Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
Nagybánya, 1909. Október 31. — 44. szám. f ^ 4 ~r XXXV. évfolyam. ím 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca SO. szám alatt, üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Egész évre 8 K. Fé' Tizer négy esztendő a nagybányai festőkolónia életéből. (Befejező közlemény.) — Irta: Réti István. — IX. Eltűntek az első évek, lelkes, diadalmas hangulatai, eltűntek széles vigalmai. A szabad iskola idejének csöndes, munkás, jövőt érlelő esztendei is a mindinkább távolodó mu ' ól fénylenek vissza szelíden, mint a meghitt otthon világló ablaka az éjszakában. Nem sokára erről is csak e sorokból fog emlékezni az is, aki keresztül élte. Ma lehangoltság, kedvetlenség üli a kedélyeket. Nem kishitűségből, okai egészen pozitivek, részben művészetiek, részben és inkább, exisztenciálisak. A művészeti okok a dolog természetéből folynak és a szabad iskolával állanak vonatkozásban. A szabad iskolának előnyei mellett némely hátrányai is kiviláglottak ez idő alatt, és ezek a tapasztalatok a művészeti nevelés szempontjából tanulságosak. A cél és az egész dolog szépségéből ezek a tapasztalt hátrányok azonban nem vontak le semmit. Az ideális célját ez intézménynek elértük: jöhetett mindenki, anyagi eszközök vagy előzetes tudás nélkül szűkölködő, aki komolyan dolgozni akart, dolgozhatott, a komolyan dolgozóktól tanulhatott és az iskola vezetői is a legjobbat igyekeztek adni mindenkinek, ami a korrigálást, a művészeti tanácsokat, a meleg baráti érdeklődést, szóval az erkölcsi támogatást illeti. A növendékeket három kategóriába lehet sorozni. Az első, a legkomolyabb elem, az állandók, illetve évről-évre visszatérők csoportja. Ezek adnak karaktert az iskolának, és reményi a jövőre nézve a kolóniának. Ezek nem csak művészi, de erkölcsi erőt is reprezentálnak számuknál és törekvéseik komolyságánál'fogva. A másik csoport: a vándorlók, a mindenütt próbálkozók, akik a nyarat hasznosan és kellemesen akarják eltölteni, egyik évben itt remélve gyors haladást, másikban másutt. Ezeknek tömege néha egy időre képes megváltoztatni az iskola karakterét is. A harmadik csoport pedig a féldilettánsok kezdő, próbálkozó, félénk serege. Ezek kitartóak és néha oly lelkes és komoly munkásságot produkálnak, hogy gyakran a legkomolyabb hivatásosak se különbet. Ezeknek nagyszámú jelenléte oly sokszor esik kifogás alá, az iskola niveauját illetőleg, pedig ez, ha a művészetre közvetlenül nem is, de a műértelem terjedésére okvetlen hasznot jelent. Legalább egy csomó ember megtanul helyesen látni, — a természetre egy kissé kinyílik a szeme és még a művészetről is némi fogalmat nyer. A dilettáns különben nem csak a szabad iskolának típusa — található elég belőlük a fizetéses magániskolákban is, csakhogy itt csupán a vagyonosabba jut abba a helyzetbe, hogy látni tanuljon. Hogyha már most a föntebb — az V. fejezet alatt közölt statisztikát nézzük, föltűnő, hogy az iskola látogatóinak létszáma nem a kolónia összes tagjainak számával arányban apad, hanem sokkal rohamosabban. 