Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
Nagybánya, 1908. <T) *3 ft "3>\ Szeptember 27. — 39. szám. XXXIV. évfolyam. V / NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3VE TUMID ZEHNT VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész CTános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala^v Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hiuatalos hirdetések díjszabás szerint. Városi közgyűlés 1908. szept. 26-án. Negyvenhárom tárgyat felölelő közgyűlése volt ma a képviseletnek s a tárgyalás oly csodálatos egyértelműséggel ment, hogy két és egynegyed óra alatt végeztek mindennel. Felszólalás csak imitt-amott fordult elő. Kevés érdeklődés, kevés szenvedély, sok higgadtság és engedékenység jellemezte a helyzetet. A verőfényes idő jó hangulatot teremtett s valószínűleg az őszi betakarítás miatt kétharmada távol maradt a városatyáknak. Napirend előtt Makray dr. polgármester meleg szavakkal búcsúztatta el néh. Almer Lajost, aki évtizedeken át szorgalmas tagja volt a képviseletnél'’, mintaképe a szorgalomnak és a becsületességnek. Almer helyére értékképviselőt özv. Stoll Gáborné fog kinevezni, aki sorrendben következik a virilisek kimutatásában. Iványi Béla festőművész megköszönte a képviseletnek múltkori határozatát, miszerint a műterem bérét részére elengedte s bejelentette, hogy a nagyszállónak egy falát freskókkal fogja díszíteni, valamint a g. kath. templom részére több képet festeni. A nagyszálló árlejtési hirdetményét nov. 14-iki határidővel elrendelték, senki sem szólalt föl ellene, mindenki elfásult már ebben a kérdésben, nem fél a százezrektől, sem az össze- düléstől, sem semmitől, legyen ami lesz, sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. A gyümölcsértékesitő r.-társaságnak ingyen pincéket szavaztak meg, fájdalom, hogy ezek előnyeit már az idén a gazdaközönség nem élvezheti, jobb lett volna öt év előtt megszavazni az egész társaságot, akkor ma nem állanánk oly siralmasan a gyümölcscsel. A Nyirő-féle telek megvételét közcélra elhatározták. A ref. egyház lelkészlakának telkén 44 öl telekkisajátitásra van szükség, ezt még az idén eszközük és parkírozni fogják. A Zrínyi Ilona-téri szabályozásnál Stoll Béla és Ajtai Gábor szólaltak föl. Ajtai kifogásolja, hogy a képviseletet fait accompli elé állitották. Ez a terv különben még egyszer tárgyalás alá fog kerülni. Bay Lajos messzevágó indítványt tett a malmokra nézve. Ö ugyanis a városi rnalom szabadalmat megakarná szüntetni, hogy bárki létesíthessen vizi malmot s igy egészséges verseny fejlődjék ki, miáltal megszűnnék a liszt- kartell káros hatása. A képviselet, tekintettel a nevezetes jogra, előbb kiadta a kérdést a jogügyi bizottságnak. A Kossuth-utcai csatorna tovább építését elhatározták. Az állami elemi iskolákra újabb 100000 koronát szavaztak meg. A városi fogyasztási adókezelőknek drágasági pótlékot szavaztak meg. Ezek a liszviselők ugyanis abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a kezelés terhére mehet az ilyen többlet- kiadás. Végül Rumpold Gyulát 50 K dij mellett fölvették a lörzslakók közé, ami Rumpold vendéglős népszerűségének eléggé eklatáns bizonyítéka. Ezek a főbb mozzanatai a tárgyakban gazdag gyűlésnek, egyébiránt az összes határozatokat alábbi tudósításunkban találja meg a szives olvasó. 1. A vallás- és küzokt. minisztérium köszönetét mond a városnak, hogy a debreczeni siketnémákat gyámolitó egyesületnek ágy '■’pitványt szavazott meg. Tudomásul szolgál. 