Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-20 / 38. szám
Nagybánya, 1909. z"" ..r e*■Vf.. Szeptember 20. — 38. szám. 9ÖHX 20 XXXV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ZkZtZECKTlEíILIEIN'IIK: dVTIJVIDIBIINr VASÁRNA R> Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő Cs laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség s kié üzleti hirdetések ^banyai-utca 20. szám alatt. . hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A jóakarat. A nagybányai gyümölcsértékesitő részvény- társaság még zsenge korát éli és tulajdonképen még otthona sincs. Ismételt kísérletezések után is csak a szándékolt alaptőkének felével s még igy is csupán a részvénytakarékpénztár nagymérvű részvételével és telekadományával alakulhatott meg. Alapszabályait a kereskedelmi bíróság jóváhagyta s az alapszabályok értelmében alakult meg és működik. Ezeket az alapszabályokat minden részvényes megkapta. Az alapszabályok 12. §-a szerint minden részvényes az igazgatóságtól a részvénytársaság körébe eső ügyekben felvilágosítást kérhet, sőt a 16 feljogosítja a részvényeseket, hogy az alapszabályok Vio-ed részének képviseletében az ok és cél kijelölése mellett a közgyűlés egybe- hivását kérhetik. A 27. §. c. pontja az elnök kötelességévé teszi, hogy az ügykezelés ellen fölmerülhető alapos panaszok orvoslása végett intézkedjék. Ilyen széleskörű és minden irányban megalapozott jog és kötelesség mellett nagyon simán megy, hogy bármely részvényes, ha az ügymenetben nézete szerint kifogásolható jelenséget tapasztal, jogát a maga utján érvényesíthesse. Mindezek előrebocsátása után elgondolható, milyen kellemetlenül éri a társaság egész szervezetét a hírlapi, tehát a teljes nyilvánosság elé hozott helytelenítés, ha még oly alaptalan is. Igenis, teljesen érthető és megokolt ilyen eljárás, ha valamely társaság belélete erkölcsileg megbízhatatlan jelenségeket mutat, vagy az intézőség a türhetetlenségig nem érti a dolgát. Annál visszásabb ily hírlapi évődés, mert alkalmas a bizalom csökkentésére éppen az üzlet évadán, igen jó eszköz a munkakedv lohasztására, sőt végső eredményben a visszavonulásra, esetleg a társaság megszüntetésére, a felszámolásra. A »Letört gyümölcsárak« cikk t. Írója maga is részvényes, tehát rendelkezésére állnak a jelzett jogforrások, melyek mellett némán haladt el. Ha azonban ezeket nem igényelte, megtehette volna igen könnyen, hogy a részvénytársaság bármely intéző közegével áll szóba, hiszen nem nagy városunkban úgyszólván csak azzal A kalapács. (A magyar tudományos akadémia gróf Nádasdy-dijával jutalmazott elbeszélő költemény ) — Irta : Zempléni Árpád — I. A finn király fiának volt egy nagy kalapácsa, Ö volt a magas észak legremekebb kovácsa. Nem tudott senki jobban önteni, verni bronzot. Hírneve sok tanítványt a csúd*) bányákba vonzolt. Kardverni ott tanultak: a közel és a távol, Királyfiak, királyok nyugatról, dél honából. Trym, óriás királyfi, ki szintén ott kovácsolt, Ellopta mesterétől a bűvös kalapácsot. S azt mondta a követnek, ki tőle visszakérte: A szép királykisasszonyt küldjék hozzája értté. A szép királyleányért majd vissza fogja adni, Da csak, ha nála nőül kedve lesz ott maradni. A finn királykisasszony öltözék