1907—8. és 909-ben az összes itt időző festők száma 67, 56. és 57. addig az iskolát látogatóké 43, 38, 29. Ez a — különösen az utolsó évben — nagy számcsökkenés, megfigyelésem szerint nem annyira a föntebb jelzett első csoportra, az állandókra esik, sem az utolsó csoportra, hanem a középsőre. Ezeknek, de általában a ma tanuló fiatalabbaknak változott művészeti nézeteiben s hangulatában keresendő az apadásnak oka. A neoimpresszionisztikus ideák terjedése megrendítette az iskolai Studium és korrigálás szükségességében vetett hitet és talán a vezetők némelyikének művészetében is. Az ennek következtében beálló munkapangás, az együttérzésnek és lelkesedésnek hiánya, természetesen visszahatással van aztán a maguk művészetével és exisztenciális gondjaikkal amúgy is elfoglalt vezetőkre és egy részük az utolsó egy-két évben teljesen távol is tartotta magát az iskola ügyeitől. Amit megérteni és sajnálni nagyon lehet, de egészen helyeselni nem. Ezen széthúzás okozta depresszióhoz nagyban hozzájárulnak az exisztenciális okok is, sőt ezek a kellemetlenebbek a hangosabbak és a bomlasztóbbak is. Ez az, aminek megszüntetés sem itt, sem máshol nem a művészek hatalmában áll. Művészet mindig s mindenütt két tényező összehatásából keletkezett. E két tényező: a publikum és a művész, a fogyasztó és a termelő. Itt a művészek a tények bizonyságai szerint megcselekedték, ami tőlük tellett. Láttuk a föllendülést, láttuk a tetteket, láttuk a sikert. Nagybánya neve ismertté lett, értéket jelentett a magyar kultúrában. És látjuk most a kevéssel előbb lombos, virágzó fa lassú senyvedését, talán végleges elszára- dását. Itt már nem a fában a hiba.1) Ne értsen félre senki, soha se gondoltunk arra, hogy a nagybányai művészet fizikai létalapját egészen Nagybányán kapja meg. Egy ilyen népes kolónia részére ezt kívánni oktalanság lenne. De hogy a lehetőnél, a méltányosan kivánhatónál is kevesebb történt, az faktum. Igenis, mert a méltányosnál kevesebb, ha állandó érdeklődést, egy kis gondoskodó előzékenységet, melegséget az ügy iránt s az exisztenciális nehézségek minimális megkönnyítését vagy legalább ennek jó szándékát szerettük volna látni. Mert voltak itt egyesek, kevesen, akik materiális tehetségükhöz képest és belső szükségleteiknek megfelelően vásároltak képeket.2) De ezt tervszerűvé, állandóvá kellett s lehetett volna tenni egy müpártoló egyesület révén, ‘) Szokás a város »áldozatait« emlegetni, aminek ellenében a festők semmi kézelfogható hasznot nem hajtottak. Az erkölcsi ellenértéket a város közönségének egy széles rétege — akárhogy szépítsük is a dolgot — lelke mélyén becsülni és méltányolni nem tudja, noha nagyon szeretné ma- gával_elhitetni az ellenkezőjét. Akadnak olyanok is — bár talán kevesen — akik amaz erkölcsi hasznot egyenesen tagadják is. Ezért utalok itt az anyagi ellenszolgálatra, melyet a festők ittléte a város »áldozataival« szemben adott. Tessék csak átlag 60 fest" számítani évenként (pedig 800 : 14 nagyobb állagot ad !) 500 forintjával. Ez ugyancsak nem magas átlagösszeg, mert nemcsak a családosok, kiknek családjai ama számban nincsenek bent, de a magánosak jórésze is többet költ, lévén a piktura a legköltségesebb foglalkozások egyike. Tehát 500X60 = 25,000 frt évenként 14 év alatt 350,000 frt. Ezzel szemben a város költött: 5000 forintot a kettős műteremre, aminek a bérösszege fi°/0-át hozza meg. A ligeti fabódék, az iskola helyiségei, legföllebb 1000 forintot képviselnek (ezek egyike is ajándék volt.) Aztán négy vagy legföllebb öt éven át (pontosan nem emlékszem) adott a város két fiatal nagybányai festőnek évi 120 frt segélyt. Előbb