Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
Január 16. 3. szám. XXXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVEI 1ST ID ZEIN" VASÁRNAP _ ■ > 3*. V Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kiadóhivata üzleti hirdetések négyzetcent íányai-utca 30. szám alatt. '* f hirdetések díjszabás szerint. Uj hid. Régi nevezetes alkotmánya Nagybányának a Hid-utca végén épült rozoga fahíd. Hajdanában ott a Hid mellett, mikor még a református iskola-épület sem volt meg, valóságos nagy kapu állott, melyet mikor valami vész volt — vagy éjszaka békében is — bezártak s csak nagy kopogások után juthatott be a városba éjfélkor a pógár. Ilyen kapu volt még a Felsö- bányai-utca végén a rákosi hídnál, a mai Bercsényi-utca végén, az u. n. erdélyi kapu és a szatmári kapu a Lendvay-szobor mellett. A regényes hídkapu környékéből megmaradt a rozoga hid, melyet festőink olyan kedvesnek tartanak a maga igénytelenségében. Van is abban valami, hogy egyforma sablonos vashidat látunk az országban a vasutaknál akár ezeret is, de^egy-egy olyan jó öreg, vaskos gerendákból összerótt barátságos faalkotmányra igen ritkán akadunk. Most vashid kerül a régi helyére. A köz- igazgatási bejárást már meg is tartották. Dr. Makray Mihály polgármester, Damokos Ferenc főszolgabíró, Éltető Árpád műszaki tanácsos, Jármy Tamás főmérnök, Holéczy Gyula mérnök, körüljárták a jó öreget s kimondották jrá a halálos ítéletet, mert a vármegye és a város 53000 K költséggel vashidat épit. Semmi esetre sem lehetünk ellenségei a vashidnak, hisz a haladás elől senki sem zár- kózhatik el, bár sajnáljuk a sok festő ecsetére került fakalitkát. Annyit azonban mindenesetre elvárunk, hogy a hid szépészeti szempontból legalább is ne rontson. Tudjuk, hogy a polgármester már egyszer visszaadta a tervet azért, hogy a hid magas iveit alulra helyezzék s ne vegyék el a zazari kilátást kelet felé a hegyekre, nyugat felé az alföldre. Hálás köszönettel tartozunk érte, hogy a hidakat tucatszámra gyártó mérnökök nem sóztak a nyakunkba fent-ivelt rémsablont. De talán jó volna a terveket megvalósítás előtt még egyszer kiadni a helybeli festők egyikének pl. Réti Istvánnak vagy Thorma Jánosnak véleményezés végett, mert festői szempontból ők tudják igazán megítélni. Jobban, mint a mérnökök, akik leginkább a tartósság, hord- képesség, célszerűség stb. szempontjából szokták fölfogni az ilyen dolgot. Szépészeti szempontból nem közönbös kérdés a hid elhelyezése sem, melynek tengelye ma sem vág egybe a Hid-utcával. Mikor már készen áll az uj mű, akkor hiába jajgatunk esetleg fölötte, hogy a művészi szempontok nem érvényesültek, Nagyon helyén valónak látnok tehát most, ha a festők építés előtt megbírálnák az egész tervezetet. Még mindig nem késő ! Tulajdonképpen semmit sem szabad építeni, ami a szépészeti követelményeknek meg nem felel, legkevésbbé pedig egy hidat, melynek a környezettel teljes összhangzásban kell lennie. Iparügyek. — Az Ipartestület elüljáróságának jelentése. — Ha körültekintünk a körülöttünk végbemenő események között s ez események közül a reánk hatókat bonczolgatjuk, úgy találjuk, hogy a kisiparosok létérdekét érintő kérdések koránt sincsenek olyan suly- lyal és jelentőséggel megvilágítva s az iletékes tényezők által nem tárgyaltatnak olyan jóakaratulag, melyet ezen kérdések megérdemelnek. Nem célunk és nem kiadatunk az, hogy e helyen az országos politikai helyzettel bármely kis mértékben, csak annyiban is foglalkozzunk, amennyiben a kisipart érdeklő kérdések, mint országos fontosságúak felszínre hozattak, azonban nem mulaszthatjuk el mégsem azt a körülményt bejelenteni, hogy az uj ipartörvény mind e mai napig sincsen törvénybe iktatva. Régi óhaja, régi vágya ez a szorgalmas és képzett kisiparosoknak, mert remélik, hogy megmenti őket a kontárkodók nagy számától, kik azáltal, hogy silány és a vállaltatok igényeit semmiképen ki nem elégítő munkát állítanak elő, a szakképzett iparosok tekintélyét és megbízhatóságát is veszélyeztetik. Az uj ipartörvény megjelenése ulán sem fog vert arany-eső esni, de sokkal inkább beáll a lehetősége annak, hogy a szakmájukban képzett kisiparosok tisztességes és becsületes munkájok utáni keresetükből biztos jövőt alapozhatna1 adjon erT a jót s a jóreménység Debrer mlitést tettünk egy az égé tyon érdeklő ügyről: a műi .időn akkor mintegy felhívtuk a helybeli önálló iparoson.