Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
a |/av Ti .it'I Nagybánya, 1909. ' T Augusztus 1. — 31. szám. XXXV. évfolyam. / TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NI UNT ID ZEHNT VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész CTámos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám a2a„ Üzleti hirdetések négyzetcentim* hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Nagybánya város takarékpénztára. Az utóbbi időben a takarékpénztár szokásba hozta, hogy első félévi zárószámadását is kiadja. Részünkről csak helyeselni tudjuk ezt az újítást, mert minden üzletnél igen üdvös dolog az, ha minél gyakrabban számot vetünk a helyzettel s tájékozódunk, amennyire csak lehet. A takarékpénztár első félévi forgalma a megjelent számadás szerint 13.666,653'26 K. Az 1908. év első felével összehasonlítva, több rovaton tetemes emelkedést találunk. így a folyó számlák forgalma 725,728 K, a visszle- számitolás 1.587,229 K, vállókölcsön kiadása 1.074,698 K szaporodást mutat. A nyereség- és veszteség-számlán 49,728 K 22 f. tiszta nyeremény mirmtkozik, ame^p" eredmény összehasonlítva a múlt év első felével, amikor 38,505 K 29 f. volt a nyereség, sokkalta kedvezőbbnek mondható. Mivel a második félévbe esik az őszi betakarítás, továbbá mivel egyes elszámolások csak évenként esz- közölhetők, az idei Il ik félév minden valószínűség szerint még kedvezőbb lesz s igy mondhatjuk, hogy az a 100,000 K évi tiszta nyereség, amit az intézet tavaly felmutatott, körülbelül állandóan meglesz. Ne feledjük azonban, hogy e mellett a pénzintézet igen sok mérsékelt kamatú, olcsó hitelt nyújt közcélokra s nyújtott ez évben is. A jelzálog és hitelkötvénykölcsön 2.165,679 K-t tett ki a múlt év közepén, most 2.616,778 koronát, a vállókölcsön 485,499 K volt a múlt év közepén, 1.034,926 K a múlt év végén s 1.161,868 K most jun. 30-án. Egyedül a zálogkölcsön mutat némi apadást, mintegy 2000 koronát, tudjuk azonban, hogy ezt az üzletágat az intézet végképp be akarja szüntetni s e téren csupán az eddig kötött ügyleteket bonyolítja le. Az alaptőke 500,000 K, tartalék 63,000, betétek 2.699,326 K 86 f., folyószámla 1.091,909 K 73 f. Annuitási alap 78,000 K. A mérleget 5082 K 43 f. I. félévi betét kamatadóval, 20,000 K előre vett kamattal, 6399 K II. félévi értékpapír kamattal terhelték meg. Ma volt a takarékpénztár félévi választmányi gyűlése, hol a félév szép eredményének bejelentésén kívül, az igazgató azt is jelentette, hogy mint az osztrák-magyar bank meilékhelye az intézet f, év szept. 20-án fogja megkezdeni működését. A választmány a maga részéről a bemutatott s a felügyelő-bizottság által helyesnek talált számadásokat jóváhagyta s köszönetét szavazott a vezetőségnek az eredményes működésért. 6. A permetezésre csak az az idő alkalmas, amikor a ía élete teljes nyugalomra tért. Ez tart őszszel a levélzet teljes lehullásától egészen tava* szig, a fák fakadása idejéig. Ezen időhatáron belül a permetezés bármikor elvégezhető ugyan, de mégis jó, ha egyrészt csak enyhébb, fagytól mentes időt használunk fel arra és másrészt, feltéve, hogy a megpermetezendő fák száma azt megengedi, ha a permetezéssel a kitavaszodás felé várunk. Ha a megpermetezendő fák száma nagyobb, akkor a permetezéshez úgy kell hozzáfogni, hogy azzal a fák fakadása előtt teljesen elkészülhessünk. A permetezés idejének megállapításakor figyelembe kell venni az irtandó állatot is (1. alább a 7. és a 9. pontot). Aki november elején permetez, azzal könnyen meges- hetik az, hogy fája tavaszszal tele lesz araszoló hernyóval, mert a téli araszoló tleg csak