Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

Julius 4. — 27. szám. XXXV. évfolyam. Nagybánya, 1909. ................... - - — Előfizetési árak: ------------------­Eg ész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám ala.. Üzleti hirdetések négyzetcentimétert hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Az osztrák-magyarbank mellékbelye Nagybányán. Nagybánya város takarékpénztára a fejlő­désnek arra a fokára jutott, hogy immár, mint az osztrák-magyar banknak bizományosa is fo­kozottabb mértékben szolgálja városunk ipari és kereskedelmi érdekeit. Nevezett banknak budapesti igazgatósága ugyanis Tarkovich és Elischer aláírással junius 23-ról keltezve átiratban kereste meg a város takarékpénztárát s arról értesítette, hogy az igazgatóság a jelzett napon tartott ülésében el­határozta, hogy Nagybányán bankmellékhelyet állít föl, mely a szatmárnémeti fiókintézettel fog üzletileg érintkezni. A bankmellékhely teendői­vel az intézet m. év október 19-iki ajánlata alap­ján Nagybánya város takarékpénztárát bízta meg. A takarékpénztár eltekintett a kérdésnek politikai oldalától, s mig egyrészt szívesebben vállalkozott volna arra, hogy a »magyar nem­zeti bank« bizományosa legyen, másrészt a hely­beli kereskedelmi forgalom érdekében vélt cse­lekedni, amikor a megbízatást a jelen válságos politikai viszonyok közt is elfogadta. Mivel a takarékpénztárnak uj minőségben való működése nemsokára, még a nyár folya­mán megkezdődik, szükségesnek tartjuk a kö­zönséget tájékoztatni arról, hogy miben áll tulajdonképpen annak a lényege, mikor egy vi­déki pénzintézet ilyen bank mellékhelyiséggé emelkedik: Oly célból hogy jelentékenyebb kereske­delmi piacok vagy iparos vidékek főhelyei ré­szére a váltó-leszámitolási üzlet utján az illető kerület bankintézeténél a bankhitelnek közvet­len felhasználása lehetőleg megkönnyittessék, a bank megengedi azt, hogy az ily piacon lévő cégek váltóikat az ott felállított általános benyúj­tási helynél (bankmellékhelynél) leszámítolás vé­gett átadhatják. Ily benyújtási helynek (bankmellékhelynek) Halál óra. — Theodor Storm. — Z.öld köntösben pompázik a vidék. A hegytetőkön súgnak szellő dalok. Pásztor-kürt hangja alkonypirba fül, Vig szeretnék lenni ... s a szivem halott. Mások nevetnek. Mások mulatnak. A víznek mélyéit is égnek csillagok. Citera zendül. Táncokat járnak. Én is szeretnék ... s a szivem halott. Kacagás csendül minden kis zugból. A holdnak sáfrányos képe is ragyog. A serlegben is vérvörös a bor. Minden úgy örül’ csak a szivem halott. Kiásnám a sírból szerelmemet, S minden kéjt, mit valaha lány adott. Tombolni szeretnék vad őrjöngve . . . Hiába . . . Ami egyszer halott, az halott. Az első éj. Isolde Kurz. — Ah 1 Szörnyű lesz az első éj a sírban Fény helyett férgek csókolnak téged. Hideg földbe van vetve az ágyad . . . Hogy aiszod át ezt a szörnyű éjét? felállítása által az illető piac bankpiac jellegével ruháztatik fel. Bankmellékhely felállítására vonatkozó ké­relmek az Osztrák-magyar bank budapesti ille­tőleg bécsi igazgatóságához intézendők. E célból szükséges, hogy az illető piacon valamely cég a bankmellékhelynek üzletkörébe tartozó ügyletek ellátására vállalkozzék s kész­nek nyilatkozzék, a forgalmat a mellékhely és azon bankintézet közt közvetíteni, amelynek ke­rületébe a mellékhely tartozik. A közvetítő cég által a banknál kézi zálog gyanánt elfogadható értékpapírokban óvadék teendő le, mely az illető mellékhelylyel vár­ható forgalom terjedelméhez képest rendszerint 20.000 — 60.000 koronával állapittatik meg. Ily közvetítő cég tevékenysége lényeges részeiben a következőkre terjed ki: a) a váltó-leszámitolás közvetítésére; b) az illetékes bankintézet által küldött, a piacon fizetendő leszámítolt váltók beszedésére; c) az ezen bankintézet által bizományi be­szedés végett küldött váltók, utalványok és hitellevelek beszedésére, mindezeket a bank számlájára. Ad, a) A váltóleszámítolás közvetítése vé­gett a közvetítő cég köteles a nála benyújtott, az ottani piacon vagy más bankpiacon fizetendő különféle nemű váltókat átvenni, azokat az ille­tékes bankintézetnek átszármaztatni és a? ettől leszámítolt váltók leszámít' ási értékét nyert tu­dósítás után az illető benyújtóknak kifizetni. A közvetítési cég meghatározza, mely napo­kon és hány órakor nyújthatók be váltók és azonfelül köteles, a nála benyújtott váltókról jegyzőkönyvet vezetni. A benyújtott váltók bírálása az illető bank­intézetnek tartatik fenn. Ad. b) A közvetítő cég köteles a vele le­velező bankintézettől küldött váltókat a bank számlájára beszedni és a befolyt összegeket — amennyiben nem fordittatnak leszámítolt váltók leszámítolási értékének kifizetésére, az illetékes bankintézetnek azonnal megküldeni. Az esőtől fóldpárnád még vizes. Kihajszolt