Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

Nagybánya, 1908.

ySzeptember 6

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK IvLIKnDrBISr VASÁRNAP

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

Révész J"átnos.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbanyai-utca 30. szám ala. üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szzrint.

A távbeszélő hálózat.

Teljesen megbízható forrásból vesszük az értesítést, hogy Nagybányán jövő tavasszal, minden kétséget kizárólag, létesítik a telefon- hálózatot. Örömhír lesz ez azokra nézve, akik a haladás iránt érzékkel bírnak s már régóta várják ennek a minden izében modern intézménynek megvalósulását.

Évek óta vajúdik a kérdés, az egymással versengő városok nagy tömegében reánk nem kerülhetett a sor, végre a kereskedelmi miniszter figyelembe vette városunk keleti, végvidéki exponált helyzetét és kimondta a boldogító igent.

Jövőre tehát ezen a téren is óriási lépést teszünk előre. Nálunk ma még sokan nem is ismerik a távbeszélő előnyét, vagy legalább nem ismerik annyira, hogy ezt a nevezetes hírünket kellőképpen méltányolni tudnák. A hivatalos érintkezés, a kereskedelmi és ipariforgalom óriási megkönnyitését és hatványozását jelenti az, ha valamely város telefon sodrony hálózatokkal át meg át van szőve.

Nálunk az aláírások nem mutatnak oly érdeklődést, a milyet egy 14 000 lakosú intelligens városban elvárhatna az ember, pedig bizonyos az, hogy a telefon annál jobban megfelel helyi feladatának, mennél többen vezetik azt be.

Eddig leginkább a hivatalok jegyeztek az iveken, pedig a kereskedők, iparosok még nagyobb hasznát vehetik, mint amazok. Szatmáron élelmes bérkocsis is akadt, akinek ott csilingel a telefon az előszobájában, de van is megrendelése annyi, hogy másnak is tud juttatni belőle. Okvetlenül szükséges volna, ha legalább még egyszer annyian írnák alá városunkban az iveket, mint eddig, a bevezetés most együttesen, egy fáradsággal sokkal egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mintha utólag fognak egyet-egyet bekapcsolni.

Igaz, hogy a magánosok évi dija meglehetős nagy, de biztat a remény, hogy már a közel jövőben felére lesz leszállítva s a kinek komolyan szüksége van a távbeszélőre, annak kifizeti az magát a mai bérért is.

Ne riadjunk tehát tőle vissza, hanem, aki

Heine versek.

i.

Könnyeimnek hullatán Virág nyílik nyomba, Csalogánydal zengedez Szálló sóhajomba.

Tiéd legyen, ha szeretsz, Minden szál virágom,

S dalolni a csalogány Ablakodra szálljon !

II.

Méreg van dalomban,

Óh, hogy is ne lenne;

Hisz a mérget te öntötted Ifjú életembe.

Méreg van dalomban,

Óh, hogy is ne lenne :

Sok kigyó van a szivemben S te is ott vagy benne . . .

mégnem jegyzett s szüksége van reá, igyekezzék mielőbb utána járni, hogy tavasszal ő is bele illeszkedjék a modern világíorgalomba.

Az első képviselőválasztás Nagybányán.

Irta: Scliünhcrr Gyula dr.

1848. ápril. 16-ikán tudatta Csausz István, Nagybánya sz. kir. város országgyűlési követe a város hatóságával, hogy a rendi alkotmány utolsó ország- gyűlése befejezte munkásságát, Nagybánya város közönsége április 26-iki közgyűlését az uj korszakba vetett bizalom lelkesedésével üdvözölte és hirdette ki az 1848-iki törvényeket, miként széles ez országban mindenütt, úgy határszéli kis városunkban is ünnepelték a magyar nemzeti eszmék diadalát.

A parlamentáris kormányforma elfogadásával megváltozott a mód is, rnelylyel a város közönsége a törvényhozás működésében részesedett. Eddig Nagybánya a többi szabad erdélyi város módjára külön követtel képviseltette magát, s utolsó követe Csausz István, városi főbíró, az országgyűlési naplók tanúsága szerint, élénk és tevékeny részt vett a pozsonyi tanácskozásokban, melyek a nagy refotrn- alkotásokat megelőzték.