«», a munkásokkal szemben való szervezkedésre. E szervezkedés semmiképen sem lett volna úgy vezetendő, hogy abból a munkásoknak csak szándékolt elnyomatását is csak sejteni lehetett volna, hiszen minden munkás érdemes az ő munkabérére; hanem szervezkedni kellett volna azért, hogy a mértéktelen és szertelen munkabérkövetelésekre a méltányos és jóakaratu választ egyöntetűen lehessen megadni. Az önálló iparosnak a maga munkásait magához kell emelni, mint családtagot. S a munkás az ő mesterében ne elnyomói és zsarnokot, hanem szelíd, jóra figyelmeztető családfőt lásson. Teljes megértés munkaadó és munkás között. Mily szép dolog. S ha valamikor szükség vo}t a munkaadók és munkások teljes egyetértésére •— úgy lehet — talán a közel jövő még inkább megkívánná azt. Egy másik nem kevésbé fontos kérdés a kisiparosokra nézve a munkás-betegsegélyezés és balesetbiztosítás kérdése. Városunk iparosai és kereskedői bizonyára mindnyájan meg vannak elégedve a reájok kivetett adók nemeivel, újak után nem vágyakoznak. S ha hozzávesszük azt, hogy egy kőmiv'es segédnek napi munkabére 6—7 korona s egy asztalos segédé 4—5 korona, az előbbi után mestere hetenként 39 fillért, az utóbbi után 33 fillér betegsegélyző illetéket fizet. Ebből látható, hogy egy 3—4 segéddel dolgozó mester vagy kereskedő egész éven át, egyéb adóit meghaladó összeget fizet alkalmazottai utáu. Ez a betegsegélyző illeték természetesen még egy százalékkal emelkedik, ha az iparos üzemje a háziipar üzletkörét meghaladja, t. i. ha öt segédnél többet alkalmaz. Látnivaló ezekből, hogy a kisiparos és kereskedő másnemű adói mellett még nagyon meg van terhelve. Ezen aránytalan megterhelésből önként következik, hogy a kisipari termékek előállításának ára az utóbbi években nagyon emelkedett. A vevők olcsóbb beszerzési forrás után néznek s kívánságukat az ipari termékek gyárilag készített produktumaival elégítik ki. A gyáripar fokozatos fejlődése pedig természetesen az eléggé nem támogatott kézműipar hanyatlását eredményezi. Segíteni kellene ezen, mert városunk kisiparosainak és kereskedőinek városunkkal szemben is teljesítendő polgári kötelességei vannak s a mai megterheltetésen felül újabb terheket nem igen bírnak meg. Az elmúlt év folyamán városunkban munkás- mozgalom egyáltalában nem volt. Munkaadók és munkások között a viszony ez idő szerint is jónak mondViradóra. — Hat apró szatíra az életből. — Irta: Ferenezy János. 1. Van abban valami varázs, amikor az ember egy áttáncolt báléj után a hajnal derengő sugarainál, tele szívvel, üres erszénynyel s nehezülő lábakon hazaindul. Még ingerli érzékeit a bál illatos lege; füleiben zsonganak a zenének utolsó hangjai; csengő poharak, virágházi bokréták, rendezői jelvények, fe- ledhetlen angyalarcok s hívogató gyertyafény káp- ráznak ködös szemei előtt, fáradt, álmos és boldog egyszerre. Megvillan előtte mindazonáltal is erszé nyének a szomorú sorsa. Ezt fájdalom, a bálterem csábos tündérei jótékony célokra megzsebelték; igaz, hogy a fizető-pincés kettős könyvvitele is segített ez áldástalan munkában. A kifogyhatatlan női lelemény újabban vidéki fiókok alapján egy országos fillér-pénztárt akar szervezni. Ennek javára volt a bálban egy nagyszerű tombola-vállalat, erre kellett a pénz! Ki tudná megmondani, ha a találékony női kezek oly nagy habgyürükben fodrozzák jövőre is a jótékonyság apadó forrásait, mint eddig tevék : egyik szép napon nekünk is melyik szegényházban kong az óra viradóra! 