Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
(2) 40. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Október 2. vészes pavilion, illetve kórszobák építésére. Ha megmutatjuk az ügy iránti állandó érdeklődésünket, bizonyosak lehetünk abban, hogy a magas kormány felbuzdulásunkat és áldozatkészségünket figyelmen kívül hagyni nem fogja és tetemes állami segélylyel fog a kórházi pavillonok építésénél is támogatni, épp úgy. mint ezt más törvényhatóságoknál is tényleg gyakorolta. Nagykároly, 1910. év szeptember hó 25-én. Dr. Aáron Sándor s. k. várm. t. főorvos. Gróf Teleki Sándorné. | Lapunk múlt számában megemlékeztünk a gyászról, mely a Teleki családot érte. Az özvegy grófné halála mély részvétet keltett a kiterjedt rokonság körében, valamint országszerte, amerre ismerték a nemes szivü mágnásnőt s igy városunkban is, ahol évtizedeken át lakott Thököly utcai udvarházában a család s ahol a gyermekek iskolába jártak. A Hunyady János-utcai lakásban nemes ízléssel, igazi művészettel ravatalozták a halott grófnő koporsóját. A ravatalos terem falait, valamint mennyezetét fekete drapériák borították. Középen volt felállítva a lépcsős ravatal, mely fölé díszes mennyezet borult; háttérben pálmákkal a nagy ezüst feszület állott, A ravatalon volt elhelyezve nehéz érc sarkó- phágban az üveg-koporsó, melyben az elhunyt grófné remek fehér selyem szemfedő alatt nehéz fekete selyem brokát ruhában pihent. Az üveg-koporsó tetején volt a család hatalmas friss virágokból font koszorúja, mig a lépcsőzetet a többi koszorúk özöne borította. A ravatalt két oldalt gyertyák sokasága, délszaki növények és pálmák vették körül és a ravatalnál állandóan díszruhába öltözött halotti testőrök álltak kivont karddal diszőrséget. Megjegyezzük itt azt is, hogy a ravatalozást, valamint az egész díszes temetést Mladeiovszky Lajos nagybányai első temetkezési intézete rendezte. Vasárnap, szept. 25-én délelőtt 11 órakor volt a beszentelés itt helyben és innen vitték ki négyes üveges gyászkocsin Kohóra a kedves halottat. Költőn a ravatal a kastély előtt az udvaron volt felálllitva, mely alkalomra a kastély összes falait fekete posztóval vonták be, az oromzaton pedig nagy fekete zászló lengett. Az udvarra vezető főbejárat s a nagy kapu szintén fekete drapéria diszszel volt gazdagon ellátva és fekete zászló volt kitűzve fölibe. Ide a kastély előtt felállított díszes ravatalra helyezték a megérkező koporsót, melyet koszorúk özöne borított el. A koszorúkat külön koszorú-kocsi hozta szintén ki a faluba. A főbejárónál, valamint a ravatal mellett is a temetésrendező vállalat diszruhás emberei állottak. A temetésen igen nagy és előkelő közönség vett részt a vidékről, városunkból, a grófi rokonság és ismerősök köréből távoli vidékekről is. A boldogultat férje mellé temették, közel a Petőíi-somfához. Az egész falu népe már várta az érkező gyászmenetet s köny- nyezve kisérte a sírig egykori jó úrnőjét. Hétfőn délelőtt 10 órakor volt a rtquiem a helybeli plébánia-templomban, melyet ez alkalomra még éjjel, nagy gyászpompával diszitetlek ; az egész szentély falait fekete drapériákkal vonták be, úgyszintén a padlót és a padokat is. A rtquiemen az egész grófi család együtt vett részt és a közönség nagy számmal. A ravatalra helyezett koszorúk közül megemlit— Hah! — sikoltott Silvia Nera és szolgájához kiáltott: — A Golgothára gyorsan, gyorsan a Gol- gothára! S a kocsi csak úgy repült; a levegő fütyölt körülöttük. Mire a Golgothához érkeztek, a sötétség lassan eloszlott, a csillagok eltűntek s a nap világított. Silvia