Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
1909. Augusztus 1. (2) 31. szám. mindhiába, a szinházlátogató közönség nem tolongott, nem küzdött a helyért. Ennek oka talán az e héten uralkodott hőség, mert a szereplők épen olyan jó kedvvel játszottak, mint ezelőtt. Szombaton, f. hó 24-én Herczeg Ferencz »Dolo- vai nábob leánya« cimü színmüvét adták. E darabban lépett fel először Révész Imre, aki most végezte a szinésziskolát. Jó modorú színész, alakítása, eltekintve némi iskolai zamattól, megnyerő. Vasárnap délután a »Bajusz« második előadása jókedv és sokszor felhangzó taps mellett; ezt különösen Jakabffy J. érdemelte ki, kinek meg kellett ismételnie a II. felvonásban levő kedves énekszámát. Vasárnap este Révész Imrének második fellépte és ének bemutatkozója volt a »Tatárjárás«-ban csaknem üres ház előtt. Kellemes, bár gyenge a hangja, beosztása is helyes, de nem boldogulhatott olyan színpadon, hol több ízben Halmos aratott babérokat Lőrenthey főhadnagy szerepében. Szereptudása is hiányos volt. Jakabffy és a többi szereplő méltatásával ez alkalammal nem foglalkozunk, de megjegyezzük, hogy a komoly színész, komoly szerepében még üres ház előtt is megőrzi komolyságát. Hétfőn, julius hó 26-án Henri Baterille »Nász- induló«-ja került színre Császár Imre fordításában. Maga a darab nem nagy hatást ért el. Csekély tartalom hosszú lére eresztve. A nagy terjedelmű, gyakran megokolatlan szónoklatok csak hátrányára szolgálnak a darabnak: unalmassá, vontatottá teszik. Báródi Kató, Benes Ilona, Vidor J. Ungváry M. művészi alakításukkal feledtetni igyekeztek a darab hiányait és ez nagy mértékben sikerült. Kedden kellemes estében volt részünk, a »Cigánybáró« előadásán, amennyiben Jókai bájos meséjét Strausz finom muzsikájával átszőve volt alkalmunk végigélvezni. A szereplők közül főleg Galgó- czit kell kiemelnünk, aki Szaffi szerepében remekelt. Értékes hangja szépen érvényesült a nehéz koloratur partiban. Méltó partnere volt Barinkai alakitója, Kozma, édes, behízelgő tenorjával. Uj, értékes erőt ismertünk meg, Kolozsvári Blankában, akinek alt hangja indiszpoziciója dacára is szépen érvényesült. Jó alakítást nyújtott Ungvári a császári biztos szerepében. Őszinte, hosszantartó tapsot aratott Orbán M. és Radó Sándor a huszártáncukkal, melyet örömmel néztünk volna meg újra! A többi szereplő is szépen kitett magáért élükön Szabadkaival, aki páratlan komikai erejét ragyogtatta újra. Szerdán, f. hó 28-án Drégely Gábor »Szerencse fia« négy felvonásos komédiáját néztük meg. Hogy a szerző miért nevezi ezt komédiának, nem tudjuk. Komédia komédia nélkül. A szereplők, Krémer direktor színtársulatának derék tagjai, valamennyien elemükben voltak. Teljes mértékben megérdemelt dicséretünkben egyenként és összesen már oly sokszor volt részük, hogy nem vehetik rossz néven, ha ez alkalommal helyszűke miatt csupán a vendégszereplő Marosffy Lajossal foglalkozunk. Marosffy L. (gálguti Dénes) alakításában egészen elfogadhatót nyújtott. Fellépése biztos, nyugodt. Ha azt tekintjük, hogy Marasffy L. csak egy éve tagja a szinészisko- lának, e ma esti szereplése után a legszebb jövőt jósolhatjuk e tehetséges szinésznövendéknek. Csütörtökön nagy ünnepe volt a színháznak! A direktornak sikerült ugyanis Stella Gyulát, a mis- kolczi Nemzeti Szinhéz drámai művészét, vendég- szereplésre megnyerni. A fiatal művész, aki prózai hivatalnoki pályáját otthagyta, hogy a múzsa szolgálatában fejtse ki művészi erejét, jelenleg városunkban tartózkodik, mint bátyjának, Stella Sándor postafőnöknek vendége. Bár csak néhány éve, hogy ' a világot jelentő deszkákra lépett, már is — mint a j Majd : Azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak, Nem, ha néki bugyogót s íélnadrágot varrnak, De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek Illik s magyar pártának, magyar fejkötőnek . .. Olyan jó öreg nóták, amelyekre a legidősebb tiszteletes uramék arcán is boldog együttérzés mosolya jelentkezett, jeléül annak, hogy boldog ifjúságuk emlékét zavarta föl szivükben Marci cigány Dyirettyüje, egymást követték, hol andalgón, hol csapodár vigassággal . . . És Marci cigány mindhiában pillantgatott félő reménykedéssel, a szerelmes ifjú sóvárgásával a mél- tóságos felé, az minden nóta után elutasító mozdulattal telegrafált a cigánynak: »Nem ez az . . . Nem ez az . . .