Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
Nagybánya, 1909. Szeptember 26. — 39. szám. / XXXV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nvriisriDieint r: ÖD fi Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőséff s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 30. szám alól üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Városi kozgyi”1- 1909. szept. hó^ebrecze* Két igen örvendete? _ tik ki a mai közgyűlés tárgysorozatából. Hozzá vagyunk szokva, hogy a várostól mindenki csak vár és kér, mig a városnak valamit adni, ajándékozni, sohasem tartozott a sürven előforduló események közé. Szinte meglepetésszerü volt tehát, mikor a polgármester ünnepélyes hangon jelentette, hogy a Szendy-család élő tagjai a Kossuth- és Gellért-utcában fekvő értékes telküket nem adják pénzért, eladni egyáltalánan nincs is szándékukban, hanem igenis örök tulajdonul odaajándékozzák ingyen a nemes városnak azzal a kikötéssel, hogy közteret létesitsen ezen a helyen s nevezze azt Szendy Antal térnek. Városunk előkelő vezető embere volt Szendy, minden igaz ügynek barátja, a szegények istápolója, a két prot. egyház világi elnöke, a Részvénytakarékpénztár elnöke stb., tiszta jellem, nemes szív, akinek nevét megörökíteni csak büszkeségünk és dicsekedésünk lehet. A képviselet természetesen őszinte, hálás köszönettel fogadta az adományt s köszönetének küldölt- ségileg is kifejezést fog adni. Másik örvendetes dolog az, hogy a magas kincstár a vízvezeték létesítése elé nem gördít akadályokat s a zuzómüveklől elvonni szándékolt nagy vízmennyiségért semminemű kárpótlást nem kíván. Jól esett ezt is hallanunk. A városnak, bizony, rengeteg pénzáldozatába kerül a nagy műnek létesítése s ha magasabb helyen is méltányolják előretörekvő buzgalmunkat, uj erőt ád ez a további küzdelemre a haladás, tökéletesedés szolgálatában. Neubauer Ferenc min. tanácsosnak, jól tudjuk, nagy érdeme van abban, hogy a miniszter igy határozott s nem is késett a képviselet jegyzőkönyvi köszönetét kifejezni a városunk iránt nemesen érző kir. bányaigazgató iránt. A harmincnyolc tárgy közül igen érdekes még az az újítás, hogy a város hirdetési oszlopokat és táblákat létesít, mintegy 80 darabot. Ezek fogják ezután pótolni a falragaszokat. A város persze nem fog ingyen hirdetni, hanem jó pénzért. Harminc legkisebb hirdetés kiragasztása 1 K 20 fillér, de csak egy napra, mig mi egy koronáért 6—8 száz példányban közöljük a hirdetést, elküldjük 50—60 községbe, ahol aztán kaszinókban, vendéglőkben egész héten át olvashatják, kinyomjuk, széthordatjuk, postára tesszük. Lám és egy másik pontban mégis elkívánta a város, hogy egyik helyi lap neki ingyen hirdessen, sőt még ráadással is szolgáljon. Igen szépen hangzott az elnöki székből, hogy »aki hirdet, az fizessen«, de ha a 27-ik és 34-ik pontot egybevetjük, azt az igazságot kell leszűrnünk, hogy a város mégis kétféle mértékkel méri az igazságot, mint az a bizonyos kufár, akinek más az eladó és más a vevő vékája. A takarékpénztár zárószámadásainál egy kis akadémikus eszmecsere volt. Nagy kérdés a kölcsön-kamatláb leszállítása, de úgy hisszük, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az ország összes pénzintézetei között, a mi városi intézetünk előljár a jó példával a lehetőség szerint ebben is, amit azzal is bizonyíthatunk, hogy a városi takarékpénztárak iránt megindult országos mozgalom Nagybányát veszi mintául s az ország első financkapacitása, a miniszterelnök egy beszédében maga is reámutatott a mi inlézelünkre, mint olyanra, amelyet követésre méltónak tart. Az építkezési szabályrendelet