Nera négy erős rabszolganője által a kocsiról levétette s a Jézus keresztjével- szembe vitette magát. Az Ur teste a kereszten annyira elvérzett, hogy fehér volt, mint a gyolcs, szinte világított s úgy tetszett, mintha a nap is tőle kapta volna vissza világitó erejét. Elérkezett az Ur végső órája, a halállal viaskodott. Tagjait hideg verejték lepte el. János a keresztnél állott és Jézus lábait kendövei törülgette. Szenvedéseit az Üdvözítő erősebben érezte bármely embernél, mert egészen az istenséggel egyesülve, egészen Isten és egészen ember volt. Silvia Nera kétségbe vala esve, látván Jézus haláltusáját. Az Ur teste kínosan vonaglott. Tövisekkel koronázott szép feje a fájdalmak súlya alatt mellére hajlott. Véres szemei le valának csukva. Kezei, melyek azelőtt a szegeket fogták körül, kinyíltak és jobban előre nyúltak, mig a karok egészen kinyujtózkódtak, háta a keresztnek feszült s a szent test egész terhe a lábakra sülyedt. Ekkor lecsuklottak térdei és egy oldalra dőltek, lábai pedig kissé a szeg körül fordultak, mely azokat átfúrta. A sebhelyekből csurgó vér feketébb és tisztábban látható vala. Ajkairól is vér csepegett. Silvia Nera esdve tekintett a megkínzott istenemberre. Jézus felnyitotta szemeit és Silvia Nerára nézett s a vértől nedves, megtört isteni szemek tekintete megrázta a római nőt lelke mélyéig, ki éppen fel akart kiáltani: »Uram, gyógyíts meg engem!« De már erre hetjiik a következő feliratuakat: Drága Jó anyánknak — Blanka és Victor. Mamának — Sándor, Iska. Jó anyánknak — Jankó és Ella. Szeretettel — Musi, László. Drága nagymamának — Szerető unokái. Kegyelettel — A Teleki Társaság. Mathilde néninek -»- Anna és Feri. Fánny és Pálma. A jó nagymamának — Sándor, Irma. Részvétük jeléül — Schönherr Antalné, Ilona, Szidónia. Utolsó üdvözletül — Irén. Tisztelettel — Kováts Jenő és családja. Kedves Mathilde néninek — Margit és Sándor. Mathildénak — Ida és Géza. Régi kedves barátnőjének — Thurman Irma. Szeretett Mathildomnak — Margit. Mathild néninek — Anna és Feri. Maihilde, Elemér. Kegyelettel az Erdélyi bank Igazgatósága — Elnökünk édesanyjának. Kegyelettel — Lendvay Emil. Teleki Pál és Géza grófok (Pribékfalu). A szeretett rokonnak — Sarolta, Sándor. Mathildénak — Marisko. Mathilde néninek — László, Heléne. Salamon Herman és családja. 5 koszorú névtelen. 1 csokor: Kati és Róza. 3 csokor névtelen. Heti krónika. A Teleki-társaság estéje ezúttal elmaradt. Nem jelenti ez azt, hogy végképp lemarad a napirendről, csupán 1—2 heti halasztást jelent. De miért kellett elmaradnia ? Mert a színházi fölszereléseket a város még át nem vette. Hogy őrzik most ezeket a díszleteket s milyen kegyetlenül bánnak el majd velük a színészek, a konyhából csinálnak szobát, az erdőből falut, a menydörgős gépből vízimalmot, a kályhából pokol-gépet, fúrnak, faragnak, tépnek, hánynak-vetnek s a díszletek 3 év múlva megint lomtárba kerülnek. Még csak helyök sincs hova raktárolni, mert a színházban nem férnek el, hanem bérelni kell majd külön helyiséget a díszletek számára. Aztán miért nem tudta ezt a város egy hét előtt és miért nem tudta a Teleki-társaság. Odáig kellett vinni a dolgot, hogy a páholy-jegyek mind elkeltek s már uj ideiglenes páholyok építéséről akartak gondoskodni, mikor lecsapott a menykő, s minden készülődés dugába dőlt. Mindenesetre érdekes az eset igy is, de nekünk mégis csak érdekesebb lett volna az előadás. A szálló-megnyitás is csendesebb lett ez által, noha kétségkívül igen sokan fordultak meg ma az uj épületben. Ha a vendéglős kihirdette volna, hogy