2. Ugyancsak az emlilett minisztérium az állami iskolák bebútorozása tárgyában Harácsek Vilmos Utódaival kötött szerződést azzal küldi vissza, hogy a 18381 K 20 f összeget nem fogja 10000 koronával segélyezni, hanem 1835 K összeget levon arra a különbözeire, ami van a Harácsek ajánlata és egy olcsóbb ajánlat között, vagyis az állam csupán 8165 koronával segélyezi a berendezést. A képviselet tekintettel arra, hogy a 10000 koronán felül levő összeg különben is a várost terheli s igy nem volna méltányos, hogy a megfelelőbb és nagyobbszabásu berendezés kisebb összeggel se- gélyeztessék, felír a miniszterhez, hogy az egész 100Ö0 K segélyt kiutalni szíveskedjék. 3. A kir. tanfelügyelőség átiratban tudatja, hogy a miniszter a felsőbányai-utcai állami isko'ánál teljesítendő munkálatokra vonatkozó három szerződést jóváhagyta. Tudomásul szolgál. A szolgák engedelmeskedtek. — Mit kívánsz tőlem ? — kérdezte a sah a dervistől, aki odalépett a trónja elé. Az ősz ember elmondotta a kívánságát. Pártfogást kért a szegény ifjú számára. A sahot nem indították meg a dervis könyörgő szavai s hidegen felelte : — Nem ismerem azt az embert s még nem hallottam felőle semmit. Előbb tegyen tanúságot a nagy eszéről és a jellemességéről. Majd azután kérje a pártfogásomat. A dervis szomorúan mondotta most: — Ha igy gondolkodói, akkor el van veszve örökre az a szegény ifjú. Jól van, elmegyek, de előbb hadd mondjak el neked egy mesét, amelyből megtudod, hogy miért kellene segítened rajta idejében. A sah intett a dervisnek, hogy beszéljen. Az ősz ember lekuporodott a trón lépcsőjére és mesélni kezdett. — Egy szegény favágó drágakövet talált egyszer az ut porában. Nem ismerte a drágakövek értékét s nem is törődött a szerencséjével. Betette a zsebébe a drágakövet s indult hazafelé. Megmutatta a drágakövet a szomszédjának, aki szintén nagyon tudatlan ember volt. — Milyen kemény kő ez! — kiáltotta a szomszéd. — Add nekem, majd a botom végére erősítem. Ne kopjék a botom. A favágó odaadta neki a drágakövet, mely azután csakugyan a bot végére került. Esztendők múltán véletlenül meglátta a drágakövet egy városi ember. Azonnal megismerte az értékét, habár nagyon meg volt már kopva s egészen belepte a sár és a piszok. 4. Szatmárvármegye törvényhatósága a város mó- dosilott nyugdijszabályzatát jóváhagyta. A közgyűlés ezt tudomásul veszi s a módosított alapszabály kinyomatását elrendeli. 5. Dr. Makray polgármester jelenti, hogy a vármegye a képviseletnek a nagyvendéglő építésére vonatkozó határozatát jóváhagyta s az adhoc bizottság e tárgyban, a továbbiakra nézve azt javasolja, hogy Bálint és Jámbor a művezetéssel és felülvizsgálattal bizassék meg s az árlejtés nov. 14-iki határidővel az építésre tűzessék ki. A képviselet ilyen értelemben határozott. 6. A vármegye jóváhagyta a városnak a szolga- birói hivatal és főszolgabírói lakásra vonatkozó határozatát. A gyűlés az építést házilag elrendeli s dr. Gondos Mór házeladási ajánlatát, mint tárgytalant a napi rendről leveszi. 7. A villamos világítás létesítésére kiküldött bizottság javasolja, hogy az ivlámpákhoz öntött vasoszlopok használtassanak, hogy a Deák-téri és ligeti felső vezeték helyett alsó kábel vezeték alkalmaztassék, a telepen szénraktár építtessék s a fölmerült összes pótmunkálatok költségvetése 9650 koronában állapíttassák meg. A közgyűlés elfogadta a bizottság javaslatát s a munkálatok teljesítését elrendelte. 8. Nagybánya város takarékpénztára beterjeszti a f. év junius hóban tartott választmány jegyzőkönyvét, valamint a folyó első félévi zárószámadást, mely 38505 K 29 f. nyers-nyereményt tüntet föl. A közgyűlés a választmány határozatait jóváhagyta a zárószámadást elfogadta és megállapította. 