Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
Nagybánya, 1908. Január 19. 3. szám. XXXIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK LZCILsTID IBIST VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányaí-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Vidéki politikai lapok. Újabban valóságos divattá vált, hogy apró vidéki lapocskák két oldal tartalommal, esetleg kéthetenként való megjelenéssel politikai lapokká vedlenek. S azok, akik abban valami előnyt vagy dicsőséget látnak, szóbahozták már a mi harmincnégy éves lapunkra nézve is, hogy nem volna-e hajlandó politikai lappá alakulni? Részünkről legkevésbé sem helyeseljük az ilyen merész indítványokat. Az a nézetünk ugyanis, hogy a fővárosi lapok az ö óriási berendezésükkel, gyors hírszolgálatukkal, közös sürgönyeikkel legyőzhetetlen és összehasonlíthatatlan versenytársakat képeznek, melyekkel szemben a vidék szinte nevetségesen tehetetlen, az olyan utólagos bölcselkedésekre pedig, hogy a kormány ezt vagy azt jól tette-e, igaza volt-e? a közönség éppen nem kiváncsi, hidegen hagyja az, hogy mit mond a nemzeti bankról, vagy a kvótáról a Blidári Híradó, a Borpataki Könyomatos, a Bányász Trombita stb. Erősen figyelembe jön ennél a kérdésnél az is, hogy mi lesz a vidék fejlődésével, közművelődési, ipari, kereskedelmi s egyéb életbevágó kérdéseivel, ha a vidéki sajtó is elkezd politikai lantot pengetni? Tessék csak komolyan és kitartóan figyelemmel kisérni a fővárosi napilapokat, mit tesznek a vidékért, mikor közölnek alapos, kimerítő iránycikkeket, egyes városok nagy érdekeire vonatkozólag? Soha és semmit. Ha valaki sikkaszt, fölakasztja magát, félre - viszi az éneket, párbajozik vagy öngyilkosságot követ el, rabol, gyújtogat, annak nevét megörökítik a százezres lapok történelmi hasábjain, de a városi, sőt még a vármegyei közügyek érdekében egy fikarcznyi tollvonást sem hajlandók tenni, mert hát ez a világ sorja, igy kívánja azt az izgató és friss újdonságok után vágyakozó nagy társadalom. A mi hivatásunk, vidéki lapoké az, hogy helyi közügyeinkkel részletesen, behatóan foglalkozzunk. Küzdjünk a haladásért, a tökéletesedésért. Nemes, szép feladat s tökéletesen elég a kiseb hetilapoknak. Részünkről tehát, röviden szólván, nem hogy legkisebb előnyt is látnánk a politikai lappá való átvedlésben, sőt ellenkezőleg, határozottan károsnak, a városokra nézve nagy mértékben hátrányosnak tartjuk azt. Teljesítse kiki a maga körében hivatás- szerű kötelességeit s ha egy vidék érdekeiért, igazáért őszinte lelkesedéssel, tevékenységgel kitartóan harcol, áldozott akkor a magyar haza oltárán is. Városi közgyűlés. — 1908. január 18-án. — Rövid egy óráig tartó közgyűlése volt ma a város képviselőtestületének d. e. 10 órakor. Mintegy ölvenen gyűltek össze a városatyák az elég hosszú napirendre, amely azonban- többnyire leírásokkal, régi reminiscentiákkal volt telve. Napirend előtt dr Makray Mihály polgár- mester meleg szavakkal emlékezett meg néh. Spinelti Sándor képviselőről, aki úgy társadalmi téren, valamint a nagyközönséggel szemben, mint kereskedő, továbbá úgy is, mint városi képviselő, a zárószámadásoknak évek óta állandó vizsgálója, mindig híven, pontosan teljesítette kötelességeit. Indítványozza, hogy a közgyűlés örökítse meg jegyzőkönyvileg emlékét s átiratot intézzen a családhoz. A közgyűlés természetesen hozzájárult az elnök indítványaihoz. Spinéit' helyére M- uoki Jánost hívták be a póttagok közül. Ugyanez alkalommal jelentette a polgár- mester, hogy Mikó Béla városunkból elköltözött s mint értékképviselő a maga részéről Vermes Kálmánt bízta meg, választott képviselői jogáról pedig lemondván, helyére Gerdenits Jánost hívták be. Ugyancsak napirend előtt jelenti a polgár- mester, hogy a vármegye a képviseletnek 1907 jul. 3-án hozott azt a határozatát, miszerint az erdőkezelés megvizsgálására a minisztériumtól szakértő kéressék, megsemmisítette s kifejezést ad annak, hogy az erdészeti bizottság nehéz- ményei először közlendők volnának Bálint Imre erdőügyi tanácsossal. A képviselet Szabó Adolf és Stoll Béla felszólalásai után az iratokat 15 nap alatt való jelentéstétel végétt kiadta az. erdőügyi tanácsosnak. Ezután fölvették a napirendet, melynek során a 4. pontnál Virág Lajos szólalt fel, aki a zárószámadásokat a pénzügyi bizottságnak óhajtaná ..