Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-09 / 32. szám
Nagybánya, 1908. Augusztus 9. — 32. szám. u $ XXXIV. évfolyam. MEaJELBNIK 3VCX3S5IDBYST VASÁRNAP Előfizetési árak . Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; lESévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám ala. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Nagybánya város takarékpénztára. Múlt vasárnap tárgyalta le az intézeti választmány a f. év első felének zárószámadásait s az intézet élén álló fáradhatatlan tevékenységű és ritka szakértelemmel megálldott igazgatónak: Moldován Lászlónak, valamint az egész igazgatóságnak, felügyelőségnek és tisztikarnak köszönetét fejezte ki a szép eredményért. A félévi összforgalom 8.133,189 40 korona volt. A betétforgalom egymillióháromszázezer K bevételt és egymilliónégyszázhetvennégyezer K kiadást mutat. A kettő közötti különbözetet az okozta, hogy a város több tetemes betétjét az építkezések miatt részint kivette, részint folyószámlán számoltatta el. A váltókölcsön bevétele 40 ezer koronával többet mutat, mint tavaly az egész év alatt. A kötvénykölcsön bevétel tavaly egész éven át 301 ezer K volt, most egy fél év alEtt 250 ezer K. A letétek is nagyobb összeget mutatnak egy féléven át, mint tavaly az egész év alatt. A folyószámlaforgalom majdnem annyi, mint a múlt évben az egész esztendőn át (1,251.592 K). A kiadásoknál a váltókölcsön 1907, évben 739.793, most fél éven át 871.160 K. Az ingatlan kiadás is növekedett. A nyereség- és veszteség-számla 38.505 K 29 fillér fél évi nyers nyereményt mutat, tavaly az egész éven át 65.153 K 02 fillér volt, holott minden valószínűség szerint az idei második fél év még szebb eredményt fog felmutatni. A betétállomány ez idő szerint 2,687.833 K 52 f. Folyószámlákon 802,288 K 33 f. Jelzálog és hitelkötvény kölcsőnökben 2,165.679 K van kint s a 485 ezer korona váltókölcsön háromnegyedrésze is ingatlannal van biztosítva. A váltókölcsön állománya különben 172 ezer koronával növekedett. Az értékpapirállomány ugyanaz, mint tavaly volt, mivel az idő értékpapirforgalomra jelenleg nem alkalmas. A mérleg realitását igazolja, hogy abban első félévi fizetetlen adóra 4776 koronát, előre vett kamatokra 10000 koronát, előre vett értékpapírkamatra 11.000 koronát, tehát összesen 25.776 koronát számoltak le a bruttó nyereségből s igy marad a fent említett 38.505 korona nyeremény. A végrehajtási novella annyira nem érinti az intézetet, hogy azt a vasárnapi választmány még csak nem is tárgyalta. A város takarékpénztára mindnyájunkat érdekel már csak azért is, mert ha ez az intézet haszonnal működik, megmenti az által a lakosságot a pótadótól, de különben is a város és a vidék igen sok családja kiséri érdeklődő figyelemmel annak vagyoni állapotát, vezetését, működését, mivel betétjei vállalatai, tartozásai stb. révén részt vesz a pénzintézet 'folyton növekedő forgalmában. Ezért tartottuk szükségesnek,' ha csak röviden is ismertetni a felévi számadás főbb adatait, mert azt tudjuk, hogy az az intézmény, mely ezer és ezer ember anyagi érdekeit szolgálja, támogatja, elősegíti s melynek léte egy egész nagy vidék bizalmán épül föl, nem pusztán a választmánynak tartozik beszámolni, hanem egész életének a legnagyobb nyilvánosság előtt kell folynia. A nyomtatásban is kiadott félévi jelentéshez különben gratulálunk mi is a vezetőségnek Archeológiái tanfolyam. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége Kolozsvárott rendezett régészeti kurzusa a múlt héten ért véget. A tanfolyam vezetője dr. Posta Béla egyetemi tanár, múzeumi és könyvtári felügyelő volt s vele együtt az előadók között a kolozsvári tudományegyetem tanári testületéből még többen vettek részt. A tanfolyam célja, a vidéki múzeumok vezetésével megbízott szakemberek továbbképzése volt s ezért az ország különböző vidékeinek múzeumai képviseletében mintegy huszonötén vettek részt. A Főfelügyelőség tiz muzeum őrét tüntette ki, hogy állami stipendiummal meghívta a kurzusra s ezek között városunk múzeumának őrét is. A tanfolyamnak nagy jelentősége van a vidéki múzeumok tovább fejlődésére s az a lelkes gárda, mely oly ambícióval hallgatta az előadó professorok ismertetéseit, reményt ad arra, hogy az elhintett mag dúsan meghozza gyümölcsét, úgy hogy a három év múlva tartandó tanfolyamon sok érdekes, muzeális anyag beszámolására kerül a sor, melyek talán az érdeklődés híján veszendőbe mentek volna. Az előadásokat jul. 15 én kezdette Cholnoky Jenő dr. az archeológiái munkálatokhoz szükséges geológiai és fizikai földrajzi ismeretekről s ami nagyban emelte az előadás értékét, Kolozsvár környékén egy kirándulás keretében gyakorlatilag bemutatta, hogy a föld különböző rétegeiből előkerült növényL^. állati testek, vagy azok transformatióiából hogyans^~- következtetünk arra a korra, melyben azok oda kerültek. Posta Béla dr. kezdette meg a tulajdonképeni régészeti ismereteket. Előre bocsátva, hogy a régiségtáraknak mily nagy kulturális jel entősége van, gyakorlatilag útmutatással szolgált a régiségek feltárásánál s azok megállapításánál követendő eljárásokra. A kő-, bronz-, vas- és skitha-korbeli régiségek csoportjainak s főbb typusainak, lelőhelyeinek ismertetése után áttért a római uralmat megelőző kor régiségeinek ismertetésére. A római uralomra vonatkozó emlékeket Buday Árpád dr. előadása keretében jellemezte. A népvándorlás-kori, román, csúcsíves, renais sáncé stb. Ízlés korára vonatkozó emlékeket, Posta Béla lehetőleg gyakorlati módon, kirándulások alkalmával szemléltetőleg ismertette. így Bonchidán a román ízlés építészeti sajátságait, — a Bánffy kastélyban Bánffy György gróf a legnagyobb előzékenységgel mutalta be kastélyának ősi berendezését s kincseket érő műtárgyait, — Gyulafehérvárott az átmeneti román, Kolozsvárott a csúcsíves stilus emlékeiről tartott előadást. Gyulafehérvárott, hol t. i. a római uralom idejében Dácia tartomány Apulum nevű fővárosa volt, ezen római város alapépítményei föltárásának munkálatait a tanfolyam tagjai előtt folytatták, mintegy példát demonstrálva, az ilyen ásatások alkalmával követendő eljárásra. A numizmatika (éremtan) fontosságát az archeológiára vonatkozólag Kovács István adta elő, az ó-, közép- és uj-kor érmeit jellemezte s bizony oly vonzó előadásban, hogy aki az archeológia ezen ágával addig nem foglalkozott tüzetesebben, kedvet kapott ez irányban is közvetlenebbül munkálkodni. A tanfolyam tagjai két heti komoly munka után e hó elején tértek vissza állomáshelyeikre, magukkal víve a hasznos és kellemes időtöltés emlékét. A vasárnapi munkaszünetről. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter a vasárnapi munkaszünet végleges rendezése érdekében törvénytervezetet alkotott, mely ősszel már tárgyalás alá kerül. A javaslat a vasárnapokon és Szent István király napján kívül karácson első napját is munkaszüneti napnak nyilvánítja. A munkaszünet a törvényjavaslat szerint, a javaslat szövegében megállapított kivételektől eltekintve, legkésőbb a munkaszüneti napon reggeli A tündérmadár. (Mese.) A dervis lekuporodott egy fa alá, ott mesélte a körülötte ülőknek: — A bölcs Dzselaleddin mondta el nekem ezt a történetet a tanácsadó madárról. Mindnyájan okulhattok rajta. Úgy történt, hogy egy szegény favágó szép madarat fogott egyszer az erdőben. Veres bóbitája, kék szárnya, meg sárga csőre volt ennek a madárnak, melv valahonnan Tündérországból került véletlenül abba az erdőbe. Egy faágon szundikált, amikor hirtelen megfogta a favágó. A jó ember még soha sem látott