Maticskának, aztán Krizsánnak. Ez 120X 5 -600 frt. Végül tavaly a műterem egyik bérlőjének a dr Vass Gyula bátor indítványára a városi közgyűlés elengedett 600 frt bérhátralékot. Ezeket mind összeszámítva 7200 frtot tesz ki a város áldozata — a föntebbi 350,000 frt ellenében. És tessék még hozzávenni az indirekt hasznot — a nyaralókat, kiknek egy tetemes, bár ki nem számítható százaléka ezen a néven került ide. És mégis sokan az utóbbi években megszokták úgy tekinteni a festőkolónia itt létét, mint valami alkalmatlanságot, amely folytonosan áldozatokat ró a városra s amelyet csak személyi tekintetek mi itt tűrnek még el. *) Ide jegyzem, hogy nagybányai képkedvelőknek birtokában mely nagybányai művészektől találhatók képek E följegyzések csak emlékezetem szerint valók s távolról sem kimerítőéit s pontosak. — Moldován Lászlónál: Thorma, Csók, Mály, Benes, Grünvvald, Réti, Hollósy; — dr Herczinger Ferencnél: Nyilassy, Tseresevszky, Okuny, Réti, Thorma, Fe- renczy Valér, stb; — Frihradny Kálmánnál: Jakab, Maticska, Benes, Ferenczy V., Kandó, Rátz, Réti, Plány; — dr Stoll Tibor- nál: Maticska, Krizsán Réti, Benes; — Harácsek Vilmosnál: Jakab, Mikola, Krizsanowszky, Réti, Maticska; — dr Mdkray Mihálynál : Benes, Maticska, Réti; — özv. Stoll Gáborné úrnőnél: Ferenczy V., Benes; — Schmitshausen M. urhölgynél: Schwarz, Scharf; — Stoll Bélánánál: Benes, Nagy Zs., Schwarz, Réti; dr Kádár Antalnál: Grünwald, Réti, Benes, Krizsán; — Kiss Bélánál: Maticska, Börtsök; — Buy Lajosnál Benes, Hollósy, Grünwald, Réti, Thorma stb; — Bay Józsefnél: Börtsök, Rátz P.; — dr Vass Gyulánál : Maticska, Rátz P. ; — Fülöp Imrénél: Herrer, Ferenczy K. Benes (?); — Flatthy Gézánál: Ziffer S.; — Km. Fapp Sándornál : Perloth, Réti ; — dr Varsa Ernőnél : Perloth, Ziffer, Jakab, Rátz P. stb ; — Steinfeld Bélánál: Grünwald, Ferenczy K., Réti, Maticska (?) ; — öze. Schönherr Antalné úrnőnél: Ferenczy K. és V., Ferkai, Benes; — özv. Low ich Gyuláné úrnőnél: Grünvvald, 'thorma; — Bévész Jánosnál: Thorma, Grünvvald, Maticska, Perloth Csaba ; — Az ág. ev templomban: Grünwald. Nem hagyhatom fölemlités nékül a nem itt lakó, de szintén nagybányai lelkes, műbarátot, dr Jánossy Bélát, kinek Budapesten e nemben páratlanul gazdag gyűjteményében nagyon jelentős művekkel van képviselve az egész nagybányai és a vele egyivásu művészet. belevonva a dologba a vármegyét is, mely soha tudomást Nagybányáról, mint művészeti emporiumról nem vett. Nagy dicséret lenne irigységgel vádolni a megyét, — egyszerűen csak közönyös és tudatlan volt. Pedig eléggé bővelkedik gazdag, büszke urakban, akikkel kitartó, lelkes propagandával mégis csak meglehetne értetni, hogy ez is szép dolog, ez is hazafiság — s világszerte úgy tartják, hogy nemcsak a szappanfogyasztás, de a művészeti szükséglet is fokmérője a kultúrának. A megyét egy megyei müpártoló egylet keretébe belevonni a műpártoló akcióba okvetlen szükséges és nagyfontosságu lépés lenne, azonban naivság azt képzelni, tudom, hogy ez az akció innen volna megindítható. A magasról jövő szónak lenne erre hatalma csupán, tehát oda kellene kerülniök azoknak, akik ebben buzgólkodni akarnak. Akármi kis iparvállalat miatt nem sajnálják a depu- tációs fáradtságot, talán ez kisebb dolog lenne ? A műegyesület alakításán kívül egy másik mulasztás, nem kevésbbé jelentős is történt. Ha a