronája. 2. Tim. 4, 7. Mély megillető- déssel tudatjuk az összes kiterjedt rokonság nevében is, hogy dr. Szokol Pálné SzeAtiványi Martinovics Gabriella Felsőbányán, 1910. február hó 23-án, d. e. 9 órakor, rövid szenvedés után elhunyt. Kedves halottunkat Felsőbányán, a Hunyady János-utcza 18. számú gyászháztól február hó 25-én, d. e. 9 órakor fogjuk evang. szertartás szerint temetni, a vasúti állomáshoz kikisérni s onnan Nagyszombatba a családi sírboltba szállítani. Felsőbányán, 1910. február hó 23-án. Dr. Szokol Pál m. kir. bányatanácsos, férje. Révész Jánosné Szokol Irén, Síposs Bertalanné Szokol Margit, Szokol Jerta Adrienne, Szokol Edgár, Szokol Pál gyermekei. Hemmerich Emilné Martinovics Jerta, Alexy Hugóné Martinovics Olga testvérei. Hemmerich Emil őrnagy, Alexy Hugó Máv. felügyelő, Jamnik Viktor kir. főpénzt, tiszt, sógorai. Jamnik Viktorné Szokol Mária, Szokol Ziza, sógornői. Révész János ev. lelkész, Síposs Bertalan földbirtokos, jegyző vejei. Révész Zoltán, Révész Ilike, Révész Viola, Síposs Margitka unokái. Alexy Olga, Alexy Ella unokahugai. Áldott legyen emlékezete ! Gyermekelőadás az állami iskolában. A Kossulh-utcai iskola IV. leány-osztályában Petruska Margit tanítónő buzgólkodásábói a múlt héten nehány délután az állami iskolás gyermekek részére szinielőadást tartottak. A szereplők a IV. leányosztály tanulói voltak, kik a következő műsorral mulattatták a gyermeksereget: 1. Népdal. 2. Szavalat. 3. Ének. (Gyönge violának) 4. A levél. Színmű, irta Móra István. Személyek: Sárika . . Csordás Ilona Gizella . . Gurszky Gabriella, felváltva Grünberg Erzsébettel Mama . . . Homola Adél, felváltva ' Krampner Szerénával Anka . . . Lupuc Mária Boris . . . Schreiber Erzsébet Etelka . . . Glück Ilona Paula . . . Feri Ágnes. 5 A korcsolyamüvésznő. Monolog Irta Farkas Imre. Előadta: Katona Amália. 6. Sir a Tisza, sir a Duna. (Ének) Az előadás pompásan sikerült. Az énekszámok két hangon előadva, a felnőtteknek is gyönyörűséget szereztek. Szépen ment minden s igy a színmű előadása is. A kis játékosok olyan otthonosan, találóan szerepükbe beleélve adlák elő a darabot, hogy a jelen volt gyermekek szinte bámulva hallgatták volna a hosszabb darabot is. A programm előadása mintegy 3/4 órát vett igénybe naponta, de a hallgatók sokat gyönyörködtek ez alatt. Az előadásra a belépést 10 fillérért váltotta meg minden gyermek s igy 79 korona 22 fillér gyűlt össze, melyből 50 koronát a szatmármegyei tanítók fiúnevelő intézetének, 12 koronát az osztálya részére kézimunkaanyagra, 2 korona 40 fillért az V., VI osztály kézimunka-anyagára, 7 korona 20 fillért az V., VI osztály ablakára készítendő 2 drb virágtartó vasrácsra, 2 korona 72 fillért a IV. leány-osztálynak virágbeszerzésre fordítottak. Ez 74 korona 32 fillért tesz. A többi egy pár korona pedig az előadáshoz tartozó apró kellékekre volt szükséges Petruska Margit kisasszony élvezetet szerzett az előadó gyermekeknek, a hallgatóknak s gyűjtött a közjóra. Köszönet érette. Amidőn a történtekről beszámolunk, annak a gondolatunknak adunk kifejezést, hogy szinte kár, hogy a közönség köréből nem tudtak az eseményről. Megérdemelte volna a szélesebb körben való hirt is. Valaki. A Kolozsvári Orsz. Történelmi Ereklye Muzeum Egj^esület. A kolozsvári ereklye muzeum egyesület a következő körlevelet küldötte szét a napokban: Mélyen tisztelt tagtárs ! Mint múzeumunk tiszteletbeli tagját, egyesületünk fennállásának 20 adik évében tisztelettel üdvözlünk. E határkőnél,’ a mellékelt meghívó szerint, szervezkedő közgyűlést tartunk, melyre tisztelettel meghívunk. Ha nem jöhetnél el, légy szives a velünk együttérzést pár szóban közölni. Említsd fel azt is, helyesnek tartod-e eddigi törekvésünket, melyet szerény eszközökkel bár, de lelkesedéssel végzett munka mellett sikerrel oldottunk meg. Fejezd ki, hogy szükségesnek tartod-e azt, hogy 