Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

Julius 11. — 28. szám. XXXV. évfolyam. NAGYBANIA ES YIDEKE-V ■ V? n n S Vi TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVTIJMIDEIN" VASÁRNAP r . ... \ . \ . n r:.--:r .--- Eloíizt Eg ész évre 8 K. Félévre 4 K i'K. Kir ügyészség fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; ZRéxrész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsöbányai-utca 20. szám ala. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Julius hó hatodikán volt huszonöt éve annak, hogy a Szatmár—Nagybányai vasút megnyilt. Fölösleges részletesen magyarázgatnunk, mily óriási nagy jelentősége volt ennek a mozza­natnak erre a keleti végvidékre. A világot össze­kötő sínpár vonalába mi is beleestünk, meg­nyilt előttünk az ország és ez a vidék is meg­nyilt az ország számára. A delisánccal, remesz- szel való utazgatás, a tengelyen szállítás közép­kori satnya állapota helyett egészen uj kor­szakot jelzett az a fellobogózott vonat, mely Szatmárról ideérkezett hazánknak számos ki­tűnőségével. Másnap — jul. 7-én — bált tartottak Nagy­bányán, melyre a megyéből oly sokan jöttek, hogy az öt kocsiból állott vonatot szinültig megtöltötték, sőt az arany-fiatalság a kocsik peremén utazott. Minden állomásnál nőtt a közönség, mely ideérkezve, irigyelte szép lige­tünket, szép tágas tánctermünket. A német-osztrák-magyar vasúti szövetség igazgatói itt tartották évi naggyülésöket, aug. 10-én pedig örömében a város közönsége kiállí­tást rendezett, mely a házi, kertészeti, gazda­sági, bányászati ipart mutatta be s a neveze­tesebb művészeti és régészeti tárgyakat. A magyar Kárpát-egyesület keleti osztálya itt tar­totta közgyűlését. Nagybánya 141 kiállítóval és 1573 drb tárgygyal volt képviselve a kiállításon, azonkívül a vidék is igen tekintélyesen. A város csak úgy hemzsegett az idegenektől. Mindenki érezte, hogy uj élet küszöbén áll a város. Huszonöt év alatt a vasút sokat emelkedett. j)(‘igy járatból három lett, a viteldijak felényire izállottak alá, a kocsik kényelmesebbekké változ­tak, az állomások épületei megújultak, a téli vonatokon behozták a gőzfűtést, uj állomásokat létesítettek és létesítenek most is. Belecsatolták a huszonötéves vonalba a zsibóit, fernezelyit, felsőbányáit s hisszük erősen, hogy nemsokára belecsatolják a láposit is. Igaz ugyan, hogy a haladó korral a mi igéayeiijfc is nőnek, de el kell ismernünk, hogy közlekedési viszonyaink e huszonöt év alatt igen-igen sokat javultak. Az igazgatóság, mint reális, kereskedelmi intézőség, szerényen napirendre tért a jubilá­ns időpont fölött. Dicsérjük érte, minden eszem- iszomnál százszor többet ér, ha helyes vasúti politikával azzal ünnepli meg a negyedszáza­dot, hogy egy egészen uj, nagyobb szabású vo- naiat kapcsol be a régibe. Azok az emberek, akik huszonöt év előtt buzgólkodtak az uj vonal létesítésén, ma már — kevés kivétellel — a temető néma lakói, nem beszélhetnek velünk, nem lelkesíthetnek min­ket, de minden ékesszólásnál szebben beszél az a valóság, mely a vasi&ak nyomán Nagy­bánya lakosságát megkétszerezte. Adózzunk hálával a régiek emlékének s a közjó érdekében igyekezzünk példájokat követni. Föl tehát a kitartó munkára, küzdjünk továbbra is még lelkesebben, még bátrabban, erő­teljesebben, Nagy Lajos király hires városa, akkor fog igazán ragyogni ősi fényében, mi­kor a Budapest—Szatmár—Nagybánya—Besz- tercze—Odessai keleti express fog keresztül rohanni aranyos bércei között, mikor a haza szive a Fekete-tengerrel Nagybányán keresztül fog közlekedni. A gondolat, lehet, hogy merész, de nem volt-e merész harminc év előtt még a szatmári összeköttetés is? Városi közgyűlés. — Julius 10-én. — Ötnegyed óráig tartott közgyűlése volt ma a képviseletnek, melyen mintegy negyvenen jöttek össze. Nagyobb vita alig fordult elő. Napirend előtt a polgármester jelentette, hogy 7-én azért nem tarthatta meg a közgyű­lést, mert Képessy, miniszteri közgazdasági osz­tályvezető a láposi vasút ügyében itt időzött s együtt bejárták a létesitendő uj vasút vidékét. Jelenti azt is, hogy az eredmény igen kedvező, amennyiben évi 10000 vaggon szállítmányra van kilátás, igy