Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-20 / 38. szám
(2j 38. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ 1909. Szeptember 19. ■ --1 ■ 1 1 ' --Az egyházi elöljáróság nem mulaszthatja el, hogy azért az illetőknek itt köszönetét ne mondjon, miért is a gondnokságtól a következőknek közlésére kérettünk föl: A felsősándorfalui templomszentelés alkalmával, mely f. hó 5-én volt, a templom részére adakoztak: Gabányi Nándor 21 K, Kosztin Gaűa, Kovács Juon 20—20 K, Pap Milián, Morár Nikuláj, Kádár Stefán, Tyifor Parászka, Tyifor Márta, Ardunetán Grijor, Horzse Rafila, Koncz Marie, Czotye Mitru, Farkas Firone, Brinzej Vaszalika, Grigor Virtom 10-10 K, Czoltye Gavrilla 9 K, Dobrilán Kosztán 6 K, Horzsa János, Lachmann Ferencz, Czokotizán Márta, Kozma Vaszalika 5—5 K, Glatz Károly, özv. Csilik Józsefné, Czinege Anna, Abrahám Grigor, Pap Gflyeni 4—4 K, Horzse Gavrilla, , Tyifor Ilia, Lupán liáné 3—3 K, Pap Danyille, Árvám Glane, Prikob Marie, Kádár Govrille, Brehán Gláné, Kosztin Gyirászin, Kozma Marie, Vajda Marie, Magurán Nucz, Mihálka Ilié, Koczafán Nasztaszie, Burda 'Anna, Czokós Moftyé, Butyikás Gyortye, Mosucz Palógie, Ungur Stefán, Kádár Govrille, Pap Trine, Bota Marie, Román Avráne, Dobrikán Stefán, Márjás Afimi, Kivér Todor, Kozmucza Aniszie, Kádár Irimnie, Rusz Anna, De- mián Porészke, Vrinán Pártemie, Bobics Stefán, Kádár Tanaszi, Luczán Gavilla, Czokotizán Juon a Mariske 2—2 K, Csókás Vaszalika, Szelezsán Voszoli, Zsule Kosztán, Macsirán Péter, Szabó Alexa, Czimer- mán Antoni, Prikob György, Farkas Jákob, Mihályi Pável, Bertolán Dotye, Csokotizán Marie, Brindusán Avrám, Tímár Flare, Pop György, Kerekes Flore, Tálas Niczéfor, Zsule Danyille, Csernyastyán Alexa, Tímár Stefán, Morár Torna, Miholka Todor, Kosztin Lárion, Román Györgye, Dregyán Ane, Brengye Ste fán, Czuze Grigor, Czokós Marie, Andréka Áfimie, Rogozán . Marie, Pop Aresztina, Juancse Gavrille, Ilován Todorika, Juancze Todor, Cseteczán Irina, Szabados Agáfte, Czokós Mátyé, Fülöp Anuka, Mihálka Nasztoszie, Csontye Eudokia, Todorka Irine, Czuze Stefán, Tamás Alexandor, Botos Pável, Bele Ane, Kosztin Sándor, Luczán Katalin, Mihály, Czokotizán Nikuláj, Babies Nasztaszie, Csokotisán Miklós, Pop Antoni, Kozma Vaszali, Pop Vaszali, Lo- pozán Todor, Kádár Juon, Pop Govrille, Pop Mitru, Kozma Marie, Pityik Juon, Kira Nosztoszie, özv. Mi- hálcsik Györgyné, Mihálcsik Mártonná, Bokó Róza, Kosztinár Voszoli, Dobrikán Mihály, Mihálka Juon, Ardelán Nikuláj, Csernyestyán Krecsun, Morár Alexa, Dobrikán Danyilla, Rádjuli, Pop Pável, Bolázs Marie, Flórián Marie, Trif Lázár, Farkas Anna, Kádár Juon, Nikora Szalonie, Morosán Parászke, Kozmucza Aniszie, Sándor liáné, Butikás liáné, Abrohám Márta, Brebán Gavrilla, Pap Mária, Marján Agáfte Julcsa, Burde Ane, Csókás Moftya, Petrehus Juánne, Rád Márte, Farkas Juon, Dobrikán Rosoline, Rád Afimie, Butyikás Todore. Farkas Grigore, Petrud Nasztoszie, Golomán Marie, Todörka Anne, Morosán Todora, Tálos Jrine, Farkas Ane, Pap Marie, Drimán Marie, Nikora Ane, Brebán Freszine, Donka Juon, Brebán Juon, Brebán Avrám, Kozma Dotye, Pitirityán Lina, Lucsán Daroszke, Tyuzboján Pável, Tímár Gavrilla, Dobrikán Marie, Kozma Juon, Kis Gefie, Nán Palo- gueze, Petrucz Gavrille, Ungur Nasztoszie, Ane, Péter, Koncz Jrine, Juon, Csontye Krisztine, Czura Juánne, Posztéin Tirona, Árdelán Dotye, Pop Szófia, Csete- ezán Ávrám, Dipse Juon, Dsora Dotye, Vimán Alexe, Bele Jláne, Dunka Urszolika, Szelezsán Voszoli, Csernyestyán Matróna, Kezbunerán Juon, Bin- czej Marie, Csernyestyán Oneszim, Pityirityán Ane, Morosán Ániszie 1—1 koronát és még számosán 20 fillértől 80 fillérig, mely adakozásból összesen 604 korona gyűlt a templom pénztára javára. Továbbá Tamás Zahari györkefaluból