Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
Nagybánya, 1910. Szeptember 25. — 89. szám. XX^yL évfolyam. / 5910 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZ/ÖNYE MEGJELENIK HVCIUXTIDIEIIXr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. v x Szerkesztőség s kis .óluv^jf Felsőbán jtai-utca 30. szám alatt. TELEFffiS: N MEGHÍVÓ A Teleki Társaságnak: 1910. évi október 1-én, a városi szinházban tartandó I-ső felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1. Rákóczi induló. Előadja a bányász-zenekar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja Révai Károly. 3. Székfoglaló. Írta és felolvassa Brán Lőrinc. 4. Müdalok. Zongora kísérettel előadja b. Kováts Adrikó urleány. 5. Bánk bán nyitánya. Előadja a bányász zenekar. 6. Lírai elbeszélés. Irta és felolvassa Révay Károly. 7. Dalok. Zongorakisérettel előadja Németh Gyula, az Opera művész-növendéke. 8. Hunyadi-induló. Előadja a bányász-zenekar. Kezdete pontban 7 órakor. Belépő dijak: 3 körpáholy 12 K. 8 jobb és 8 baloldali páholy 8 K. Támlás szék 3 elsősor 2 K. 5 első zártszék 1 60 K. 6 utolsó zártszék 1 K. állóhely 40 fillér karzat 30 fillér. A meghívó kívánatra elömutatandó. A nyíregyházi kiállítás. A szomszéd vármegyének székvárosában, Nyíregyházán ennek a hónapnak második felében kiállítás kezdődött, mely a legnagyobb mértékben megérdemli érdeklődésünket. A vármegyei gazdasági egyesület rendezi ötven éves fordulója emlékére. Nem lép föl országos igényekkel, csupán megyei gazdasági és ipari kiállítás akar lenni, de annak aztán meg is felel becsülettel. Nyíregyháza most egyszerre a nagy városok közé lépett s megmutatta az országnak, hogy méltó volna arra, hogy az önálló törvényhatóságok sorába fölvétessék. Az élet mozgalmas Szabolcs székhelyén. Kedden pl. 7000 idegen volt a városban, naponta megindul az érkezők áradata a vasúti állomástól már reggel 7 órakor s csak úgy özönlik az erdő elején fekvő kiállításra. A városi kis vasút naponként 28-szor szállítja kifelé az érdeklődőket. Az este érkezők gyönyörű látványban részesülnek, amennyiben ugyanis a tágas, kertes, szép vasúti utca közepén villámmal pazarul világított diszkapu alatt vonulnak be s ennek a mesés szép útnak a panorámája különben is elragadó. Maga a kiállítás a tölgyerdőnek a várossal közvetlenül érintkező részén 30 holdon fekszik s igen ügyesen rendezték, úgy, hogy dicséretünket minden tekintetben megérdemli. ízléses parkká alakították a területet s az erdő öreg fáit is megkímélték. Egy helyen agavék, juccák, pálmák, tarka szőnyegágyak díszelegnek, más helyt hatalmas, bokros dohánytermelés lep meg a tér közepén. A kertészeti csarnok előtt meg egy nagy tófeneket készítettek mesterségesen s abban mutatják be a diszkertészetet, a kiemelt földből pedig töltést építettek, ahol a vizszabá- lyozás pavilonja tárja elő a maga érdekességeit. Gondoskodtak a napirend élénkítéséről is, igyszept. 20-án országos gazdagyülés, 21—24-ig sertés- és juhkiállitás volt, holnap, 25-én pedig országos baromfikiállitás, mely 28-ig tart, ugyancsak holnap d. u. 3 órakor kezdődnek a lóversenyek. Szept. 27-én d. u. 723 órakor ismét lóversenyek lesznek, 28-án sorshúzás és 6 órakor a bezárás. Tehát még vagy 4 napig alkalma lehet annak, aki meg akarja tekinteni, az elmenetelre. Megjegyzem, hogy Nyíregyházát nekünk könnyű megközelíteni, ha 11 és Va órakor elindulunk, 5 órakor már Nyíregyházán vagyunk, a reggeli, délutáni vonatnak is jó csatlakozása van. Visszafelé 7 óra alatt hoz el a vonat. Lakások lefoglalásáról a rendezőség gondoskodik. A csoportok következők: Általános mezőgazdaság, természetesen ez a leggazdagabb, melyben részt vesz többek közt az országos selyemtenyésztési felügyelőség, meg a debreczeni gazd. akadémia, az egri káptalan is, sőt maga a vármegyei gazdasági egyesület is. Az erdészeti és vadászati csarnokot Répászky István mándoki uradalmi felügyelő állította össze, persze ez nekem, aki a bécsi hatalmas vadászati kiállítást most frissiben láttam, apróság, de azért kedves részletnek tartom. Igazi büszkesége a kiállításnak az iparcsarnok, továbbá a háziipari csarnok és harmadszor a gépek kiállítása. Ezek nagyon gazdagok és igen értékesek. Az iparcsarnokban a szebbnél szebb kocsik, cipész-, lakatos-, asztalosmunkák, cifra szűrök, prémes bekecsek, szabászati tárgyak, szíjgyártó-, kötélverő-, csizmadia-, bádogos- stb. munkák igazi büszkeségei lehetnek a magyarnak, az ember szinte meghízik az önérzettől, hogy ime mit tudnak a mi iparosaink. Jól esik látnunk a szatmári szaru- és csontáru- gyár finom készítményeit is. A mü-, háziipari és műkedvelők csarnokában ott látjuk Nagybányát is, a mi tiszteletes nő- egyesületünk az a hálát érdemlő nemtő, aki Nagybányának