Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-08 / 45. szám
(2t 45. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1908. November 8. Elsősorban tehát gondosan fertőtleníteni kell a kolerás beteg lakását, fehérneműit, ágyneműit, ruháját bútorait és mindent, amivel érintkezésbe jött. Egyébként a tisztítás, a lakás alapos szellőzése, a bőséges levegő, valamint a napsugár, mint minden fertőző betegség ellen, úgy a kolera ellen is a legbiztosabb segítője az embernek. A legegyszerűbb és egyszersmind leginkább célravezető módja az egyéni védekezésnek az lesz, hogy kezünket napjában többször, de mindenesetre minden evés előtt szappannal megmossak. Ezzel az eljárással megvédjük magunkat az ellen a veszedelem ellen, amely bennünket a saját kezünkön tapadó kolera- bacillustól érhet. Hogy testünk többi részének gondos tisztántartásra, a rendes fürdés, csak biztosabbá fogja tenni védekezésünket, az bővebb magyarázatra nem szorul. A tisztaság fokozottabb mértékben terjedjen ki ruházatunkra és a körülöttünk levő minden tárgyra, lakásunk padlózatára, falaira, bútorzatára stb. Szellőztessük szobáinkat gyakran és erőteljesen és különösen vigyázzunk arra, hogy lakásunkban semmi szenny, semmi rothadni képes anyag össze ne gyűljön. Ezért különös gondja legyen a házi asszonynak a konyhája tisztaságára. Minthogy a kolerabacillussal való fertőzés a legnagyobb valószínűség szerint a szájon át történik, a védekezésnek hatásos módja szájank gyakori öblögetése. Erre a célra a forgalomba levő szájvizek bármelyikét használhatjuk, azonban mindenesetre legbiztosabb ha szájmosásra forralt vizet használunk. Az ételek és italok utján való fertőzés ellen úgy fogjuk magunkat legbiztosabban megvédelmezni, hogy ha csakis olyan ételeket eszünk és csakis olyan italokat iszunk, amelyek 60 — 100 hőfok hatása alatt állottak. Kerüljük tehát koleraveszedelem idején a nyers ételeket. Együnk frissen készített ételeket, olyanokat, amiket magas hőfoknál sütöttek vagy főztek. Még a péksüteményt vagy a péktől hozott kenyeret is ajánlatos mielőtt asztalunkra kerülne, a tűzhelyen megpirítani. Helyesen cselekszünk, ha forralt és zárt palackba tett vizet iszunk. A szeszes italoknak mérsékelt élvezése különösen ott, ahol az ivóvíz nem jó, vagy éppenséggal aggályos, megengedhető, sőt esetről-esetre az orvos tanácsára ajánlható is, ámde másrészről ne feledjük el azt, hogy viszont az, aki szeszes italt sohasem ivott vagy ahhoz szokva nincsen, ha csupa védelmi szándékból inni kezd, könnyen megrontja a gyomrát s ezáltal hajlamossá teszi magát a kolerafertőzésre. Különösen helytelen, ha gyerekekkel itatnak borovicskát, szilvoriumot, cognakot és egyébb erős szeszes italokat. Iszákos, részeges emberek nagy veszedelemben forognak kolera- járvány idején és ha megbetegszenek, kevés reményük lehet a fölgyógyulásukhoz. Éljünk úgy, ahogy megszoktuk, csak fokozottabban ügyeljünk ételeink, italaink tisztaságára és arra, hogy túl ne terheljük magunkat. Ha egészséges a gyomrunk, ha jól emésztünk, nincsen okunk félni a kolerától, mert tudományos vizsgálódások kiderítették, hogy az egészséges gyomor sava a kolerabacillusokat hamarosan tönkreteszi. Ha valakinek nincsen rendben a gyomra, vagy azt gondolja, hogy nincsen a gyomrának elegendő sósava, az kérje az orvos tanácsát, aki, ha szükségesnek látja, rendelni fog néki sósavat. Akinek a gyomra, a bele kolera idején rendetlenül működik, nevezetesen akinek hasmenése van, annak az ellentálló képessége a kolerabacillussal szemben jelentékenyen csökken, az ilyen rettegő ember tehát könnyebben is betegedhetik meg. A legjobb tanács, amit