egy rend misemondó ruhát 90 K értékben, Kosztin Miklós és özv. Dobrikán Stefánné egy füstölőt, tömjén tartót, 4 gyertyatartót, luszter zsinórt 50 K értékben, Csol- tye Mitru felsőujfaluból egy szép kis keresztett két kis szoborral 13 K értékben, többen varrattos kendőket. Mindezekért fogadják a kegyes adakozók az egyház gondnokság részéről a leghálásabb köszönetét. Nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünk Székó Péter urnák nyilvánítani azért a két gyönyörű képért, melylyel az egyházunkat megajándékozta, illetve megfestette az egyház patronusát, Szt. Péter és Szt. Pál apostolt a főhomlokzatra természetes nagyságban olajba élethűen, fogadja hálás köszönetünket e sokat érő adományáért. Végül köszönetéit mondunk: Czig- ler András kömives mesternek azért az odaadó igyekezetéért és csinos, izlézes munkáért, melynek széles körben nincs párja sem szépség tekintetéből, sem szabályos méreteiről, mindenkinek kedves és kellemes képet nyújt. Köszönetéit mondunk mindazon polgártársunknak, kik az építkezésnél segítségünkre voltak. Az egyház gondnokság. Heti krónika. A nyíri svábok ölbe viszik a kutyát ugatni, de azért nagyon jóravaló, szorgalmas, jámbor emberek. A mi elöljáróságunk is ölbe vitte a héten a blidári kis gőzgépet. Négy napig szállították az állomástól a faraktárig jobb ügyhöz méltó furfanggal, mig végre a hamiskás -gépecske, mint valami Zeppelin Nro III. kikötött tegnap a faapritó gépnél. Rosszmájú emberek beszélik, hogy Fernezelyig vonaton is el lehetett volna vinni s akkor nem kellett volna vele mangorlósdit játszani; hogy tulajdonképp meg el se kellett hozatni, mivel egész télen nem lesz rá szükség; de olyan időket élünk, mikor az érthetetlen dolgokhoz is hozzá kell szoknunk, mint pl. a Kossuth-utcán az uj erdészlakhoz, melynek a közepe kiugrik ugyan, de nincsen neki baloldala. Majdnem egy időben az uj világot hirdető kávémasinával, rengeteg vasrudat, sodronyt, porcellán csigát hordtak be a piacra, ami meg azt jelentette, hogy csinálják a távbeszélőt (telefon), a rendőrkáplár ugyan nagyon megharagudott, hogy az ő tudta ás beleegyezése nélkül ilyet mernek tenni, de látom, hogy nem hallgatnak rá, sőt megkezdték a sodronyok decentralizálását teljes gőzerővel. Tegnap meg a vízvezetéki bizottság szállott ki a forrásokhoz, általános feltűnést keltve a hosszú kocsisorral; a megriadt vidékiek hirtelenében azt hitték, hogy itt a követválasztás. Micsoda pompás vizet fogunk kapni 1 A. kiszemelt források most, a legnagyobb vízhiány idején is, bőven ontják az áldást, a polgármester erősen állítja, hogy még az ősszel meglesz a forrásfoglalás és hogy rajta nem fog múlni, arról meg vagyok győződve. Annyi minden történik nálunk egy hét alatt, hogy szinte bajos összefoglalni. íme a bankmellék- hely felállítása is valóra vált s az O. M. B. egyik főnökét szerencsénk van üdvözölhetni városunk falai között. No meg az uj orvost is megválasztottuk végre egyhangúlag a Lakatos Mihály személyében, aki éppen a Vl-ik Miska lesz a városnál s annyi szépet és jót hallottunk róla, hogy bizonyára méltán fog sorakozni többi druszái mellé. De nem folytatom tovább, a papír is elfogyott, aztán meg úgy mondják, hogy nagy bolond a kéményseprő, aki ott vakar, ahol nem viszket, a vadász, aki olyat keres, amit el nem veszített, meg a kántor, aki akkor is dalol, mikor nincsen neki jókedve, ezeket nem óhajtja avatatlanul utánozni a krónikás. Személyi hir. Rédl Károly, az Osztrák-Magyar Bank főellenőre, a szatmári fiókintézet főnöke, e hó 17-én városunkba érkezett a Város takarékpénztáránál, a Bankmellékhely megnyitása ügyében. Moldován László takarékpénztári igazgató tegnap vacsorát adott tiszteletére, melyre többen voltak hivatalosak. Orvosválasztás. Ma d. e. 10 órakor volt a már többször kitűzött orvosválasztás. Ilosvay Aladár vármegyei alispán elnöklete mellett. A képviselet egyhangúlag Lakatos Mihály, rosáliai, m.