2. Abban is van valami bübáj, mikor a hajnali álom szaka alatt az embert békés szendergése idején meglátogatják kegyetlen hitelezői. Egy-egy nagy szemrehányás mindenik; azt kiáltja némán is szájuk: fizess! Az alvó adós vivődni kezd, menekülni akar, végül a nagy küzködésben kiesik ágyából s a zuhanásra felébred. Legelőször is korántsem az ötlik az eszébe, hogy eltört oldalbordáit sirassa; tekintete az ablakra téved; az üvegeken átragyogó piros fény aztán e szót szövi aranyszálakból fátyolos szemei elé: »Viradóra.« Erről pedig mindjárt tudja, hogy az álom csalóka képei űztek vele gonosz játékot s megvigasztalódik; sőt lecsilapodva az is tisztán áll előtte, hogy az oly ember, kinek hitelezői vannak, még boldog; akit oly szomorú helyzetbe sodort végzete, hogy már aláírására senki sem kölcsönöz, az tulajdonképp a boldogtalan. Ki állhat azonban jót érte, hogy mi követkéz- hetik egy fizetésképtelen adós bútoraira ily enyhítő gondolatok után is már más napra, viradóra ! 3 Nagy névvel igen könnyen lehet haladni a hivatalok rangfokain. Ha az előkelő származáshoz nagyvilági modor és némi szellemesség járul, éppen felesleges a mélyebb tudomány. Az elfogadó termekben igen ritka a valódi gyémánt, mert az nem az emberi hiúságnak ragyog. Ez a szerep a mára- marosi gyémántot, e színpadi ékszert illeti meg. Aki tud jól táncolni, apró ötletekben csillog, kifogástalan vadász, ügyes játékos, jó vívó, szellemes társalgó, képes megállani helyét a sikamlós parketten, vakmerőén udvarol s még hozzá szép is: az ne cseréljen senki tudományával, mert bizonyos, hogy a pajtáskodás, társaság és asszonyok révén a mai divatok szerint a legközelebbi megyei választáskor szolgabirónak teszik. Kerületében aztán népszerűséget szerez, csakhamar képviselő válik belőle s jó lesz a parlamentbe — páröajsegédnek. Mikor pedig valami nagyszabású beszéddel kell megmenteni a hazát, háta megett a titkár ur, dolgozik az helyette, ha kell, éjjel, nappal s viradóra! 4. A. ravasz éjjeli őrnek, ha hosszú az éjszaka, mi sem könnyebb mint álomba ringató sípján meg- kurtitani az éjfélt; ily módszerrel úgy neki is, mint a tolvajnak is gyorsabban fordul az idő viradóra. Jóformán igy vagyunk a kor nőnevelésével is, melynél a rohamos sietség szintén többet árt, mint használ, mivel a háziasság boldog csöndjében az egyszerű báj, szeretet és gyöngédség, az édes otthon ez egykorú szelíd őrei helyett most lármás bölcselkedés, a béke e felzavarója foglal helyet. Még megérjük, hogy ezentúl a szerelmes ifjú és leány szívtől szívhez a Voltaire nyelvén fog beszélni. Jövőben az ezüstlakadalmat aztán, nem mint eddig huszonötéves háború, hanem huszonötéves vitatkozás előzi meg. Biztos pedig, hogy ügyes gazdasszonykodás, okszerű gyermeknevelés és a házi tűzhely vidám szeretete, nem az alkotmánytan, csillagászat, mathe- matika, zongorázás és francia nyelv derítik fel a család napját viradóra ! > 5. Némely nagy hivatalnoknak igen súlyos gondjai vannak. Az előző nap munkájától kifáradva, reggel 10-ig elalussza a hivatalos órát. 10 —11-ig körömtisztogatás a hivatalban s gondolatok a felett, hogy mit is dolgozik tulajdonképen a fogalmazói osztály? 11—12-ig újságolvasás. Szórakozás és ebéd délutáni 2 óráig. 2—3-ig evés utáni jótékony álom, 3 órakor a hivatalos helyiségnek szigorú arccal való bejárása s a hanyag tisztviselők alapos lehor- dása. 4 órakor képzelődés egy kis előléptetésről. 5 órakor az esti lapok gondos átolvasása s 6 óráig névaláírások. E buzgó, fáradhatatlan s üdvös hivataloskodásnak rendszerint nem marad el a jutalmazása. De ki mondhatná meg, hogy az irószobák ama névtelen és szegény munkásainak, kik némely nagyocska embert színes köntöshöz és pávatollakXjap-unlc mai sz;ám,a © oldal.
