Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-28 / 48. szám
(2) 48. szám. 1909. November 28. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE az említett szerző volt e helyen az én könyvemnek kritikusa és fiatalságánál fogva rajongóan elfogult szemüvegen olvasva a bent foglalt cikkeket — fényes bizonyítványt állított ki számára! így hát bizonyára a legtöbb olvasó most magában mosolyog és gondolja: na most következik a túlzott dicséretre a kötelező visszafizetés! Legyen szabad rögtön e lappangó gondolatra nyíltan megfelelnem. A szóban levő könyv annyira érdekes és megkapó, hogy ne mondjam egyedül álló a maga nemében, hogy ha soha hírét sem hallottam volna írójának, akkor is okvetlen Írnék róla ! Másodszor pedig éppen, hogy e kötelező visszafizetésről szó se lehessen, egész őszintén megírom az én egyéni ellenvetéseimet is, mintha egy teljesen idegen könyvről lenne szó. 13 levélre oszlik e könyv, melyet az apa ir fiához. Mind a 13 levél óriási erővel és nemes exaltatióval az egyéni energiát s ennek bámulatosan megbízható munkáját állítja , elénk, mint a »siker és boldogság titkos forrásáét. És olyan egyéni energiával festi magát ezen mindenható erőt, hogy az ember lélekzet elfojtással és valami zsibbasztóan kellemes érzéssel olvassa lap-lap után a mindig erőteljesebbé váló csodálatos tanításokat! Minden az akarat és minden a lelki erő! Soha semmi körülmény között el ne csüggedjen és kishitű ne legyen az ember, mert erős akarattal mindent legyőzhetünk és mindenen diadalmaskodhatunk — még a testi bajokon is. Akarni és csak folyton akarni! Az életben minden nagyszerűt és szédületes magasat meg lehet valósítani — csak az emberiségnek akarni kell. Az emberi jellemet a legideálisabb krisztusi tisztaságra- lehet fejleszteni, — csak energia szükségeltetik hozzá. A legcsökönyösebb ellenfelet le lehet a lábáról venni — ha van hozzá erőnk. Nincs olyan szédületesen magas vágyunk — hogy akarattal ki ne vihetnők. íme az akarat könyve. És tartsuk bár e túlságosan nagyrabecsült akaratot némely tekintetben utópiának (már ami a tesi bajok gyógyítását és más egyénnek minden körülmény közötti kapacitálását jelenti) — bámulattal és igaz tisztelettel kell e fenségesen energikus hit iránt lennünk, mely egy gyönyörű világot vet fel szemeink előtt!! Hogy ígéretemhez képest teljesen őszinte legyek, némi idegenszerűséggel töltött el a könyvben jelentkező — bár csak gyengén és nagyon elfogadható módon jelentkező — spiritisztikus, jobban mondva teozofiai hangulat, mely könyvben végigvonuló hatalmas főmotivumot: az akaraterő fejtegetését talán túlságosan kapcsolja össze a magnetizmussal, sugges- tioval, autosuggestioval stb. Meglehet, hogy nekem nincs igazam és ezen teozofikus felfogást esetleg a jövő megpecsételi, de ha egész őszinte akarok lenni, úgy hangsúlyozom, hogy én ezt a hatalmas erejű munkát, ezeket a bámulates energiájú tanításokat jobb szerettem volna az akaratnak nyílt és világos, minden misticizmustól ment erejére építve látni. De ismétlem, ez csak az én egyéni véleményem. Világért sem akarom én az általam nem ismert erőket botor módon lekicsinyelni. Nem rég jelent meg dr. Kenedi Gézától ez irányban egy cikk, mely szintén tiltakozik az ellen, hogy ismeretlenül, minden tanulmányozás nélkül, csupa előítéletből és elfogultságból abszurdumnak tartsuk másoknak tapasztalatokon alapuló meggyőződését. »Több dolgok vannak földön és egen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.