tárgyalásánál lapunk szerkesztője bonckés alá vette azt a sok építési hibát, amelyet napjainkban is észlelünk Nagybányán s szigorúbb szabályrendelet alkotását sürgette. Felszólalásának meg volt az eredménye, mert a közmunkabizottság revízió alá veszi az egészet. A bérces erdő vadászati jogát kiadták a polgármesternek s hogy mindjárt használatba is vehesse, egy hónapi szabadságot is adtak neki hozzá. Ha valaki, ő megérdemli a szabadságot, aki működésében fáradhatatlan tevékenységet fejt ki s azok közzé az emberek közzé tartozik, akik igazában nem is tudnak pihenni. A gyűlés lefolyása a következő volt: Elnök: dr. Makray Mihály polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Révész János, Kupás Mihály. Előlülő polgármester napirend előtt bejelenti, hogy Molcsány Gáborné Szendy Róza, Moldován Lászlóné Szendy Amália, dr. Zoltán László nagybányai lakosok, mint néhai Szendy Antal örökösei és jogutódai a Gellért-, Kossuth- és Virág-utcák összetorkolásánál fekvő két belsőségüket örök tulajdonul Nagybánya város közönségének ajándékozzák arra a célra, hogy a két belsőségből egy csinosan szabályozandó közteret létesitsen s azt »Szendy Antal- tér«-nek nevezze. Szendy Antalné Szöllősy Eulália szintén hozzájárul az ajándékozáshoz s megengedi, hogy a két birtokról holtig tartó haszonélvezeti joga töröltessék. A közgyűlés hálás köszönettel fogadta a nagylelkű ajándékot s annyival inkább szívesen hozzájárul az uj térnek elnevezéséhez is, mivel Szendy Antal városunknak egyik puritán jellemű, a közügyekért önzetlenül lelkesedő, tisztes, előkelő polgára volt, akinek nevét megörökíteni kegyeletes és hazafias kötelesség. A képviselet egyben elhatározta, hogy a nagyértékü ajándékot küldöttség utján köszöni meg a családnak. 1. A piaci kofák elővásárlásának szabályozása tárgyában alkotott szabályrendeletet a miniszter jóváhagyta, a képviselet azt tudomásul vette s kihirdette. A rendelet szept. 26-án lép életbe, mely szerint nyári hónapokban reggel 8 óráig, téli hónapokban (okt. 1-től ápr. 30 ig) d. e. 9 óráig a kofáknak vásá- rolniok nem szabad. 2. A kereskedelmi miniszter a Lápos-folyón létesítendő hid kérdését ut-cserével elintézni nem hajlandó. Polgármester indítványára a város átír a vármegyéhez a hid létesítése ügyében s egyidejűleg az érdekelt községeket is megkeresi, hogy azok is hasonló felirattal forduljanak a vármegyéhez. 3. A m. kir. bányaigazgatóság tudatja, hogy a kir. bányakincstár a nagybányai vízvezeték létesítése miatt semminemű kártérítési igényt nem támaszt, csupán azt köti ki, hogy másodpercenként 17 liternél több viz el ne vonassák, hogy a felsőbányái zuzó- mühöz szükséges villamos erőáram szolgáltatása akadályokba ne ütközzék. A közgyűlés hálás köszönettel vette tudomásul az átiratot s Neubauer Ferenc min. tanácsosnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. 4. A vízvezeték ad hoc bizottsága jelenti, hogy a forrásokat, a patakvölgyeket megtekintette, a tervezetek leérkeztek s hogy a forrásfoglalásokat most már haladéktalanul eszközölni kellene és pedig zárt pályázat utján, felszólitandók Bründl János cs. és kir. udvari szállító Budapest, Knuth Károly Budapest és Grünwald testvérek Budapest. A határidő szept. 