9. A választás alá nem eső képviselők 1909. évre érvényes névjegyzékének kiigazítása tárgyában a közgyűlés Csüdőr Lajos elnöklete mellett Moldován Lászlót és Virág Lajost küldi ki. 10. A fernezelyi ut mellett elterülő parlag földnek eladása tárgyában ezúttal érdemleges határozat vo\t hozható a képviselet egyhangúlag kimondta a föld eladását. 11. A gazdasági és pénzügyi bizottság javasolja, hogy a gyümölcsértékesitő részvénytársaság részére a raktárhelyiségek alá pincék építtessenek s ezeket a város díjtalanul engedje át a társaságnak. A közgyűlés tekintettel a társaság nemzet- gazdasági nagy jelentőségére a kérelem teljesítését határozatilag kimondta. 12. Stoll Béla indítványozza, hogy a város a Kossuth Lajos-utcai Nyirő-féle telket vegye meg. E tárgyat többen a napirendről levenni óhajtották, mivel azonban Stoll Béla vállalkozott a közbenjárásra, s igy a vételt elvben elhatározták. — Add el nekem a botodat azzal a kővel együtt — mondotta a szegény embernek. — Odaadom a te botodért. Nyomban megkötötték a vásárt s a drágaköves bot bekerült a városba. Uj tulajdonosa megtisztogatta a drágakövet s azután potom áron eladta egy ékszerkereskedőnek. Az ékszeres boltban hamarosan visszakapta régi szépségét és csillogását a drágakő. Bezárták egy aranyos dobozba, selyem és bársony közé s az ékszerkereskedő várva várta, hogy majd megveszi tőle valamelyik gazdag ember. Esztendők teltek el s egyszer a kalifához is eljutott a szép drágakő hire. — Turbánomat ékesítse az a ragyogó kő! — kiáltotta a kalifa. — Ilyen kőnek csak ez a méltó helye. Elküldötte azután a nagyvezérét az ékszerkereskedőhöz, hogy vásárolja meg számára a kincset. Az ékszerkereskedő kinyitotta a dobozt, kivette belőle a drágakövet, de rémülten ejtette ki azután a kezéből. A drágakő homályos volt; a dobozban hosszú évek során át elveszítette régi ragyogását. Most már nem volt semmi értéke. A dervis fölemelkedett a trón lépcsőjéről. — Eddig van a mesém — mondotta a sahnak. — Vigyázz, hogy úgy ne járj azzal a fiatalemberrel, mint a kalifa a drágakővel! A sah megértette a mesét s még aznap az udvarába rendeltette az ifjút s azután hires tudósokkal taníttatta, neveltette. Nem bánta meg a jó cselekedetét, mert ez az ifjú utóbb nagyvezérévé és leg- bölcsebb tanácsadójává lett. Lomlesz Elek. ILap’u.xils: mai száma 0 oldal. Az elveszett kincs. (Keleti mese.) Egy ősz dervis megismerkedett vándorlása közben egy fiatal emberrel, aki maga volt az elmésség. Egy falucskában tengette az életét ez az ifjú, nagy nyomorúságban. Eles ésszel, tudásra való vágyakozással áldotta meg az ég, de nagy szegénysége miatt még iskolába sem járhatott. A dervis nagyon megsajnálta szegényt s igy szólt hozzá: — Majd szólok rólad a sahnak s megkérem őt, hogy neveltessen. Az ifjú megköszönte a jóakaratot, de nem nagyon bízott a sikerben. Talán még oda sem ereszti maga elé a hatalmas sah ezt a koldusrongyokat viselő, szegény dervist. A vándorló bölcs azonban nem igy gondolkozott s miután elbúcsúzott az ifjútól, egyenesen a sah fővárosa felé indult. Mikor megérkezett a sah palotája elé, nyomban bebocsátását kérte az őrt álló katonáktól. — Mi keresni valód van a sahnál, te szegény dervis? — kérdezte tőle a katonák parancsnoka. — Ne kérdezd — felelt az ősz dervis. — Eredj be gyorsan a palotába és mondd meg az uradnak hogy a kerbelai bölcs akar vele beszélni. A katonák parancsnoka most már tisztelettel üdvözölte az ősz dervist. Nagy hire volt mindenfelé a kerbelai bölcsnek. A sah, amikor a katonák parancsnoka tudtára adta a dervis kívánságát, azonnal megparancsolta a trónja mellett álló szolgáknak: — Vezessétek elébem a kerbelai bölcset.