ilyen szép madarat s el is határozta nyomban, hogy haza viszi a fiacskájának. Hadd játszadozzék vele. A madár ám tündérmadár volt s beszélni is tudott. Nagy volt a favágó csodálkozása, amikor megszólalt: — Jaj, jaj, rabságba jutottam! Hogyan térek most már vissza szép Tündérországba, a kékszárnyú, fehér bóbitáju, sárga csőrü madarak közé ! Mi fog velem történni? A favágónak most még jobban megtetszett a szép madár. Ni-ni! Még beszélni is tud 1 Ilyen madarat talán még senki sem látott a széles világon 1 Haza akarta vinni azonnal, nehogy kirepüljön a zsebéből. A madár ekkor könyörögni kezdett: — Jó ember, add vissza szabadságomat, hadd repülhessek vissza szép Tündérországba. Jóért jóval fizetek neked. Adok három jó tanácsot, aminek nagy hasznát veheted az életben. Többet érsz ezzel a három jó tanácscsal, mint énvelem. Hiszen én úgy sem élnék sokáig; megölne a bánkódás. A favágót nagy kíváncsiság lepte meg. Miféle jó tanácsokat adhat neki ez a madár? Azt mondja, I hogy nagy hasznát venné egész életében ezeknek a I jó tanácsoknak. Ejnye, ejnye! Hátha igazat mond ez a furcsa madár 1 Addig-addig gondolkodott, mig végre beleegyezett a tündérmadár kívánságába. — Jól van, szabadon bocsátalak, de jók legyenek ám azok a tanácsok! Csakugyan szabadon bocsátotta a madarat, mely azután fölrepült a legközelebbi ágra s gyönyörűen kezdett ott fütyölni örömében. A favágó leült a fa tövébe s hallgatta, hallgatta nagy gyönyörködéssel. A madár, mikor megelégelte a fütyülést, hirtelen felrepült a fa tetejére s onnan kiáltotta le a favágónak : — Megtartom az ígéretemet s megkapod tőlem a három jó tanácsot. — Hadd halljam, hadd halljam! — kiáltotta feléje a favágó. A madár lekiáltotta neki: — A megiörtént bajon soha se búslakodjál, mert ez úgyis hiábavaló ! Okos ember nem gyötrődik amiatt, amin már úgy sem segíthet. Ez az első tanácsom. Hallgasd meg most a másodikat: Esztelen beszédnek sohase adj hitelt. A favágó haragosan kiáltotta most oda a tündérmadárnak: — Megcsaltál! Megcsaltál! Ezeket a tanácsokat magam is kitaláltam volna s figyelmeztetésed nélkül is követem mind a kettőt. — Nem hiszem! — kiáltotta a tündérmadár. — Nem vagy te olyan ember, hogy ne szorulnál rá a mások jó tanácsára. Hiszen ha bölcs ember I lennél, akkor észrevetted volna, hogy milyen nagy kincsre tettél szert, amikor engem megfogtál. Tudd meg, hogy ma a király kincstárában jártam s elnyeltem ott egy gyémántot, amely többet nyom félfontnál. Milyen gazdag ember lehetnél, ha felvágtad volna a begyemet s kivetted volna belőle a gyémántot. A favágó, amikor ezt hallotta, keservesen kezdett sopánkodni, jajgatni s nagy keserűségében kegyetlenül verte a homlokát az öklével. — Én bolond! Énegyügyü! Minek eresztettem el azt a madarat. A tündérmadár kacagni kezdett most s lekiáltotta a favágónak: — Látod, látod, hogy nem fogadod meg a tanácsaimat, amelyekről olyan megvetően beszéltél. Miért búsulsz amiatt, amin már úgy sem segíthetnél. Eleresztettél, újból meg nem foghatsz. De nem fogadtad meg a másik tanácsomat sem; hitelt adtál az esztelen szavaknak, amelyeket csak puszta cselből mondottam neked. Ugyan, ugyan, hogy nyelhettem volna én el azt a gyémántot, hiszen akkor magamnak is súlyosabbnak kellett volna lennem félfontnyinál. Pedig tudhatod, hogy olyan könnyű a testem, mint a pehely. Ott voltam a kezedben. Látod, látod, hogy nem árt neked a jó tanács! A favágó szégyenkezve sütötte le a szemét. Ennek az okos madárnak csakugyan igaza van. — Hadd halljam a harmadik tanácsodat is! — kiáltotta azután a tündérmadár felé. — A harmadik tanácsom, felelte a madár — még egyszerűbb a másik kettőnél. így szól: Fogadd "meg a jó tanácsot. A másik pillanatban úgy elrepült a tündérmadár, mintha ott sem lett volna. Leintesz Elek.
