Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
1908. Február 6. civilisátió — déltől észak felé — Afrika tengerpartjairól Spanyol- és Olaszországba. Azután következett Gallia és Germánia, végre Thüringia, Angolország és Svédország. Amerika fölfedezésével 1492 ben megrendült az ó-világ bányászata, csakhamar azonban magához jött különösen Német- és Magyarországban és tudományával az egész bányászatnak támaszul szolgált, különösen a geológia terén. Már a 15-ik századtól kezdve a bányászat terén vezetett Anglia. Cornwall réz- és cinbányái, Derbyshire és Cumberland ólombányái, Staffordshire és Wallis vasbányái és az általánosan kiterjedt angol szénbányászat a termelésre nézve a bányászatnak Angliát állította élére. A 18-ik és 19-ik században nagy konkurrensei lettek Franciaorszég és Belgium és a nagy német birodalom, mindazonáltal mindnyájokat felülmúlják legújabban az Egyesült — amerikai — államok, melyek sokáig fognak vezetni a bányászat cs az ipar terén. A földhányó kubikosok. Néhány nap óta az a hir járta be Nagybányát, hogy az üveggyár mégis megkezdi működését. Itt vannak már a kubikosok és készítik az »általános jólétet és a város felvirágoztatását célzó üveggyár« részére a talpköveket és téglákat. Utána járva a dolognak, örömmel adjuk a nagy- közönségnek tudtára, hogy a szegedi kubikosok nem az üveggyár, hanem a város szolgálatában állanak. A város tanácsa ugyanis az 190.8. évi építkezéseknél, melyek között van a kereszthegyi iskola, biztosítani akarta a téglaszükségletét. Tudvalevő dolog, hogy a m. kir. miniszter ur elrendelte, hogy az épülő iskolánál nagybányai tégla föl nem használható. Nem akarunk e sérelmes leirattal foglalkozni, mert úgy hisszük, mindenki belátja azt, hogy nagy merészség ilyen tilalmat előírni; vele csak azért nem akarunk foglalkozni, mivel a helyzet akként állott, hogy ha a tilalom nem is érkezett volna le, az építéshez szükséges tégla egyáltalán Nagybányán készenlétben nem volt. Leérkeztek az építési tervek, a város tanácsa országos pályázatot hirdetett, elkövetett minden lehetőt; jött is ajánlattevő vállalkozó számtalan, első kérdés természetesen az volt, hogy tégla honnan szerezhető be ? Felsőbányán nincs, Fernezelyen nem volt, egyedüli beszerzési forrás Szalmái’. Innen pedig ugyanazt a választ nyerték, hogy nincs. Az árlejtés eredménye az volt, hogy a város 240ju felülfizeléssel —- ami circa 70 000 korona lulkiadást teszen ki, — kénytelen volt oly’an vállalkozónak kiadni a munkát, aki összeköttetései és téglagyára révén tudott téglát szállítani Szatmárról. Egyrészt ezért, de meg különösen abból a célból, amelyet mi elsősorban is a tanács kötelességének tartunk, hogy t. i. a helybeli iparosokat tartsa előnyben, a városi tanács, nehogy a kereszthegyi iskolánál kénytelen legyen mintegy építési monopóliumot pártolni, pályázatot hirdetett a tégla készítésére. Ennek a városi vállalkozónak munkásai dolgoznak jelenleg a téglagyártáshoz szükséges föld kirakása és forgatása körül, hogy azt a fagy és hó jól átdolgozza. Nem győzzük méltányolni a városi tanács eme cselekedetét és különösen a polgármesternek előrelátó és gondos intézkedését két irányban is, amely akörül forog, hogy t. i. a jövő építkezéseknél a vállalkozás terén a monopólium leszorittassék, másrészt pedig lehetővé tétessék, hogy alkalom nyíljék a helybeli iparosoknak a vállalkozásra ; és csak hu ezek gáról, mely vagy győz, vagy gyilkol s nem ismer csak egy időszakot: a »most«-ot! Most pedig nem vagyunk a templomban! Oneziphor e szavak hallattára elfehéredik, szemei