Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
9. szám, (3) 1910. Február 27. adott ünnnpnapi közgyűlésünkről kinyomatott évkönyv szerint alapszabályaink 12. §-a értelmében alakult vidéki köreink száma a 300 at elérte. Utóbbi években a muzeum érdemekben gazdag alapitó elnöke Deáki Albert, alelnöke Hory Béla, jegyzője Debreceni Béla elhunytak. S miután igazgatósági tagjainak egyrésze is, részint eltávozott a városról, részint elhunyt, alapszabályaink értelmében szervező közgyűlést tartunk. E közgyűlés ideje 1910. február 27. d. u. 4 óra. E közgyűlés helye Magyar-utcza Emke főtitkári hivatala. E gyűlésre, midőn Címedet tisztelettel, hazafiui szeretettel meghívjuk és szives megjelenésre kérjük, egyúttal felkérjük arra is, hogy akadályoztatása esetén, a résztvevőkkel együtt érzését, a muzeum céljaival való egyet érlését, pár szóval, levélben vagy sürgönyben, tolmácsolni kegyeskedjék. Címed székhelyén, mint a milleniumi év ünnepi közgyűléséről kinyomatott jelentésből a muzeum köny vében látjuk, egyesületünknek ottan vidéki köre volt. Kérjük becses értesítését, kik élnek a névsorban levők közül, hogy e híveket a további munkára felkérhessük. S miután e nemzeti ügy fejlesztése a haza jobbjai közül katonákat, lelkes munkaerőket kíván, b. ajánlatait kérjük a túloldalon feljegyezni, az ottani hivek köréből kit. vagy kiket kérhetnénk fel, kik alapszabályaink 12. §-ában körülirt feladatok körüli munkára zászlónk alá állanának. E szervezkedés után igazgatóságunk foglalkozni fog gazdag gyűjteményünk elhelyezésének ügyével, mert gyűjteményünk jelenlegi helyén nem maradhat. Hazafiui tisztelettel vagyunk Kolozsvár, 1910. február 17-én. Az Országos Történelmi Ereklyemuzeum nevében: G. Horváth Ignác Gróf Esterházi Miguel 48-49-es huszárezredes, a Mátyás 48—49-es huszdrszazados, huszárok pcirncsnokci, az egyesület az egyesület tb. elnöke. tiszteletbeli elnöke. A kérdések, melyekre válaszokat várnak, következők : Az ottani vidéki kör tagjai a muzeum Emlék- könyvn . . . lapja szerint a következőkből álltak : 1. Kik élnek a fentiek közül ? 2. Kik haltak meg és mikor? 3. Kik ajánltatnak az alapszab. 12. §-a érlelmé- ken felvételre? 4. Kik jelenhetnek meg 1910. febr. 27 közgyűlésünkön ? 5. Közgyűlésünkhöz Címednek, valamint fiókkörünk ott élő tagjainak, az ügy híveinek mi az üzenete ? Részünkről nagyon helyesnek tartanók a 48 — 49 es muzeum külön fenntartását, mert ez a páratlanul gazdag gyűjtemény igy állítja elénk áttekinthetően és érthetően azt a dicső korszakot, mely a ha- zafiság fejlesztésére mindig buzditólag fog hatni. A Kath. Legényegyletben f. hó 27-én, vasárnap d. u. 5 órakor lesz az idén az utolsó előtti ismeret- terjesztő előadás. Előadó Fliesz Henrik. Előadás után szavalat. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Heti krónika. A tavasznak némely kézzelfogható jelei erősen mutatkoznak. Így pl. Rumpoldhoz megérkezett a Sal- valor-sör. Hogy miért nem lehet ezt télen inni, azt én laikus észszel nem birom felfogni. Talán a pelen- driknek árt a téli levegő, vagy az ember torka édességek iránt február közepéig nem érzékeny, az meglehet. Valóság az, hogy ki-ki a maga módja szerint üdvözli a tavaszt, Rumpoldnál ez Salvator'-sörben nyilvánul, melyre, mint a darázs a cukorkörtére, úgy gyűlnek a vendégek. Mondják, hogy a szalonkák is húznak már. Hosszu- falu, Misztótfalu felé, legalább némelyek állítása szerint, már látták ezeket az alkonyaiban tovaröppenő főúri csemegéket. Vadászaink ki is rukkoltak teljes gőzerővel, de hogy lőttek volna valamit, arról nincsenek felefontudósitásaink. Szintén tavaszhirdető mózzanat a tenniszpálya. A türelmetlen rakettesek im megjelentek a küzdő porondon s most már novemberig fog hangzani a gén, meg a fifti szörti. Igen helyesen, bár egyéb sportbeli