jó nevet szerez mindenütt s el nem mulaszt egy kiállítást, még akkor sem, mikor mi, többi nagybányaiak nem törődünk a dologgal; ugyanitt látható Evva Istvánnak egy pár nagybányai képe, impressionista modorban, az egyik a piacról, a másik a felsöbányai-utcából közöl részletet. Sok gyönyörű- kézimunka, szalma-, kosárfonás, festmény, rajz, ipari míuárgy stb. van itt összehalmozva, ebben a csarnokban akár egy napot is el lehet tölteni. Ugyanitt feltűnően szépek a Mikecz Erzsébet olajképei. Említést érdemel a nyírbátori gazdasági egyesület háziipara, valamint a nyíregyházi tanyai asszonyok Ízléses, finom hímzései. Sose hittem volna, hogy a tanyán is lehet ennyi fejlett müizlést találni. Vármegyénkből Ujfialussy Margit igen szép bársonyégetéses munkákkal szerepel a kiállítók között. Zseniális dolog a dohánypavilon, ahol az érdeklődő rengeteg zöld dohánylevelet lát fölfűzve, föl nem fűzve, sőt tövön is, ott termelik a ház előtt s a m. kir. növény oly buján nő, mintha a kiállítás volna a világon a legjobb dohányföld, az érett leveleket simítják, bálba kötik stb. A kezelést képben, Írásban, miniatürA szép paripa. — Irta: Londesz Elek. — Abbasz sah kitekintett egyszer a palotájának ablakán s egy gyönyörű lovat pillantott meg, amelyet kantárszáránál fogva vezetett egy szolga. Annyira megtetszett neki a szép járású, hosszú sörényű paripa, hogy felkiáltott: — Esküszöm, hogy ez a paripa az enyém lesz, ha mindjárt az egész kincstáramat is ki kellene miatta ürítenem! Leküldött egy szolgát az utcára, hogy tudja meg a ló gazdájának nevét. A lovat vezető szolga azt felelte a kérdezős- ködőnek: — Ez a szép állat a nagyvezéré. Most vásárolta száz aranyon. A sah, mikor megtudta a ló gazdájának nevét, örömmel mondotta: — Hiszen akkor már most a magaménak mondhatom! Majd megfizetem a vezéremnek azt a száz aranyat! Nyomban magához hivatta a nagyvezért és igy szólt hozzá: — Megkedveltem az uj paripádat s megesküdtem rá, hogy meg fogom szerezni a magam számára. Vezettessed tehát be az istállómba, majd visszafizetem neked azt a száz aranyat, amelyet érte adtál. A nagyvezér, aki szintén nagyon megkedvelte a szép paripát, hirtelen haragra lobbant s megfeledkezve magáról, odakiáltott a sahnak: — Én pedig esküszöm, hogy nem adom neked ezt a paripát! Hirtelen észrevette, hogy mit mondott s nagyon megrémült, de már nem lehetett segiteni a bajon. A sah nyugodtan jegyezte meg: — Nem haragszom rád, mert az a paripa olyan szép, hogy nem csodálkozom, ha nem szeretnél megválni tőle. De most nagy bajba kerítettél engem a hevességeddel! Megesküdtem rá, hogy az enyém lesz az a paripa, te meg arra esküdtél, hogy nem fogod nekem adni. Mind a ketten vallásos emberek vagyunk s nem válhatunk esküszegővé. A nagyvezér gondolkodóba esett s ki akarta eszelni, hogy mi módon lehetne segiteni ezen a nagy bajon? Mi módon adhatná ő a paripát a sahnak, hogy mégse törje meg az esküjét. De semmi okosat sem tudott kieszelni. Végre is igy szólt: — Hivjuk el a bírót, hadd döntse el ő ezt a fogas kérdést. Elküldték nyomban a bíróért, aki nagyon tapasztalt és furfangos ember volt Előadták neki az ügyet s felszólították, hogy most már döntse el igazságosan. A biró megvakarta a füle tövét. — Nehéz kérdés ez! Mind a ketten megesküdtetek, mit tegyek tehát e két esküvel szemben, hogy ne válhassatok esküszegővé? No, de majd gondolkodom egy kicsit. Leült ezután a terem egyik sarkába és sokáig gondolkodott, azután fölemelkedett helyéről és odalépett a sah, meg a nagyvezér elé. — Megtaláltam a megegyezésiek módját! — No, mit cselekedjünk? — kérdezte kíváncsian a sah. A biró a nagyvezér felé fordult és igy szólt hozzá: — Te megesküdtél arra, hogy a sahnak nem adod oda a paripát? — Megesküdtem rá. — De arra nem esküdtél meg hogy nekem sem adod? — Erre nem. — No, akkor nincs baj. Add nekem tehát a paripát, én azután odaadhatom a sahnak. Ilyen módon nem töröd meg a esküdet s a sah is megkapja a paripát. O is hű marad tehát az esküjéhez. A vezérnek tetszett a megoldásnak ez a módja s igy szólt a furfangos bíróhoz: — Ezennel kijelentem, hogy a paripát neked adom. — Hol van a paripa ? hadd lássam. A nagyvezér megparancsolta az egyik szolgának, vezesse a palota udvarára a paripát. Mikor Eladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányái-utcabeli nagy ház, szuterénre épitve, 5 szoba’ veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkivül 11 hold föld, az u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, a vízvezetéki központi reservoire mellett, (a 11 holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxx>c><xxxxxxxxxxxxaxxxxxxxxxxxxx Felsőbányai-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Xja.p-u.n-1c mai szátxna, Q oicLa.1.
