Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-08 / 45. szám
V 90 5 XI 9 Nagybánya, 1908. November 8. - 45. szám. XXXIV. évfolyam. t V NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nvrinsriDBisr vasárnap Előfizetési árak : Egész évre & Ks Félévre 1K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Kévész JájíipsV •Üj Városrész. Jk V r Nagybánya város takarékpénztára a Kossuth- és Virág-utcák között majdnem olyan nagy területet óhajt parczellázni, mint az egész régi belváros. 40 uj épület és egy nagy kaszárnya van ide tervezve, három uj utca nyitással. Mindenesetre rendkívül lényeges kérdés az, hogy ez a parcellázás helyesen, okszerűen, mindenek fölött pedig csinosan oldassák meg, mert a telkek határvonalai irányítják a képét az uj város negyednek. A terv készen van, de nem tartjuk egy cseppel sem szerencsésebbnek az eddigi parcellázásoknál, amelyekről pedig mindenki elismeri, hogy azok rettenetesek, kétségbeejtők. Ez uj városrésíznél is érthetetlen és egyáltalában meg nem okolható hiba történt a tervezésben. T. i. a város mérnöke, amikor választhatott volna aközött, hogy a Kossuth-utcával nyisson párhuzamos uj utcát, vagy a Virágutcával párhuzamosat, ezt az utóbbit választotta, holott igy 7, mondd hét olyan utca-szegletet produkál, amely nincs „vinklibe,“ azaz nem derék- szögös, hanem vagy nagyon hegyes, vagy nagyon tompa szögű, holott, ha a Kossuth-utcával nyit parallel utcát, akkor négy ferde szögletet elkerülhetett volna. Továbbá az uj utca a kaszárnya közepére merőlegesen esnék, és esetleg ha nem létesülne kaszárnya, szépen tovább volna folytatható. Miért kellett a lehető legrosszabbat választani, azt senki sem tudja, talán azért, hogy soha se legyen rendezett város már ebből a Nagybányából, még ami uj, azt is rosszul csináljuk. A mérnök ur a szolgabirói uj épület és a maga lakása közzé is csinált már egy ferde szögű utcát, ugylátszik igen kedveli ezeket. Szerencsére azonban ez a tervezgetés még több fórumon fog keresztül menni s a hét nyomorék szeglet csak kiszúrja a szemét valamelyik felül Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbanyai-utca 20. szám ala~ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szzrint. 'Air vizsgálónak, aki nem enged.-«Bég áljterif szörnyűséget. ;-i<Av.V'V • Jól tudom, hogy ezzel -Szemben áz lesz a védekezés, hogy csak igy lehe.t a lelkeket föltárni. hogy csak igy lehet merőleges vonalakat huzni az utcára, ez azonban egyszerűen nem áll. A Kossuth-utcával párhuzamos utcából miért ne lehetne szép egyenes telkeket nyitni a Kos- suth-utcára is, meg az Uj-utcára is és miért ne lehetne a két uj utca és Virág-utca közt elterülő részt pompásan feldarabolni, semmi, de semmi akadálya nincs ennek. A városnak jövője iránt való meleg érdeklődéssel és őszinte jó indulattal mondjuk, hogy nagyon, de nagyon elhibázott ez a tervezés, s egy 40 épületből álló uj városrész megérdemelné azt, hogy magasabb ízléssel és bő tapasztalattal biró szakemberhez forduljunk. Nyíregyháza pl. most az ö városépítési és fejlődési térképét egy kiváló képzettségű műegyetemi tanárral készítteti el. Valóban ideje volna már, hogy a boldogboldogtalan által laikus módon megállapított rémséges parcellázásokkal hagyjunk föl s ha valaki hét ferde szögű utcasarokkal ellátott három utcácskát terjeszt elénk, annak javaslatát okvetlenül a lehető legalaposabban vizsgáltassuk felül, mert lehetetlen, hogy a kiindulásban valahol igen vastag tévedés ne legyen. A ináról is az ellene való lÉteísríl. GERLÓCZY ZSIGMOND dr. egy. magántanár, kórházi főorvos előadásának rövid kivonata. A legnagyobb elővigyázat, a legszorgosabb védelmi intézkedések dacára is tartanunk kell attól, hogy a kolerát országunkba is behurcolják és ezért helyénvalónak, időszerűnek látjuk, hogy közönségünk