lecsukódnak egy pillanatra. Majd körülnéz, mintegy menekvést keresve; a hűvös fényben szinte elfúl a vadon s a leány olyan néma, olyan csendes lett, még léptei sem hallatszanak most, csak úgy úszik a légben nesztelenül. A szerzetesnek eszébe jut a leopárd, mely lelapul mielőtt nagyott ugrik. Meggyorsítja lépteit, mintha félne. A zuhatagból, melynek küszöbén haladnak, a dús vizek mélység által gyengített moraja száll feléjük, mint egy haldokló ember sóhaja. Most a lány hirtelen elébe szökken az ifjúnak s átkarolja nyakát. — Szeressük egymást, vagy haljunk meg! — Kiáltja szenvedélyesen vadul s a mélységbe rántja őt magával, de a szerzetes esés közben, csodálatos lélekjelenléttel jobbjával átkarol egy a partból kinövő vastag gyökeret s lábát megvetve egy szikla szögleten úgy áll a mélység utján a part alatt, ahonnan csak egy darab csillagos ég látszik. Baljával magához szorítja az immár elalélt leányt s tekintetét az égre emelve könyörög. Majd megcsókolja a lány lelankadt szép fejének hűvös homlokát. Aztán egy hajmeresztő mozdulattal kiugrik a partra a fehér leánynyal, kinek hosszú, szétbontott haja a pázsitot dédelgeti. A következő estén egy másik szerzetes halad a kápolna felé, hogy az »Akathisztosz«-t végezze, NAGYBANYA ÉS VIDÉKE nem tudnak megmérkőzni, akkor adja a város azt idegennek. Azt hisszük, fölösleges említenünk, hogy ha egy ilyen nagy 4—500000 koronás építkezést a város helybeli iparosoknak ad ki, milyen nagy haszna van ebből az iparosoknak, ezek ugyanis itteni asztalosokkal készíttetik az ajtókat, ablakokat itteni lakatosokkal vasaltatnak, itteni fuvarosoknak adják a fuvarozást sth. slb. Úgyszólván az egész építési összeg itt lesz elköltve, kivéve a cement és vasért járó anyag értékét, ami szintén némileg kárpótolva lesz; ugyanis illeni iparosok az anyagot vagy Harácsek, vagy Gla- vitzky vagy más nagykereskedő cégnél rendelnék meg, részükrelisztességes polgári hasznot biztosítanak. Lapunk, amely évek óta azzal foglalkozik, hogy az egész város jólétét és megélhetését a tőle telhető eszközökkel előmozdítsa, ismételten méltányolja a téglaégelésre vonatkozó intézkedést és felhívja ezúttal a helybeli iparosokat, hogy összeállva. a kereszthegyi iskola építését elvállalván, idegen kézre ne engedjék, ez pedig mint értesülünk a közeli napokban válik aktuálissá. Heti krónika. Mily különböző az emberek gondolkodása! Kérdem egyik barátomtól: — Nos, hogy sikerült az iparos bál ? — Nagyszerűen, pompásan — feleié ő — oly sokan voltunk, hogy alig fértünk a teremben. Kérdem egy másik barátomat ugyan erről a dologról, ő meg igy válaszol: — Rosszul, bizony nagyon rosszul, alig érzem az oldalamat, táncközben annyiszor belém ütődtek, még a lábamra is rá hágtak, nem csodálom, meit ott lehetetlenség volt táncolni. A harmadik urnák ez a nézete: — Kitünően sikerült, mert ott volt Ilonka. A negyediknek pedig ez: — Nem ért semmit, mert nem volt ott Mariska. Mindenki más szemüvegen át nézi a dolgokat, szerencse, hogy én is ott voltam, mert igy van fogalmam róla, hogy az egy igen kedves, szép és népes mulatság volt. A bálon találkoztam egy külföldi emberrel, aki nekem szemrehányást tett, hogy legutóbbi krónikámban nem emlékeztem meg a medvéről, holott gyertyaszentelő napján erről mindig említést szok- ! tam tenni. Észrevettem, hogy ez a hiány neki fáj, ez okból most pótolni igyekszem. Tehát gyertyaszentelő napján, azaz vasárnap kijött a medve barlangjából és körül tekintett nagy álmosan. Egyszerre csak ijjedten futott vissza. Az ő sod- ronvtalan távíróján