ebben a tekintetben adhatok az, hogy higgadtan, körültekintő gondossággal védekezzünk ugyan, de ne féljünk, mert a félelem ellentálló képességünket meggyöngiti. A helyes egyéni védekezésnek keretébe tartozik az is, hogy koleraveszedelem idején ne hagyjuk figyelmen kívül a legkisebb rosszullétet sem, a szervezet működésében nyilvánuló még oly csekély rendellenességet sem, különösen ne az olyat, amit a gyomor működése vagy a bél működése terén veszünk észre. — Forduljunk minél előbb orvoshoz, mert akármiféle betegség elhanyagolása ugyancsak ellentálló képességünk csökkenéséhez és igy a kolerára való fogékonyságunk növeléséhez vezet. Gyöngíti a szervezet ellentálló képességét a kifáradás, a kimerültség is. Ezért mértékletesek le gyünk a munkában, a szórakozásokban, mula - tozásokban és élvezetekben egyaránt. A védekezés egyéb feladatai a hatóságokra háramlanak, amelyek rendezett államokban, ha föladatuk magaslatán állanak és a higiéné tanitásáit megfogadták és a közegészség ügyének javítására minden téren minden lehetőt megtettek, jó közigazgatás mellett a közegészségügyet szolgáló tanult, lelkiismeretes, odaadó orvosi és tisztviselői karral a siker reményében vehetik föl a harcot ezzel a félelmetes betegséggel. Közönségünk a hatósági védekezés tekintetében teljesen nyugodt lehet. Ámde kívánatos, hogy mindenki külön-külön is járuljon hozzá ahoz a nagy munkához, ami ilyen nagy veszedelem elhárításához kell. Az egyéni védekezés a legszélesehb körben, hogy ugymondjam az egész vonalon szükséges. Föl kell világosítani a lakosság legszélesebb rétegeit arról, hogy miképen védekezzenek, miképen támogassák a hatóságokat ebben a nagy küzdelemben. És itt fontos szerep jut a sajtónak, amely fölvilágositásaival,oktatásaival nagy hasznára lehet a védelemnek, de kárára is, ha meggondolatlanul ijedtségei támaszt. Heti krónika. Mig idelent a völgyben kigyultak a kegyelet tüzei s fényesen megvilágították az eget, a sudár fákat, a kápolnát, életre keltették a néma éjszakát, addig odafent a hegyen a roszakarat és a rémület tüzei lobogtak. — Ég az erdő! ég az erdő! kiáltások verték föl az Avasnak lakóit. A tűz a mi városunk határaira is átnyúlt, de itt hamar végét vetették a nagybányaiak, az Avas másik oldalán azonban, ott Bikszád felé talán még most is ég s bevilágítja a rémes éjszakát. Szörnyű elmaradt nép az Avas lakossága, a vármegye bünkrónikái innen kerülnek ki ők felgyújtják az erdőt, de oltani nem akarnak. Egy egész csendőrszakasznak kellett kivonulnia, hogy védelemre kényszerítse a mócokat, a maguk érdekében. Képzelni lehet, hogy több száz holdon mennyi kárt tett a bősz elem, mikor egészen magára hagyták. Az avasi éjszaki fény mellett vonultak be derék tartalékosaink kedden és szerdán tiszti szemlére. Érdekes volt Szatmárnak képe, mindenfelé aranyzsinóros, csákós egyenruha és kardcsörtetés. A vasutak, a vendéglők, a kaszinók, az üzletek, a színház az utca hadfiaktól tarkállott. Nem hiába háborús hírek szálldogálnak a levegőben s bármely nap arra virradhatunk, hogy mozgósítanak, de bizony ez az avasi tűz és a megmozdult tartalékos tisztek, szinte ilyen harcias képet tártak már elénk. Hogy azonban a béke munkája sem szünetelt, annak bizonysága a »Teleki kör,« mely csütörtökön véglegesen megalakult. Megbeszélték a fő elveket, sőt az alapszabály is elkészült már 15 pontban, mely szerint fő célja a körnek a magyar irodalom ápolása. Harminc tagja lesz a társaságnak, mint Kont és társai, kik egykor nemes haraggal Budára tartottak. A tisztikart, az uj tagokat titkos szavazással választják, legyen az igazi megtiszteltetés minden animozitástól