talpig gyászba: Ö nem megy, nem megy ahhoz, inkább a siri házba, A finn király fiának torkáig forrt a mérge: — ,Megállj, te beste nagy dög ! magam megyek el értté'. — Borbélyát behivatta, bajuszát lenyesette. Lányruhában az ifjú útra kelt még az este. *) A csúd nép a finnek ősei voltak. nem találkozunk, akivel nem akarunk találkozni. Ehelyett a nyilvánosság elé állásra késztette az igazgatóságot a társaság belső ügyeiben, melyek az adott esetben nem szolgáltak rá, hogy a nyilvánosságnak legyenek tálalva és evvel példát adott hasonló folytatásokra. Sőt megtette válaszában azt is. hogy a »Letört gyümölcsárak« vészjelzést adta neki cim il, ami az igazgatóság válasza után igazán fölös eges volt. Szíveskedjék a t. cik :iró ur a társaság igazgatójával értekezni, aki n; gybuzgalmu, előzékeny ember: ő bármikor nagyon szívesen fog rendelkezésére állni; de ne kívánja, hogy a társaság a maga igazát a lapokban bizonyítsa. Többet mondunk: ha nem úgy olna, amint van, t. i. ha az ügymenet egybei -másban kifogásolható lenne, még akkor is egy kezdő vállalat, melyben az elnök, az igazgatóság anyagi haszon nélkül teljesítette és teljesiti a feladatát, elnézést és istápolást érdemelne, nem pedig áldatlan hírlapi nekiesést. Ha már több jóakaratot nem kaphatunk, annyira talán mégis rászolgáltunk, hogy cikke- zés helyett az alapszabályok által biztosított jogok felhasználásával történjék a nézetek kiegyenlítése vagy az esetleges orvoslás. A nagyban ?ai gyümölcsértékesitö r.-t. igazgatósága....................■------- -................................ A „Nagybányai íiyiap“ szerkesztőségének. Egyebekben tisztelt Uraim! Csak finoman Uraim ! Mert ez a fő. Elvégre is a toll nem tagló s a hirlapirás csakúgy nem számfejtés, mint nem pörvesztés. Lapjuk szellemi nívóját és finom stílusát híven karakterizáló gorombáskodásuk feljogosítana arra, hogy hasonló modorban feleljek Önöknek. Ezt azonban nem teszem, visszatart tőle a jóizlésem s az a tisztelet, melylyel a nyomtatott betűnek adózom. És most térjünk a dologra. Ne kerülgessük a dolgot, mint a macska a forró kását. Itt nem az a lényeg, hogy én hogyan kerültem a Teleki-társaságba, hanem az, hogy kell-e Narrvbánvára társadalomtudománvi-ep-vesülét, r„rre tessék felelni, ha tudnak, mert guromDáskodni a sarki hordár is tud. Gyerünk tovább. Én vagyok a nagyra növekedőben levő gyermek, mögém búvik a Telekitársaság. Köszönet érte Urambátyáméknak. Az első cikket, amit lapjuk fömunkatársá- nak soraira írtam, kiről eleddig azt hittem, hogy csupán a magyar Parnaszust ostromolja hiába s a magyar költői nyelv ellen követ el súlyos becsületsértéseket, a Teleki-társaság elnökének tudtával és beleegyezésével Írtam. A másodikat, amire csak gorombaságokkal tudtak felelni, pedig nemcsak az elnök tudtával, hanem egyenes felszólítására írtam. Tehát Urambátyámék, az újságírásnál fő, az alaposság. Heti lapnál könnyű. A szerkesztőségnek tagja a Teleki-társaság elnöke, nála kellett volna kérdezősködni. És itt kételkedem, hogy az engem érintő gorombáskodás, mely »a szerkesztőség« aláírásával jelent meg. csakugyan az egész szerkesztőség tudtával Íródott meg. Én Urambátyámék szerint a könyvek súlya alatt görnyedek, tehát nem emelhetem a fejemet