Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
(2) 39. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. Szeptember 25. házikókban és valóságban is bemutatják. Groák Sándor érdeme az, hogy Szabolcsvármegyének ezt a jelentős gazdasági ágát ilyképpen mutatják be. Kedves részlet a báró Podmaniczky Géza nyirbaktai külön csarnoka, mely mező-, erdő- gazdasági, vadászati, kertészeti termékeket mutat be. Itt olyan ős dolgokat is lehet látni, mint pl. nyárfából kivájt szórólapát, tekenő, nyirseprü, csirkés kosár, ölyüfogó, rókafogó-kelepce stb. Maga a pavilon is olyan képű, mintha valami nádkunyhó akarna lenni. A borászati csarnokban láthatók a gyümölcsök. Sok nagyon szép faj őszi és téli alma, körte, barack, szőlő került az asztalokra, de jó, hogy mi nem vettünk részt benne, mert a nagybányai gyümölcs mégis csak szebb. Az én Har« denpont vajoncom kétakkorára nő meg, mint a szabolcsi. A szerencsi cukorgyárnak külön csarnokot adtak, ez a termelést és a gyártást mutatja be tanulságosan. Este 5—7-ig villamos szökőkút csobog tündén fényben a látogatók gyönyörködtetésére. Ami az állatkiállitásokat illeti, nekem disznóm volt, mert éppen sertéskiállitást mutogattak, láttam a Burger jorksiri, testszinü, hosszú disznóit, az egri káptalan mangalicáit szép magyar tipusu gyolcsgatyás kanászokkal, a Des- sewffy óriás szalontai fajsertéseit, amelyekből egy olyan súlyú, mint a mi disznóinkból három, ezeket ifj. Balczár Gyula hentes elragadtatásában mindjárt meg is vette. Jobban szerettem volna ugyan a lovakat látni, a sertést leginkább csak karaj alakjában szeretem és egyéb konyhai feldolgozásban, de ki tehet róla, mikor a lóra csak a versenyen kerül a sor. Szerettem volna egy pár képes levelezőlapot is venni a kiállításról, de úgy mondták, hogy még nincs készen, ez bizony egy kis élhetetlenség, mert sok ezeret lehetett volna eladni már 6 nap alatt. A kiállításról különben mindenfelől csak dicséretet hallottam, aki megnézte, az örömmel beszél róla. A nyíregyháziak féltek reklámozni, nem merték a kiállítókat sem összeverbuválni más megyékből, de most már bánják, mert Nyíregyháza úgy látszik elég nagy ahoz, hogy egy ilyen nagyobb szabású kiállítást megbirjon. Fölösleges mondanunk, hogy mintegy 20000 K deficitje lesz a vállalkozásnak, mert nagyon sok ezeret kellett elkölteni, ezen azonban nem csodálkozunk, minden kiállításnak tudvalevőleg ez a sorsa s épp akkor csodálkozhatnánk, ha deficit nem volna. ez megtörtént, mind a hárman lementek az udvarra. A biró megállt a szép paripa előtt és dicsér- getni kezdte. A nagyvezér azonban rákiáltott: — Most ne töltsd ezzel az időt, hanem add a sahnak a paripát. A biró haragosan felelte: — Ne rendelkezzél te az én paripámmal! Ez most már az enyém, nekem adtad, azt teszem tehát vele, amit én akarok. Én pedig nagyon megkedveltem és megtartom magamnak. Ha ez ellen csak egy szót szólnál, nyomban visszaadnám neked a paripát s intézd el az ügyedet, ahogyan tudod. A sah ekkor igy szólt a bíróhoz: — Igazságot akarok tenni. Most már a tied a paripa, tehát te kapod meg érte a száz aranyat. Itt van, nesze! A biró zsebre dugta a pénzt. — Most már add nekem a paripát — mondotta a sah. A biró megkérdezte tőle: — Megesküdtél rá hogy a tied lesz ez a paripa ? — Megesküdtem rá. — Akkor meg kell szerezned, hogy megtart- hasssad az esküdet. Jó, én neked adom a paripát, de csak azzal a feltétellel, hogy azután nyomban, visszaadod nekem. Ha ezt meg nem ígéred, akkor nem lesz a tied ez a paripa. Esküdj meg előbb arra, hogy ha neked adom, vissza is kapom tőled. A sah minden módon meg akart szabadulni az esküjének kötelezettségétől s teljesítette a biró kérését. — Most már a tied a paripa, neked adom — mondotta, a biró. — Én pedig visszaadom neked. A furfangos biró ekkor felült a paripa hátára s az aranyait csörgetve elvágtatott. A sah szeme ekkor rátévedt a nagyvezér savanyú arcára s kitört belőle a kacagás. Annyira tetszett neki ez az eset, hogy megbocsátott a furfangos bírónak. Városi közgyűlés. — 1910. szept. 24-én. — Majdnem két óráig tartott a mai közgyűlés, pedig csak 15 tárgy volt és 40-nél semmiesetre sem vettek többen részt a gyűlésen, ezúttal azonban a névsor közlésétől kíméletesen tartózkodunk. A polgármester gyűlés elején kijelentette, hogy a kolera ellen való védekezés szempontjából a tanács minden lehetőt megtett, de kéri a közönség támogatását is a tanács részére. A Ganz-féle r.