-megyei körorvost választotta meg, aki már a jövő hó elején átveszi hivatalát. Az uj városi orvost egyhangúlag választották meg, vele szemben jelölve volt még Steinfeld Géza dr. helybeli születésű fővárosi orvos. Lakatos Mihály dr. 1883. febr. 7-én született Rahón, Máramarosmegyében, az ottani r. k. tanítónak a fia. Kitünően végzett, szorgalmas fiatal ember, akiről igen előnyös informatiók érkeztek városunkba. 1906. októberben szerezte meg a diplomáját, tehát 23 éves korában. A közgyűlés fölhatalmazta a tanácsot, hogy az esküt tőle bármely nap beveheti, a közgyűlés teljes mellőzésével. Vármegyei közgyűlés. A megyegyülés napja megváltozott. Okt. 7-én lesz a közgyűlés és okt. 6-án (aradi gyásznap) az állandó választmány. A Kaszinó okt. 9 én fennállásának 75 éves jubileumát fogja megünnepelni. Ez alkalomból ünnepi beszédet Stoll Béla mond, az egyesület történetét pedig Moldován László ismerteti] Az ünnepségre az összes közeli kulturális egyesületeket meghívják. temetése múlt hétfőn, szept. 13 án, d. u. 3 és V2 órakor ment végbe igen nagy közönség részvételével. A nemes szivü, jótékony, előkelő úri nő végtisztességtételére összegyűlt az egész város, a közeli és távoli vidék. A ravatalt özönével borították a koszorúk, melyek közül megemlítjük a következőket: Pap Sándor férje. Dr. Makray Mihály és neje. Harácsek Vilmos és felesége. Károly és László fiai. Bittsánszky Edéné. Stefánia és Irma. Dr. Kádár Antalne. Nőegylet. Özvegy Makrayné. Dr. Miskolczy Sándor és családja. Irén. Lovrich Emma, Guszti és fiai. Dr. Kulcsár és családja. Fülep Imre és neje. Harácsek-cég. Grundböck mérnök. Munkaház. Hornok. Irén és Teréz. Dr. Komoróczy Iván. Ötö- mössyné. Pap Aurelia és családja. Sroll családja és keresztfia. Platthy főkönyvelő. Schwarcz, a cég utazója. A szertartást Szőke Béla végezte két s. lelkész segédletével. A boldogultat a Rozália kápolna déli oldalán temették el szülei és rokonsága mellé. Pihenjen csendesen, legyen siri álma zavartalan! A tiszai ev. egyházkerület ez idén Debreczenben tartotta közgyűlését szept. 14—17. napjain. A gyűlés igen népes volt, mintegy 180 képviselő vett részt benne. Érdekes, hogy ez alkalommal volt — szept. 15 én — száz fiatal ref. papnak a fölszentelése is s igy e napon mintegy 200 prot. lelkész volt Debreczenben. A gyűlés meleg ovációban részesítette Zelenka Pál püspököt, akinek 70-ik születése napja alkalmából, remek barokk stilü albumot nyújtottak át a kerületben levő 176 lelkész és ugyanannyi felügyelő arcképével. Korbély Géza hatalmas beszédet tartott 17-én a reformáció négyszázados jubileumáról. A képviselők a debreczeni ev. egyház vendégei voltak. A gyűlésen 77 tárgyat intéztek el, a hangulat általában békés s amellett lelkes és emelkedett volt. Révész János helybeli lelkészt — aki a theol. Km. Pap Sándorné A fösvény. (Keleti mese.) Mirza, a bölC3 dervis, nagyon megvetette azokat a gazdag embereket, akik soha semmiféle jót nem cselekesznek s a maguk fölöslegéből nem juttatnak semmit a szegények számára. Amikor csak tehette, mindig keményen megdorgálta az ilyen embereket, ha útjába akadtak. Meghallotta egyszer, hogy van Iszpahánban egy Dseinál nevű gazdag ember, aki messze földön hires a könyörtelenségéről és a kapzsiságáról. Soha sem tett jót ez az ember senkivel, sőt mindig azon igyekezett, hogy mi módon forgathasson ki másokat a vagyonukból. A bölcs dervis nagyon megharagudott Dsemálra s elhatározta, hogy meg fogja öt dorgálni az ember- telenségeért. Nem is késlekedett sokáig, megragadta a vándorbotját és megindult Iszpahán felé. Hét napig ment, mendegélt, amig végre megérkezett