« Örök igazságot mond ezzel Hamlet, csakhogy a földhöz ragadt emberiségünk nehezen érti meg. Én tehát csak a magam nézetéből és eddigi tapasztalataimból kifolyólag szerettem volna jobban, ha e mü a teozofia és telepatik nélkül jelenik meg, de így is elismerem nagy horderejét és mint kiváló hatású, hatalmasan szuggeráló, ritka erejű könyvet, mindenkinek a legmelegebben ajánlhatom. Bármilyen alapon legyen ezen hivő könyv megírva, akkora értéke _ van a mai hitetlen, lagymatag, minden öntudat és energia nélküli világban, hogy igazán mellékes, _ hogy egy fokkal jobban, vagy mondjuk más módon merül az ismeretlenbe, mint pl. az unitarizmus. Miután e csekély és lényegtelen különbséget megállapítottuk, örömmel konstatálhatjuk a közös vonást is. Valamint az unitarizmus — eltérőleg a többi keresztény egyházaktól — hisz az emberiségnek a végtelenségig tökéletesíthető voltában s erre alapítja a sikert és boldogulást, tehát visszautasítja a kívülről jövő megváltás eszméjét, ugyanúgy hisz Alexy Elza önálló philosophiája az akarat végtelen hatalmában, mely nem egyéb, mint az emberiség tökéletesedésén alapuló siker eszméje. Ennek az akarat-nevelés theoriának hirdetője és buzgó tanítója korunk egyik kiváló bölcsésze: AlexanderBernátis. Még egyet legyen szabad megemlíteni. Korunk felületes, divathajhászó és mulatni vágyó áramlatai között, szinte bámulatot kifejező megilletődéssel köszöntjük azt a fiatal lányt, ki haszontalan mulatságok és semmit mondó jourok helyett szerencsétlen hazánk jövendő boldogulásán töri a fejét és merészen megírja a tömeg által fel nem ismert vagy félreismert emberi akaratnak határtalan fejlődő és ennélfogva (reformáló képességét. És egyúttal tisztelettel köszöntjük azt a családi kört, azt a modern eszméket termelő otthont, mely mintegy bemutatja a jövendőnek* szociálisan érző és szociális nevelést produkáló családi otthonát. Budapest, Perczelné Kozma Flóra a Magyar Művészet és Művelődés Egyesület elnöke. „Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások.“*) — Dr. Haypál Benő müvéről. — Értékes tartalmú könyvet kaptam. Nem tudom, hogy ki küldte, miért küldte? . . . Talán megsejtette az a jó valaki, hogy mostanában szomorúbb vagyok, mert kis húgaim halálának évfordulója mindig arra késztet, hogy gyakrabban fölkeressem a halottak városát. Ismét temettem, de már nem azokat a virággal telehintett hófehér kis testeket, hanem eltemettem a mi édes, bohó gyermekálmainkat, a mi szomorú, szép emlékeinket. Ekkor tévedt hozzám dr. Haypál Benő könyve. Lapozgatni kezdtem benne. Az isteni örökkévalóság világossága áradt e sorokból a bánat szürke árnyaitól megkísértett szivembe. S eloszlott szemeim elől a szomorúság ködje, mert mint dr Haypál Benő mondja: »Az örökélet prédi- kálása vigasztaló igazság, az örökélet hite pedig igaz vigasztalás.« A nagy szónok e mondása felébreszti bennünk az igazság érzetét, mely szerint: amit a koporsókban rejtegetünk az az időé, ellenben amit szeretünk az örökké a miénk marad Ez a tudat fölemel . . . S ha fölemelkedik lelkünk a porból a szellemi örökélet magaslataira, akkor nem kesergünk többé a múlandó földi létben ért veszteségeken, mert az örökkévaló szellem sohsem busul, az csak figyel, tapasztal és ezáltal tökéletesbül, gazdagodik erőben í és tartalomban., Dr. Kiss Áron, ő mondja, szomorkodó barátaihoz és tisztelőihez pedig igy beszél: »Sírunk, de a mi sírásunknak szava az Isten trónusánál koszorúvá fonódik, amelylyel az elköltözöttnek homlokát övezzük körül; panaszkodunk, de a panasznak minden igéje egy-egy virág e koszorúban; könnyeket hullatunk, de a mi szeretetünknek könnye