Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
Nagybánya, 1908. Szeptember 20. — 88. szám.XXXIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELEISriK ZMQUSriDEUXr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Feisőpéínyf>(~h$ba SO.- szarut ala.. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szíriül. T rohan, mivel városaink közegészségi intézményeinek hiányában olt nagy az emberpusztulás. Ezeknek meggátlására közegészségi állítások által meg kell apasztani a halálozási nagy arányokat, közgazdasági viszonyaink javításával meg kell"kötni a népességet, közművelődési intézményeinkkel fel kell emelni a magyar faj kultúráját, hogy ez melegségével hassa át a többi fajnép szivét s fényességével tegye ragyogóvá ezt a szép szülőföldünket, melyhez vonzódjék mindenki. Nehogy pedig azt higyje valaki, hogy ez magától megy. Ehhez lángoló lelkesedés, szívós kitartás, önzetlen munkálkodás szükséges. De szükséges pénz és egy közös oltár, mely bennünket összetartson. Ezért indítványoztam, miként az ősök a veszedelmek idején megszámlálták a székelyföld lakóit, lustrállák őket lehetőség szerint, aképen lustráljuk meg mi is, kik hát akikre számíthatunk. Minden áldozat nagy, amit a haza és a nemzet oltárára teszünk s bármilyen terhes is lenne az, könnyűvé lesz az állal az édes ludat áital, hogy igy gyermekeink feje felett biztosítjuk a hajlékot s közvetve hazát szerzünk, nemzetet alkotunk. — Alkossuk meg hát a székelység aranykönyvét, melybe iratkozzék be minden székely honleány és honfiú s annak megismerésére., hogy ő a nemzet és a haza veszedelmét látja és megmentéséhez hozzájárulni akar, hozzon fejen- kint egyszersmindenkorra minden székely legalább 1 korona áldozatot, mely alapja lesz ugyanannak a nagy munkának, melyet mi most megindítani akarunk. Hiszem, hogy ezen az utón legalább fél millió koronát összehozhatunk rövid idő alatt, mert ha akadnak is szegény székely véreink, akik még 1 koronát sem tudnak áldozni fejenkint, lesznek és leszünk, akik — mikép az ősi székely nép a lustráláskor — teljes fegyverzetében, csatlósainkkal jelent meg; kipótoljuk a hiányt. De élő forrássá válik az aranykönyv, mert minden tehetős szülő gyermekéért, mind a munkát nyert szegény hálából, meglett korára, megadja azt a kis adományt az idők végéig. Csak meg kell alakítani a szervezetet széles e hazánk minden vidékén s a buzgó testvérek keressék fel a szanaszét lakó testvéreket az egész magyar földön s sorakoztassák a nemzeti törzskönyw lapjain . . . Ennek a lapnak, ennek az aranykönyvnek lesznek rovatai arra is, hogy akinek az Isten ad, adhasson továbbra is a nemzet oltárára és ennek az aranykönyv lapjának másolata adassák ki az illetőnek, hogy otthon házában, családjában láthassák gyermekei az apai nemességet s áldozatkészséget. Az igy megalkotott alap gyarapítására készíttetünk díszokleveleket, melyek 10, 20, 25, 50, 100 koronáról szóljanak s mint nemes adományért szóló elismerések, nyugtatványok, megbízott testvéreik által minden évben egyes magyar pénzintézeteknél a Felhívás a székelyekhez. Irta: Gálffy Ignác. Mátyás fényes birodalma Európa legelső állama volt, Rendszeres áliamszervezettel, megfelelő alkotmánynyal, öt millió szánni igen nagyrészben magyar fajú néppel. Csak egyel nem tudtak érteni, csak egymást nem tudták igazán szeretni őseink. Bűneik miatt megszenvedett az ország, a nemzet. Kétszáz évet megközelítő ideig sújtotta emiatt nemzetünket a minket leigázó török és bizony máig is tartó jármot rakott nyakunkra a német. Mire elpusztult a török uralom nyakunkról, felényire fogytunk. A két és fél millió lakos azonban 1680—90. körül még mindig kétharmad részben magyar volt és ha ekkor velünk rokonszenvező kormányzat lett volna hazánkban, a magyar faj ismét olyan arányban lendülhetett volna fel, mint eddig volt. De az ellenséges kormányzat nyakunkra telepitetle az oláhság, tótság, szerbek és németek egész tengerét és igy a Mátyás alatt 90%-ot tevő magyarság 1720-ig 45, 1787-ig 29, sőt az egész