ég felé. A cikkben sohase legyen ellentmondás, ez az újságírás elemi szabálya. Apropos könyvek : mindig jobb könyvekből Írni jót, mint könyvek nélkül szalmázni. Mielőtt ezek után magam részéről a vitát befejezném, csak annyit. Urambátyámék lapja csekélységemnél sokkal nagyobb és közbecsü- lésben álló férfiakat; is megtámadott, támadásuk tehát engem épugy íem érint, mint azokat, A támadások visszaszívását is megszoktam Uram- bátyáméknál, lásd: Szerencsefit. Magamrészére elengedem, de mielőtt végérvényesen elbúcsúznék, nem mulaszthatom el, hogy a társadalmi élet reorganizátiojára irányuló nagy munkájukhoz sok szerencsét ne kívánjak Urambátyáméknak. Egyebekben Stb. Bertalan István, hírlapíró Budapest, VIII., Gyöngytyuk-u. 7. I. 9. Nyilvános köszönet. A felsősándorfalui g. k. templom fölszentelése e hó 5 én mént végbe szép ünnepély keretében. A csinos templom költségeire még a szentelés alkalmával is többen kegyesek voltak adakozni. Törjünk satkantyut mostan, jövendőt hadd mutasson - S egyik szarvát a fejnek megfogja a menyasszony. — ,Fogd meg a másikat te, kinek nagyobb szakad majd, Az egye a velőt meg s teljék be, amit óhajt.' — Megfogja Trym a szarvat és huzza egyre jobban, Az asztal bele recscsen, a teknő bele roppan. A csonlfej megcsikordul és meghasad középen. Recscs! ott maradt egyik szarv az óriás kezében. — »Ha nincs fej, csók legyen hát! Karomba szép [menyasszony!« Húzódik a menyasszony: — ,Hagyj békét, megharag[szom!‘ — Csókolná, eltaszitja. Ölelné, azt se hagyja. — ,Hol bátyám kalapácsa?1 — Az óriás od’adja. Forgatta, nézegette. Jel, nyél, vas rendbe’ megvolt. S úgy fejbe vágta véle, hogy Trym egyszerre megholt. II. Az óriás királynak nagyon fájt fia veszte. Sejtette- ki a gyilkos és bosszúra kereste. Jól tudta: ki a gyilkos, azt is, hogy merre, hol van. Vadászokkal megindult elfogni az Uraiban. — »Hej Vőlund, csalfa Vőlund, Ural gonosz kovácsa, Vissza kerül hozzánk még Tor isten kalapácsa. — »Miénk lesz, vissza vesszük; el sem fogsz tőle válni; Elhozzuk véled együtt; láncon fogsz kalapálni«. — Xaa.p-u.rLlc mai száma © old.a.1. Követte nagy kiséret és hozomány temérdek. Harmadnap alkonyatkor az óriáshoz értek. —, Trym óriás, galambom, megjöttem várlakodba, Virágnak kebeledre, rózsának ablakodba. — ,Leszek hü feleséged, ám megbecsülj galambom, Mert agyonüt a bátyám, Trym óriás aszondom 1‘ — — »Szakácsom, főszakácsom, süss úri nagy ebédet! Ökröt nekem fejestől, fáczánt a feleségnek«. — Éjfélre kész az étek, hozzák teknőbe, tálcán;. A sült ökör piroslik és illatoz a fácán. Pirulva a menyasszony veszi át a teli teknőt, És vagdal, falatoz, fal: — ,Jó ökör, ej be megnőtt!' — Vihogva nézi, látja az ajtón a cselédség, — Mig ki nem intik őket — a szép hölgy nagy evését. a Most czombot kanyarit le s kezébe fogva rágja, Majd párját is leszabja és csakhamar bevágja. Foga közt egy-egy bordát elég ha átvon egyszer, Több húst aztán azon már az éhes hangya sem lel. Az óriás királyfi csak nézi, nézi éhen. — ,Ihatnám‘ — szól a kis lány s egy hordó sör lemégyen. És vagdal, falatoz, fal. Az órjás urfi szörnyed; Csontja, feje maradt csak a derék sült ökörnek. Kiáll a teknő végén a fej két görbe szarva, Körülte szárak, bordák, csigolyák sárga halma.