29. Az egyik cég már be is adta ajánlatát. A közgyűlés a zárt pályázatot elrendelte s a forrásfoglalásokra vonatkozó további teendőkkel az adhoc bizottságot és a tanácsot bízta meg. Az irodából. — Irta: Fliesz Henrik. — Lásd megfakultam. Szomorú vagyok. Eltűntek rég a színek, a dalok. Nem a poézis csapja át a vérem, Meghalt a dal a tompa szürkeségben. A könyvem már a rangsor. Semmi más. Megdermedt minden ébren álmodás. S a Muzsik helyét — árva troubadur — Felváltotta a nagy kegyelmes ur. A toliam serceg, hej de sercegése Nem a szivem mámoros szenvedése. Nem rímbe csordul át a képzelet, A hivatalban nincsen kikelet. Lásd, megfakultam csöndes irodám, Kenyeret adó gúnyos mostohám. Falad is gúnyol, mókázol velem, Hogy több legyen a könyü lelkemen. S hallom, amint meséled hahotázva, Harmincöt év van még épen ma hátra, És jönni fog — óh nem az álmodás, Csak a megérdemelt nyugdíjazás. És szürke, fáradt lesz a bús legény, Hogy rímre vágyott, nem tudja szegény. Hogy vadvirág is nyit, még meg se látja. Oh, megvakult egy szürke irodába! A tanítóság ós a színészet. (Színház és iskola) — Irta: Stella Gyula. — Furcsán hangzik talán az első olvasásra ez a cim, de ne ijedjen meg tőle az olvasó, igyekezni fogok rámutatni e két tényezőre és azok egymásra való hatását, viszonyát kifejteni. Kétségbe nem vonható tény, hogy úgy az iskola, mint a színház, a fontosabb kulturtényezők közé tartozik, sőt, ha figyelembe vesszük, hogy e két tényező hat mindig legközvetlenebbül, hogy e két intézet (átvitt értelemben használom e kifejezést) látogatása teszi alapját minden intelligenciának és műveltségnek, valamint, hogy nem lehet elképzelni kultur- embert, ki ezeket nélkülözni tudná, bátran a legfontosabb két kulturtényezőnek mondhatjuk az iskolát és a színházat. Mindkettő az emberiség nevelését, a szép, a nemes hirdetését, tanítását — habár másmás fomában is — tűzi ki feladatául és már ezen az alapon is szó lehet e két intézet egymáshoz való viszonyáról. Mindenek előtt a színház és az iskola között próbálok párhuzamot vonni. Különösen a múlt század kilencvenes évei óta erősen lábra kapott az a meggyőződés, hogy a mai nevelést gyökeresen meg kell változtatni. A tanítási rendszer semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a gyermekekkel az iskolát megkedveltesse, hiszen emlékezzünk csak magunk vissza, hogy annak idején milyen kedvetlenséggel, sőt — mondhatnám — undórral és félelemmel mentünk mindennap az iskolába és nyögtük a sablonos tantervet. Rousseau, Lacomte, Demolius stb. hires egyéniségek, kik a nevelés fontos és nagy kérdésével fog- ! lalkoztak, mind a szabadban való tanítást, a szemlél- tető oktatást hirdetik. A tanításnál a tudásvágyat kell fölkelteni, oly, anyagot kell tárgyalni, mely az ifjúságot érdekli. Életrajzokat kell tanítani. Harcosok, i hajósok, fölfedezők történeténél, naplóinál, utleirásai- I nál kell kezdeni és mindenekelőtt a gyermek ösztönére hatni s benne felébreszteni a tudomány- szomjat, természetes eszközökkel, nem szigorúsággal és kényszerítéssel, mert ez nem sokat ér. Mindezt azonban csak úgy fogjuk elérni, ha a gyermeket ; látni engedjük s külső eszközöknek ösztönére való behatások által feltámasztjuk benne a tudásvágyat és igy kedvet érlelünk a tanuláshoz. Erre a célra az ipari és képzőművészeti alkotások mellett a színművészet (színház) a legcélszerűbb és célhoz vezetőbb. Fejletlenebb, vagyis az ifjabb korban levő gyermekeknél a meseszerü és történelmi darabok előadását tartom célszerűnek, mig az érettebb, a középiskola magasabb osztályú növendékeinek már a társadalmi és szociális tárgyú darabok látogatását is. Az a gyermek, vagy ifjú, aki a színpadon szórakoztató, oktató és gyönyörködtető formában látta előadni például történelmünk nagyjainak históriáját, sokkal több kedvezi érez majd az iskola padjaiban az illető nagyok történetét részletesebben és alaposabban is megtanulni, mint az a növendék, aki csak a száraz betűre van utalva, kényszerítve. Lapianlc mai száma © oldal.
