Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
1909. November 7. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE hessük az általunk is annyira óhajtott magyar-román barátságot, testvériséget és igazi egyetértést. Ennek lehet tulajdonítani, hogy most mozgalom van az Avasban olyan irányban, hogy az összes gör. kath. tanítók belépjenek a Széchenyi-Társulat tagjai közé, hogy igy annak céljai érdekében annál nagyobb tevékenységet fejtsenek ki. Mindezek a hazafias jelenségek azt mutatják, hogy a Széchenyi-Társulat működése és céljai, főispánunk bölcs vezetése mellett — mint Kováts Lajos korában, úgy most is, az Avasban találnak legtermékenyebb talajra s különösen a felnőttek oktatásának intézménye az, mely az Avasban ma annyira népszerű. A felnőttek oktatásának a tere épp ama tér, melyen a magyar beszéd meghonosítása, a hazafias szellem és érzület fejlesztése legnagyobb mértékben biztosítható. Jövőre leginkább e célt fogja szolgálni a Széchenyi-Társulat lelkes vezérének körültekintő figyelme folytán s igy nagyon természetes az elismerésnek azon megnyilatkozása, melynek berenczei Kováts Jenő nagybirtokos s a Széchenyi-Társulat buzgó tagja oly szépen adott kifejezést dr. Falussy Árpád főispán és társulati elnök érdemeire vonatkozólag a Széchenyi- Társulat ez idei közgyülésn alkalmával. Igen jó hatást tett as avasi román népre azon vallásos szellem is, a mely dr. Boromisza Tibor szatmári püspök és társulati diszelnöknek a társulat diszgyülésein mondott beszédeiben nyilvánult meg s igy lehet mondani, hogy a Síéchenyi-Társulat ily bölcs vezérek irányítása mellett mindenkor csak jót és sikert log aratni. Készül a telefon ... Az őszi szép verőfényes napokon nagy szorgalommal láttuk munkálkodni az államkincstár szerelőit, akik a háztetőkről felnyúló többszörös vasállványokon valóságos légtornászati mutatványok közben erősitgetik a csigákat és feszitik a ragyogó vörösréz-huzalokat, melyek a napfényen mint a villámlás, úgy suhannak át szemünk előtt egy-egy fénynyalábbal, mikor a sugár megtörik rajtok. Készül a telefon, illeszkedünk bele a fővárosi kényelembe és forgalomba. Némi akadály merült ugyan föl, amennyiben a villámos világítás akadályait kell legyőzni s kábeleket is létesíteni, mindehhez idő kell, ám azért nem sokáig kell már reája várnunk, hogy a haladásnak ezt a megbecsülhetlen eszközét is élvezhessük. A nagybányaiak eddigelé nem nagyon lelke sedtek mellette. Mindössze 44 előfizető szerény gárdájával indul meg a villámos szó forgalma. Szatmá- ron minden nagyobb kereskedő, iparos első üzleti követelménynek látja, hogy legyen telefonja. Szatmáron fűszert, gyógyszert, kolbászt, sőt bérkocsit is lehet telefonon rendelni egy pillanat alatt s a nyomdászok aludni se tudnának, ha nem volna telefonjuk, amely a legtöbb megrendelést szállítja részükre. Nálunk még leginkább csak a hivatalok állottak sorompóba, A 44 jelenlegi előfizető névsora következő : 1 R. k. lelkészi hivatal. 2. G. k. lelkészi hivatal. 3. Ref. lelkészi hivatal. 4. Ev. lelkészi hivatal. 5. Kir. bányaigazgatóság. 6. Kir. erdőhivatal. 7. Kir. bányakapitányság. 8. Város. 9. Város takarékpénztára. 10. Városi tisztiügyészség. 11. Szt István-torony. 12. Tűzjelző. 13. Rendőrszoba. 14. Polgármesteri hivatal. 15. Csendőrség. 16. Tűzoltó őrtanya. 17. Rendőrkapitányság. 18. Villamos világítási telep 19. Gazdasági egyesület. 20. Dr. Kádár Antal. 21 Rozenfeld Berta. 22. Steinberger S. és tsa 23. Rosenfeld kis malom. 24. Dr. Makray, M. 25. Hoffmann Árpád. 26. Fogyasztási szövetkezet. 27. Dr. Barna Samu. 28. Rumpold Gyula (nyilvános állomás.) 29. Molcsány Gábor. 30. Moldován László. 31. Kupás Mihály. 32. Stoll Béla. 33. Harácsek Vilmos. 34. Bernát Dávid. 35 Vass Lajos gyógyszerész. 36 Jancsovits József. 37 Pokol Elek. 38. Glavitzky Károly. 39. Lővy I.-né 40 Dr. Ajtai N Gábor. 41. Mursich V. kályhás. 42. Szentiványi Sándor lakatos. 43 Hirsch József. 