Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-12 / 15. szám
m a, 1908. r Április 12. — 15. szám. évfolyam.-------------------3-' Előfize tési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTá-nos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiinéter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A városi nagyszálló. Kisvárosi mindennapiságunkból semmi sem emel ki oly könnyen, mint fővárosi nagyjaink valamelyikének váratlan megérkezése. Nagybánya történetírója az elmúlt hétről okvetlenül följegyzi Jámbor Lajos épitő-művész urnák ideérkezését. Mi is szívesen üdvözöljük őt bármikor, ha ide jön, úgy is mint az építendő nagyszálló pályadíjnyertes tervezőjét, úgyis, mint művészt. De jelen sorainkban csupán csak ama tanulságos cikkével szándékozunk foglalkozni, amely a »Nagybánya« f. hó 9-iki számában látott napvilágot. Van cikkében sok olyan dolog amit értünk, de megvalljuk, olyan is van elég, amit nem értünk és mivel azt hisszük, hogy képviselőtársaink legnagyobb része hasonló helyzetben van, nagyon kívánatos, hogy illetékes helyről felvilágosítást nyerjünk. Hogy Jámbor ur az adhoc bizottság határozatain megütközött, azt értjük. Hiszen mi is megütköztünk, hogy a Magyar Mérnök Egyesület és a Magyar Építőművészek szövetségének delegáltjai által első dijra méltatott terven annyi javitni valót talált az adhoc bizottság. Ellenben nem értjük, hogy az adhoc bizottság által megállapított változtatások keresztülvitelét Jámbor ur, valamely színdarabnál kivánt módosítás megfogalmazásával hasonlítja össze. Hiszen az épiLkezési terven szükségesnek mutatkozó és már megállapított változtatások keresztülvitele tisztán mechanikus munka, amelyet maga a tervező sem teljesíthet jobban, mint bármely munkaképes építész, holott a fogalmazó szbadon rendelkezik a gondolatok, az eszmék kifejezéseire nézve és a mű intenliójá- val ellentétes egy mondat, sőt néha egyetlen egy szó is ártalmára van az egésznek. Az építési tervnél nehéz kihámozni a jót a roszból, de ha erre nézve a megállapodások megtörténtek, többé sem eszmékre, sem conceptióra nincs szükség, hanem megfelelő szakértelem mellett, jó rajzeszközökre és kézi ügyességre. Megengedjük, hogy a művészembernek jogos ambíciója a a teremtés. De a művészember eme magasabb feladatát nem az építkezések kivitelénél, hanem a tervezésnél teljesíti. Legyen nyugodt Jámbor ur, majd ha nagyszállónk felépül: a homlokzat megleremtőjeként gyakran fogjuk emlegetni; az épület többi részeire nézve pedig, azon esetben sem vindikálhatná magának a magasztos címet, ha közvetlen vezetése mellett is történnék az építkezés. Hogy mit és miként takarítunk mag, azt csak bízza reánk Jámbor ur! A ma egyheti cikkünkben megmondtuk, hogy a színház főfalainál szükséges változtatásokra nézve is miként határozott az adhoc bizottság. Jámbor ur mégis jónak látta megjegyezni »cikkíró vagy sugalmazója nem igen tud olvasni egy tervben.« A megjegyzés annál feltűnőbb, mert Jámbor urnák elég alkalma volt arról meggyőződnie, hogy Grundböck István, valamint az adhoc bizottság tagjai a tervolvasásban sem analfabéták. Röviden szólván az ellenőrzést annak kell teljesítenie az építkezésnél, aki a város érdekeit képviseli és nem annak, aki a tervező érdekeit szolgálja. Egyébiránt részünkről még mindig nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a nagyon megváltozott viszonyok között, kell-e 45 szobás szállodát és 26 boltot építeni? Talán nagyobbra kellene venni, a különben is igen szűk boltocskákat, vagy valamit még elhelyezni az épületteslben. Vagy árucsarnokot és szállót kellene építeni 10—15 bolttal egészen uj terv szerint. Nagyon félünk tőle, hogy a szálló túl nagy lesz kis városunknak, az üzletek nagy része pedig üresen marad, ami igen rósz hatást tenne a helyi házak értékére és a bérleti viszonyok egészséges fejlődésére. Hogy a város nem nyer az épületen, csak vészit, az megdönlhetetlenül bizonyos, de végre áldozatot is kell hoznia az idegen forgalomért, társadalmi életért, slb. jól tudjuk, csakhogy akkor ne hangsúlyozza fennen senki, hogy micsoda pompás üzletet csinál most ezzel a város. Ráfizet, ráfizet és harmadszor is ráfizet s amit Sipulusz a szatmáriaknak megjósolt, az reánk is áll, t. i. hogy mi lesz a »vigadóból» ? semmi más, mint »szomorú adó.