-t. azzal az örvendetes újdonsággal szolgált, hogy behozza a nappali áramot. Nagy haladást jelent ez városunkban különösen az iparra nézve, mert erőmüvi szempontból olcsó és jó erőforrást biztosit, mely nincs kitéve az idő viszontagságainak, bármikor elzárható, nem veszélyes, szagtalan, tiszta stb. Reméljük is, hogy iparosaink ki fogják aknázni a kedvező helyzetet. A vasúti távbeszélőre megszavaztunk 30 koronát, mert a vasút azt hiszi, hogy neki nincs szüksége telefonra, egy közpolgárnak van, az fizet is 120 koronái, de egy olyan hatalmas vállalatnak, mint a vasút, nincs még akkor sem, ha csak félárba kerül neki. A csatornamű építését Deutsch Imre nyerte el, mint legolcsóbb. Itt sok hozzászólás történt, különösen a magánházak csatorna-vezetékeire nézve. Stoll Béla, Révész János, Ajtai, Hercinger, Fábián részt vettek a vitában, a polgármester végre azzal nyugtatta meg a kedélyeket, hogy erre vonatkozólag 8 nap alatt szabályrendeletet fog beterjeszteni. A festőiskolának szives készséggel pártoljuk a dolgait minden alkalommal, mi voltunk azok, akik Rétinek nagyszerű s az országban is óriási feltűnést keltett memorandumával megindítottuk lapunkban a mozgalmat. Most azonban szerettük volna, ha már a város állal az államtól kieszközölt segélyt nyújthattuk volna át a festőknek, igy a város pénztárából egyhangúlag megszavazta a közgyűlés az 5000 koronát. A gyűlés különben általános érdeklődést mutatott minden ügy iránt s az itt fölemlitet- teken kívül is volt még több érdekes, jelentős tárgy, a mikre vonatkozólag részletesebb tudósításunk következő: Elnök: Dr. Makray Mihály polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Torday Imre, Jancsovits József, Vass Gyula dr. Hitelesítés ideje: Október 1. Napirend előtt Stoll Bélának egy indítványa került tárgyalás alá, amelyben azt javasolja, hogy a Ditrich féle háznak főrészébe helyezzék el a városi múzeumot, az évi segélyt fizesse a város a Léding- alapba, a mellékhelyiségeket pedig engedje át a város egy alkalmazottnak, aki a házra is felügyel. A közgyűlés kiadta az ügyet a polgármesternek s a múzeumi választmánynak. Ezután a polgármester bejelentette, hogy a tanács a kolera ellen való védekezésre minden lehetőt megtett s kéri a közönség támogatását is erre vonatkozólag. 1. A Ganz-gyár r.-t. tekintettel arra, hogy a veresvizi III. sz. zuzó-mühöz éjjel-nappal 100 lóerőt fog szolgáltatni a kincstárnak, továbbá, hogy egy szén • raktárra nélkülözhetlen szüksége van 46687 korona folyó tőkét kér a várostól, melynek kamatait fizeti s nappali áramot is szolgáltat a közönségnek. A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy nappali áram is lesz ezután s a kívánt összeget a bizottság javaslata alapján megszavazta. 2. Glavitzky Károly és társai a színházi vasfüggöny hirdetési jogát 6 évre évi 100 korona összegért bérbe kérik. A pénzügyi bizottság a bérletet javasolja. A közgyűlés a bizottság javaslatától eltérőleg határozott, amennyiben a vasfüggönyt árverésen adja ki. 3. A vasúti állomáson létesítendő távbeszélő állomás költségeihez a vasút évi 30 korona hozzájárulást kért a várostól, a bizottság pártolólag tette át az ügyet. A képviselet, dacára annak, hogy minden hivatal maga viseli az ilyen költségeket, megszavazta az összeget, hogy a sürgős szükséget képező dolog mielőbb létesüljön. 4. Bernát Dezső téglagyáros a városi téglatelepet 1911. jan. 1-től 10 évre évi 600 korona összegért | bérbe kéri azzal, hogy köteles bérlő 1000—1500 m3 I. II. o. tűzifát átvenni a várostól s az általa készi- | tendő téglát a városnak 30 K, a közönségnék 32 K árért köteles adni, a cserepet pedig 6 ) koronáért ezrenként. A gazd. és pénzügyi bizottság javasolja az ajánlat elfogadását. A közgyűlés hozzájárult a javaslathoz s utasította dr. Stoll Tibor tiszti ügyészt a szerződés megkötésére azzal, hogy területet nem ád bérlőnek s 1500 ms fát köteles felhasználni. 5. A város tanácsa Pap Matild volt borpataki tanító után befizetett 39 K 57 f orsz. tanitó-járulék összeg leírását javasolja, mint behajthatatlant. A képviselet a javaslat értelmében határozott. 