44. Schreiber és társa. Különös dolog, hogy Nagysomkuton is, ahol távbeszélőt akarnak létesíteni, körülbelül annyi előfizető jelentkezett, mint nálunk, holott Nagybánya 3 — 4 szer akkora, mint Somkut. Reméljük azonban, hogy amint a távbeszélő közvetlen előnyei ismere- tesebbeké lesznek, hogy akkor mihamar elérjük a 45. szám. (3) 100-at, a mennyire a helybeli központi távbeszélőhivatal mindjárt be is rendezkedett. Helyi beszélgetésért havonként a magánosok 10 koronát, a hivatalok 5 koronát fizetnek. A környékbeli beszélgetésnek megvan a maga olcsó tarifája. Helyben 5 perc egy beszélgetés. A távolsági forgalomban 3 percig tart egy beszélgetés s 3 koronába kerül. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 3 perc alatt 300 szót iá el lehet mondani s hogy az ember nemcsak kérdez — mint a sürgönyön — hanem választ is kap és pedig gyorsan, holott néha sürgönyválaszra 24 óráig is kell várni, akkor nem fogjuk olyan drágának találni a tarifát, mint első tekintetre látjuk. Különben Kossuth Ferencnek elhatározott szándéka már legközelebb redukálni a- telefondíjakat. Aki közvetlenül a maga szobájából akar Budapesttel, Debreczennel vagy akármely távbeszélő állomással beszélni, az bizonyos összeget előlegez a magas kincstárnak s akkor bármely telefon előfizetővel összekötik az országban. Reánk nézve nagy előnyt képezne, ha Felsőbányával is összeköttetést nyernénk, a két közeli városra, bizony, igazi áldás volna a telefon, egyelőre azonban, értesülésünk szerint, Felsőbányának még nem lesz telefonja. A nagybányai csillagok. Nagylánya, szombat. Tegnap éjszaka, midőn a kisvonat köhögve közeledett Nagybánya felé és a távoli hegységek barna alakjai, mint megannyi sötét, hallgató, figyelő árnyak tünedeztek föl a messziségben: az égen csodálatosan ragyogtak az őszi éjszaka csillagai. Tizenhat esztendős korom óta nem nézegettem annyit a csillagos égre, mint tegnap és úgy tetszett nekem abban a percben, mintha azóta nem is láttam volna az éj szikrázó csillagait. Mintha Pesten, vagy Budán másképpen ragyognának e csillagok, mint Nagybánya felett? Mintha errefelé nagyobbak volnának az égboltozat szemei és közvetlen közelből figyelnék a hallgató halmokat, néma országutakat és nagybányai öreg tornyokat. A kisvonat zörögve szalad a város felé és az éjben, a csillagok alatt ködszőtte árnyakat látok bolyon- gani a táj felett. Amott egy lángoló szemű, ifjú magyar árnyéka jár a tájon újra félszázad után; a száraz^ avaron valahol még ott van Petőfi lábának nyoma. A távoli hegyek fölött őszi fellegekké válott Rákóczi- vilézek száguldanak a messziségbe. Mig közel, a város felé nagyszemü, lelkes és ifjú emberek lesik az éjnek rejtelmes színváltozásait: az uj magyar művészek. A csillagok csodálatosan ragyognak Nagybánya felett. Közel az öreg tornyokhoz, közel a földhöz, mert csillagtestvéreik itt jártak, itt járnak és az ég lámpásai ezért világítják meg szívesen a bányai tájékot. Krúdy Gyula. képviseletet keres. fest, mos és tisztit DEBREC2ENBEN, MINDENFÉLE RUHANEMŰT Széchényi-utcza 42. Postai megbízást 8 nap alatt eszközöl. WT Telefon-szám: 3SS. a fiatal asszonyt Egyedül a kilátása volt szép, a falu végén emelkedő hegyoldal, amelynek tetejében állott büszkén az ősi Szaíánczy-kastély. Kázmérnak ez a szép kilátás volt a legkeservesebb. Napokon keresztül készült, hogy elmond mindent a feleségé gének, nehogy , idegentől hallja meg először az ő elátkozottságát. Érzékeny jelenetekre volt elkészülve de nagyon csalódott. Rozina asszony egész természetesnek találta az apa gőgjét s még ő tartotta vissza, midőn egy-egy gyöngébb percben át akart menni az öreghez, hogy meglágyítsa kemény szivét! Fenn a kastélyban sem akartak róluk tudomást venni. A szelíd, jó Ida eleget kért, könyörgött, hogy békülésre bírja az öreget, de az hajthatatlan maradt. így telt el a tél és köszöntött be a kora tavasz minden vidámságával március. Az idősebb Szalánczy egy napon kiment megnézni az erdőirtást. Csak úgy gyalogszerrel ballagott a mezei utón, midőn lódobogást hall a háta