tehát a vasút mindjárt két járattal indulhat meg. A városatyák ezt örömmel és köszönettel vették tudomásul. Majd meleg szavakkal elparentálta polgár- mester Nagy János és Sziklaváry Adolf képviselő­ket, akiknek családjához a gyűlés részvétiratot intéz s emléküket jegyzőkönyvileg megörökíti. Nagy János helyére ifj. Kegyes Károlyt, Szikla­váry helyére Klein Márton virilist hívják be. Egyben azt is elhatározták, hogy Nagy János nevére teendő alapítványhoz, koszorú megváltás címén a város 100 koronával járul. A 10. pontnál Stoll Béla szóvá tette a nagyszállói építkezés homok kérdését. A vállal­kozó ugyanis folyami homokot lett volna köte­les használni, s dacára ä' bizottsági megállapo­dásnak, most tőkési homokot használnak. Java­solja, hogy a homok árkülönbözet a város javára számittassék el. Polgármester figyelmeztet, hogy ez a napirendre nem volt kitűzve, s azért más alkalommal képezheti határozat tárgyát. Rozsos István azt kifogásolta, hogy a gazd. iskolát II. oszt. téglából építik. Helytelennek tartja az ilyen takarékoskodást. Révész felszó­lalása után a mérnök biztosította a várost, hogy a II. oszt. tégla is épp oly tartós, akár a nagyszálló épülete, mire elfogadták a javasla­tot változatlanul s ellenőrökül a négy állami isk. elemi igazgatót küldték ki. Polgármester kilátásba helyezte, hogy a városi orvos és írnok választása körülbelül aug. 7-én lesz. Részletes tudósításunk következő : Niola dalaiból. (Arcképül.) Sil hu ette. A lelkem: Magas törekvés titkos temploma, Hivatásom hite — föoszlopa, Oltár lépcsőm: kitartó akarat . . . Szentély az eszmény, szentsége a lant. A szivem: Borongós álmok mély rengetege, Valamikor vig dallal volt tele . . , De felhő felhőt ér lombja felett, S lakója most már bus hollósereg. Falumban. Újra és újra visszaüz a lelkem Hozzád, te csöndes falusi magány. Ha tán még most is lelnék itt nyugalmat, S felüdülnék a lomblakók dalán ! Itt élhetni, ez egyetlen örömöm, Mit még a sors számomra meghagyott; Tán meg sem is érdemiem azt az áldást, Hogy hü öledbe megnyugodhatok. Szellő zugatta, zöld lombsátorukkal A réti fák köszöntést intenek . . . Szellő virág illata csap arcomba . . . S hogy örül jöttömön két kis gyerek ! Vincellérünk két szőke kis leánya Ujjongva szalad messziről felém . . . S hogy szed kezemből el ernyőt, kabátot Csillog az öröm mindkettő szemén. Ó de most vágyom el az crömzajból, Kis tölgyfa erdőnk nyugalma fogad. Az ut magas, mohos partjára dőlve Nézem a szélben ingó lombokat . . . S elhitetem magam, hogy kérdezgetnek, Úgy tetszik, mintha súgva mondanák: Szemed bús fénye most még fátylasabb lett; Öntsd ki nekünk itt szived fájdalmát. Salvator. Beh korán kellett meginnod a pohárt Bús názáreti Szent ........... Ha rminchárom év és időd betelve : Az ember nyomorát már mind felvette Szomorú nagy szived! Ó ne tűzzetek vádat ajkaimra . . . Nagyon szomorú lenne az a dal. Itt a természet élő templomában Mért hangzana föl fájó hangzavar ? Hol suttogó, zöld lomb a boltozat, Mohaszőnyeg pihenő zsámolyom . . . Kedves magányom néma, szent nyugalmát Panaszimmal fölverni nem fogom. Igen! Most ez a magyar költők sorsa: Emésztő, néma, büszke szenvedés . . . Hallgatni arról, mi szárnyunk lehúzza, — Énem jobb része — érzem — bele vész. Pedig hozzám még kegyelmes a végzet Mig e magányban megvonulhatok . . . Fehér virágként hullnak itt szívemre A szenvedésből sarjadott dalok. S a végső, csöndes éjszakába ott fönn Az olajfás hegyen, Küzdve bár, ajkad megadón rebegte : >Ha elmúlhatna a kínoknak kelyhe De mégse úgy legyen.« Megvolt már érve a mártírhalálhoz Lelkedben az erély . . . Óh de mégis volt, hited, önbizalmad A küldetésben, melyért élted adtad, Hogy győzelmet remélj! Vita brevis, ars longa. Megfogadtam, hogy vidám dalt Írok ; Ujjongó hangok — hát gyorsan elő! Hadd lássuk! Meddig telik, mit bírok ? Lesz-é egy új lelki keresztelő ? . . . Lombtenger zár el a vidám világtól; Suttogó zöld hullámzás mindenütt! Feléled-é lelkem a napsugártól? Úgy várom, várom vissza, ha letűnt. Az alkonybibor, mint tüzes szalag Aláfut az erdő fatörzsein . . . Lapunk mai száma © old.a,l„ Huszonöt év.

Next

/
Thumbnails
Contents