minden ezredik pohár sör után egy aranyórát ad s minden ezredik liter borra egy négyes fogatot, még akkor sem lepték volna el jobban a szállót, mint igy, de az ünnepélyesség mégis kárba veszett. A szálló-szobák finom ízléssel be vannak bútorozva, az étteremben 3 sor asztal megtérítve végesteien végig, a kávéházban billiárdasztalok, trónus, dákók, márványasztalok. Csinos, fővárosi pincérhad száguld a termeken keresztül. Valóságos bucsujárás. nem volt szükség neki, mert ő, a pogány nő tökéletesen meggyógyult vala. Silvia Nera két kezével eltolta magától az őt támogató s fenntartó rabszolganőket, pár lépést tett előre s összekulcsolt kezeit Jézus felé nyújtva, szent félelemmel telt áhítattal rebegé: — Istenem ! Imádlak ! Imádlak ! . . . Aztán kocsijához ment, felült és atyjához hajtatott. * Fontius Pilatus, ki a sötétség tartama alatt nagy ijedtségben volt s minden intézkedésre képtelen: felt, reszketett, hogy emez égi jelek éppen Jézus keresztre feszítésével estek össze; félt, hogy hátha mégis Isten ö, hátha a Mars fia! ? A piacról is fel-felhangzott egy egy kiáltás: »Igazságtalan biró, hamis biró, vérengző biró!« De most, hogy a sötétség eloszlott és újra világosság lett, ö is visszakapta bátorságát, gőgjét. Alig hogy kissé lecsillapult, két zsidó jött hozzá, a templom tanácsának küldöttei, kik egy szolga által kérették Pilátust, jönne ki a palota terasszára, hogy beszélhessenek vele s előadhassák kívánságukat. Nekiek nem vala szabad belépni, nehogy tisztátalanná válva, meg ne ehessék a húsvéti bárányt. Pilátus dühbe jött, miért zaklatják ismét. — Mi bajuk van megint azoknak a zsidóknak ? Nem láttak elég ártatlan vért máma? — kérdé indulatosan s kilépett az emelvényre. — No itt vagyok, kijöttem — mondá keményen — mert nektek nem szabad e házba lépnetek, mivel ezt az ártatlan vér megszentelte, csak neki volt szabad bejönni, mert a zsidók között czak ö, a názárethi Jézus volt tiszta és ártatlan. No előre, mi bajotok megint ? Kit ölessek le ? A húsvéti bárányt már leölettétek. A két zsidó sietve adta elő az egyháztanács kívánságát, miszerint Pontius Pilátus engedné és parancsolná meg a latrok és Jézus lábcsontjait összezúzni, I Clió följegyezte, hogy ki itta meg az első pohár sört, az első pohár nagybányai szilvóriumot, ki ette meg az első kiflit, az első pörköltöt, még csak azt nem tudjuk, hogy ki rúgott be először, holnapra azonban az is bizonyosan elválik. Ülőhelyet bizony, ma alig lehetett kapni, egy jó kedvű részvényes nem is késett megjegyezni, hogy ha igy megy a dolog, akkor novemberben már egy kis »ausbeut« -ot lehet kiosztani. Sok nehézséggel megy még a dolog; az első két-három napban egy kis elnézésre is szükség van, de ha bejő a rendes kerékvágásba a vendéglői szolgálat, még igen jó hirü vendéglő válhatik ebből a mi István Királyunkból.« A szép kávéház pedig megérdemelné, hogy egy kis kávéházi életet is látna már Nagybányán ____ a krónikás. Őf elsége, a király nevenapja lesz okt. 4-én, kedden, mely alkalomból a helybeli r. k. templomban istentiszteletet tartanak, hol a különböző hivatalok és testületek hivatalosan részt fognak venni. Uj házfőnök. A Szent Bazil-rendi szerzetesek Munkácson tartott gyűlésükön a megüresedett bikszádi házfőnöki állásra egyhangúlag Oavris Kelemen huszt- baranyai zárdafőnököt választották. Himen. Tatorján István műépítész szept. 