kedvteléseink is ilyen jól állanának, de hogy mily szomorú a helyzet e részben, arról sirdogál épen a mai vezércikkünk. Rosszabbul áll a tornaegyesület dolga a városi toronyóránál is, pedig ez már igazán bosszantóan viselkedik. Tegnap estétől ma reggelig , pl. 20 percet sietett, olyankor aztán az a nehány ezer óra, amit az emberek a zsebben hordanak, vagy a falon igazgatnak, egyszerre mind rosszá válik s szidják Iringót, meg Kellert, hogy nem tudnak órát reparálni. Délben, épen latin óra alatt igazította a bakter a mutatókat vissza 20 perccel, a diákok nagy bosszúságára, mert 20 perccel tovább deklinálfák őket, no meg a háziasszonyok veszedelmére is, akiknek elázott a levesök. Igazán megérett már a múzeumra ez a jó öreg óra, felejtsünk el neki mindent, bocsássunk meg s aztán csináltasson a város valami kifogástalan, finom villamos órát, ne keserítse az életünket tovább, mert az óra tudvalevőleg egész nap jár s igy egész nap vérig bosszant minden jobb érzésű embert. A tanács soha olcsóbb örömet nem szerezhetne a lakosságnak, mintha egyszer csak arra ébrednénk, hogy jól jár az óránk s nem panaszkodik már _____ a krónikás. Hi menhir. Gretzmacher Gyula kir. s. mérnök ma tartotta esküvőjét Pohorellán, Gömörmegyében Schröder Laurával, Schröder Gyula koburg-vasgyári igazgató leányával. Az ifjú pár holnap városunkba érkezik. Stoll Béla Kaszinó elnök tiszteletére ma este a Kaszinóban nagy bankettet rendeznek abból az alkalomból, hogy Felsőbányán díszpolgárrá választották. Felsőbányáról tiz tagú küldöttség érkezik a vacsorához ma este városunkba. Eljegyzés. Suba János helybeli jónevü borbélyiparos eljegyezte Gyalay Gyula polgártársunk kedves leányát: Etelkát. A Teleki társaság legközelebbi felolvasó ülése március 12-én lesz a Kaszinóban, tekintettel a márc. 15-iki ünnepélyre. Ez alkalommal Soltész Elemér felolvas, Incze Lajos ódát mutat be s zenei része is lesz az összejövetelnek. Műsor után a nagybánya vidéki bányász és kohászegyesület estélye következik. Zempléni Árpád nagy elismeréssel ir Révay Ká- rolynak »Román költőkből« cimü kötetéről, melyet Brán Lőrinccel együtt adtak ki. Révayhoz intézett levelében igy ir : »Szép, főkép belül szép ! A szent atyának mindig oláh népballadát kellene fordítania. A »Mortua est« fordításáért, pedig tied a pálma, a babér, köszönet, hódolat, üdvözlet stb.« A bányász- és kohászegyesület nagybánya vidéki osztálya március 12-én tartja a pénzverő ház tanácstermében évi közgyűlését, mely alkalommal Szeliemy Geyza elhunyt titkár fölött Révay Károly fog emlékbeszédet mondani. Koszorú-megváltás címén, dr. Szokol Pálné iránt való kegyeletüknek kifejezéséül Révész János és neje az ág h. ev. egyháznak 20 koronát adománvoztak. Ferenczy János szatmári kollegánk mint részvéttel értesülünk, hirtelen megbetegedett, remélhetőleg azonban pár nap alatt felgyógyul. A Teleki társaság esti felolvasó ülése szombaton jobban( sikerült, mint az u n. matinék, úgy látszik mégis elkél egy kis tea, meg tombola az irodalomban. Borbás Géza a »büszke szegény« cimü rajzát mutatta be tetszés közt, Révay Károly Etele halála cimü nagyobbszabásu szép költeményét olvasta föl. Szőke Béla magyar nótákat énekelt Kovács Géza zongora-kísérete mellett. Műsoron kívül Lakatos Mihály dr.