Dsemál házához. A kapu be volt csukva. Ez is jelezte, hogy nem szívesen fogadja a gazda a vendégeket. A dervis azonban nem azért jött ide olyan mesz- sziről, hogy megijedjen a bezárt kaputól. Döngetni kezdte görcsös botjával a kaput s a zajra hamarosan köréje gyűltek a szomszédok. — Mit akarsz itt, jó ember i — kérdezték tőle. — Csak talán nem Dsemálhoz akarsz bejutni, hogy alamizsnát kérj tőle. — Eltaláltátok az igazat, de csak félig — felelte a dervis. — Csakugyan beakarok jutni Dsemálhoz, de nem azért, hogy alamizsnát kérjek tőle, hanem azért, hogy megdorgáljam a kapzsiságáért. A szomszédok most már maguk is biztatni kezdték a dervist. — Jól teszed, bölcs ember, ha megdorgálod azt a gonosz Dsemált, mert nem is érdemel dorgálásnál egyebet. De nem hisszük, hogy be tudnál jutni hozzá, hiszen mindig zárva tartja az ajtaját, nehogy bejuthasson hozzá alamizsnáért valami magadfajta szegény ember. Ö csak akkor nyitja ki a kapuját, amikor valaki az ö számára visz valamit. — Én pedig el nem mozdulok innen, amig ez a kapu ki nem nyílik 1 így szólt a dervis és még hatalmasabban kezdte döngetni a kaput. A nép kíváncsian állt körülötte, lesvén, hogy mi fog történni. Végre hosszú idő múltán kinyílt félig a kapu s Dsemál kidugta a fejét a nyíláson, s amikor megpillantotta a rongyos ruháju dervist, haragosan kiáltott rá : — Mit keresel itt? Takarodjál el innen, nincs itt semmi keresni valód! A dervis szelíd hangon mondotta most: — Nem akarok kérni tőled semmit, sőt én hoztam neked valamit. A fösvény embernek megcsillant a szeme, s most már ö is szelíd hangon kezdett beszélni. — Miért nem mondottad ezt mindjárt. Na, lássuk, mit hoztál nekem ? A dervis lekuporooott a fal mellé s intett Dse- málnak, hogy ő is hasonlóképpen cselekedjék. Dsemál leült azután a dervis mellé s kíváncsian leste, mit fog mondani. — Előbb — úgymond a dervis — elmesélek neked valamit, s azután majd megtudsz mindent. Volt egyszer Sirázban egy Kobád nevű pénzváltó, akinél fösvényebb, kapzsibb ember nem élt még a föld színén. Nem adott ez az ember senkinek egy buzaszemet sem, habár az éhhaláltól mentette volna meg a sze-, rencsétlent. Annál jobban buzgólkodott azon, hogy másoktól kicsikarhasson valamit. Történt egyszer, I hogy Kobád véletlenül beleesett horgászás közben egy tóba s minthogy nem tudott úszni, halálos veszedelembe került. Szerencsére ott volt a közelben egy hajós ember, aki nyomban segítségére sietett a fuldoklónak. Lehajolt a partról és rákiáltott a fuldoklóra: — Add ide a kezedet, hadd ragadjam meg és hadd húzzalak ki a vízből. A megrögzött fösvény ember azonban még a halálos veszedelemben is megmaradt annak, ami volt s visszakiáltott a hajósnak: — Nem adom a kezemet, én még sohasem adtam semmit senkinek. Tőlem ne kérjél semmit. A hajós most már látta, hogy kivel van dolga. De nagyon jószivü ember volt, s minden módon meg akarta menteni Kobádyt a haláltól. Odanyujtotta tehát neki a kezét s igy szólt hozzá: — Nesze, itt van tehát az én kezem 1 Ragadd meg ! A fuldokló nyomban meg is ragadta a feléje nyújtott kezet, mert még a halálos veszedelemben is megtartotta abbeli szokását, hogy ő csak kapjon, de ne adjon. — Ez az ember — fejezte be a történetet a dervis — éppen olyan volt, amilyen te vagy, te gonosz Dsemál I A nép kacagni kezdett s nagy megelégedéssel helyeselte a dervis szavait. Dsemál dühösen ugrott fel helyéről, de hirtelen eszébe jutott a dervis Ígérete s nagy kapzsiságában leküzdötte a haragját. — Na, mit hoztál nekem ? — kérdezte hirtelen a bölcs embertől. — Add ide hamar, hadd menjek vissza a házamba. — Ezt a mesét hoztam neked, gonosz ember, hogy okulhass belőle. Dsemál szégyenkezve futott be a házba, de most már nem csukta be maga után az ajtót. Londesz Elek.
