Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-08 / 10. szám
Nagybánya, 1908 — 10. szám. XXXlV.-^évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meg-jelehntik: 3^tiasriDE3sr vasárnap Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész 3"ános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöhányaí-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcenliméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A mi nyomorúságos vasutunk. VI A vasúti üzem ügyeinek vezetése nem mutatja a szatmár-nagybányai vasútnál azt a tervszerűséget és üzleti odaadást, ügyességet, mely- lyel minden üzletet vezetni kell, ha örvendetes eredményt akarunk felmutatni. Mintha csupa balkezes ember kormányozná. Délelőtt VslO órakor 4 személykocsi érkezik és d. u. Vüá órakor 4 személykocsi indul. Mindenki tudja, hogy ez kevés, az utasok zúgolódnak (NB. ebből is elvesznek Fernezely részére délelőtt egyet), de azért csak marad a dolog a régiben, mert a főelv: quieta non movere. A nagybányai vasúti állomás előtt mindössze négy vágány van, kettő kell tolatásra, rakodásra, marad tulajdonképpen kettő az összes forgalom lebonyolítására. Képtelenség egy vasúti csomópontnál négy vágánynyal kijönni, de az mindegy, jó volt eddig, jó lesz ezután is. A főnök ilyen nagy forgalmú helyen csak főnöki teendőket szokott teljesíteni, itt pénztáros is, meg forgalmista és minden egy sze* mélyben. A személyjegyeknél behozták az államvasutak gyorsvonati tarifáját, bár a vonat lassan jár, az mindegy, csak legyen a dij minél magasabb, mintha bizony nem több haszon volna abból, ha olcsóbb árakkal sokkal több utast nyerhetnének. A fehérgyarmati vonalon pl. 40 km. ut I. oszt. 3 K, II. oszt. 1*80, III. oszt. 120. Nálunk I. oszt. 4 K 50, II. 3 K, III. 1*8. Pedig Nagybányán évenként legalább 100000 személyjegyet adnak el. És még annyit adhatnának olcsóbb személy díjszabás mellett. Állami tisztviselőnek nem adják meg a fél jegy állandó kedvezményét, mert akkor húszszor mennének be Szatmárra egy év alatt. így nem mennek csak a mikor muszáj. Ez is az üzleti haszonnak határozott kárára van. A teherszállítmány egy kocsirakomány gyümölcs 47 K, félrakomány már 64 K. Egy kocsi búza 48 K Szatmárig. A tégla, kavics, porond, kő 32 K. A fa 26 K Szatmárig. Mintha bizony a kő vagy a porond jobban kibirná a magas tarifát, mint a fa. Ilyen viszonyok mellett nem csoda, ha Szaímdrmegyét Ugocsából kövezik, mert az államvasut olcsóbban szállít. Mily nagy forgalmat lehetne csinálni a jó homokszállitással is, hiszen nálunk a rósz porond miatt az építkezés sok hátrányt szenved, igen de csak úgy lehetne tenni valamit ebben á kérdésben, ha a vasút engedne a czopfból s nem kívánná, hogy a homokért annyit fizessenek, mint ha valaki arany- vagy ezüstércet szállít. A kénsavgyárnál 40 waggon kénsav már készen áll, minden héten tudnak 10 waggont liferálni. Kiváncsiak vagyunk, kénsavval fognak minket utaztatni, vagy beszereznek-é egy-két mozdonyt, ami különben is szükséges? Bizonyosan marad a régi slendrián: jámbor utasok teherkocsikon, szép haszon tehervonatok nélkül. Az is hasznot hozna a vasútnak, ha az állomáson restaurációt létesítenének, hisz erre most már az utasoknak is szükségük volna, meg a városiak is kirándulnának oda szívesen, mint a szatmáriak. Ebben sem tesz senki lépést, valóságos keleti kényelemmel kezelik ezt a mi va- sutunkat, vagy talán nem is kezelik, csak úgy »kezdődik« maga-magától. A jegyzők hazafias szolgálata nemzetiségi vidékeken. A múlt évben a »Nagybánya és Vidéke« negyedik számában egy általam közzétett »A magyar nyelv sikeres tanításának akadályai a nemzetiségi vidékeken* cimü közlemény jelent meg. Abban a többi közt kimutattam, mily nagy szükség lenne arra, hogy az iskolák, kiváltkép nemzetiségi vidékeken, ne legyenek annyira elszigetelve a nagyközönségtől, hogy azokba a tanfelügyelőn vagy annak megbízottján és az iskolaszéki elnökön kívül más előkelő ember be ne tegye a lábát. Nincs aki buzdítsa a gyermekeket és a szülőket a magyar nyelv tanulására és a haza szeretetének ápolására, csak ez a két egyén, illetve a tanító, ha t. i. azt megteszi és a tanfelügyelő. Sajnos, Szatmármegyének a végvidékén levő községeiről a magyar szövetség, a közművelődési és a népnevelési egyletek egészen megfelejtkeztek. Pedig üdvösebb és hasznosabb lenne, ha működésűket nemcsak a központban, hanem a megye végvidékén is gyakorolnák. Igaz, hogy sok helyen oly rosszak az utak, hogy ázokon a legkisebb esőben, a feneketlen sártól alig lehet közlekedni. Ahol kavicsolva van, a nagy köveken kirázza