-né, Zsembery Ilona zongorázott s Szőke Béla Kilián Béláné kísérete mellett énekelt. A. közönség igen jól mulatott s kedvesen emlékezik vissza a pompásan sikerült estélyre. A tiszavidéki ev. egyházmegye marc. 1 én, kedden Debreczenben, Meskó László és Bortnyik György esperes elnöklete mellett ülést tart, mely alkalommal fogják az újból megválasztott Materny Lajos főesperest hivatalába iktatni és a tisztikart megválasztani. A nőegyesület köréből. (Telefonhir.) F. hó 20 án tartolt közgyűlésén a jótékonycélu nőegyesület egyik legtevékenyebb tagját, Veisz Lajosnét választotta pénztárosul. Néh. Otömösy Gyuláné érdemeit jegyzőkönyvben megörökítették. Nagy elismeréssel emlékeztek meg Hoffmann Árpádné alelnök, Jancsovitsné és az egész bizottság érdemeiről, mely a leltározást befejezte s most az ipari osztály teljesen rendben van. Néh. Ötö- mösy Gyuláné koszorumegváltás alapjához Szőke Já- nosné 2 K, Szőke Béla 2 K, Lakos Imréné 4 K adománynyal járult. Eddig az összeg 85 korona. A gyűlést dr. Kádár Antalné elnök vezette. Ötöfhösy Gyuláné emléke iránt való kegyeletének kifejezéséül özv. Kulcsár Károlyné, koszorú-megváltás címén 20 koronát küldött az ev. egyháznak. Az eddig beküldött összeg az egyháznál e címen 80 koronát tesz ki. Március 15. emlékünnepe küszöbön áll. Városunkban a készülődések már megindultak. A templomokban istentiszteleteket tartanak, a polgári kör, kaszinó, iparos ifjúság külön ünnepélylyel adózik a nagy nap emlékének. sem akadt. Nem is bánja nagyon; örül, hogy méla magányban lehet s szenvedő lelkét elcsöndesitheti. Igen, de a búzavirággal nagyon fölizgatta magát ! Vádolta a lelkiismeret; hogyan tud ő idegen, teljesen ismeretlen lényre godolni, azután futkosni, mikor neki első kötelessége lenne, azt a kemény szivü szép lányt, az ő Piroskáját fölkeresni, akár a világ végén is s bármi áron kiengesztelni. De lassanként megnyugtatta szivét; hiszen csak unaloműzés az egész. Ha választ is kap az újságban, azért még nem szükséges, hogy utána szaladjon annak az ismeretlennek, aki nem is őt, de azt a másik bizonyost hívja, kivel bujócskát játszik. Mit is mondana az a búzavirág? Legfönnebb azt felelné : »Uram ! én önt nem ismerem, kíméljen jelenlététől!« É» jogosan tenné, okosan mondaná ! De azért nem tagadhatja, szörnyen érdekli őt ez az egész dolog. Alig várja, hogy a lap jöjjön s abban a választ megkapja. Mert, hogy válaszolni fog, azt bizonyosra vette A Tátrában a vendégek javában élvezték az idény gyönyöreit. Annyi szép, fiatal asszony és leány gyűlt össze ez évben, mennyi még soha. Sófalvy Laci mintha eszét vesztette volna, járt-kelt a hullámzó tömegben s minden nőt gondosan szemügyre vett, nem lát-e búzavirág jelt valamelyiken? Hát bizony buzavirág-szemü szép lány volt elég és pedig különféle árnyalatok. De sajnos nem a szemekről volt szó! Kalapon, ruhán keresett búzavirágot; nem találta sehol! Miért nem irt az az illető vadrózsát, vagy Margit-virágot? Azt talált volna itt eleget; majd minden második kalap ezekkel a virágokkal volt díszítve. Még pipacs is akadt egy szép barna leány kalapján! Kissé tulmerészen kezdte figyelni a nőket; bántó tekintete, kutató nézése már- már beszéd tárgyát képezte a hölgyek között, midőn végre a hatodik napon megjött a válasz az újságban: »Ártatlanul szenvedő. Sir a kis lány a Balaton partján! Búzavirág.« — Indulok! — kiáltott föl Laci izgatottan. Most már nem bánok senkit, semmit! Ha Piroska oly rutul játszott a szivemmel, nekem is van jogom kalandokat keresni. De az a bökkenő, hogy hová* Körüljárom az egész Balatont, benézek mindenik fürdőhelyre, meg kell találnom a búzavirágot, ki sir a Balaton partján szerető párjáért! Az esteli vonatról már lekésett, majd elindul a másnap reggelivel s úgy is estére már Balaton- ! füreden lesz. Mert ott kezdi meg kutatásait. Valóban ez kalandnak remek ! oldotta Pataki Jóskát, hogy ilyen jó tanácsot adott. Egészen föl- ! ujulva érzi magát, mint a beteg, ha injekciókat adnak neki. Mintha a Piroska lénye kezdett volna homá- lyosulni szivében; mintha azt a gyönyörű aranyhullámos haját, valódi búzavirág szemét, liliomszál karcsú alakját kezdte volna elmosni szivéből az uj izgalom Miért is legyen ő hűséges? Köti-e még valami hozzá? Piroska is azt mondta neki utolsó találkozásuk alkalmával: »kaphat százat is helyettem, kiből válogasson!