« Földes Béla az adóreformról. Nálunk a III. osztályú kereseti adó alá tartozó adóalanyok adóvallásai nagyon hiányosak, általánosan elismert tény. Széli Kálmán 1899 október 20-án a pénzügyi bizottságban elmondta, hogy sok föld- birtokos panaszkodott neki pénzügyminiszter korában a kataszteri becslések és a földadó nagysága felől, kik későbben, midőn hozzá mint a jelzálog- bank elnökéhez jöttek, a hol kölcsönöket kerestek, bizonyítgatták, hogy a kataszteri becslésnél sokkal nagyobb birtokuk hozadéka. Az 1887-iki összeírásnál Budapesten az adófelügyelő a közigazgatási bizottság előtt számos példát adott elő hamis bevallásokról; igy egy iparos, ki csak a kormánytól vett fel három év alatt 144,000 forintot munkákért, kereseti adóját 180 forintról kérte 120 forintra leszállit- tatni. Ilyen eseteket mindegyikünk tud saját értesüléseiből és tapasztalásaiból Evekkel ezelőtt egy orvos ki keresetéből 10,000 forintot tett a takarékpénztárba, csak tiszti fizetése után, mely csak néhány száz forintot tett, akart megadóztatni. A pénzügyminisztérium által legújabban az 1902/4 évi III. osztályú kereseti adó eredményeiről közzétett adatok szerint néhány fontos foglalkozásnak átlagos keresete Budapesten következőkép alakult: ügyvéd — — — — 1666 korona 80 fillér orvos — — — — 1543 > 57 > író és lapszerkesztő — — 1264 > 96 » mérnök — — — — 2152 > 47 > műépítész — — — — 3947 > — » haszonbérlő — — — — 12082 > 22 » szállodás — — — — — 9954 > 87 > bank- és váltóüzlet — — 17771 > 85 » ügynök — — — — — 1974 > 72 > gépkereskedő — — — — 5861 76 » ékszerész — — — — 2949 > 80 » fakereskedő — — — — 8010 > 87 > borkereskedő — — — — 3049 » 66 » divatárus — — — — 2536 > 02 » vaskereskedő — — — — 6326 > 95 « norinbergi és diszműkereskedő 3180 > 99 » bútorkereskedő — — — 59 95 > 30 » gabonakereskedő — — — 11073 > 40 » terménykereskedő — — — 5911 » 34 » fűszerkereskedő — — •-21 39 » 27 > fényképész — — — — 1473 » 50 » festőművész — — — — 926 » 77 » szobrász — — — — — zenész zeneszerkesztő, zene962 » 70 > és énektanitó — — 461 > 30 > Látjuk-e számokból, hogy egész sora a legtekintélyesebb foglalkozásoknak oly átlagokkal szerepel, melyek alapján a fővárosban a megélhetés teljesen lehetetlen. Még élesebben világítják meg a bevallások nagy lelkiismeretlenségét, a bevallott maximumok, így a legnagyobb jövedelem, a melyet Budapesten bevallott egy műépítész .................................... 20,000 korona eg y ügyvéd......................................... 30,000 « eg y közjegyző..................................... 30,000 » egy orvos...................................................40,000 » Sznómi. (.A Turáni dalokéból.) 1. Zúg az Imatra. Zeng Sibélius Morajló, mély zenéje. Valami bánat, öldöklő panasz Sír-rí beléje. Túl zengi a zuhatag harsogást Az a panasz: A rabszolgák rabságába esett Finnek siralma az. Óh szőke testvér ott fenn északon, Te drága féltett! Enyészel, mint a sárba hullt aezél, Kín meg hanyatlás élted. Öregszel, gyérülsz l A te végzeted Min végzetünk, Elvész Túrán legősibb népe, el! S mü nem segédletünk. 11. Tengermoraj, harangszó Egymásba zengenek, Mint páros, összehangzó Testvéri ütemek. A tenger harcra bőszül Es sziklát viv alant. Imával égbe készül Az esdeklő harang. Szavok a rab hazának Javáért esdekel, És harc, ima és bánat Nyom nélkül vesznek el. 111 Vejnemőjnen halála. Óh Vejnemőjnen, elsirattad A megszűnt ős hitet, Mely templomául Babilonban Érctornyot épített. Templomot ércből, égbenyúlót, Mely Isten vára volt, Mely föllegeknek szegte útját És villámot rabolt. Villámot, melylyel földön, égben Ur lön a fejdelem; Mely kardjainkon, nyilainkban Süvöltött vészesen. Oh, az a villám rég kilángolt, Másé a föld, az ég ; Oh, az a templom rég leomlott És szerte húllt a nép. Zempléni Árpád. A céllövészet. Szemere Miklós országyülési képviselő Bécsben e f. évben a delegációban tartott beszédében azt mondotta, hogy a »ezéllövészet egyike a legkomolyabb honvédelmi szervezeteknek« s hivatkozik a legközelebbi búr—angol és japán—orosz háborúkra, hol az első a hosszú ellentállásban, a második a győzelem által tette fejére a harci dicsőség babérjait, — ezt a célbalövés jól tudása adta nékiek. Szemere Miklós, mint a magyar céllövészet apostola több városban működik, hogy rendes tanfolyamot nyithasson a céllövészet begyakorlására, hisz tisztába kell lenni azzal, hogy a céllövésben való gyakorlottság fokozza az önbizalmat, fejleszti a szemmértéket, a távbecslésben való jártasságot és a természet méreteiben való tisztánlátást, mivel nézni nem annyi, mint látni. A lövőtéren való fegyelemhez szokás megszoktat a gondolatban, a tettekben való rendhez és fegye ■ lemhez Ez lovagiasságunkhoz, tehát erkölcsiségünkre is jótékonyan hat. Ha megtudja a világ, hogy Magyarországon csak félmilliónyi olyan polgár van, kinek a kezében a fegyver bizton hord a célba (pedig bizony több is volna), mennyire emelné ez államunk tekintélyét s fokozná önbizalmunkat hazánk függetlenségének megvalósításában és fentartásában az európai államok egyensúlyában. — Egy hírneves orosz iró tapasztalatai után szomorúan mondotta, hogy Japánban minden második Lapu-nlc mai száma © ©ld.al. .
