Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
(2) 1910. Január 16. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 3. szám. ható. Nagyban elősegítette a helyzet ilyetén alakulását azon körülmény, hogy az elmúlt évben városunkban nagy arányú építkezések indultak meg. Építőiparosaink maguk is nagyszámú munkaerőt voltak képesek állandóan foglalkoztatni s emellett városunkban folyó középitkezéseknél a behozott idegen munkaerők mellett a helybeli munkások is foglalkozást kaphattak. E tárgynál meg kell említenünk azt, hogy az építőiparosok által a múlt év október havában az Ipartestület elöljáróságához benyújtott s az elöljáróság által a nemes városhoz továbbított kérelme, melyben a városi mérnöknek az építkezési vállalatoktól való eltiltását kérték, nem fogadtatott olyan indulattal s igy természetesen nem is lett meg az az eredménye, amit úgy az építőiparosok, mint az Ipartestület óhajtotta volna. Nem elemezzük ezt a kellemetlen ügyet, d^ reméljük, hogy az idő vasfoga tovább emészti azt, aki arra eljárásánál fogva megérett. Az Ipartestület elöljárósága megkísérelte tömöríteni a városunkban működő asztalos iparosmestereket részint azért, hogy a városunkban való építkezésekben részt vehessenek, részint azért, hogy az esetleg jövő munkásmozgalom készületlen ne találja őket. Sajnálattal számolunk be arról, hogy a legjobb akarat is hiábavalónak bizonyult. Az e tárgyban öszehivott asztalos szakosztály tagjai megegyezni nem tudtak. Mint a kimutatásból hátrább látható, 34 asztalos- mester van városunkban. Van képzett, szakavatott, kiváló asztalos-mesterünk, ki bátran állja a versenyt az ő munkájában. S mégsem lehetett, hogy a nagyarányú építkezésben mint vállalkozó részt vegyen. A munkásokban való megbízhatatlanság, azoknak a helyzet kihasználására tervszerű, de váratlan fellépésük, a munkabér emelése s más követelésök a munka folyamán, olyan indokok, melyek lehetetlenné tették azt, hogy egy ember a maga existenciájának kockáztatása nélkül egy nagy munkába mint vállalkozó belemenjen. S ha lett volna az asztalos-mesterek között megegyezés és teljes megértés, akkor megtudták volna magukat védeni az ilyen váratlan meglepetéstől s közösen belemehettek volna oly vállalkozásba, mely nekik nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hasznot is hajt. Annál nagyobb örömmel jegyezzük fel e helyen, hogy az épülő nagyvendéglő lakatos munkálatait Szentiványi Sándor és Szabó Sándor iparosaink közösen vállalták fel. S reméljük, hogy a vállalatukból az anyagiakon kívül olyan erkölcsi elismerést is vívnak ki maguknak, mely mindnyájunkra nézve megtisztelő lesz. Az 1909. év julius havában Debrecenben ipari kiállítás rendeztetett. E kiállítás főképen a modern lakásberendezés ágazatait volt hivatva bemutatni. A kiállítás, mint azt az arról küldött kamarai jelentés bizonyítja, fényesen sikerült. E kiállításon helybeli iparosaink közül. Szentiványi Sándor lakatos-mester vett részt, mint kiállító. Munkájával elismerést vívott ki magának. Az iparteslület az elmúlt év folyamán 8 iparos társunkat részesített összesen 80 korona segélyben. Ezenkívül a Városi Takarékpénztár igazgatósága 58 koronát adott át az Ipartestület elnökének, hogy azt belátása szerint szegény iparosoknak és azok özvegyeinek ossza szét. Ezúton mondunk köszönetét a Városi Takarékpénztár igazgatóságának nemes gondolkozásról tanúskodó adományáért. Iparos tanoncoknak könyvvel való jutalmazására 50 koronát adott ipartestületünk. Babás János bádogos és Bencze András czukrász- tanoncokat, kik közül az első Gólya János bádogos, az utóbbi Gyöngyössy Gyula cukrász-mesternél tóihoz juttattak, mikor ragyog fel szerencsecsillaguk viradóra ? 