harmat a koszorú virágán; imádkozunk és a mi imádságunkban a hála, amellyel az Istent magasztaljuk ő érte, akit nekünk bizonyságul, vezérül és tanítómesterül adott, a hála, e koszorúnak illata. Egy másikban ezeket a szép igéket hirdeti: »Ä földi vándorlás utján a halandó, az örökéletre elhívott embert két hatalmasság kiséri: az egyik a múlandóságnak szolgája, a félelmek királya, a másik az örökkévalóságnak ura, az életnek fejedelme; amaz a bizonytalanságot és a rettegést, emez a hervadatlan reményt és az örömet osztogatja. A félelmek királya fájdalmat okoz annál is, akit elragad magával s azoknál is, akiknek köréből áldozat- ját szedi; az élet fejedelme az utolsó tusában is biztatja, gyámolitja a gyönge embert s bekötözi, meggyógyítja a keseregve élőknek, a szenvedőknek lelki sebeit. Az egyik a természetnek örök törvényét hirdeti: »minden test olyan, mint a fű s az embernek minden dicsősége, mint a fűnek virága,« a másik az örök irgalom hívogató igéjét, a diadalnak biztató szavát hangoztatja: »jertek én Atyámnak áldottai és bírjátok az országot, amely megké- szittetett e világ fundamentumának felvettetése előtt!« amaz a szivet a könyhullatásnak kútfejévé teszi és nehéz bánattal sorvasztja az élők erőit; emez letörli a könnyeket, támogat és erősít, hogy haladjunk rendeltetésünk pályafutásán a jobb s nemesb telkeknek utján.« Az egyik vezetőnek nyomán elkíséritek e pihenni térő testvérünket az ő nyugodalmának helyére, elfáradt testét eltemetitek atyáié mellé, a másiknak az élet fejedelmének nyomán kisérjétek el lelkét oda, ahol lakozásunk van, örökkévaló, a mennyiben, ahová az utat a feltámadott Krisztus mutatja, ahová a lelket az imádság ereje s az Isten kegyelmének hatalma emeli.« E fenkölt gondolatok világosságában egy fényes, hatalmas templomot vélünk látni, melynek alapja rendületlen isteni hitből és tudásból, falai pedig bölcsészetből és költészetből épültek. Ez a templom a dr. Haypál Benő lelke. Ebből árad felénk az ő nagy szellemének szelíd, de hatalmas orgonaszava Buffon, a hírneves természetbúvár egykor igy szólt barátjához: »Ha jó szónok akarsz lenni, egyesítened kell a a szív melegét a szellem világosságával .« Akkor hát dr. Haypál Benő egyike a legjobb szónokoknak, mert az ő eszméi a szivéből erednek s elméjében igazsággá edződnek. Minden *) Ara 3 K. Megrendelhető: Jókai Lajos könyvkereskedésében Budapest, IV. Károlyi-utca 1. sz. szónoklatában megérezzük az érzelemvilág poetikus virágainak illatát és a tudáson alapult hit erejét. Hanem dr. Haypál Benő minden embertársában föltételezi ugyanazt az erős hitet, ugyanazt a nemes ideálizmust, mely . az ő lelkét hevíti. Egyéni szempontból tekintve istenes, szép tulajdonság ez, de a reális élet teréről nézve hiba. Mert bizony többen vannak a kutatók, mint a hívők. A kutatók alatt nem a hitetleneket értem, hanem azokat, kik nem nyugosznak meg Isten rendelésében, hanem kutatják annak okait; másrészt azokat a nehéz megpróbáltatásokra kárhoztatott embereket-, kik fájdalmas küzdelmeik közepette néha elveszítik szemük elől az Istenhez, az örökkévalóság vigasztaló hitéhez vezető utat. Igen, a nagy csapások súlya alatt néha olyannyira megrendül a lélek, hogy elveszti egyensúlyát és a pszichikai vakságba esik. Hisz theológiát végzett ember szájából is hallottam már ezeket a súlyos szavakat: Nem tudok hinni! »Ha létezne egy bölcs, jó Isten, az nem lehet oly kegyetlen, hogy egyszerre mindentől megfossza az embert.