Sajnos, a nagyképzettségü férfiút, ki polgártársai osztatlan szeretetét bírta, ekkor már leverte lábáról a kór, melynek egy évvel később — 39 éves korában — áldozatul esett. Az országgyűlés befejezéséről is betegágyában irta meg Pozsonyból jelentését. Május elején érkezve haza, a 6-iki tanácsúié- ben ismét átvette a főbírói tiszt vezetését, s a május

10-iki közgyűlésen részletes jelentésben számolt be az országgyűlés lefolyás '.rój. De rohamosan fejlődő májbaja már azt sem engedte meg, hogy az újonnan szervezett polgármesteri állásra jelöltesse magát. Aki egy évtizeden át a város első embere volt, férfikora virágjában, kénytelen volt félre állani a közügyek vezetésétől.

Az uj törvények értelmében Nagybánya elvesztette önálló követküldési jogát, de megmaradt az újonnan alakított nagybányai kerület központjának. Szatmárvármegye május első napjaiban tartotta az 1848-iki törvények szentesítése után első közgyűlését. Az uj főispán Károlyi György gróf, május 1-én foglalta el főispáni székét; a következő nap határozott a vármegye a választó kerületek beosztása tárgyában. A nagybányai választókerület megalakításánál a város két jelenlevő követének, Nyirő József főjegyzőnek és Lászlófy István alügyésznek heves küzdelme volt Kende Zsigmonddal, ki azt akarta, hogy a Szamos nyugoti partján fekvő hét helység is a választókerületekhez csatoltassék. »Ez a Kende Zsigmond egy igazán elfogult táblabiró,« írták jelentésükben a nagybányai követek, kik e tervezettől, úgy látszik, a városi elem befolyását féltették a várriadt teste bizsergő tagokkal dőlt az asztalra. Fel- csuklott s görcsös zokogással sikoltozott. Tompa aléltságában tehetetlenebb volt az utolsó baromnál. Az asztalt ráncigálta és rágta kínjában. Lázas agyában úgy kergetőztek a gondolatok és képek, mint a sötét éjszakán a hold felcsillanó fénye mellett a lomhán gomolygó viharüzött fellegek.

Egyszer csak elsápad; »Mit tettem?« Fuldokló zokogással hörgő szavakat tördelt. Karja ellankadt, szeme kimeredt és Balázs kábultan esik vissza székébe. Nem lankadt el, csak a teste. Lelkében iszonyú képek kavarogtak. Eszeveszett, vérengző indulattal mar- dosta lelkét a tette.

Bántottak, gyötörtek, Ahogy csak lehetett:

Ez azért, mert gyűlölt, Az meg, mert szeretett.

Méreggel itatott, Méreggel etetett;

Ez azért, mert gyűlölt,

Az meg, mert szererett.

Csak aki legjobban Megkínzott engemet:

Ö sohasem gyűlölt,

Sosem is szeretett . . .

Sajó Sándor.

Balázs története.

— Irta: Friedmann Ferenc. —

Marta a lelkét még a báli zene. Ott ült szobájában néma búban. Nyomasztó csend fogta körül. S a vére, a zenétől felbizsergetett vére égett, lázongott a csöndben. Fojtó, álmos levegő nehezedett a mellére. És ő hörgött és ordítani szeretett volna. Balázs. És nem tudott . . . Fülledtlevegöjü szobájának emésztő lehe szállta meg a lelkét. Vad, mámoros vágyban raegBáli est. Lágy ütemben kondul a zongora. Méla ritmusokban terjed szét gyürüalakban a hang. És zengve, dalolva, trillázva tódul be egy mellékszobába... Hosszú asztal, tele boros üvegekkel. Az asztal mellett fiatal emberek ülnek. Fiatal emberek, akik bortól kipirult arccal dalolnak. Dalolnak és nevetnek. És egymásra sandítva kötekednek egy fiatal úrral, aki régen ül már az asztal mellett. Előtte boros üvegek. Jó sok és nagyok. Ernyedetlen ült székében. Kezével folyton gesztikulál. A fiuk pedig nagyokat röhögnek. Balázs csak tovább beszél. Beszél és inkább csak lehelve mondja a nevető fiuknak ö a nevelő, a filozófiai tanár: Fő a becsület. . . Ha az ember tisztában van önmagával, ha józan fejjel gondolkodik, akkor nem követhet el baklövést.« . . . Vigyorgó nevetések szakítják félbe beszédét. És ő nem bánja. Tudja is ö, hogy nevetnek rajta.

megyei nemességgel szemközt. Az ő álláspontjuk győzött s a nagybányai választókerület, a jelentés szerint csupán azokat a helységeket foglalta magában, amelyek Váraljától kezdve innen a Szamoson feküsznek.