6. Ezután a gyűlés legnyomósabb tárgya következett, t. i. a csatornaügy. Ezt eddigi számainkban részletesen ismertettük. A tanács álláspontja az volt, hogy mivel Deutsch Imre vállalkozó ajánlata a legelőnyösebb, fogadja el azt a város. A vízvezetéki bizottság Zarka Elemér véleménye alapján szintén tárgyalta ezt a kérdést s az a véleménye Zárkától eltérőleg, hogy 50000 K biztosíték mellett Deutschnak adja a város a vállalatot s alkalmazzon oly mérnököt a munkálat vezetésére, aki már valamely városi csatorna-mü építését vezette. Deutsch hajlandó e kikötéseknek eleget tenni. Hosszas vita után a közgyűlés elfogadta a Deutsch ajánlatát s tiszti-ügyészt utasította a szerződés megkötésére. 7. Özv. Thurzó Ferencné a várostól tűzifa segélyt kér. A közgyűlés mivel Csauszné és Nyirőné csupán azért élveznek tüzifasegélyt, mert nyugdijuk a régi alapon van megállapítva, Thurzó Ferencné özvegyi nyugdija pedig már magasabb alapon állapíttatott meg, a kérelmet levette a napirendről. 8. A kőbányatelepi iparvasutra vonatkozólag tanácsi javaslat alapján a képviselőtestület a gépész-lakás, mozdony- szin, műhely, fütőlak terveit és költségvetését 17987 K 79 fillérrel engedélyezte, valamint a kőbányatelepi állomáson építendő faraktárgondnoki lakás, iroda, tiszti-szálló terveire és költségvetésére 12000 koronát állapított meg s az árlejtést elrendelte. 9. A közvágóhidra vonatkozólag Deutsch Imrével megkötött szerződést a közgyűlés jóváhagyta. 10. Ugyancsak jóváhagyta a kereszthegyi kisdedóvó épületre vonatkozólag Wallusnig Jánossal megkötött szerződést. 11. Az István király szálló XIV. számú bolthelyiséget Pap József kereskedő 800 korona évi bér mellett 6 évre bérbe vette. Az erre vonatkozó szerződést a közgyűlés jóváhagyta. 12. A festőiskola bizottsága, a nagybányai festőiskola részére megszavazott 5000 K szubvenció és 150 m3 tűzifának az 1910. évre kiutalását kéri. A vegyes bizottság az összeg kiutalását javasolta s a közgyűlés ilyen értelemben határozott. 13. A tanács az iparos tanulók iskolája felügyelő bizottságának újjáalakítását javasolja. A tanács részéről Égly Mihály és Smaregla János, a tantestület részéről Székely Árpád, Rozsos István, az ipartestület részéről Sólyom Ferenc, Cse- pey Ferenc, Harácsek Károly, Galló Antal, Gyön- gyösy Gyula, Kazamér János, Kovács István, Kovács Gyula, Glavitzky Károly, Kupás Mihály, Szász József választattak be a bizottságba. 14. Wallerstein Antallal és nejével telekcserélés ügyében kötött szerződést a közgyűlés most már véglegesen jóváhagyta. 15. Az erdészeti bizottság az üzemterv módosítási költségeinek utalványozását javasolta. A közgyűlés 4695 K 60 fillért utalt ki erre a célra az 1911. és 1912. év terhére. Gyűlés vége 11 és 8/4 órakor. | Özv. Teleki Sándorné. | Teleki Sándor gróf 48/49-es ezredesnek, szabadságharcunk egyik kiváló alakjának az özvegye halt el szept. 23 án reggel 5 órakor Nagybányán. Régóta gyengélkedett már s visszavágyott ide Nagybányára, hol legboldogabb éveit töltötte, úgy hitte, hogy visszatér itt ismét régi jó egészsége. A napokban azonban tüdőgyuladásba esett s tegnap hirtelen elhalt. A magas műveltségű, jószivü grófnőben Teleki Sándor, László, János és Blanka édesanyjukat gyászolják. Domahidy Viktor a veje. Néh. Teleki Sándor ezredes 1859-ben kelt egybe Litez de Tiverval Mathilde-dal, aki előkelő származású francia nő volt, tehát 51 év előtt. A grófnő most a 70. évet töltötte be s ebben az évben költözött Nagybányára, hol a m'morita rendház díszes uj bérházában tartott lakást. Itt is halt meg, ahol vasárnap holttestét beszentelik s délután Kohóra viszik át s férje mellé temetik, aki 1892. máj. 18 án halt meg. A gyászhirre a család tagjai ma többnyire mind hazaérkeztek. A Teleki társaság ma délelőtt díszes koszorút helyezett a grófnő ravatalára. A koszorút Révay Károly és Stella Sándor vitték el s kifejezték a társaság részvétét a család előtt. A grófi család gyászjelentése következőleg hangzik : Széki gróf Teleki Sándor és neje : kölesei Kende uliska; széki gróf Teleki László és neje: Aubin Anna, gyermekeik: Sándor és Irma; széki gróf Teleki János és neje: alsócsernátoni Damokos Ella, gyermekeik : János, István, Margit és Ella; széki gróf