figyelmét a fenyegető veszedelemre felhívjuk. A kolera betegséget a kolerás beteg ürüléke terjeszti, melyből tömérdek apró bacillus a koleravib- rio szabadul ki. A korelavibriok nedves talajon, nedves ruhaneműn, vízben, tejben, gyümölcsben, nedves élelmiszeren jól megélnek, s innen magyarázható az, hogy a fertőzésnek oly sokféle útja lehet. A megbetegedésre kolerajárvány alkalmával különösen hajlamosak a tisztában emberek, valamint olyanok, kik evésben, ivásban, mulatozásban mértéktelenek, kik tisztában, rossz ivóvizet isznak, romlott élelmiszert esznek. Az óvintézkedések elseje mindenesetre a kolerás betegek legszigorúbb elkülönítése. Tekintettel a betegség borzalmasságára legjobb, ha a kolerás beteget kórházba szállítják, még abban az esetben is, ha egyébként lakásában el lehetne különíteni. Hát még akkor, amikor a lakásban többen vannak! A legnagyobb veszedelem a szegényeket fenyegeti, akik, ha közülök valamelyik megbetegszik, rendszerint nem hívnak azonnal orvost. Egy-két óra lefolyása alatt pedig a kolerás beteg folytonos hányásával és székelésével szerteszéjjel szórja a bacillusok tömérdek millióit, melyek aztán sokféle uton-módon beléjutnak a környezetében levők szervezetébe, illetőleg azok beszennyezett keze, cipője, ruhája és minden egyéb a lakásban levő holmija közvetítésével a lakáson kívül másokba is. Ekként megismerkedvén azzal, hogy a kolera terjedése a kolerabacillushoz van kötve, ez pedig viszont a kolerás beteg ürülékével és hányadékával jut szerteszéjjel, a védekezésnek a beteg szigorú elkülönítése után kétségen kívül leghatásosabb módját abban fogjuk megtalálni, hogy magát a betegség okozóját: a kolera-baeillust pusztítsuk el. — Az az eljárás, amely ehhez vezet, a fertőtlenítés, a desinficiálás. A hatóságok ilyenkor már jó előre figyelmeztetnek arra, hogy a tisztaságra nagy gondot fordítsunk. Tiszta legyen lakásunk, ruházatunk, testünk. Különösen tartsuk tisztán az árnyékszékeket, amelyeket gyakran kell vízzel öblíteni. Ott, ahol gödörárnyékszék van, ajánlatos azokba többször erős fertőtlenítő oldatokat Öntenff ilyen oldatok a rézgálic, vasgálic vagy cink- gálic 10—20%-°s oldatai. Ezen fertőtlenítő szerek valamelyikét használjuk arra a célra is, hogy abba az edénybe öntsük, amelybe a kolerás betegtől származó ürüléket avagy hányadékot felfogjuk. Ezek a folyadékok, úgyszintén a forró lúg is, ha mintegy háromszor annyit öntünk az ürülékre, teljesen elpusztítják a kolerabacillust. A szublimát vagy a karból jóval költségesebbek és minthogy hatásukban az előbeninek nem maradnak ezek mögött, fölösleges ezeket használnunk. Ámde a fertőtlenítés nem szorítkozik egyedül az ürülékre és hányadékra, hanem természetesen ki kell azt terjesztenünk mindarra, amit a kolerabacillustól fertőzöttnek gondolhatunk. Egy világtalan „szemtanú.“ — Irta ; Révai Károly. — Van egy törvényszéki biró ismerősöm, kit nem régen egyszer fölkerestem. Régi gyermekkori pajtásom, kí az agglegénység bús napjait éli. Már évek óta terveztem e látogatást; múlt őszszel aztán megjött az alkalom. Dolgom volt a megyei székvárosban s első utam is a régi jó pajtáshoz vezetett. Az előszobában egy fiatal ember fogadott, kiről azonnal láttam, hogy valami inas-féle. Szép, szőke fiú volt, körülbelől 20—22 éves korban. Megmondtam nevemet s kértem, hogy jelentsen be gazdájának. Meredt szemekkel nézett reám s lassan megfordulva, a belső szobák felé indult előre nyújtott karokkal. Akkor vettem csak észre, hogy ez a fiú vak. Különös! Az én barátom agglegény, senkije sincs maga körül, csak egy világtalan fiatal ember! Hogyan is tudja hasznát venni? Mialatt ezen a furcsa állapoton töprengtem, ismét megjelent a fiatal ember s jelentette, hogy barátom vár odabent. Szeretetteljes meleg fogadtatásra találtam. Ifjúkori barátom