és zsenirozástól ment megnyilatkozása a közóhajnak s uj tag csak akkor választható, mikor egy-egy régi kidől. Tagdíj nincs, minek is volna, hisz ez átka minden egyesülésnek. Még egy gyűlés és a társaság megkezdi egészen rendszeres működését. Hideg időnk van, az anyaföld befagyott keményen, sűrű hópelyhek szálingóznak a levegőben, de a téli hidegben is uj életre ébred a hazafias meleg szív s az irodalom uj tavaszának kezdetét Nagybányán télen jegyzik majd a jövő kor krónikásai. Csak aztán meg ne csípje a dér, el ne fagyaszsza a csikorgó hideg, hogy a Teleki-kör forró nyarát is megérhesse ____ a krónikás. Át helyezés. A pénzügyminiszter Hegedűs Zoltán kapnikbányai bányagyakornokot Selmeczre helyezte át, ahol a bányászakadémián, mint assistens fog működni. _... p.. A kir. főerdőhivatalnak egyik biller bae. javakorbeli tisztviselője halt el e héten M.-Szigeten, Oilier Ede kir. számvizsgáló személyében, akit mintegy három esztendő óta súlyos betegség gyötört. A szélhüdés majdnem teljesen tehetetlenné tette s az erdőkincstár hosszabb ideig szabadságot adott neki, ez idén azonban, mikor már az orvosok gyógyíthatatlannak jelentették ki, nyugdíjazni kellett. Idehaza az ápolás is meg lévén nehezítve, M.- Szigetre szállították egy szanatóriumba, ahol e hó 2-án újabb szélütés érte s csütörtökön, nov. 5-én d- u. 2 órakor kiszenvedett. Neje, amint a sürgönyt vette, hogy igen rosz- szul van férje, azonnal Szigetre utazott, de már az élőt többé nem láthatta. Nején kívül négy gyermeke gyászolja : egy fia és három leánya, egyik gyermeke erdész-akadémikus, a másik tanitónőképezdész, kettő kisebb iskolás gyermek még. Giller Ede 8—10 éve hivatalnokoskodott Bányán s ide Sóvárról jött. Halálakor mindössze 48 éves volt, tehát aránylag fiatalon érte a végzet. Temetése ma délelőtt 11 órakor ment végbe M.-Szigeten. A boldogult a társadalmi életben kevéssé vett részt, idejövetele után csakhamar a kaszinónak ellenőre lett, azonban betegsége meggátolta őt abban, ruházatja is elütött a paraszti viselettől. Kissé sápadt volt, de hát az intézeti élet tette azt. Szabályos, kis ajkai fölött a férfiasság első selyemszálai ütköztek már, csigákban gördülő szőke haja szabályosan vette körül arcát s beárnyékolta tiszta homlokát. Sötétkék szeme volt, de fénytelen, mint a felhőkkel borított menyország. Csak nézett, nézett mereven a végtelenségbe, hol számára nem volt egyéb ijesztő sötétségnél. De ebbe a sötétségbe belevilágított a megcsiszolt lélek jósága, a vig kedély, mely szabályos szája szögletére egy pajzán vonást rajzolt. Gyöngédséggel, igaz szeretettel fogadták Jóskát a bátyja házában. A szép Sára alig találta helyét a nagy örömtől s mindenkinek eldicsekedett, hogy milyen szép nagy fia van. Egyik-másik csintalanabb szomszédasszony meg is fenyegette tréfásan Sárát: — Csak vigyázz lelkem, nehogy megperzseld magadat 1 — Lesz aki eloltsa! — vágott vissza Sára; de e pillanattól kezdve úgy érezte, mintha egy méh fullánkját a szivébe fúrta volna. Eddig jóformán még jól szemügyre sem vette a Jóska gyereket; csak mikor már a szomszédasz- szonyok kezdték a szegény világtalant magasztalni, akkor tűnt föl neki is, hogy milyen daliás szép fiú! Néha órákig rajta felejtette szemét. Ilyenkor arca kigyult, vére veszedelmesen lüktetett. A nyár igazi gyögéd becézgetéssel telt el. Sára még a gondolatját is kitalálni igyekezett; de maga Mihály is szeretettel csüngött a világtalan fiún. Hiszen már haldokló édes anyjának megígérte, hogy holtig el nem hagyja. Már mikor az intézetbe vitték, megfogadta, hogy amint onnan haza kerül, gondoskodni fog róla. Egy kis házacskát