Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
1 Nagybánya, 1910. Október 2. — 40. szám. XXXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEaJELENIK 0b^ri3SrE>B3Sr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész Tános. J&Bü t Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca SO. szám alatt.-------' TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. -■ . Tü dőbetegek gyógyitó intézete Nagybányán. Vármegyénk lelkes főorvosa a tüdővész j terjedésdnek korlátozása érdekében állandóan üdvös működést fejt ki. Megalkotta a védekezésre vonatkozó szabályrendeletet, melyet annak idején részletesen ismertettünk s amelyet a vármegye, májusi közgyűlésén, teljes egészében el is fogadott. Már maga ez a munka alapvető, körültekintő intézkedés volt, amelynek hasznos következményeit okvetlenül megérzi egész Szalmárvármegye és igy a mi városunk is. Most abban fáradozik Aáron Sándor fő- I orvos, hogy úgynevezett dispensaireket, vagyis gyógyitó és segítő intézeteket létesítsen a tüdőbetegek részére. Ezek helyéül Nagykárolyt és Nagybányát jelölte ki s már most az őszi közgyűlés elé terjeszti az ügyet döntés végett. Semmi kétség benne, hogy ha ezek létesülnek, kiszámíthatatlan egészségügyi előnyöket nyújtanak majd a megye társadalmának, mert a legborzasztóbb mértékben pusztító betegség terjedésének és erősödésének vetnek gátat. Reméljük is, hogy a vármegye egyhangúlag a főorvos mellé áll s támogatni fogja őt nagy elismerésre méltó egészségügyi harczában. E tárgyban Aáron Sándor a következő átiratot intézte az alispánt hivatalhoz: 625 — 1910. szám. Szatmárvármegyo t, főorvosától Alispán JJr 1 A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur még 1897. évben 19851. sz. körrendeletében utasitotla a törvényhatóságot, hogy saját autonom jogköréből kifolyólag a tüdővész elterjedésének korlátozására a védekezést hatóságai utján megfelelően szervezze. Szatmárvármegye törvényhatósága, saját külön viszonyai szerint a tüdővész elleni védekezés rendszerét a folyó évi május havi rendes közgyűlésen alkotott szabályrendeletében már megállapította. Azonban ezen hatósági intézkedések egymagukban, ha még oly szigorúan hajtatnak is végre, teljes eredményre távolról sem vezethetnek. A sikert Ígérő intézkedéseknek egész sorozata van még, melyek megalkotásának azonban a törvényhatóság a társadalom és az állam támogatására van utalva. Ilyenek a lakosság legszélesebb körű felvilágosítása és tanítása különösen az óvintézkedések terén, intézmények létesítése, melyek alkalmasak arra, hogy a már megtámadott embereket a betegségtől megmentsék, vagy legalább életüket és munkaképességüket fenntartsák, a megtámadottak családtagjait és környezetét a ferlőzéstől megóvják, végül, hogy már akiken segíteni nem lehet, olyan intézetekbe helyezzék el, ahol embertársaikra veszélyt nem képezhetnek. A folyó évi május hóban megtartott törvény- hatósági közgyűlés az alispáni jelentésből már meg- ösmerte, hogy minő mérvben terjed a vármegyében a tuberkulózis, megösmerte hogy utóbbi három év alatt, évente 1366 — 1631 ember halt el gümőkorban és a fertőző betegségben elhaltaknak több mint fele gümő- kórban pusztult el. Mindezek alapján van szerencsém előterjesztést tenni, hogy a folyó évi rendes őszi közgyűlés hozna határozatot arról, hogy a vármegyében ijjesztő módon pusztító tuberkulózis ellen fölveszi a harcot. Ezen célból alakitana egy 50 tagú bizottságot, melybe választana 25 bizottsági tagot és felkérne 25, a közjótékony- i ság terén eddig is sikerrel működött hölgytagot. A kiküldendő bizottság a koleraveszély lezajlása u’án alakuló gyűlést tartana elkészítené alapszabályait, feliratot intézne a belügyminiszter úrhoz, hogy egyelőre Nagykárolyban és Nagybányán létesítendő dispensai- reknek adjon évenkint