november végén, decemberben, de lehet, hogy csak januári- usban rajzott s így tojását a karbolineum-permet még nem érhette. Aki gyökeres munka kedvéért nem éri be egyszeri permetezéssel és még akarja azt ismételni többször is, az permetezhet az említett határidő elején és közepén is. A fő az, hogy arra enyhe, borús és fagytól mentes időt válaszszon. Kifakadt, lombos, vagy virító fát permetezni még fél %-os gyümölcsfa-karbolineummal sem szabad, mert az megárt a fa zsenge zöld részeinek, holott a fél százalékos gyümölcsfa-karbolineum semmiféle élősködőbe számottevő kárt nem tehet. 7. A gyümölcsfa-karbolineummal csak olyan kártevő rovarokat és gombákat irthatunk, amelyek a megpermetezett fa héjának száraz, cserepes felszínén, vagy abban csak olyan csekélyen vannak letelepedve, hogy a gyümölcsfa-karbolineum akár beivódás, akár utján hozzájuk férhet. A fa eleven részébe . man) élő rovarban a gyümölcsfa-karbc 'em tehet kárt anélkül, hogy a fának is ne /ümölcsfa-karbolineummal irtható rovarok « Kuv,eiK.ezők : a) A nagy paizstet- veknek (Lecaniumoknak) a fa derekán, vastag ágain telelő alakjai, az apró pajzstetvek (Mytilaspts, Aspi- diotus, Diaspis) a fák felszínét ellepő sürü és foltos telepei. Mindezen peizstetü novembertől március közepéig irtható. — b) Azon apró hernyók (Gra- pholithák, Tortricidák), amelyek a telet a fa felszínén szabadon vagy legfeljebb laza gubókban, vagy csak az elváló kéreg és egyes kisebb nagyobb részei alatt töltik. Ezek novembertől a fák kifakadá- sáig irthatok. (Az almamoly ugyanitt, de leginkább csak az almafán telelő hernyója csak igen kis részben tartozik ide, mert téli gubója tömött is és legtöbbször annyira benne van a kéregbe, vagy alatta, hogy oda a gyümölcsfa-karbolineum csak akkor juthat, ha a héj le van kaparva, vagy legalább meglazítva, vagy éppenséggel, ha az almamoly gubója meg van sértve, egyik helyén felszakitva. Ez okból szükséges, hogy a fa derekát, vastag ágát a permetezés előtt az előző 2. pontban említett módon előbb a felesleges kéregrészektől, mohától és zuzmótól megtisztogassuk). — c) A pókhálós moly (Hypono- meuta), amely a fa vékonyabb ágain finom hártya alatt kis hernyóalakban telel. Ez is télen át, egészen a fák kifakadásáig permetezhető. — d) A téli araszolok tojása, ha a permetezést februáriusban és márciusban végezzük, amikor e lepkék tojása már rajta van a fán; e) a levéltetvek téli tojásai, amelyek egész télen át a fának hol vastagabb, hol vékonyabb részei felszínén akadnak és szintén ezen időben permetezhetek is. — f) A barackmoly (Anarsia), amely legtöbbször a sima héjú ágak oszladozása felső részén, kissé berágódva a héjba telel. Ezt az egész té len át permetezhetjük. — g) A takácsatka (Tertany- chus), amely nyáron leginkább a poros utak mentén lévő fák levélzete fonákján él s a telet a fa derekán, kérge alatt és — ha a fa mellett van ilyen -- a karó repedésében tölti. Telelhet a fákhoz és bokrokhoz közeli kerítés száraz helyein is. Ezt az atkák telelő helyén novembertől kezdve a fák fakadásáig irthatjuk. — h) A recés poloska (Tingis) és a fabolha (Psylla) telelő alakjai a levélhullástól a fakadás idejéig szintén ezzel az anyaggal irthatok. Színészet. Krémer színtársulata fáradhatatlan volt e héten is. Az igazgató a darabok megválogatásában nagy körültekintéssel járt el, uj szereplőket is léptetett föl Révész Imre és Marosffy L. személyében és Temetés. A tengeren hideg, szomorú köd ül. A felleges ég, egyhangún fakó. Fekete árján végtelen vizeknek Rohan a zord, kivándorló hajó. Aranyra éhes, keleti nép rajta. Lepkét a fény, vonzá őket Nyűgöt. . . . Egy lepke