országban 25%-ra fogyott le. Az ország népének csak negyedrésze volt magyar. Ellenségeink a tót Kollárral kárörömmel hirdették, hogy elvész a magyar is, ahogy rokonai a hunok és az avarok után. Korai volt a káröröm. A magyar tölgyekre a török kivonulása után reáboruló piszkos árvíz összehordott minden szemetet, minden piszkot. A felületes szemlélő elpusztulni látta a magyart, pedig az az elvonuló áradat után izmos ágait kiemelte az iszapból s megtörhetetlen őserejével újból felülemelkedett azon s már 1840-ben 46%-ra, 1880-ban 47, 1890-ben 48, 1900-ban pedig több, mint 51°/o-ra nőtt. Ám az a körülmény, hogy a magyar fajban ekkora életrevalóság van, ne tegyen minket bizako- dottakká, hanem inkább öntsön bizalmat belénk, hogy a múltak hibáin okulva, faji őserőnkre, de tisztán csak magunkra támaszkodva, ezután is megbirkózhassunk a nagy veszedelmekkel, amelyek nem múltak el, sőt inkább súlyosabb erővel nehezednek nemzetünkre. Az a tanulság lelkesítsen, mely a népszámlálási statisztika adatai szerint azt mutatja, hogy ebben az egész országban, tehát még a mi kis, édes Erdélyünkben is, legjobban szaporodik a magyar faj és hogy inig az egész magyar hazában a közelmúltban a magyarság tiz év alatt 48'5% ról 514-ra növekedett, addig a többi mind fogyott: az oláhság 17-4°|0-ról 167-re, a németség 13-ról 12-re, a tót-ruthén elem 164-ről 16-ra és igy tovább. r.pen úgy Erdélyben a magyarság 31"j0-ról 32-9°|„-ra nőtt, a németség 9 7°|0-ről 9 3-ra, az oláhság 567-ról 565-re fogyott. A székely földön, melyhez én most számítom Brassó, Csik, Háromszék, KisÁbrányi Emilnek. Irta: Zempléni Árpád. Negyven éve magyar iró. Magyar költő, műfordító! Byron lelke, Rostand szive, Egy kebelben egyesítve. Erős, bátor szava, karja, Verekedő apák sarja, Küzdelem a levegője — : Jó huszár lett vón belőle ! . . . Adja Tanri, szittya-isten: Még sokáig küzdjön itt lenn ! S ha a halál egyszer rányit, írva lelje hős Ábrányit, S igy szóljon be nagy szerényen — Kéziratért jöttem kérem. Ifjúkoromból. (Megfejteden talányok.) Irta: Révai Károy. 3. Az én ismeretlen jótevőm. Nagy diák voltam már: az egyetem első éves hallgatója. Nagy szegénységgel kelle küzdenem. Napjában csak egyszer étkeztem : délben. A kolozsvári régi Plihál-féle sörház bérlője napi 30 krért ebédet adott. A reggelit és vacsorát vers Írással pótoltam. Gomba módra termett a rossz vers. Ruházatom és fejérneműm is oly szegényes volt, hogy bujkálnom •kellett a nyilvánosság elől. F.gy reggel bús gondolatokkal ébredtem föl. A rendes reggeli versírás sem nyugtatta meg háborgó lelkemet. Nem az éhség bántott; azt már megszoktam, mint a czigány lova, hanem a ruházat és fejérnemű teljes hiánya ejtett kétségbe. küküllő, Maros-Torda, Udvarhely megyéket egészen és Tordaaranyosnak egy részét a magyarság 70, a németség 5, az oláhság 25'j0 körül van, tehát elég erősen állunk. Ennek az őserőnek teljes kifejlődését kell biztosítani. A teendők sürgősek, fontosak és kényesek. Sürgősek, mert ha belepillantunk a magyarság és székelység elhelyezkedésébe, világosan látjuk, hogy a legtisztább faj magyar Udvarhely megyében a magyarság az utóbbi 10 év alatt 93 7-°|0-ról ugyan 95,3°|0 ra nőtt, itt mind az oláhság, mind a németség fogyott, Brassómegyéhen a magyarság 301°|„-ról 31'9°|n-ra nőtt, a németség 32°|o-ról 314-re,az oláhság 35 9-ről 357°|„-ra esett, Maros-fordában a magyarság 54 9 ről, 56’9-re nőtt, a németség 37-ről 38-ra lendült, az oláhság 375-ről 368-ra apadt. A székely földet a nagy magyar medenczével összekötő Kolozsmegyében a magyarság 25 4-ről 26 8-ra nőit, de az oláhság is több mint félperczenttel szaporodott. Kolozsvárban magában a magyarság több mint 4%-al nőtt, az oláhság 3, a németség Va°lo-aí apadt. Szívósság mindenütt. Ellenben Csik- és Háromszékmegyékben a magyarság egy halvány árnyalattal 01'jo-al visszaesik, amott a német, emitt az oláhság oly halvány árnyalattal előre megy. Ezek a tények ne ijesszenek meg, de keltsék fel figyelmünket és az őrtállók legyenek