a kocsi az embernek még a lelkét is. Ilyen utakra rósz időben még előfogatot sem lehet kapni. Nem csoda, hogy az urak ezektől az utaktól irtóznak és nem örömest teszik a látogatást. A közoktatásügyi kormány ebben az ügyben üdvös intézkedést tett ugyan, amennyiben szaporította az iskolalátogatók számát. így a tanfelügyelő urnák módjában van közegeivel az iskolákat nemcsak egyszer, hanem többször is látogatni évenként. Ezen intézkedésnek csak az iskolán belül van foganatja. A néppel a taniíó, elfoglaltséga miatt gyakran nem érintkezhetik és egy maga nem vésheti szivükbe a haza iránt való szeretetet és a sok ellenséggel szemben, ahol ilyenek vannak, nem hangoztathatja eredménynyel azon okokat, melyek miatt elkerülhetetlenül szükséges minden e hazában született és lakó embernek, hogy folyékonyan tudjon magyarul beszélni, írni és olvasni. Akik ebben a műnk ában segítségül lehetnének a tanítóknak és igy a haza érdekében tehetnének szolgálatot, szerény véleményem szerint azok a községi és körjegyzők. Ők is részesülnek államsegélyben, n ők is tehetnének ezen ügyben némi szolgálatot. Ők érintkeznek legtöbbet a néppel. Mikor jönnek a községbe adót szedni, bizony sokszor órákig beszélgetnek mindenféléről a népnek; az iskoláról és a magyar nyelv tanításáról sokan csak akkor tesznek említést, amidőn a lakosság szidja és átkozza a tanítót az iskolai mulasztók kimutatásáért. Tisztelet a kivételnek. Mily üdvös volna, ha néha ők is eljönnének az iskolába és az oly gyermekeket, akik jól tudnak felelni magyarul, megdicsérnék, sőt nemcsak a fiút. vagy leányt, hanem a szüleit is. így a szülő is jobb kedvet kapna, hogy a gyermekét járassa rendesen az iskolába, hogy tanuljon magyarul. Ezen eljárás által védve lenne sok szülő azoktól, akik a magyar haza szaretetétől és a migyar nyelv tanulásától elidegeníteni törekesznek, ahol t. i. ilyenek volnának. Vannak oly szülők, akik folyékonyan tudnak beszélni, Írni és olvasni magyarul, még ezek is elidegenítik gyermekeiket a magyar nyelv tanulásától, amennyiben a gyermekeikkel egy árva magyar szót sem beszélnek otthon soha. Ily esetekben nagyon keveset tehet a szegény, elhagyatott tanító magában. Szem előtt kell tartanunk a költő mondását: Gyomlálni rosszat, rútat És mindent, ami árt, Nehéz sötét agyakba Bevinni a sugárt. Csiszolni lankadatlan Míg drága lesz a kő, Éhez kell, Istenemre A legnagyobb erő ! Papp János tanító. Bosszú. A Kisfaludy-Társaság 1907. évi Bulyovszky-dijával jutalmazott elbeszélő költemény. — Irta Zempléni Árpád. Jelige: Khent Torem I. Bálványszem fékeié, Kall') szeme fekete Ej borult ránk. Nyakat elvágható, Fejel levágható Álmot alvánk. Rén-gulya reggeli szava ébreszt. Nevelő vén apám, Fejdelmi bácsikám Itatni küldi már Oh vizéhez. Szólítom nevelő ősz anyámat: Adja rám állatbőr sok ruhámat, Kösse meg szironyos nyuszi övemet . . . Szólítom, hiába, nincs felelet. Tapintom evetbőr fekvő-helyét . .*. Hideg az, dérJepelt . . . Hol töllé rengeteg Bús éjjelét? . . . Végig a városon Kérdezem, kutatom, Nem találom. Cirbolyás szélinél. Nagy vörös fényűnél Sírni látom. Görbe a vén fenyő, rája hajlik; Siralma, panasza messze haliik: — »Alyátlan, anyátlan fiacskámat Nevelem erőtlen magzalkámat. Fölserdűl maholnap Erősnek, bátornak, Hadba sóhajt. Hős apja éjsetét Rettentő végzetéi Megtudja majd Mint a szél-támadat Elhagyja házamat, Bosszúra száll. El kell őt vesztenem! Ki ellen ő megven, Az a halál. Apja is, a király, igy esék el, Bősz Lonch-sút-jagali~) Szörnyeteg fiai Yeszílék ei. Kőszemü hét viclili,3) Vasszemü hat viclili Támadott ellene szörnyű tusán; Sok fürtű szép feje bőrét lenyúzta, le, Itt függött egykor az, itten e fán!« — — Én apám! jó apám! fejdelmi hős apám! Sóhajtom csendesen, megtérek szaporán. Megtérek sebesen, Ágyamba lefekszem, ') Bálványszellem. s) Fő-samán, varázsló. JÍErdei és vizi rém. Megjön anyám: — »Nevelő fiacskám, Serdülő magzatkám, Fejed levágható mélységes álmodat Már ne. pihend! Kis falunk sok fia, Öregje, ifia Városunk terére már rég kiment, Vesszőnyíl játékot, Szíjlabda játékot Játszani lent.« — Nevelő jó anyám Rám adja bőr ruhám, Megköti szironyos nyuszt-övemet, Városunk terére alá menek. Híre rósz, neve rósz Szolganép hancuroz, Kiabál olt. Férfifej nagyságú szíjlabdát, bőrlabdát Rúg-dobál ott. Rám dobják, felfogom, Felfogom, elrúgom, Vissza nekik. Rám dobott szolgafi Hátba kap, fáj neki, Hasra esik. Porondon ebi hal így forog így hasal, így feküszik. Míg egy hal megfőhet, ott feküszik. Vért köpve majd föl-ül, Port köpve néz körül, Törli szemét. Lapunk ma.i száma, G old.a.1*