6. A mikor a könnyelmű fiatal földesur mulatni akar és pénze nincsen, előre eladja a repcéjét. Mit sem gondol vele, hogy még Isten kezében van a termés, hanem csengő-bongó fogaton berobog a városba. Nagy hejjehujjával táncolja a csárdást, dobog erősen, kiabál szüntelenül s szilajon lobogtatja a kendőjét. Mindenkit magáz, a négyest iszonyú hangon rendezi s a körtáncokban pedig sorba lök- dösi a szembejövő párokat, végre ha a táncot megunta, éjfél után 2 óráig gúnyos tekintettel méregeti a városi elemet, aztán a bálterem legfeltűnőbb szögletében asztalt szőrit és elhalássza a vigalom közönségének orra elöl a bandát. Ezeken át folyik a mulatság, de utoljára a legszebb ősi javakról is lefogy a repce, a történetnek aztán elébb-utóbb az a vége, hogy az Aetna feletti táncz után dobra került nemesi kastélyban leiknek szól a falu harangja viradóra! Mesék. A nagy hal. Nagy halat vásárolt egyszer a piacon Ali, a hamadáni varga. A halak közül három nagyon kicsi volt, a negyedik azonban nagy és kövér. Odahaza azt mondotta a varga a feleségének: — Süsd meg hamar ezt a négy halat s együk meg a két kicsit meg a nagyot, amig haza nem jön a vásárról az inasom. Neki majd odaadjuk a harmadik kis halat, hadd egye meg. Ha meglátná, hogy ilyen szép nagy halunk is van, ebből is kellene adnunk neki s amilyon falánk fiú, még felfalná az egészet. tötte tanoncidejét, szorgalmukért, megbízhatóságukért és jó magaviseletökért az Elöljáróság egy-egy darab 10 koronás aranynyal jutalmazta meg szabadulások alkalmával. Az iparos tanoncok oktatása az 1908—9-ik iskolai évben megszakítás nélkül folyt. A vizsgálatok junius hó második felében tartattak meg, mely után a vizsgálatot vezető elnökök az ipariskola tanítói karának a tapasztaltak felett megelégedésöket fejezték ki. Az elmúlt év folyamán Aradon országos szabókongresszus tartatott, melyeD Ipartestületünket Jan- csovits József pénztárnok képviselte. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy az elmúlt év folyamán is több ízben fordult elő iparkihágás. Az Ipartestület minden esetet az Iparhatósághoz jelentett be, ahol kellő erélylyel törekednek arra, hogy a ki- hágási esetek minél ritkábban forduljanak elő s ebben a tekintetben — az előző évekhez viszonyítva— határozott javulás konstatálható. A kisipari alkalmazottak gyógykezelését dr. Herczinger Ferencz városi főorvos ur teljesiti, ki mindenkor hálára kötelező jó akarattal végzi ezen nagy fáradsággal járó feladatát. A szatmári kerületi betegsegélyző pénztár helybeli megbízottja Fritsch Sámuel ur, ki teljes odaadással igyekszik pótolni a múlt évek mulasztásait, úgy, hogy mindinkább kevesebb azon panaszos iparosok száma, kik sérelmeikkel az Ipartestületet felkeresik s remélhetjük, hogy a helyes kezelés folytán a jövőben minél kevesebb panaszos eset fog előfordulni. Az elmúlt év folyamán, január és február hóban ipartestületünk kebelében cipész és szabó ipari tanfolyam rendeztetett. A tanfolyam hallgatói kedvvel látogatták az előadásokat sa megtartott vizsgálatokon igen szép eredményt mutattak fel. Nem mulaszthatjuk el felemlíteni ez alkalommal, hogy a cipészipari tanfolyam vizsgálatán városunk Polgármestere s a városi tanács több tagja is megjelent, kik ezáltal nemcsak az ipari ügyek iránti érdeklődésöket bizonyították be, hanem eljárások kellemes visszhangra talált az iparosság minden rétegében. Ez