< Az érdeklődés mind intenzivebbé lett a mulatozó társaságban. Előbb sehogy se tudták megérteni az összefüggést a gróf és cigányprímás szemjátéka, az asztalon heverő százas bankó, meg a kedvetlen, nagyúri kézlegyintgetés között . . . De aztán méltóságos, nagyságos, főtiszteletü, nagytiszteletü, tekintetes és tiszteletes urak asztalfőtöl le az utolsó helyig csak megértették miről Í3 van hát szó. A prezideáló gróf ugyanis, mikor a prímást magához intette, egy százast tett le maga elé és igy szólt: — Tied lessz, ha eltalálod, melyik a legrégibb magyar nóta ... Nem is a százas volt hát tulajdonképen itt az érdeklődés központja. Es nem annak megszerzési vágya volt az, ami Marci cigánynak és bandájának úgy a szivébe nyilalott. Nagy szó volt az, hogy Marci cigány ne találja el valakinek a nótáját, mikor ő a vesékben szokott olvasni. A banda becsülete forgott kockán. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE fővárosi lapok mondanák — »beérkezett.« Komoly, s ami fő, öntudatos művész, aki szentnek tartja hivatását, s nem igyekszik olcsó eszközökkel hatást elérni ; nem játszik a karzatnak, mint néhányan e társulatnál! Most is olyan alakítást produkált az Erdészleány császár szerepében, hogy igaz gyönyörűségünk volt benne! Játéka finom, diszkrét, fellépése csupa előkelő nyugalom, méltóság, erély; ehhez járulnak a nem kevésbbé fontos külsőségek: a szép magas, imponáló színpadi alak, a szerencsés orgánum, a tiszta kiejtés, mely szavaló művészetének minden árnyalatban érvényt tud szerezni! Éreztük játékában, hogy kicsi neki a keret, amely ugyan szintén dicséretet érdemel. Sőt, mintha ennek a komoly művésznek a méltóságos fellépése partnerére is jó hatással lett volna: nem túlzott bájos szerepében Jakabffy sem ! — Nagyon szép jövőt jósolunk Stellának, mert nem a má-nak él és játszik, hanem minden szerepét komolyan átdolgozza, egy egy tanulmány lehet az alakítása — már ebből az egyből is Ítélve ! De reméljük, hogy a direktor felhasználja a kedvező alkalmat és még több estére szerződteti kedves művészünket, akinek csak puszta neve is elég volt már ahhoz, hogy szép közönséget vonzzon a színházba, holott az Erdészleányt már harmadszor hozták színre. Értesülésünk szerint jövő héten Katona Bánk bánjában látjuk viszont a művészt; még pedig Biberach nehéz szerepében, bár szívesebben vettük volna, ha a címszerepben,élvezhettük volna. Aki »Az ember tragédiájában« Adám szerepét játszotta Miskolczon egymásután 10 — 12-szer, az fényesen oldaná meg feladatát a címszerepben is! Egyébként, mint örömmel olvastuk, előbb is lesz szerencsénk előadó művészetében gyönyörködni, mert Németh Gyula vasárnapi hangversenyén kedves, kedélyes apróságokkal fogja szórakoztatni az előre láthatólag nagyszámú és — tudomásunk szerint — társadalmunk legelőkelőbb rétegeiből álló közönséget. Még sok, nagyon sok sikert kívánunk az ifjú művésznek, akinek vendégszerepléséért versenyeznek a színigazgatók! Pénteken, 30-án Vidor József jutalomjátéka gyanánt Porzsolt Kálmán »Asszony« cimü négy felvonásos színmüve került színre. A közönség hidegen fogadta a darabot, habár a főszereplők, Vidor (udvarló), Báródi Kató (Jolán), minden tekintetben művészi alakítást nyújtottak. E hideg fogadtatásnak véleményünk szerint két