25-én tartotta esküvőjét Érkáváson özv. Berecz Sándorné leányával: Idával. Az aradi gyásznap fordulója ismét következik. Komor, őszi gondolatok fogják el ilyenkor a magyar ember lelkét s az a 61 esztendő, ami azóta eltelt, a kegyeletet nem hogy elhalványította volna, sőt a nagy honfiak a haladó idővel együtt érdemekben és áldozatban gazdagodnak, nőnek előttünk, kiket felednünk soha nem szabad. A templomokban istentiszteletek lesznek a szokott időkben. A protestánsok együttes iztentisztelete a ref. templomban d. e. 9 órakor kezdődik, a beszédet Révész János ev. lelkész tartja. Előfizetőinkhez Több oldalról az a nézet merült föl, nem volna-e helyesebb, ha a »Nagybánya és Vidéké«-t kisebb alakban jelentetnénk meg (aminő pl. a Budapesti Hírlap) és nem sima, hanem érdes papíron. Akkor a mai 4 — 6—8 oldal helyett állandóan 8 oldalt adnánk. Részünkről egy ilyen régi lapnál változtatni nem szeretünk, habár 35 esztendő előtt, a mi lapunk is olyan kis formában látott először napvilágot. T. e’őfizetőink véleményét óhajtanok tehát ebben a kérdésben megismerni s kérjük, hogy az ügy érdekében minket ebbeli nézetükről, vidéki előfizetőink az előfizetési utalványlapon, helybeli előfizetőink pedig a lapkihordó utján tudatni szíveskedjenek. A vármegye őszi rendes közgyűlése okt. 13-án lesz, úgy értesülünk, hogy e miatt a vármegyei izraelita vallásu bizottsági tagok nagyon méltatlan- kodnak, mivel a gyűlés éppen »Hosszú nap«-ra esik. Hivatalos órák a postán. Okt. 1-től kezdve a postán a téli évad kezdődik, vagyis reggel 8 órától kezdve lehet csak ajánlott levelet föladni, sürgö- nyözni és telefonálni este 9 óráig. Az István király-szálló megnyitása ma lezajlott. A délelőtt folyamán nagy sürgés-forgás volt a szállóban, hordták a bútorokat, szőnyegeket, terítették az asztalokat, kitűzték a lobogót a Rákóczi-téren, potyolták a húst a konyhában s a kémények füstölni kezdtek először a nagy épületen. 10 órakor a város részéről kiküldött bizottság átvette a vállalhogy haljanak meg, »mert — úgymond — törvényeink vannak, melyek . . .« — El, el törvényeitekkel — kiáltá Pontius Pilátus — el velük, el. A ti törvényeitek megrémítettek engemet! Hah, örvendek, hogy nem vagyok zsidó ! Pilátus szolgáival űzette el őket s visszament termeibe, azonban még palástját sem kapcsoltatta le, midőn újra belépett egy hírnök és tudtára adta, hogy leánya, Silvia Nera megérkezett. Pilátus ismét kisietett a terrasszerü emelvényre, hogy segítségére lehessen leányának, midőn öt a lépcsőkön felhozzák, de lábai a talajba gyökereztek, midőn látta, hogy leánya minden segítség nélkül, könnyedén, mint ifjú zerge halad fel a lépcsőkön. Silvia Nera, midőn felért az emelvényre és észre vette atyját, összecsapta kezeit s megrázó hangon kiáltá: — Atyám, te halálra ítélted az Isten fiát! Aztán a legközelebbi oszlophoz támaszkodva, elfódte arcát kezeivel és keservesen sirt. Pontius Pilátus megrázkódott, mert e pillanatban tompa menydörgésszerü földalatti moraj hallatszott, megingott és rengett a föld alapjában s a palota gigászi boltivei reszkettek. Még egy lökés és mellette az a kő, amelyen ő nehány órával előbb a megostorozott Jézust a népnek megmutatta, mondván: »Ecce homo« recsegve szakadt le és zuhant a mélységbe, úgyszintén a szemközti téren levő Gabbata nagy robajjal dőlt romba. A palota egy oldalfala is beomlott. Most kijött Klaudia Prokula, a Pontius Pilátus neje. Gazdag haja nagy, sötét palástként folyta körül magas alakját, szétbontva a mély gyász jeléül. Nyugodt, sima léptekkel közeledett leányához, megfogta kezét és némán elvezette öt. Pontius Pilátus nem látta őket többé soha, mert ők fölkeresték az apostolokat és keresztények lettek. Pontius Pilátust pedig palotája romjai felett sorsának hagyták. Október 6.