sikereket, erkölcsi eredményeket és a kolónia nagy látogatottságát a város kellőkép tudomásul veszi és kitartással utána jár s megmozgat minden befolyást, Nagybányának régóta akadémia jellegű festőiskolája van, tetemes állami támogatás mellett. Ez nem utópia, jogos kívánság lehetett volna, — külföldi példákra lehet e tekintetben hivatkozni. Például Franciaország a vidéki városokban különböző fokú művészeti és iparművészeti iskolákat segélyez, számszerint (1898-ból való adat) háromszázhuszat. Németországban a müncheni, karlsruhei, düsseldorfi, drezdai, berlini akadémiákon kívül kisebbek majd minden városban vannak. Ausztriában a bécsi, prágai, krakkói képzőművészeti főiskolákon kívül, állami segélylyel iparművészeti képzésre sok intézet áll fenn. Magyar- országon város még nem volt oly kedvező helyzetben mint Nagybánya, hogy elsőrangú képzőművészeti akadémiát létesíthessen. Nem gondoltak rá. Bizonyítja ezt ez év januárjában a főispánhoz föl térj esztett memoranduma a városnak, melyben fejlődésének hiányairól s kívánalmairól kellett beszámolnia. Van ebben gazdasági iskola, agyag és faipari iskola, katonaság, lilloxera, konyhakertészeti gazdaság, aszfaltozás, műtrágyagyár és Isten tudja mi, csak egy szó, egy árva szó a festőkolóniáról, ennek istápolásáról nincs. Kifelejtették. Ilyen állapotok és hangulatok közepette érte a kolóniát a veszteség hire, hogy egyik vezető művésze végleg elmegy, többed magával kirajzik innen s uj otthonnak veti meg alapját Kecskeméten. Ennek nagy- intelligenciáju polgármestere megtudva a hajlandóságot és lehetőséget a festők részéről, — a legnagyobb előzékenységgel, dologismerettel tette meg propozi- cióit — s a mindkétreszre előnyös alku megköttetett, Kecskéméi közgyűlése egyhangúan lelkesedéssel szank- czionálta. Tizennegyed fél éven át egyik legértékesebb, legtevékenyebb művésze a kolóniának megválik innen s vele megy egy jórésze amaz állandóknak, itt neve- lődteknek, ide tartozóknak. És szemrehányás nemcsak a város részéről, de a mirészünkről, ittmaradók részéről a szakadás fájdalma dacára se érheti őket. Az élet, a komoly, a kegyetlen és csöppet sem szentimentális élet az, ami elragadja, elkenyszeriti őket innen. Nem hetyke »Isten hírével!« és vállvo- nogató »bánomisén« illeti távozásukat, hanem őszinte, fájdalmas sajnálkozás, hogy ennek igy kellett történnie. Mi lesz már most? Mozgalom indult meg a jobbak fáradozására, hogy ami menthető s amennyire a város erre képes, azt mentsük. Dr. Vass Gyula nemes buzgalommal igyekszik, hogy ez megtörténjék. Tudjuk, hogy nem áll egyedül. Mert legyenek meggyőződve, hogy nem az anyagi áldozatot okvetlen nagysága, ami egy ilyen mozgalmat kizárólag táplál és éltet. A szeretet folytonos melege teszi termékennyé a kevesebb áldozatot is. És az is igaz, hogy korábban sokkal kevesebbel is többet lehetett volna elérni. Ma már a nagybányai példa termékenyítő hatása Szántó Mór és Társa SZATMÁR, Hám János-xitca sarok. Kocsis dolmány öltönyök és rózsás szűrök -------- állandóan raktáron. ...... _ Vi lágvárosi mintára berendezett ♦> ,.y •> m. férfi- és gyerraekruha-telepe megnyílt. ZSTa.gr37- elöza.37- a. váisáirló közönségre, Ixogrtsr alku nincs, mivel minden darabon olcsó, szabott ár látható. ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ .❖ ❖ ❖. ❖ ❖ ❖ .❖ •:* :«•; .❖ ❖ Xja.p'un.kc mai száma © olda.1.