-előbb kiadatni, a határozat az lett, hogy a zárószámadást a küldöttség véleménye alapján elfogadták, a küldöttség javaslatait pedig kiadták a gazd. és pénzügyi bizottságnak. Gellért Endre nyug. Polgármester nyugdija ügyében a közgyűlés egyhangú határozatot hozott és pedig azt, hogy megyei árvaszéki ülnök- sége idejére is folyósítja részére a 2800 korona városi nyugdijat. E ponthoz Soltész E., Kupás Mihály szólották pártolólag, Stoll Béla pedig azt indítványozta, hogy mivel a nyugdíj szabályzat idevágó pontja méltánytalan és igazságtalan, adassék ki az egész szabályzat mó- dositás végeit a szervező bizottságnak. Éhez a képviselet hozzá is járult. Még a 16. pontnál volt érdemleges vita a város takarékpénztárára vonatkozólag. Stoli Béla ugyanis abban a jogi nézetben van, hogy az alapszabályok vármegyei jóváhagyást is igényelnek, Révész János ezzel szemben hivatkozott a 40 éves ususra, miszerint a takarékpénztár alapszabályait mindig a keresk. törvényszék látta el záradékkal, valamint arra, hogy a törvényszék, ha elfogadta az alapszabályokat, azt bizonyára jogi szempontból is komoly meggondolással cselekedte. Dr. Vass Gyula részletes jogi fejtegetést tartott szintén e kérdésben és kimutatta, hogy teljesen elégséges a törvényszék záradéka, a törvényhatósági jóváhagyás pedig felesleges. így egyszerűen tudomásul vették a választmány beterjesztett jegyzőkönyvét, minden további intézkedés nélkül. Részletes tudósításunk következő: Elnök: Dr. Makray Mihály. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Lerch Ignác, Hanzulo- vits Kristóf. Hitelesítés ideje: január 25-én d. e. 9 órakor. 1. Az alispán az értékképviselők névsorát tudomásul vette és a közgyűléshez leküldte, ezenkívül értesíti a képviseletet, hogy Lerhner Ferencnét-G’dfto/’ Sándor, Bay József utódait Révész János, Mikó Bélát Édes anyám. i. Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A marlíromság büszke pálmaágát. Ha ünnepelnek és ha nagy leszek majd, Mig a nem ismert mámor üdve jár át : Fölvillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna. Bus özvegységnek áldott hordozója, Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ránczait találom, És fölleszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom ! S ha káprázaltá foszlik e dicsőség, S örök robottá, ami alkotás még, Ha mindhiába tenger küzködésem, Ha én is, én is szürke árnyra válnék, Bár fájna, hogy az álmaim kiveszlek. Hogy nincs, ki rózsát bus ulamra hinlne, Megvigasztalna, hogy érted rajongtam, És éried lettem olyan árva, mint te! II. A lelke: lelkem. Mélázó, borongó — És benne sok dal él, titokban zsongó, El nem dalolja, rejtegeti mélyen, De én szeméből valahogy kinézem. A lelke: bánat I Annyi minden érte, Nehéz özvegység rászakadt fejére, S mig én betegen, busán tovább éltem, (3 imádkozott és szenvedett értem ! A lelke: lelkem! Ő mind nékem adta, Mi benne szin, fény. Én áldom miatta. És el nem sirt könnyűit dalba sírom És el nem mondott bánatát megírom ! Művészet. Kemény haraggal összeróni a síkon Két ércbeöltözött, sötét lovag. S mig csillagokat rúgnak a lovak Megindul a tusa, döntően, irton. Két lélek minden hősisége meggyül S mint villámos tűz csattan jobbra, balra Kigyul szemükben a csaták haragja, De nem rezzennek sárga félelemtől. Ütemben cseng a kard, ám ime roppan Az egyik vért, megdől a ló, a porban, S a kard, hulló csillagként száll szökellve. S az elbukó, mig ajka vérbe lábbad, S szemére száll már szárnya a halálnak, Irigyen szól: »Művész vagy, Istenemre!« Juhász Gvulii. A végzet. (Keleti mese.) Egy szegény falusi varga elment egy ünnepnapon a „zomszéd városba, hogy az Istenházában töltse az egész napot buzgó imádkozással. Ki sem mozdult a templomból reggeltől estig s ájtatosságával nagy tiszteletet ébresztett maga iránt a többi hivőben. Este útnak indult, hogy visszatérjen a falucskájába. Az erdőn keresztül vezető utat választotta, mert ez rövidebb volt. Ment, mendegélt s egyszerre megbotlott a sötétben és beesett a bokrok közé és egy tövis nagy sebet ejtett a jobb kezén. Szomorúan bandukolt most tovább s útközben annyira megtüzesedett a sebe, hogy hazatértekor betegen rogyott le az ágyára. Másnap elterjedt a faluban a szerencsétlenségének hire s az egyik barátja nyomban meglátogatta. — Jaj, jaj — panaszkodott neki a szegény varga — most már nem dolgozhatom jó darab ideig ! Barátja, amikor megtudta, hogy a templomból jövet érte a szerencsétlenség, gonosz mosolygással jegyezte meg : — Ó, te szegény ember, te ugyan megjártad! Imádkoztál és mégis szerencsétlenség történt veled 1 Mire való volt akkor az imádkozásod ! A szegény varga megbotránkozással kiáltott a gunyolódóra: — Nem félsz az Istentől, hogy ilyesmit beszélsz ? A gonosz lelkű ember azonban még gúnyosabban mondotta most : — Látod, én dorbézolással töltöttem az ünnepet Lap-utnlc mai száma- © oldal-