baglyok huhognak az éjben. A lámpa kialudt ... S az alvó ország Sápadt, ijesztő a hold fényében. Tűnnek az órák. Kong a harang... Nem dobban Szivedbe s nem veri föl benned is a lázat ? Lásd! . . . Csupa kín nekem is az élet . . . Mert tudom, hogy hideg a te ágyad. Fordította: Friedmann Ferenc. A kozák. — Irta: Tömöri Jenő. — Alkonyodott a magyar dicsőség. Nem csöndes, lassú hanyatlással vonta be erőtlenedő sugarait, mint a pusztai nap. Egy kis szürkület után egyszerre meg­lepte az éj: a terhes, fekete északi felleg. Kitisztult már a magyar róna. Szélnek kergetve a hórihorgas cseh dragonyos s a vérengző rác. Sze­líd békesség bontogatta a szárnyait, mintha a Tiszán­túl nem is dühöngne a hadak istene. De a váczi csata után ismét harci paripák vág- tatása verte föl a buckái port s az orosz sas hatal­mas erejével diadalmasan haladt Világos felé. Egy szotnya kozák a hátvédből a hirös város­ban visszamaradt. Sok vihart látott, bozontos szakállu, marcona óriások, akiknek már puszta látása félelmet keltett. Az öregtemplom előtti téren ütötték fel a tábort. Ide hordták a polgárasszonyok harangszóra a meg­főzött ebédet. Ma is szent borzalommal meséli egyik­másik tanúja a nagy időknek, hogy mindenféle főze­Az ö) és b) ■ ruhtet*- iHe‘ k közvetí­tése a bank szán öltségmentesen eszközlendő. 4 p. j A közvetítő cég azr an jogosítva van, az a) alatt jelölt kezelésekért az illető benyújtók­tól megszabott dijat szedni, amely tekintet nél­kül a váltóösszeg nagyságára, Ve százalékot nem haladhat meg. Tekintettel a beszedések (b) által okozott munkákra, a közvetítő cég azon kedvezményben részesittetik, hogy a tulajdonát képező, vala­mely bankintézet helyén (bankmellékhelyek kizá­rásával legkésőbb 14 nap alatt fizetendő váltó­kat az illetékes bankintézet utján dij fizetése nélkül bizományilag beszedheti. Ad. c) A közvetítő cég köteles a bankbi­zományi beszedési üzletéből származó és a pia­cán fizetendő váltókat, utalványokat és hitelleve­leket beszedni és azok hiány nélküli beváltásá­ról az illetékes bankintézetet azonnal értesíteni. Ezen ügyvitelért a közvetítő cégnek 7a ezertőli beszedési jutalék, és pedig a beszedett papírok összértéke után térittetik meg, mindenesetre azonban a beszedett papírok minden egyes da­rabjáért legalább is 60 fillérnyi átlagos jutalék biztosittatik. Bizományi beszedés végett átadott váltók elfogadványának a közvetítő cég által esetleg eszközölt beszerzéséért, illetőleg az ily váltók és utalványok elismeréséért, továbbá az efféle látra szóló papírok stb. első bemutatásáért a besze­dési jutalékon kívül külön kezelési illeték és pe­dig darabonként 60 fillér, az értékpapír névér­tékének magasságára való tekintet nélkül, térit­tetik meg. A bizományi beszedés végett küldött váltók stb. fizetés, illetőleg elfogadás hiánya miatti visszaküldése esetén, a közvetítő cégnek netán kifizetett óvási költségeken kívül darabonkint 60 fillérnyi megszabott jutalék, szintén tekintet nél­kül az összeg magasságára, térittetik meg. A jutalékok kifizetése, illetőleg elszámolása minden félév végén történik, az esetleg felme­léket a savanyu káposztától az édes répáig össze­kevertek egy nagy hordóban s úgy fogyasztották el a kákabélüek. Nem csoda, ha ott leselkedett is a nyomukban a kolera. Hanem a hadnagyuk bölcsője aligha ringott viharverte sátorában a Don partján. Inkább illett a svájci gárdához kadétnak, mint a vad, pusztai lovasok parancsnokának. Sugár növésű, vállas fiú, rózsás zománcu barna arccal. Piros ajkai fölött csak pely­hesen ütközött még a bajusz s nagy, fekete szeme is gyerekes bizalmatlansággal, szinte félelemmel nézte a világot. Katonáinak bálványa volt ez a szelíd, de a csaták tüzében rettenthetetlen gyerek. Puszta szavá­val nagyobb fegyelmet tartott, mint tiszttársainak a kancsukája. A városi nagyvendéglőben, hová beszállásol­ták, ellenszenves hidegség fogadta a fiatal tisztet. A vendégek messze húzódtak az asztalától, a szép korcsmárosné is, a lenvirágszemü, csodás szőkehaju asszony, csak úgy kényszeredve szolgálta ki. A kozmás sült, az ecetesedő bor mind az ellen­ség asztalára került. Más vendég előtt pedig dehogy kompromittálta volna hires konyháját és még híre­sebb pincéjét a gyönyörű, szép asszony. Hiába a muszka, csak muszka, ha még olyan ártatlan arcú, szép fiú is. Letipró veszedelme az édes hazának. Vétek neki minden falat, ha már nem lehet egy kis jóravaló patkánymérget keverni az ételébe. így gondolkozott a kuruc érzésű menyecske, bár lopva tagadhatatlan érdeklődéssel nézte a szép csinos orosz hadnagyot. Eszébe jutott, hogy^ valahol van még egy szép szál huszár. Ha ugyan él még s nem nyugszik társaival a jeltelen közös sírban. Vagy nem fekszik nehéz sebekkel bontottan a lőporfüstös, 3La.pvm.ls: mai száma © old.a,lr

Next

/
Thumbnails
Contents