idő szerint cipész-, fém- és épitészipari tanfolyamok rendezése iránti kérelmünk benn van a technológiai iparmuzeumnál, de még ezideig annak elintézéséről értesítve nem vagyunk. Nagybánya város ipartestülétünk iránti jóindulatának ismételten kifejezést adott azzal, hogy ez évben is 600 korona segélyt adott, sőt ez összeget az 1910. évi költségvetési előirányzatába ismét fölvette. A Részvénytakarékpénztár igazgatósága ez évben is 50 koronát adományozott Ipartestületünknek, Rákóczi dij czimén. Fogadja a tekintetes Igazgatóság hálás köszönelünket. Nem mulaszthatjuk el, hogy iparostársaink figyel • mét fel ne hívjuk jelentésünkben hátrább közölt tagdij- hátralék kimutatásra. A kimutatás szerint a hátralék oly nagy, hogy azt tétlenül az elöljáróság nem nézheti. Az elmúlt év mostoha viszonyaiban keresendő az indok, hogy az elöljáróság a tagdijhátralékok behajtása céljából szigorúbb eszközökhöz nem folyamodott. Iparlestülelünk fennállása nemcsak attól függ, hogy tagjai a kritikus álláspontjára helyezkednek, hanem attól is, miszerint annak a csekély anyagi,hozzá- járulásnak tegyenek eleget. Reméljük, hogy iparostársaink átlátva kérelmünk jogos voltát, megfogják kímélni az elöljáróságot attól, hogy a tagdijhátralékok behajtásának szigorúbb módjához folyamodjék. Az iparlestület elöljárósága 1909. év január hó 30 án bált rendezett, melynek A varga felesége megsütötte a halakat s azután hozzáláttak a lakmározáshoz. Előbb a kis halakat akarták megenni, a nagyot addig odatették maguk elé az asztalra, hogy gyönyörködjenek benne. Eközben hazaérkezett az inas, aki igen okos űucska volt. A varga amint meglátta a fiú hazaérkezését, hirtelen rákiáltott a feleségére: — Dugd el a nagy halat, hogy meg ne lássa az a fiú! Az asszony gyorsan beledobta a nagy halat a fazékba, amelyre aztán rátette a fedőt. Hiábavaló volt a nagy sietség, mert az inas észrevette, hegy eldugták előle a zsíros falatot. A varga odaadta azután neki az egyik kis halat: — Nesze, edd rmg, nincs több! A fiúcska elégedetlenkedve nézett az apró halra, majd hozzáfogott a falatozáshoz. A varga alig várta már, hogy megizlelhesse az eldugott kövér halat, siettette tehát a fiúcskát: — Egyél gyorsan, azután siess a mecsethez és tudd meg, hány óra. A fiúcska igy szólt ekkor: — No, ezért ugyan nem kell a mecsethez mennem, megtudom én itt is, hogy hány óra. Azt hallottam egyszer egy bölcs dervistől, hogy a halaknál nincs jobb időmutató. — Mit beszélsz ? — kérdezte csodálkozva a varga. — Te a halaktól akarod megtudni, hogy hány óra? No, hadd lássam, hogy mi módon csinálod ezt? A fiúcska rákiáltott a kezében levő kis halra: — Halacskám, kedves halacskám, hány óra ? Azután odatartotta a hal száját a füléhez. A varga nagy kíváncsisággal leste a feleségével együtt, hogy mi fog történni ? Hogyan mondja meg a hal, hogy hány óra? A hal azonban néma maradt. bevétele volt .... 409 K 80 f kiadása ........................ 300 K 55 f Tisz ta jövedelem . . 109 K 25 f. Az alapszabály 13. §-a értelmében a kisorsolt 10 előljárósági tag helyébe Kupás Mihály cipész, Jég Károly csizmadia, Gólya János bádogos, Takács Károly kádár, Kovács Lajos kovács, Feuerstein Manó könyvkötő, Csiszár József kőmives, Jancsovits József szabó, Iring Pál órás és Szentiványi Sándor lakatos mesterek lettek három évre előljárósági tagokul megválasztva. Évközben Iring Pál órásmester iparjárói lemondván, helyére rendes tagul Kovács Béla kovácsmester hivatott be, úgyszintén az iparjogáról lemondott Tóth Sándor borbély- és fodrász