rémhírről értesült, Ösztöne megsúgta neki, hogy megöltek egy királyt, meg egy királyfit. Mi várhat a medvékre ebben a romlott világban, ha igy bánnak el a mesebeli királyokkal is. Jobb, jobb a barlang sötét odújában, nedves faháncsokon, étien szomjan, tengődni, mint az emberek közzé menni. Úgy állunk, bizony nemsokára nem azt fogjuk megrovásképp mondani az emberre, hogy olyan, mint egy vadállat, hanem az állatot fogjuk azzal sérteni, ha azt mondjuk, hogy olyan mint az ember. Szomorú eseménynyel kezdődött a hét, mely nemcsak egy országra veti árnyékát, de egész Európát izgalomban tartja. Ki tudja, mi lesz a következménye, talán éppen az, hogy a medve megmozdul és hogy ellenünk mozdul meg. Itt azonban éppen a politika hullámzó tenge- j rének széléhez jutottunk, nehogy kihágást kövessünk midőn a zuhatag mellett elhalad, keresztet vetve 1 sóhajt: — Szegény Oneziphor, mily mélységes, zajos sirod van! Később a kivilágított templom szentélyébe lép s elkezdi az »Akáthisztosz«-t. Midőn az oltár jobboldalára megy, a lépcsőn egy sötét csomagot pillant j meg. Kezébe veszi az egyik gyertyát s a csomag felé hajlik vele. Most látja, mily szépen össze van hajtogatva s néhány, hosszú, hosszú szőke női hajjal összekötve; a gyertya fénye végig villámhk az j aranyszínű hajszálakon. A szerzetes arca elsötétül s i a közelében levő újoncra tekintve a hajszálakra mutat. Az újonc meghajlik s két két ujjával mintha irtóznék, lefejti a hajszálakat a talárról, miközben ajkairól önkéntlenül görög nyelven sóhajtott halk átok röppen el: »Ptfu kákohornákhisz ánáthémá- tiszneme !« A szerzetes feddőleg tekint az indulatos újoncra, majd kitárja karjait és folytatja az »Akáthisztosz«-t mondván erőteljes szomorú hangon: — Ne fedj meg Uram szigorral, sem haragod hevével ne sújts engem ! A kar meg énekli az orthodox egyház ősrégi dallamán mélabus egyhangú modorban: — Jelentsd meg, Uram, jelentsd meg nékem utolsó órámat, napjaimnak számát és bűneim sokaságát mutasd meg nékem! A szentély visszhangzik, a gyertyák lángjai ringatóznak s a hanghullámok reszketve szállnak tova, a szvasztikái keresztalaku, nyitott ablakokon a messze vizek felé . . . tehát el, térjünk vissza a keleti végvidék csendes tűzhelyeihez. A kemencében nagybányai fa pislog, reggel négy óra óta dugom vele a kályhát, semmit sem használ, mindig hidegebb a szoba, pedig odakünn 0 fokon felül áll az idő, a fa kioltja a tüzet, már a téli kabátot is föl kell vennem, majd a sötét felhők miatt délelőtt lámpát gyújtok s irom a görbe sorokat lámpavilágitás és városi fagyasztó fa mellett. Úgy érzem, mintha már Szibériában volnék. Eh ! igyunk rá egy pohár vizet. Aztán térjünk napirendre. Igen ám, csakhogy még a városi fában sok a viz, addig ellenkezőleg a városi kutban ott a piacon hetek óta nincsen viz. Mivel pedig a kutnál nem fűthetünk és fát nem ihatunk, tehát a vízről is le kell mondani. Ez nekem nem is kerül valami nagy áldozatomba, de dézsakörökben busán zengik:-- Meghalt Marosán, oda az igazság I O volt t. i. a kútnak szakértő igazgatója. Az igazgatóról jut eszembe, hogy most tulajdonképp a pénzintézetek szezonja volna, de azokat meg éppen hagyjuk, mert rólok a számadatok szoktak beszélni és nem a krónikás. Himenhirek a festők köréből. Ferkay Jenő festőművész február 5-én d. e. 8 órakor kötött házasságot az áll. anyakönyvi hivatalban özv. Kurovszlcy Jenöné leányával Arankával. — Boromisza János, a Ferencz József rend lovagja, ny. polgármester, ügyvéd s neje almási Kovachich Katica, örömmel tudatják, hogy fiuk Boromisza Tibor