« Miként, mivel lehetne az ily kétségbeesett lelket Istenhez felemelni? A tudás erejével. Itt mit sem használnak a költői lendületű mondások, szépen kifejtett hittételek, itt hasztalan igyekszünk az érzelemvilágra hatni; itt az elmét kell meggyőznünk. Pld. értessük meg a szomorkodóval, hogy nem szabad önzőén siránkoznia, panaszkodnia az elköltözött után, mert a végtelen Bölcsesség, a sohsem pihenő munkásság azért szólította magához az ő gyermekét, mert e földön immár elvégezte a reá mért feladatokat, azaz leélte egyéni fiuidbnrkának földhöz fűződő anyagias érzékmennyiségét, azért a mennyei Atya egy magasabb régióba, magasabb hatáskör betöltését bízza reá, mely őt gyorsabban segíti céljához, az isteni tökéletesbüléshez. Mert Isten akkor oldja föl a lelket a testi láncaiból, midőn az összfejlődésr munkáló művészi alkotásában szüksége van az illető egyén szellemére. Végleges elmúlás nem létezik. Az, amit halálnak nevezünk, nem egyéb, mint egy magasabb fejlődési processzus; a halálfélelem pedig nem más, mint egy uj életre való születés fájdalma. Hisz e világon mindennek van tavasza, minden megújul. Semmi sem pusztul el úgy, hogy más alakban újra ne éledjen. Midőn pedig a lélek elérte azt a fokot, melyet fejlettségénél fogva elérhetett, akkor ott magasabb, tisztább, boldogitóbb létföltételek mellett újból megkezdi életét. Ha tehát az Isten bölcs akarata elragadja körötökből kedveseiteket, ne siránkozzatok, ne búsuljatok utánuk önző módon, hanem örüljetek, hogy ő most közelebb van a mindenhatóhoz, a lelki világossághoz, az örök boldogsághoz. Persze oly egyéneknél, kiknek érzelemviláguk jobban ki van fejlődve, mint a gondolatkörök, az ily magyarázatokkal nem igen érünk célt. Mert a szív sebeit csak a szív hangjával lehet meggyógyítani. Hogy miként hathatunk az érzelemvilágra vigasztaló lag, enyhitőleg, ez nagyon is egyéni dolog, tehát egyéni tanulmányokat és egyéni eljárást követel, mert ami az egyiket megnyugtatja, fölemeli, az a másiknál talán csak gunymosolyt ébreszt. Az igaz vigasztalás titka abban rejlik, hogy a szónok ne a saját szellemi nívójáról beszéljen a szenvedőhöz, hanem törpüljön azzá, ami az az ember, akit fel akar emelni magához és annak érzelemvilágából és gondolatköréből kiindulva szárnyaljon fel a szomorkodóval együtt az örökkévalóság hitének magaslatára. Aiexy Elza. Heti krónika. Nagybánya tehát megszavazta a festőknek a kért subvenciót. Mondtam én azt előre, hogy mikor komolyan dűlőre kerül a dolog, akkor a város hű marad ősi hagyományaihoz. Mindenki belátta, hogy a Stoll Béla által tizenöt év előtt adományozott szénatartó (mai ligeti iskolaterem) már rozoga, hogy a festők »lefestik« mindazt az áldozatot, a mit értök hozunk és hogy városunk idegen forgalma a festők nélkül egyáltalában el nem képzelhető. Gyűlés kezdetén akadt ugyan olyan városatya, aki a fát ott Blidáron akarta kiadni loco a festőknek, mivel a vasút még föl nem épült, de a vége felé megszavazta mindenki a szerény igényű segélyt, talán még azok is, akik hogy következetesek legyenek önmagukhoz, öten, a halasztás mellett kenytelen-kelletlen íölállottak. Szivemből helyeslem az egészet, a városok sokszor kevésbbé értékes tényezőkért is élethalál harcot vívnak, nem egyszer búsás áldozatokat hoznak, csak aztán a tisztviselőkkel is hasonló módon bánjunk el majd, mikor a költségelőirányzat tárgyalására kerül a sor. Valaki elterjesztette hétfőn, hogy 30000 korona deficittel záródó költségvetést készítettek a városképviseletet keres. fest, mos és tisztit DEBRECZENBEN, MINDENFÉLE RUHANEMŰT Széchényi-utcza 42. Postai megbízást 8 nap alatt eszközöl. ww Telefon-szám: 3S3.