helyére Altnéder Jenő szappanos mester hivatott meg. Ugyancsak az alapszabály 13. §-a értelmében az 1909. év december 31-én Spiczuli Károly fazekes, Tóth Antal lakatos, Incze Árpád bádogos, Altnéder Jenő szappanos (Tóth Sándor helyett) Sesták Sándor szűcs, id. Égly Mihály czipész, Kovács István szíjgyártó, Virágh István tímár, Kosztin Sándor asztalos, Nagy Sámuel kötélverő előljárósági tagok mandátuma járt le, ezek helyeinek választás utján leendő betöltése a jelen közgyűlés feladata leend. Az 1909. évi közgyűlés január hó 10-én tartatott, melyen a számvizsgáló bizottság Sziklay András m. kir. számellenőr elnöklete mellett Szabó Sándor Lakatos és Vértes lgnácz kárpitos-asztalos mesterekből alakíttatott meg. Ügyforgalom: Az 1909-ik évben tartatott 1 közgyűlés, 11 előljárósági gyűlés, melynek határozatai elintézést nyertek. 1909. december 31-ig beérkezett 512 ügydarab, ebből elintéztetett közgyűlés által ................... 2 drb elöljáróság által ................... 85 » szakcsoport által ....-- > békéltető bizottság által 12 » jegyző által ........................ 41 3 . Összesen: 512 drb. Tagsági forgalom: 1909. dec. 31-én a tagok létszáma ..................... 36 7 Iparos tanonc beszegődtetett . . 89 Iparos tanonc felszabadult . . . 68 Jelenleg tanonc van a tanonc törzskönyv szerint 180 Ezek után tisztelettel kérjük a tekintetes Ipartestületi közgyűlést, hogy jelentésünket tudomásul venni s az Elöljáróság 1909. évi működését jóváhagyni mél- tóztassék. • Nagybánya, 1910. január hó 16. Csepey Ferenc Sólyom Ferenc ipartestületi elnök. ipartestületi jegyző. Heti krónika. Mondják hozzáértő emberek, hogy a nappalok hosszabbodnak, de mi ebből ugyan nem sokat élvezünk Először azért nem, mert a zónaidő 34 perccel hátrább cammog mint a nap s igy minálunk délután már négy óra előtt most is bealkonyodik, a reggel hosszabb volna ugyan, de azt meg takarékos ember átalussza. — Másodszor azért nem, mert a toronyóráink rendkívül érdekfeszitő természetűek. Sokszor egy félórát sietnek, gyakran még többet késnek, szóval mi jó nagybányaiak, sohasem tudjuk valóban, hogy hányat ütött az óra, ezért a nappalok növeke— Ejnye, fiam! — kiáltotta most a varga — téged bizony megcsalt az a dervis! Hiszen a hal nem felel a kérdésedre. — Hogyne felelne! — mondotta a fiúcska. —■ Hiszen már meg is értettem a szavát. — Hát mit mondott ? — Azt mondotta, hogy ő még nagyon kicsi és tudatlan, nem felelhet tehát meg a kérdésére. De azt mondja, hogy beszéljek csak a bátyjával, ez majd megmondja, hogy hány óra. — Á bátyjával? Hát hol van a bátyja? — kérdezte a varga felesége. A fiúcska rámutatott ekkor a fazékra: — Azt mondja a kis hal, hogy ott van a bátyja a fedő alatt. Tőle tudakozódjunk. A varga nagyot kacagott a fiúcska elmésségén s most már nem dugta el tőle a nagy halat. Neki is'adott belőle egy kövér falatot. A testvérek. Egy kóborló dervis beállított egyszer egy gazdag emberhez és igy szólt hozzá: — Mi testvérek vagyunk. — Ez már nem igaz! — kiáltotta a gazda. A dervis azonban nem tágított. — A te ősapád is Adám volt, az enyém is, tehát mégis csak testvérek vagyunk. Minthogy pedig testvérek volnánk, illő, hogy a vagyonban testvériesen részesüljünk. Add ide tehát a vagyonod felét. A gazda kivett a zsebéből egy pénzdarabot és odaadta a dervisnek, aki nagy haraggal kiáltotta most: — Csak ennyit adsz? Ez nem igazságos osztozkodás ! A gazda azonban mosolyogva jegyezte meg: — Ne beszélj olyan hangosan, te ostoba em- 1 bér! Hiszen ha Adám apánkról való többi testvé-