im, elfáradott a harcba’, Egy magyar im, az úton elbukott . . . Az idegen ég mintha leszakadna . . . Az idegen lég oly nagyon nehéz . . . . . . Temet ma a kivándorlók hajója. Könnyetfakasztó, gyászos temetés. Hidegen int a tenger örvénytorkn, Várón felrúgnak a gyilkos habok . . . Idegen víznek idegen mélyében Fekszik már a szegény magyar halott. Pap nem mondott búcsúztató beszédet, Harangnak nem szólt bánatos szava, Nérpán bámult társuk sötét sírjába Görnyedt, zord munkások sápadt hada. . . . Hány szív telik meg bús, keserű jajjal. Hány szembúi tör most titkon könny elő ! Eszébe hánynak jut fájó sóhajjal Az otthoni, akácos temető . . . Eszébe hánynak jut, mely őreá vár, Kenyér nélkül, az éhező család . . . S hány vágyja vissza, melyet elhagyott, A földet, az édes magyar hazát . . . ! S végetlen árján fekete vizeknek Tovább pohan a szomorú hajó. Keletre néz siró, zokogó népe. Az arcuk sápadt, halaványfakó . . . És megy tovább a szomorú hajó . . . Dobi Andor. A legrégibb magyar nóta. — Irta : Hamvai Sándor. — A nyolcvanas évek elején volt a híres debreczeni zsinat, hol a magyarországi és erdélyi reformátusok az uniót kimondották. A több napon át tartott komoly tanácskozásnak egy egy derültebb mozzanata is volt. Nem is lehet az máskép, ahol annyi nagytudományu, komoly ember között nem egy nyugtalan vérü, bohém kedélyű poétás ember is került össze. Ezek a fránya poéták pedig mindig rózsás színben látják a világot. Nem szegi az ö jókedvüknek nyakát sem váltóadósság, sem egzeku- ció, sem jégverés. Istentől elrugaszkodott, profán nép az. Itt is csak rosszban törték a fejüket. A komoly, tudós paptársak gyöngeségeit csakhamar ellesték, kitapogatták. A legkomolyabb beszédben is megtalálták a humor baccillusait. Aztán pár nap múlva már ékes versezetekben csipkedték meg egyik-másik jámbor atyánkfiát. Kivált a böbeszéddel, de kevés maggal rendelkező szónokokat gyilkolták agyon. Esténkint a napi munka után a Bikában, Deb- reczen egyik népszerű vendéglőjében, vidám zeneszó és pohárkoccintgatások között tárgyalták meg világiak és papok a zöld asztal körül szerzett benyomásaikat. Itt meg aztán, mint pillangó a vadvirágos réten, 1 csapongóit a jókedv, sziporkázott a szellem. És bizony, nem kimélték itt még a méltóságos-, nagyságos urak gyöngéit sem : kijutott a kutya porció püspököknek, grófoknak, báróknak, szerény papféléknek egyaránt. .. Az unió kimondása napján történt, hogy ma is virágzó grófi család egyik kitűnősége, aki az asztalfőn ült, aki az egyházi ügyekben máig is elül jár a példás buzgóságban, odaintette a terem közepén tüzes magyar nótákat játszó cigánybanda prímását.. Oda intette és valamit súgott neki. Csak azt látta mindenki, hogy a gróf egy százas bankjegyet tett maga elé az asztalra . . A cigányprímás szeme fölcsillant; arcán rózsák gyultak ki és odaállott megest a barna fiuk élére. Valami ihletszerü kifejezés volt az, ami a prímás egész lényét, annak fekete arcát szinte széppé varázsolta át. És megszólalt a hegedű siró, panaszos hangja. A klárinét zokogása, a bőgőnek mély bánatos keserűsége. Hej, Rákóczi, Bercsényi . .. Szépen, odaadással játszott a cigány s minden szív megtelt poézissel, fájdalommal. Mikor bevégezte a nótát, hatalmas tapsvihar zúgott föl a teremben . . . A cigány boldog mosollyal, sunyi arccal pislan- tott a gróf felé. Mert annak szólt a nóta ... A gróf meg volt hatva; de kezével legyintett... Kevesen értették ezt a néma beszédet. Ujfent megszólalt a cigány hegedűje : Az én csizmám disznóbőr, Apám hozta Sitkéból; A sitkei mesternek Csizmája nincs szegénynek . . . Lap-unk mai száma © oldal.