kitörő örömmel szorított karjaiba. Megrémültünk mindketten. Az ezüst-hajszálak egyformán belepték fejünket. A viszontlátás első percein túlesve, szivarra gyújtottunk s kedélyes csevegésbe merültünk. De engem a kíváncsiság nem hagyott nyugodni: miért tartja maga mellett ezt a világtalan fiút ? Rá is tértem hamarosan s megkérdeztem tőle: — Ugy-e barátom, ez a te inasod vak ? — Igen. Miért kérded? — Nagyon különösnek találom, hogy nőtlen ember létedre egy ilyen hasznavehetetlen fiatal fiút tarts magad mellett! — Derék fiú ! Engem pontosan kiszolgál, dolgát elvégzi kifogástalanul! — Milyen szomorú arckifejezése van! — Hja barátom, nagy események történtek vele. Egy szörnyű tragédiának volt ő hőse. — Nagyon kiváncsivá teszel! — Elmondom, — ha érdekel — mint iró ember föl is használhatod. — Hálás leszek a regénytárgyért! S elkezdte mondani a következő történetet: Kunhalom legszebb pár embere Fazekas Mihály gazda volt az ő élete párjával, Bükki Sárával. Jó módban, kölcsönös szeretetben éltek, úgy, hogy a faluban már közmondásossá vált a Fazekasék boldog házasélete. Derekas, szép asszony is volt Sára. Valódi tűzről pattant magyar szépség, milyet az Ur Isten csak igazi jó kévében teremthet a magyar ember gyönyörűségére. Olyan asszony volt, ki gondozó szeretettel várja haza a munkában kifáradt gazdát, hogy bágyadt fejét a szerető hitves ölébe hajthassa. Sárának egészségtől duzzadó idomai s szabályos szép vonásai voltak; arcán csak úgy hajnallott az ifjú vér, szeme hasonlított a szelíden pirkadó éghez; de bensejében sűrű vér által táplált zabolátlan szenvedély lobogott. Szerelmes természetű volt!-Égett, mint a láva. Maga Fazekas Mihály egy komoly, munkás ember, ki már túl volt az első fiatalságon. Szorgalmas, becsületes gazda, ki egy-két év alatt megkétszerezte vagyonát s a szép Sárának még selyem viganót is szerezhetett. Nem is volt boldogságukban semmi hiba; örökös jó kedv, mosoly derengett arcukon minaddig, mig Fazekas Jóska, a világtalan árva házukhoz nem került. — Ez a te fiatal embered? — vágtam közbe kíváncsian. — Igen! Ez az én hűséges szolgám. Őt hívják Fazekas Jóskának. De hallgasd csak tovább a történetet ! Egyszer azt mondja Mihály a szép Sárának: — Édes asszonykám! A kis öcsém, a Jóska most kerül ki a vakok intézetéből. Azt irta, hogy hozzánk jön. Minek is járná világtalanul az ország útját. Egy falat kenyér neki is kijut a miénkből. Ő meg majd amennyit tud dolgozni, hát majd csak ledolgozza. Mit szólsz hozzá édes asszonyom ? — Hát csak hozassa ide lelkem uram azt a szegényt fiút; elélhet itt nálunk holta napjáig, ügy sem adott a jóságos Isten egyéb apróságot, aki nekünk gyönyörűségünkre lenne ! S mintha csak a gyermek utáni vágy fakasztotta volna, — egy mély sóhaj szállt föl kebléből s arcán végig gördült egy pár forró gyöngyszem. — Ne búsulj asszonykám — vigasztalta Mihály az ellágyult élettársat — legalább egyszerre nagy fiunk lesz. A Jóska öcsém idestova 20 esztendős s ha vak is, de még sok gyönyörűségünk telhetik benne. A következő héten már el is utazott Fazekas Mihály, hogy haza hozza világtalan öcscsét. Az alatt Sára asszony sütött-fözött, mintha lakodalomra készülne. Vig énekszó verte föl a csöndes házat. A szomszédok egész napon át hallották pattogó nótáit s ha valaki megkérdezte a nagy öröm okát, ragyogó szemekkel felelte: — Az uram öccse jön házunkoz! Örökbe fogadtuk. Sokan a szomszédok közül emlékeztek még a kis vak gyerekre, mikor elvitték az intézetbe; de hát az olyan régen volt, hogy azt se' tudták, él-e, vagy már meghalt. Szép nyári délután érkezett meg Mihály a világtalan fiúval. Sára asszony szeretettel ölelte át s megcsókolta halovány homlokát. Csinos fiú volt a Jóska. Az intézetben valóságos úri gyereket neveltek belőle, mert még a Xjapiaaalr mai száma G old.al.