oka volt. Először maga a darab vontatott, a hosszú szónoklatok miatt ellaposodó, színtelen, a mit elfogadhatóvá, élvezhetővé a szereplők igaz tudása, becsületes igyekezeten alapuló helyes alakítása tett. A másik ok a direktor íeledékenysége: nem irta ki a szinlapra, hogy ez este Vidor József utoljára lép fel. Vidor József kiforrott, igazi színész tehetség. Szerepeit mindig helyesen fogja fel, fellépése biztos, megjelenése kellemes, alakítása minden túlzástól ment, mozdulatai fesztelenek. A szinházlátogató közönség mindig kellemesen fog reá visszaemlékezni. Ungváry Mór (a férj), Tihanyi Béla (Gyöngyösi B. kapitány), Kozma Hugó (Bakó képviselő), Orbán N. (Fifi színésznő), Váradi M. (mozi szobaleány), Sándor Ferencz (inasj szerepükben otthonosan érezték magukat. Lengyel Irén (Etel, Pethő húga), ez esti nagyobb szerepében is kedves volt. Ajánljuk a direktornak, hogy méltányolja Lengyel Irén sok kiváló jó tulajdonságát s juttassa gyakrabban nagyobb szerepekhez. A jövő hét műsora a következő: Vasárnap, aug. 1-én d. u.: »Drótostót« operette, este Jakabfty Jolán jutalomjátéka es bucsuíelléptével »Nebánts- virág« operett, hétfő, aug 2. »Vas gyáros,« (Hídvégi Dunán innen, Dunán túl, Eiválok a rózsámtul Ej haj. a bánat Elhervasztja orcámat. . . Sirt, ritt a hegedű. A cimbalom mély rezignáci- óval, majd vad kacagással csapott belé az egymást követő olyan nótákba, amelyek mellett hajdanában nagyapáink, nagyanyáink ropták a csárdást. A grófi kéz méltóságos nyugalommal legyintett . . . Nem ez az, nem ez! A társaság szótlan, néma tekintete elárulta, hogy a tornajátéknak két pártja akadt: egyik a cigányok tantalusi kínját részvéttel vegyes bosszúsággal tette magáévá; a másik párt kedvét találta a barna fiuk kínos zavarában . .. Szebbnél-szebb kuruc nóták, melyek mellett délceg vitézek rohantak csatára, hidegen hagyták a grófot, érintetlen a száz forintos bankót. Pedig már a banda tagjai minden nóta után összebújtak tanácsot taitani. . , . De hiában, mindhiában! . . . Hanem egyszer, mikor a prímás verejtékes homlokán már vastagon dagadtak ki az erek; amikor már szinte a reménytelenség szomorú, lemondó érzését lehetett arcáról leolvasni, a banda mögül egy rut képű öreg cigány, a bőgő hordozó tűnik elő . . . Fürgén odasiet a prímáshoz. Valamit súg a fülébe. Ennek az arcán a diadalnak fénye csillan át, mint a komor, sötét, felhős égen a villám fénye . . . Marci cigány hirtelen hátra súg valamit. Egyik a másikának adja azt tovább. Vigyorgó, kacagó kifejezés ül mindenik móré arcára, amikor hatalmas hangon fölzendül egyszerre ez a nóta: Jaj, de huncut a német, Hogy a fene enné meg !. . . Mikor a nótának vége van, Marci cigány szinte merészen, kihívóan áll oda a grófi maecenás elé . . . Ernő, a kolozsvári nemzeti színház volt tagjának első fellépte); kedd, aug. 3. Rippvanwinkle operett; szerda, aug. 4. »Gyurkovits leányok« vígjáték; csütörtök, aug. 5. »Bánkbán,« Hidvégi E. és Stella Gy. felléptével; péntek, aug. 6. »Csöppség« énekes vígjáték; szombat, aug. 7. »Szulamith« operette. Heti krónika. A Balaton most már teljesen körül van hálózva vasutakkal, gyors vonatok futnak körülötte, különösen a déli vasút ügyeskedik szörnyen. Ennek pl. húsz vonatja megy naponként Fonyódon keresztül. A Balaton Gőzhajózási Részvénytársaság négy, a Halásztársaság két gőzhajót járat állandóan. Siófok és Füred közt pl. vasárnaponként tizenegy hajójárat van. Persze szép időben hordják is ezek a tömérdek kirándulót, csak úgy nyög a hajó alattuk. Ezenkívül a csónakászat legújabb és legcélszerűbb eszköze a motoros csónak is kezd már tért hódítani. Sebessége a gőzhajóéval versenyez. Egy gépész kell csak hozzá, mint az automobilhoz, aki könnyedén kezeli a járómüvet. Nyolcán kényelmesen beléje ülhetnek s a mély járatú alkotmány elég biztonságot