épit neki a faluban, kiválaszt egy jóságos hitvestársat, ki hűségesen ki fog tartani mellette. Ezt a fogadást akarta most megvalósítani s nagy öröm szállt szivébe, hogy álmait teljesedni látta. Ámde ezt a boldogságot is megirigyelték a gonosz emberek. , A falu leghíresebb pletykavivője, az öreg Szűcs Ádámné szólította meg egyszer az utcán: — Hallod-e Mihály öcsém! Vigyázz a virágos kertedre, mert megtépázzák a legszebb rózsatőt! Mihály homlokán egy sötét árnyék jelent meg. — Hogyan érti ezt Szűcsné asszonyom? — Hát csak úgy, hogy a vak Jóska jól érti magát a Sárával. Azzal odább is ment. Szerencséjére, mert Mihály nem válogatta volna szavait. Ez időtől fogva azonban valami csodálatos izgatottság lepte meg Mihályt s valahányszor Sárát a vak fiúval együtt látta, megdobbant a szive. Föltette magában, ha nem is ad hitelt a pletyka-beszédnek, hogy megfigyeli őket. Sokáig mit sem vett észre. Egyszer azonban azt látta, hogy Sára kigyult arccal közeledik a fiúhoz s súg valamit a fülébe. Nem szólt délutánig semmit. Akkor kezdett útra készülődni. — Hová megy édes uram? — kérdezte az asszony kivácsian. — A városba, édes asszonykám, felelte Mihály, ennek a szegény Jóskának dolgában. — Ugyan mit akar veié kezdeni? — A jegyző úrral akarok valami Írást csináltatni. Tudod lelkem, van nekem itt a falu végen egy kis házacskám, azt ráíratom; meg aztán kiszemeltem már neki a Galambosék derék kis leányát, beszéltem is az öreggel ; jó szívvel hozzá adják feleségül. Ha az Isten éltet, szüretre már lakodalmat tartunk! Ezzel szekérre ült s elhajtatott. A szép Sára kővé váltan meresztette szemét a távozó után. Halálsápadt lett, lélekzete is elállóit; de aztán dacosan fordult meg s besietett a házba Szép nyárutói alkony volt. Szellő nesze surrant át a sárguló falevelek közt; a közel erdő felől sejtelmes moraj zsongott. Hamvaskék vadgalambpár röpködött éjjeli szállásra, s valahol beljebb egy örvös galamb búgott. Lassanként elcsöndesült minden, s ráborult a mindenségre az a megmérhetetlen borzasztó csöndesség. A világtalan űu méla álmodozással ült a gyümölcsösben a nagy diófa alatt. Belebámult az esthomályba, honnan meseszerü alakok emelkedtek ki. Eddig soha panaszszót nem ejtett vakságáért; de most mégis, mintha valami érzése támadna, ami igazságtalansággal vádolja a Mindenhatót. Fölsóhajtott. Ó, ha legalább egyszer megnyílna előtte a mindenség s ő bele nézhetne abba! azután nem bánná, ha jönne a halál. Azzal a látott képpel lelkében lépne át a legsötétebb határon. Égy forró könycsep szivárgott végig arcán. E pillanatban egy lázas, lehegő csókot érzett ajakán s két erős kar szorította szivéhez. Egy sebes villám megvilágította egész lelkét és rémes fényben tünteté föl sorsának mély örvényeit. Borzalmas félhomályban tapogatózott. Nem tudta mi történik vele, csak azt érezte, hogy véghetetlen mámor szállja meg idegeit. Ekkor a szép Sára suttogó szava csendült fülébe : — Jóska! én vagyok itt! — , A világtalan fiú megremegett a gyönyörtől. Átfogta a szép asszony hajlékony derekát s reszkető karjaival magához szorította. De azután zsibbadtan hullottak alá karjai, feje lehanyatlott s szavát elkezdte a köny fojtogatni. — Mit akarsz velem Sára ? — Szeretlek 1 — És Mihály ? — Hallgas! Ne emlegesd őt! Ha látta volna a szegény fiú, mint árulta el magát e rejtelmes női lélek szemének lobogó fényével, borújával s fölcsillanó könnyeivel. De ő semmit sem látott, csak érezte a lobogó tüzet, mely egész testét égeté. Fájdalmas hangon szólt újra: — Hol van Mihály ? — Nincs itthonn! — Mikor jön haza? — Nem tudom, de azt hiszem csak holnap, mert a városba ment 1