« Igen, de hát most következetlen lesz önmagával szemben- Föltette magában, hogy soha többé leányra nem néz, szerelmes nem lesz, hanem elhúzódik, mint a medve a barlangjába. De hiszen nem is kell, hogy ő szerelmes legyen. Csak látni akarja búzavirágot, hogy milyen? szép-e? fiatal e? bájos-e? Aztán tulaj donképpen nem is neki szól az üzenet; ő csak befurakodott két szerető szív közé. Hátha a valódi már ott js van a gerle madárnál, ki oly fájdalmasan'bug a Balaton partján mint a gerle madár az erdőn. Mindegv. Meg akarja ismerni legalább. Aztán majd ennek is vége lesz, hazatér s nem marad ebből a kalandból szivében semmi, semmi . . . Késő este érkezett Balatonfüredre. Nem látha tott semmit a nyári nap hevében sugárzó Balatonból, a remek tihanyi félszigetből, a kenessei partokból s a lila ködben bájosan kiemelkedő Badacsonyból. Lefekvés előtt még benézett az egyik szálló nagy éttermébe, hol cigányzenét hallott. Szörnyen föl volt izgatva. Akármerre vetette tekintetét, mintha mindenfelé búzavirágot látott volna. Sose hitte volna, hogy az egyszerű, ártatlan kis virág belejátszék az ő életébe. A nagy étteremben egy pár kedélyes társaság mulatozott; az egyik asztalnál valami kövér, elhízott bankámé, vagy ilyesféle volt a hangadó; túl volt már az üde, fiatal kor állapotján, de Ízléses ruhája föltünést keltett. Ennek az asszonyságnak a kalapja tefistele volt búzavirággal. Mintha hideg zuhanyt öntöttek volna a Laci nyakába, úgy érezte magát e pillanatban. De aztán lassanként nyugodtabb lett; hiszen az apróhirdetés nem asszonyról szólott. Ilyen kövér asszonyság csak nem »sir a Balaton partján!« S még ha sírna is, ki fog arra hallgatni ? Boszanko- dott. Minek teszen ilyen szép kalapot fejére egy kövér asszonyság? Fiatal leánynak illik inkább. Ha ő férje lenne annak a tisztelt hölgynek, komolyan figyelmeztetné, hogy ne tegye magát nevetségessé. Nem is vesztegetett sok időt az étteremben; fáradt is volt nagyon a hosszú utazástól. Gyorsan lefeküdt, hogy másnapra ujult erővel kezdhesse meg kalandos útját. Egész éjjel búzavirággal álmodott. Ä kövér asszonyság bájos mosolylyal közeledett feléje s a buzavirágos kalapot az ő fejére tette a fürdöző közönség általános hahotája közben. Bosszankodva ébredt föl, hogy még ilyet is lehet álmodni. Reggel ujjabb meglepetés érte; asztalán, egy pohárban nagy bokréta búzavirágot talált. A szobalány gondos figyelme tette oda. Mintha az is belelátott volna az ő leikébe. Ki is vett három szálat a pohárból s gomblyukába tűzte. Azután átnézte a vendégek névsorát. Itt-ott talált ismerősre is. Egyszerre halottbalványság lepte el arcát. A névsor vége felé ott állott: Eszényi János táblabiró és családja Debreczenből. Tehát itt vannak ! Búzavirágot keresi és Piroskát találja. Első pillanatban menekülésre gondolt. Még azt higyje az a rósz leány, hogy utánna nyargal ? S egy ujabb elutasításnak tegye ki magát? Ej, mindegy! Találkozni fog vele; s ha ujjabb visszafogadja szivébe, rá sem gondol többé búzavirágra; de ha nem!' Akkor csak azért is szeme előtt fog élet-halálra udvarolni annak az ismeretlen lánynak, kinek hivó szavára itt megjelent. A boszu édes! Szemlére indult. Első volt, kivel összetalálkozott, a buzavirágos kövér asszonyság. A reggeli üde szellő édesen ringatta a búzavirágokat a tisztelt hölgy kalapján. Jaj! úgy szerette volna letépni onnan mind egy szálig. Az asszonyság mosolyogva haladt el mellette s egy epedő tekintetet vetett az ő árva 3 szál búzavirágjára, mintha mondta volna: értelek! Izgatottan ment tovább; ő Piroskát kereste most, nem a buzavirágos hölgyeket; szerelme ujult fel szivében, mely el sem aludt egy pillanatra sem, csak hamu alá volt rejtve, mint a parázs. Vele akart találkozni mielőbb, hogy sorsát megtudhassa.