48 —49-es gyűjteményünk, mely Pantheona lett a nagy idők tanúinak, együtt tartassék-e az eddigi módon, vagy pedig feldarabolva, beolvasszuk azt, megnyilatkozott kívánság szerint, egy nagyobb országos gyűjtemény régiség-, kép-, könyv- és okmánytárába? E nagyon fontos kérdés a közgyűlés nyomán aktuálissá válik. A muzeum alapítóinak kezdettől fogva az volt a célja, hogy mindaz, ami a magyar történelem 1848 — 49-es szakaszára vonatkozik, összegyüjtessék és egységesen kezeltessék, hogy hőseinknek és vértanúinknak teljes önmegtagadással, halálmegvetéssel teljesített küzdelme lelkesítő, buzdító és példaadó hatással legyen az ifjabb nemzedékre. S hogy e célt szerény eszközökkel is elértük, bizonyítja százakra menő iskola látogatása, melyeknek növendékei a gyűjtemény szemléletéből évről évre lelkesedést és erőt merítettek. Bizonyítják dr. Kuun Géza gróf v. b. t. t. és Szinnyei József kir. tanácsos és mások sorai, kik mihelyt működésűnk kialakult s láthatóvá lett, nemcsak helyeselték, de buzdító elismeréseiknek adtak kifejezést, mint az nyomtatványainkban látható. Kérjük tehát értesítésedet az alólirott kérdésekre nézve, gróf Esterházy Miguel címén. Kolozsvár, Egyetem-utca, közölni. Kolozsvár, 1910. február hó 17. Hazafias üdvözlettel: K. Horváth Iguác s. k. Gr. Esterházy Miguel s. k. 4.S—49-es huszárcileeredes. 4.5—49-es hnszárszázados, a Mátyás-huszárok parancsnoka, az egyesület tb elnöke, az egyesület tb. elnöke. A meghívó maga igy hangzik: Az országban legelőször alakult, 37 év óta fennálló Kolozsvári Március 15 iki Állandó Bizottságban 20 év előtt létesítettük ereklyemuzeum egyesületünket. Ez, évről-évre erősbödvén, országos érdeklődés melett 48 —49-es emlékekből egy gazdag kincstárt gyűjtöttünk össze. 1895 március havában egyesületünk már külön alapszabályszerü szervezetet nyert. Egyesületünk zászlója alá siettek az egész országból nyelv, rang, vallás, vagy pártkülömbség nélkül, a nemzet jobbjai. Már a milleniumi évben ki— Igazad van. Ez a legjobb, amit tehetek jelen helyzetemben. Köszönöm a jó tanácsot. Pedig tulajdonképpen beléd akartam kötni, de most már megbocsátok. Belátom, hogy te nem vagy oka az én boldogtalanságomnak. — No most elengedlek Laci; tégy úgy, amint mondtam. Hanem a menyegzőmre hazakerülj. — Mikor lesz? — Szeptember elején. — Itthon leszek. Ezzel elváltak. Pataki Jóska vígan fütyörészve távozott s egyenesen a szép Mándynéhoz ment. Soófalvy Laci pedig nyugodtan hazahajtatott Halmosra. Egy álló hétig töprengett otthon azon, hogy mitévő legyen. Itthon üljön-e inkább, mint a medve barlangjában, vagy elutazzék valamelyik fürdőbe? Julius eleje volt. Ä hőség már kiállhatatlanná kezdett válni; bizony ilyenkor legjobb valamelyik kárpáti fürdőbe húzódni s ott leőrölni a forró napokat. Úgy is tesz. Elmegy a Tátrába, beáll turistának, élvezi a természet szinpompáját s talán háborgó lelke is elcsendesül e pár hét alatt. Oh, a természet, a nagy, örök, hatalmas természet az egyedüli, mely meg képes gyógyitsni a beteg testet és lelket. Oda megy a Tátrába, hol az erdők lelke susogva beszél a csöndes alkonyon s a felhőkig kevélykedő óriási fenyők balzsamos illatot lehelnek. De talán mégis tehetne egy utolsó kísérletet 1 Hátha ezóta már megbánta Piroska elhamarkodottságát ? Igen, de akkor hová lesz az ő férfiúi önérzete ? Ej, mit önérzet! Aki szerelmes, mint ő, az ne válogassa az utakat és módokat. Mielőtt elutazna, még egyszer oda megy a hűtelenhez s megkérdezi tőle : akar-e az övé lenni, vagy nem? S ha nemi? . . . Akkor Isten veled szerelem 1 Soha többé az életben szeretni nem fog. Elkerüli a nőket mértföldnyire, beáll parasztnak, ki sem mozdul többé Halmosról halála órájáig. De ő bizony kalandokba nem bocsátkozik; ezt az ajánlatát Pataki Jóskának nem teszi magáévá. Mit érne el vele, ha Piroska meg is tudná? Talán még jobban meggyülőiné őt. Nemes