nyújt. Nincs is egyéb hibája, csakhogy most még drága. Füredről átmentünk Tihanyba rajta s fejenként egy- egy forintot fizettünk oda-vissza a 6 kmnyi kis utert, melyet 20 perc alatt tett meg. Ennyi utazó eszköz mellett, természetesen a kirándulás nagy divatban van, mert gyalogolni itt nem szívesen gyalogol senki a nagy melegben, amely többnyire minden balatoni fürdőnek hátránya, (Fonyódot s talán Földvárt kivéve, előbbinek 150 hold tölgy erdeje van) Minden vendég megnézi legalább a két szomszédos fürdőt. Mi többnyire mindet bejártuk és az egész Balatont körül vasutaztuk. Voltunk hajón Badacsonyban, Füreden, motoroson Tihanyban, vonaton Siófokon, Földváron, Keszthelyen, sőt Hévizén is. Hévíz ugyan szoros értelemben véve már nem tartozik a Balatonhoz (körülbelől egy mértföldnyire fekszik a partjától), de Zalavármegyének egyik fő-fő nevezetessége. Tíz holdnyi kiterjedésű meleg tó van itt, melynek vize 28 R. fok s az alja tele valami növényi iszappal, amelytől főleg a csúzosok, köszvényesek hamarosan moggyógyulnak. Csodás eredményeket mutat fel ez a fürdő, azért a nép csodás vonásokkal veszi körül. Azt tartják, hogy aki ebben a vízben fürdés közben rosszul lesz, az abban az évben meghal. Mikor meghal valaki, aki ott fürdött, akkor egy fa kidől a tavat környező nyárfa-erdőben. Akinek kék lótuszvirág nyílik ki ott, ahol a tóban rendszerint fürödni szokott, az házasságra fog lépni, akinek piros, az nem lesz többé beteg s akinek fehér, annak már varrják a szem- fedőjét. Fesztetich Taszilóé a fürdő, mint minden ezen a vidéken Keszthelytől kezdve egész a Stájer határig (legalább igy mondja a nép). Remek szép kastélyát nagy kert övezi, mely útjában áll az életrevaló Keszthely fejlődésének. A grófhoz bejutni csak számtalan lakájon keresztül lehet. Külön kocsikázó utakat tart magának, külön utón jár Hévízre, külön él a társadalomtól, a nép gondolkozása szerint 100 kutyát kell tartania, a király megparancsolta neki, mert 100 uradalma van. Maga Balatonfüred is kedves kiránduló hely hatalmas, szép épületekkel, melyek többnyire a benczések tulajdonai, vagy némi részben az Eszterházyé. Itt az ösiség néz le reánk, a régi fürdőkosár, a Stefánia, Erzsébet lak több mint egy méter vastag falakkal, az Visszafojtott lélekzettel várja mindenki, mi történik. Feszült érdeklődéssel néznek a gróf fölé. A gróf pedig a cigány homlokára ragasztja a százas bankót ... Frenetikus taps zudul fel erre a teremben, amely csak akkor némul el, mikor Marci ihletett, átszellemült arccal huzza rá: ». . . Isten, áldd meg a magyart I . . .« Van-e modern színészet. — Irta : Stella Gyula. — A XX. század minden téren jelentékeny változásokat hozott létre. Uj eszmék uralják a kort. A találmányok, technikai vívmányok mintegy a tetőpontjukat látszanak elérni. Máskép alakul a társadalmi rend; erkölcsi, vagyoni, politikai stb. kérdések mind-mind egy modern szellő langyos fuvalma alatt a régi szellemmel homlokegyenest ellenkezőleg alakulnak ki. Természetes, hogy e változások közepette a művészetek is máskép alakulnak. Uj iskolák keletkeznek minden művészetben, melyeknek tagjai, az uj eszmékhez simulva oldják meg művészi törekvéseiket és magukat modernnek nevezik. Beszélhetünk modern zene-, festő-, szobrász-, épitőmüvészet- ről, sőt iparművészeiről, továbbá modern irodalomról, csupán modern szinmüvészetről nem. Mig a többi művészet minden tekintetben modern lesz, uj színeket teremtve, addig a színészet csak külsőségben, anyagi, technikai dologokban lesz modern, de maga a színjátszás nem lesz az, mert nem is lehet. A színész, mint a különböző korszakok lantosa, krónikása vagy előhírnöke magával, a színjátszással együtt nem lehet modern általában, hanem a szükséghez, vagyis a költő által írott mü kívánalmaihoz képest, hol klasszikusnak, hol modernnek