állami támogatást, engedné meg, hogy azokban szegény tüdővészes betegek részére az országos betegápolási alap terhére lehessen gyógyszereket rendelni, végül gyüjtőiveket bocsájtana ki alapitó, rendes és pártoló tagok gyűjtése végett és felkérné a járási főszolgabi*-' urakat, hogy minden járásban alakítanának helyi bizottságokat, kik szükebb környezetükben jobban tájékozódnak a baj elterjedéséről és ellene hathatósabban is tudnának intézkedni, A dispensairek a járni tudó tüdőbetegek gyógyitó és segélyező intézetei. Az ilyen intézetben nemcsak gyógyítanak és a szegényeket segélyezik, hanem egyúttal tanítanak is. A betegnek már első jelentkezésekor meg kell kapnia nyomtatványban mindazon tudnivalókat, hogyan kell viselkednie betegségében, hogy baja javuljon, hogy munkaképességét fenntarthassa és hogy csaladjára és környezetére veszélyt ne képezzen. A dispensairek egyik legfontosabb célja a proülaxis, vagyis a baj megelőzésére való oktatás. Mihelyt az egyesület 2000 koronányi összeggel fog rendelkezni, egy házat bérelhet és azt a szükséges be~ "dezéssel és eszközökkel felszerelheti; a segély- ki ’ iosztandó tej, hús, rizs és tűzifa szállítására r '"tettel a humanisztikus célra, kedvezményes a el. Ad ruhasegélyt, lakbérsegélyt, hőmé (atveiler-féle köpőedényt. A üspensairek támogatását rendszerint a távolvidéki lakosság is igénybe szokta venni. A belügyi kormánytól kérendő évi segély, ha a megindítandó társadalmi mozgalom nem múló jelenség marad, hanem a tüdővész elleni küzdelemnek állhatatos és lelkes tényezője lesz, városonkint rendszerint legkevesebb 5000 koronányi összegben szokott megadatni. Az első évi siker fogja azt megmutatni, hogy a járási székhelyenkint folytatólagosan létesítendő dispensairek felállításának időpontja mikor érkezik el. A tuberkulózis ellen védekező egyesület második célja lenne, hogy előbb a nagykárolyi, ezt követőleg a fehérgyarmati kö'.kórházakkal kapcsolatban külön pavillont épittesen a tüdővészes betegek befogadására, azon harmadik stádiumbeli tüdővészes betegek befogadására, kik már a dispensairek áldásos jótékonyságát igénybe nem vehetik, vagyis mikor a beteg le esve lábáról ágybakerült. Ezeken már nem segít senki és semmi. Éppen ezért legjobb reá nézve, ha utolsó napjait megfelelő helyen és szakszerű ápolás mellett éli le, hol nem von el senkit keresetétől, nem teszi tönkre családját anyagilag és haszon a társadalomra is, mert nem fertőzheti hozzátartozóit és embertársait. Ilyen betegeket más betegekkel egy kórteremben elhelyezni nem szabad. A vármegye kisebb kórházaiban pedig, mint Nagybányán, Nagysomkuton és Erdődön két-két betegszoba állíttatnék fel, ahova e kórházak gümőkóros betegeiket elkülönítenék, hogy a gümőkórosak a velük egy teremben, de más betegségben sínylődő betegeket meg ne fertőzhessék, mert köztudomású, hogy a más betegségben sínylődő betegek fogékonyabbak a gümőkóros fertőzéssel szemben. Az egyesületnek harmadik sajnos, hogy még nagyon távoleső célja szanatórium létesítése, ahová a tüdővész első stádiumában levő betegek vétetnének gyógykezelés alá. Ideális szempontból az volna leghelyesebb és a tüdővész elterjedésének megakadályozására a legbiztosabb módszer, ha a tüdővészes betegek, a betegség foka szerint szanatóriumokba, vagy pedig kórházakba helyeztetnének és különittetnének el a társadalomtól. Mindezen célokra gyűjtés lenne indítandó és az alkotandó alapszabályokban kitüntetendő lenne, hogy a befolyó alapítványi összeget egészen, a rendes tagsági dijaknak pedig 10%-a fordittassék egyelőre a tüdőPontius Pilátus leánya. Egyházi történetek nyomán irta: P. Lázár Turin Febrónia. Silvia Nerá Pontius Pilátus leánya, ki egy Betlehemben lakó dúsgazdag római nemes neje volt, palotája egyik pazar fényű termében biborkereveten