vérü lovai vágtatva röpítették be Debre- czenbe . a vonat indulásig jó két órája volt; ezt fölhasználja egy utolsó látogatásra. Dobogó szívvel haladt föl a lépcsőkön. Csöngetett. Egy borzas cseléd dugta ki fejét az ajtón : — Mi tetszik ? — Jelentsen be a kisasszonynál! — Nincs itthon! — Hol van? — Elutazott. — Mikor? — Ezelőtt egy héttel! — Hová ? — Nem tudom. — Hallja lelkem, velem ne tréfáljon, mert rossz kedvem van; mondja meg az igazat. — Ha nem hiszi a nagyságos ur, tessék megnézni, minden ajtó be van zárva, minden függöny le van bocsátva az ablakokon. — De azt csak mégis megmondták, hogy hová mennek ? v — Nem mondtak kérem egy szót sem. — Fürdőre mentek? — Nem tudom ! — Ej, miért boszankodjam tovább! Majd megtudom én mástól! Sarkon fordult s ott hagyta a vigyorgó cselédet. Boszankodott erősen; most már látta, hogy a szakítás komolyiyá kezd válni; hiszen különben azt még sem tette volna, hogy minden híradás nélkül eltávozzék. Mély szomorúsággal, lehorgasztott fejjel ült be az első osztályú szakaszba, melyben egyetlen utas sem volt. Elmélázva nézett ki az ablakon a végtelen alföldi rónára. Verőfényben csillogtak a faluk bádog tornyai; a földeken keresztekbe volt hordva már az aranysárga búza, csak itt-ott csillant föl egy-egy darab haragos zöld folt, hol a frissen vetett lóhere ütötte föl fejét. A Hortobágy aszott partján delelőt tartót a ménes ; a sekélyes vízben egy pár csikós gyerek lubickolt. Mintha félálomba lett volna, úgy látta elröpülni maga előtt a változatos vidéket. Egyszerre azonban különös dolog tűnt a szemébe. A nagy vastag tükör üvegen, valószínűleg gyémánt karcolással Írást fedezet föl. Női irás volt. Szép gömbölyű betűkkel ez volt föl karcolva: »Jöjj utánam, keress s ha megtalálsz — tiéd leszek! Jel: búzavirág.« Minden szomorúsága mellett is elmosolyodott. Hogyan játszanak bujócskát a szerető szivek ! Éppen mintha csak neki szólt volna az az üzenet. Jel: búzavirág. Ez már aztán tág fogalma a jelnek. Az, aki keresi szive királynőjét, hová induljon e széles Magyarországon, hogy a búzavirágot megtalálja? Lehajtotta fejét s Piroskára gondolt, ki oly rutul játszott az ő szivével. De, mintha valami delej vonzotta volna lankadó szemeit, ismételten az ablakra nézett s újra és újra elolvasta a bekarcolt sorokat. De hát tulajdonképen mit érdekli őt az a buza- virágos nő ? O most eltemetni megy magát a Kárpátokba, felejteni egy hütelen leányt, nemhogy búzavirágok után járjon. Kissé elálmosodva hajtotta fejét a bársony vánkosra, de azért szeme mindegyre a bekarcolt sorokat kereste, mintha a kézírást akarta volna tanulmányozni, lelké.be vésni. Később, valamelyik állomáson., friss újságot vett a kapustól s nyugodtan olvasni kezdte. Még az apró hirdetéseken is átszaladt. Egyszerre, mintha kígyó csípte volna meg, föl ugrott a pamlagról. A kishirdetések közt szóróí- szóra föltalálta azt, ami az ablaküvegre volt karcolva: »Jöjj utánnam, keress! s ha megtalálsz tiéd leszek. Jel: búzavirág.« Ez már mégis különös dolog. A galamb hívta a párját. Két szerető szívnek valóságos regénye, mely a megoldás felé közeledik Ezt már meg kell tudnia mindenáron, ki lehet az a búzavirág? Hol kell keresni? Semmi útbaigazító szó! Kezdte erősen érdekelni őt ez a dolog. Még, modhatni, felüditette lelkét ez az esemény. Alig érkezett meg Tátrafüredre, első dolga volt ugyanazon újság kishirdetései közé a következő sorokat beiktatni: »Búzavirág. Olvastam a gyémánt sorokat. Merre menjek, hogy föltaláljam? Ártatlanul szenvedő.« Úgy irta alá »ártatlanul szenvedő«; mert hát tényleg ő úgy érezte magát, hogy ártatlanul szenved. A mig a válasz megjön a lapban, eltelik 5—6 nap is; addig majd csak körülnéz Tátrafüreden. Vagy talán ki tudja nincs e búzavirág éppen itt? Végig nézte a vendégek névsorát is, hátha Piroskáékat itt találná? Csupa idegen nevek. Egyetlen ismerősre