festőművész, honv. huszár hadnagy, e hó 8 án vezette oltárhoz Torday Mária kisasszonyt, Torday Imre városi tanácsos, h. polgármester leányát. Kinevezés. Vojszka Teofll szinérváraljai adóhivatali gyakornokot a miniszter Szeghalomra adóhivatali tisztté nevezte ki. Áthelyezés Az igazságügyminiszter Konczvald Géza técsői járásbirösági írnokot a szeghalmi járás- bírósághoz helyezte át. Felsőbányán Nagy Gábor pénzügyi titkár Nagykárolyból a napokban állapította meg az 1907. évi bor, hús, szeszfogyasztási adó kezelés eredményét. Miszti Mihály, a ref. egyház segédlelkésze, aki a debreczeni főiskolának szeniora volt s a napokban strassburgi egyetemről érkezett haza, múlt vasárnap tartotta beköszönő beszédjét a jelenvolt egyháztagok közmegelégedésére s úgy a segédlelkészi, mint a vallástanitási teendők ellátását azonnal átvette. A főgimnáziumi segélyző egyesület ma d. u. 5 órakor a főgimnáziumban választmányi ülést tartott, hol a félévi segélyek kiosztása fölött határoztak. 19 tanuló között 550 korona segélyt osztottak ki. A vízvezeték ügyében minden legkisebb lépést lázas érdeklődéssel kisérünk. A héten arról értesültünk, hogy Zsötér Vince fúró gépész legközelebb városunkba érkezik s a szükséges fúró próbákat Grundböck mérnök vezetése mellett a Zazar és Fer- nezely összefolyásánál megkezdi. A ref. egyházközség vasárnapi gyűlésén határozatba ment, hogy ezután az egyház tagjai 2 K személyi adót és az állami adó után lü'/0-ot fognak fizetni. Az uj adórendszer mintegy 1000 korona könnyítést jelent a hívekre nézve. A nagybányai részvénytakarékpénztár jun. 26-iki gyűlése a szokott, rendes mederben folyt le. A zárószámadásokat s a nyeremény felosztás tervezetét változatlanul elfogadták. Az elhalt Spinetti Sándor helyébe Bernhardt Adolfot választották felügyelő-bizottsági tagul. Az intézet szép forgalmát már előzőleg részletesen ismertettük s most értesítésül a részvényeseknek még csak annyit közlünk, hogy az osztalék kiadását máro. 1-én kezdi meg az intézet. Ingatlan forgalom. Gellért Fndre volt polgár- mester, megyei árvaszéki ülnök felsőbányái utcabeli házát e hó 5-én Bajnóczy Sándor helybeli gyógyszerész örök áron megvette. Emlékeztető. Holnap, vasárnap d. e. 11 órakor a muzeum közgyűlése a városháza tanácstermében. — d. u. 3 és 7a órakor az iparos ifjúság önképző körének közgyűlése a maga helyiségében. Mai számunkhoz a »Havasok tündére« cimü Werner-féle regény 81- 87. lapját mellékeltük. A református batyubál végleges megállapodás szerint febr. 29-én szombaton lesz a Kaszinó termeiben. A meghívókat a héten fogja az egyháztanács kibocsátani. Az eddigi előkészületekből és az általános érdeklődésből következtetve semmi kétség benne, hogy a kálvinista batyubál méltó lesz régi jó hírnevéhez. Nagybánya város takarékpénztárának zárószámadásai most vannak nyomás alatt. A múlt évi forgalom sokkal kedvezőbb volt, mint az 1906. évi. A tiszta nyeremény 65153 K 02 fillér, melyből a városnak 47679 K jut. Az intézet választmányi ülése febr. 15-én vagy 16-án lesz s még a februári városi közgyűlés elé szándékoznak terjeszteni a zárószámadásokat, amelyeknek különben egy-egy példányát a héten küldik meg a városi képviselőknek Az ipartestület bálja múlt szombaton igen szé pen sikerült. Az estély rendkívül népes volt, a hangulat barátságos és vidám, a táncosok remekül mulattak, szóval senkinek sem lehetett panasza erre a kitünően rendezett mulatságra, ami fő a pénztárnak sem, mert a bál bevétele megközelítette a 70Ö koronát. Örömmel adunk hirt az eredményről már 6. szám. (3)