A vármegye központi választmányába minden választókerületből hat kiküldött választatott. A nagybányai kerületből Breuer Lajos, Veresmarty Károly, Lengyel András, Ercsey Farkas, Nyirő József, és Farkas János választattak meg. Május 10-iki ülésében a nagybányai kerületbe a választók összeírására Breuer Lajost és Eresei Farkast küldte ki Nagybánya város.

A központi választmány május 18-iki közgyűlésén alakította meg a maga központi választmányát, melynek tagjai voltak: Fésűs Menyhért, az uj pol- pármester, Nyirő József, Smit Mihály, Szendy János. Sarudy Mihály Liszkai Mihály, Lászlófy István és Winterhalter Jakab városi polgárok.

Mikor a választók összeírása junius 8-ikán megkezdődött, az nap olvasták fel a város közgyűlésén József nádornak május 20-án kelt leiratát, melyben az országgyűlést a király nevében julius 2-ikára hívta egybe.

A választók összeírásánál Nagybányán kissé hidegen jártak el a bányamunkásokkal szemben, kik nem tudták kimutatni a törvény által előirt 300 frtnyi értéket. Breuer Lajosnak, — ki nehány nap múlva már Béreseire magyarosította nevét, — úgy látszik, nem sikerült a bányászok érdekeit a bizottságnál érvényre juttatni, de a belügyminiszter liberálisabb álláspontot foglalt el és 94 bányász kérelmére elrendelte, hogy akik közülök 100 forint jövedelmet ki tudnak mutatni, felveendők a választók jegyzékébe.

Amily simán folytak le az uj törvény által előirt alakiságok választás előkészítésére, ép oly hamar egyeztek meg a kerület irányadó emberei a képviselőjelölt személyére nézve.

Kovács Lajos, a jelölt, a hires szatmári tizenkét pont szövegezője azon nagyszabású férfiak közé tartozott, akikre nagy feladat várt ez uj korszak küzdelmeiben. Még nem volt harmincz éves és rég kinőtt a vármegyei szereplés szűk korlátái közül. A szatmári ellenzék vezére Erdélyben Wesselényivel az unió mellett harcolt, Magyarországon Széchenyi István mellett talált tehetségéhez méltó munkakört, s az utolsó pozsonyi diétán, mint Szatmármegye követe elsőrangú szerepet játszott az ujjáalkotás nagy munkájában. A modern Magyarország nem nélkülözhette a szabadelvű eszmék e lelkes bajnokát és Nagybányán annál nagyobb örömmel karolták fel a nagyszabású ember jelöltségét, mert a városhoz és vidékéhez sokszoros kötelékek fűzték őt. Az itteni gimnáziumnak volt növendéke, Svaiczer Gábornak, a későbbi hires kamaragrófnak, aki akkor a nagybányai bányakerület igazgatója volt a befolyása müFeláll az asztal mellől és megy szétnézni a bálteremben. A fiuk azalatt megint nótázni kezdtek. Vad, bárdolatlan hangok tömege töltötte be a füstös szobát. Oly erőszakosak, oly borosak voltak e hangok. Közbe-közbe egy sipitó vékony hang is megszólalt.. Az emberek hiába csendesítették őket. Néha elhallgatnak. Isznak és suttognak: »Ni, itt jön megint!« Halk nevetés hallik. Jött és leült az asztal mellé.

Trillázva, táncolva, nótázva zudul be a zene pikáns dalolása. Zengzetes ütemek vágyó akkordjai simítják a lelkét, cirógatják mámoros fejét. Bódorgó léptekkel megy az asztal mellé. A fiuk villogó szemekkel kisérték. Minden ajkon mosoly. Csak ő nem lát, csak ö nem hall.

Elegáns volt nagyon. És még evikkere is volt fekete kerettel Balázsnak . . . Álmosan, dtilöngőzve motyogta oda a fiuk felé: Megtanítom azt a gazembert ! Meg én !«

A fiuk is álmosak voltak. Szemük csillogott a füstös szobában, mint egy gyertya. Az arcuk már beesett, némelyiknek ráncos is volt. Egyesek már az asztalra dőltek részeg mámorukban. Mások meg gaj- doltak teli torokkal, fénylő szemmel, hadonászó kézzel . . . Balázs leül közéjük. O is szeretne kiabálni, gajdolni, de már nem tud, csak dadogYekedt hangon. A bor vette el a hangját. Lankadt kezével, melyben már csak petyhüdten kavargóit a vér, egy távoli asztalhoz mutatott, ahol egy kis kövér ember ült, urias tempóval magyarázgatva:

»Ez már mégis csak sok ! Egy rongyos nevelő. Az ember kegyelemből befogadja. Kirúgom a házamILa.pTa.rY 1c mai száma @ ©ld.a.1.