éberek. Alsófehér, Nagyküküllő. Hunyad, Szolnok-Doboka, Besztercze-Naszód mindenütt a magyarság szívós állását, de aránylag igen gyenge arányát igazolják, melyeknek erejét csupán a városok és Hunyadme- gyében az ipartelepek adják, de ezek aztán nagy erővel is hatnak. A székelyföldön se': a . mivaló. A székely nép születési aránya igen szép, de a halálozás is nagy. 1901—1905. között a legtöbb születési eset volt Gsikban 37 9%, Kolozsmegyében 36-l, Tordaranyos- ban 35 8, Udvarhelymegyében 34 7, Háromszékme- gyében 341. Ellenben Kolozsváron 31%. Maros- vásárhelyen 25 5. A nagyon kis népesedési hányaddal szemben áll Marosvásárhely nagy halálozási aránya, mely 269%, ennél nagyobb Kolozsváron 27%, Szolnok-Dobokábnn 26 9, legnagyobb Torda aranyosban 28 1. Ez a nagy halálozás töri le a fejlődést is, ezt összehasonlítva, a szaporodás Csikban 12 3, Bogarason 105, Háromszéken 91, Udvarhelyben 9 9; Kolozsmegyében 8 8, Maros-Tordában 7 6, Kolozsváron azonban csak 2 6% a növekedés, Marosvásárhelyen pedig már 1% apadás van. Több ember hal el, mint amennyi születik. És növevedése az összes városoknak többé-kevésbbé ilyenforma: nem a születések, hanem a bevándorlások által nőnek városaink és az ide bevándorló magyarság, a temetőbe Kiléptem az utczára. Hej, milyen irigykedve néztem a jól öltözött emberekre! Elgondoltam: ha nekem is lenne szép uj ruhám, tiszta fejérneműm, — be fölemelt fővel járnék embertársaim közt! Búsan, lehorgasztott fejjel haladtam az Egyetem felé. Egyszerre mellettem egy szürke uj ruhába öltözött úr haladt el, s egy kis dohánytőzsdébe belépett. Mintegy akaratnélküli báb követtem őt; a szürke uj ruha teljesen megbabonázott. Úgy éreztem e pillanatban, hogy nekem egy olyan rend ruhát még aznap okvetlen szereznem kell! Utána mentem a boltba; volt :3 krajezárom, melyen egy csomag dohányt vettem. Az volt az én egyetlen fényűzésem. Dohány nélkül tán halálos beteg lettem volna. Az üzletben nem volt más, csak a tulajdonos és az én szürke ruhás ismeretlenem, ki szivart vásárolt. Mig a szivarokat válogatta, — le nem vettem szememet ruhájáról. Az ismeretlen úr egy körülbelül 30 éves jómódú embernek látszott; arcza és beszédje elárulta, hogy izraelita. Vásárlás után egyszerre léptünk ki a boltból. Künn az utczán hirtelen hozzám fordult s barátságosan megszólított: — Miféle mestersége van önnek? Remegő hangon feleltem: — Tanuló vagyok! — Jöjjön velem! — Hová ? — Ne kérdezze, csak jöjjön ! Azzal karonfogott s bevitt a legközelebbi szabó üzletbe; ha jól emlékszem valami »Kandó« nevű szabó mesterhez. — Vegyen mértéket erről a fiatal úrról! Kurtán, sietve beszélt. A mester mértéket vett rólam; s én mint egy darab fa állottam ott, azt sem tudva, mi történik velem ? — Csináljon ugyan ezen szövetből, vagy legalább is ilyen fajtából, ha van hasonló! Azzal lefizette a 30 irtot, köszönt és vitt magával tovább. Az utczán egy csomó összegyűrt papírpénzt nyomott kezembe s eltávozott. Mint egy bálvány néztem utána. Futni akartam, hogy utolérjem s legalább nevét megkérdezzem. Nem voltam képes! Mire föleszméltem, már eltűnt. Kezemben volt még 35 frt papírpénz. . . Harmad-negyed nap már az uj ruhában sétáltam az utczán, s pénzem is volt bőségesen. Soha sem tudtam meg, ki volt az én jótevőm ; A szabó maga sem látta azelőtt soha; nem tudott útba igazítani. De én hosszú évek sorján áldottam emlékét annak az embernek, ki oly véghetetlen boldoggá tett akkor. Már most fölvetem a kérdést : honnan tudtam én azt előre, hogy nekem az nap uj szürke ruhám lesz? Másodszor: ki volt az a fiatal ember, s miért ajándékozott meg oly bőkezűen ? S ha már ezt tette : miért akart előttem örökre ismeretlenül maradni? Ez a harmadik talány, mely megfejtésre vár. 4. A szives fogadtatás. Tulajdonképen ezt az »esetet« nem is kellene a rendkívüli, babonás dolgok közé soroznom, mert nagyon közönséges, mindennapi. Ilyen eset akár száz is előfordulhat embertársaimmal. De majd a végén megmondom, miért tartom ezt a történetet a legcsodásabbnak mindegyik közt.