mögött. A kővetkező percben egy fejedelmi nőalak vágtatott el mellette. A tajtékozó állatot megismerte, az ő istállójából való úgy engedte át a fia gazdaságába. Hanem mit törődött ő most a paripával! Minden figyelmét a szépséges lovasnő foglalta le. Szakértőén csettentett nyelvével, olyan pompásan ült a nyeregben a fiatal, sugár hölgy Lehet, hogy az ébredő tavasz illata kábította el, de valami szokatlan bizsergést érzett ereiben s úgy találta, hogy ő még nem is olyan vén. A- ló úrnőjével már régen eltűnt egy völgynyilásban s ő még mindig önkéntelen bámult utánna. Azután csöndesen visszafordult, hazafelé. Otthon előszedette a dámanyerget, hogy ő most ki fog lovagolni a feleségével. Á szegény, fe- hérarcu Ida még halványabb lett, borzadt a gondolattól is, hogy lóra üljön. Hasztalan volt minden kérés, sehogy sem volt rávehető, hogy kengyelbe szálljon. Szalánczy Farkas pedig kiment az éledő parkba Ott dult-fult mérgében és szidta a herbate- ás nevelést. Házassága csöndes derült egén ez volt az első bárányfelhő, azután jöttek az igazi viharok. Másnap reggel a kastély tornyából kémlelte az erdőnek vivő utat. Alig tűnt fel azon a tegnapi lovagló hölgy, azonnal rohant le s készen álló lovára pattant. És hajrá, vágtában indult a lankákon keresztül utána. Tudta, hogy nagyon bolondot tett és azt is, hogy a szép ismeretlen nem lehet más, mint fiának a felesége, de fölpezsdült bolondos vére vakon űzte. Már csaknem a közelébe ért, midőn alatta a mén örvendezve nyerített föl. Az elől vágtató ló egyszerre megállóit, hegyezte füleit s hirtelen visszafordulva, csak ott termett régi istállótársa mellett. A hölgy hasztalan szorította a zablát, nem tudta megfékezni. Sokáig szótlanul néztek össze, mig Szalánczy udvariasan kalapot emelve, megmondta a nevét. Á nő elkacagta magát s ő is bemutatkozott. De nem magyarul, hanem valami dallamos, bájos nyelven, amelyik olyan kedves ismerősként csengett az öreg ur fülébe. Régi emlékek szállottak vissza leikébe, a taliánországi lagerozás, a sok szép óra és édes kaland, hisz akkor még ő is fiatal volt. Összeszedte nyelvemlékeit ,s kifogástalan olasz nyelven kezdte a társalgást. És beszéltek sok mindenről, Mantuától egészen Puszta Orbóig, csak épen a családi dolgokat nem hozták elő. Az öreg ur feje szédült, tekintetével majd elnyelte társnőjét s szabadjára eresztette a kantárszárat. Egyszer csak azt vette észre, hogy ott vannak a fia kúriáján. Szeretett volna visszafordulni, de már késő volt. Kázmér hozzája szaladt s csaknem az ölében vette le a lóról Nem történtek kimagyarázások, bün- bocsánatok, az ilyen bugris szokásokról nem tudnak a Szalánczy-krónikák. Elég az, hogy még azon este Kázmér már feleségestől az ősi kastély terraszán vacsorázott az édesapjánál. Csodálatosabb ellentétet, mint a két asszony képzelni sem lehet. Amennyire elütött az apa a fiától, annyira különböztek asszonyaik is. Ida szelíd, álmodozó arca inkább vonzó volt, mint szép. Rozina olajbarna gyönyörű profiljában, villogó szemében pedig volt valami démoni. Egyik maga volt a természetes, nyílt őszinteség, a másiknak minden szavából, mozdulatából kitűnt a kacér raffinéria. És mégis csodák-csodájára, pillanat, összebarátkozott a két asszony. Csakhogy mig az egyiknél őszinte vonzódás volt ez, a másiknál hideg számítás, de kitünően palástolva. Ez estétől kezdve állandóan együtt volt a két kis család. Ugyannyira, hogy mindnyájan természetesnek találták az öreg Szalánczy indítványát, hogy elég tágas négyöknek is a kastély, hadd költözze♦> ❖ .C * * * * ❖ Szántó Mór és Társa SZATMAR, Hám János-utca sarok. Világvárosi mintára berendezett férfi- és gyermekruha-telepe megnyílt. ? j 1 Kocsis dolmány öltönyök és rózsás szűrök — t • __ állandóan raktáron. ..........— •> ❖ * •> •> ❖ jSTag-sz- előn3r a, vásárló közönségre, licgríV alku nincs, mivel minden darabon olcsó,* szabott ár látható. * * * * * * * * * * * ❖ ❖ ❖*❖•> ❖ * * * * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ,