hevert, remek fejét finom kezére hajtva. Mellette a szőnyegen két rabszolganő guggolt, kik segítségére valának, ha meg akart fordulni, vagy mozdulni, mert a szép ifjú római hölgy négy év óta egy iszonyú betegség következtében mindkét lábára teljesen béna maradt. Nem messze tőle állt az agg Xene. — Igen, úrnőm, — mondá Xene — a názárethi Jézus téged meggyógyíthat. — Oh Xene, — sóhajtott az ifjú hölgy — az én lábaim nemcsak bénák, de összenyomorodottak is; a csontok el vannak hajolva és összezsugorodva : nekem újra kellene születni, hogy újra járhassak. — Úrnőm, a názárethi Jézus egy szavára a holtak kelnek életre és járnak; én láttam — Sokat hallottam — szólt Silvia Nera — a názárethi Jézus nagy csodatetteiröl, de ha engemet meggyógyítana, neki adnám vagyonom felét. — Úrnőm! — vágott szavába Xene — annak nem kell a te vagyonodból semmi, csak hit kell neki. — Milyen hit, mit higyjek ? — kérdé mohón a hölgy. — Azt, hogy ö az élő Isten fia. — Oh Xene, hisz engemet egy isten gyógyíthat meg csupán, ember soha. — De ha el nem akarsz késni, sietned kell, mert a zsidók halálra keresik öt 1 — szólt figyelmez- tetöleg Xene. — Halálra?! Miért, mikor annyi jót tett? — álmélkodott Silvia Nera. •— Mert, úgymond, nem ülte meg a szombatot. 0 — Ö a szombatnak korlátlan ura, tehát joga van azt megülni, vagy meg nem ülni 1 — válaszolt Xene. — Igaz! — hagyta helyben a szép pogány nő, 1 majd hirtelen kérdé : — És megölhetik ? — Ha ő úgy akarná, nem ölhetnék meg, de ő átengedi magát, hogy beteljesedjék az Írás ! — mondá szomorral az aggastyán. — Oh, óh! — sóhajtott a hölgy. Röviddel e párbeszéd után Silvia Nera sátor- alakú kocsiján ül, mely dúsan ki vala verve aranynyal, ezüsttel, nemes kövekkel: valósággal kincset ért e jármű. De alig hagyták el a palota kapuit, midőn éj borult a világra, bár a nappal derekán vala az idő. A nap sötétnek látszott és valami vörös sáv, mint egy izzó gyűrű vette körül. A csillagok előtűntek s vörösen világítottak, a hold fénye is vérre emlékeztetett. A Silvia Nera kocsija elé fogott négy hófehér arab mén hirtelen megállóit. Testük reszketett. A rabszolga, kire a lovak hajtása vala bízva, félénken szólott úrnőjéhez: — Úrnőm! hátha nem mennénk, hátha rósz jel, ki tudja ? ! — Hajts, hajts! — kiáltá Silvia Nera. A szolga a lovak közé csapott s a kocsi szélviharként száguldott a nappali éjszakában feketélő Jeruzsálem felé. Midőn Jeruzsálembe érkeztek, még mindig éjjeli sötétség vala. A város, mintha ki lett volna halva: néma volt, sehol egy élő lény, sem ember sem állat* de még egy madár sem, sehol. Silvia Nera megparancsolta szolgájának, hogy lassan hajtson s jobbra-balra tekintgetett, talán megpillant valahol egy embert s valóban nemsokára egy kapu alatt észre vett egy magas, fehér emberi alakot, ki arccal a fal felé fordulva, mozdulatlanul állott. A római nő megállitá kocsiját s az idegen felé fordulva kiáltá : — Ember! — de az nem mozdult. — - Ember, — kiáltá erősebben — hol találhatom fel a názárethi Jézust ? — hangja élesen zengett végig a néma, sötét utcán — Hol van Jézus ? ! . .. — A Golgothán! — válaszolá a zsidó tompán. — A Golgothán ? Miért van a Golgothán ? Szólj! Miérti Miért? — kérdé a római nő sürgetően. — Keresztre feszítették őt, — hangzott a válasz. r í r 'r C •• \ Jt Az Ötömösy-féle felsőbányai-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba. ■ I 51 fi A Ilii 7 ffl Ifi veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kigejjbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrág}Tabányának és kőedénygj’ár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (a 11 holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Felsőbánvai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxx>oo<xxxxxxxxxxxxx>ö<><xxxxxxxxx LapunlE mai száma Q old.a.1.
