Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

Nagybánya, 1908. Julius 26. 80. szám. XXXIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVnaSTDEUST 'V.A.S.Á.IltN’.A.IF-------------------------------------------- Előfizetési árak * -------------------------------------------­Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész Tános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 20. szám ala„„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Ötödik vasutunk. Városunk képviselő testületé ma harminc­ezer koronát szavazott meg az építendő Magyar­lápos—nagybányai uj vasútvonalra, illetőleg annak előmunkálati költségeire. Az előlegezett összegért annak idején törzsrészvényeket fognak adni. El­ismerésünk kíséretében hajtjuk meg lobogónkat a képviselet bölcsesége előtt, mely belátta, hogy városunknak kiváló létérdeke Hollós Jakab vasúti igazgató ez újabb vállalkozásának komoly támo­gatása. Együtt utaztam egy alkalommal Magyar- ország egyik jeles államférfiával, akit később a királyi kegy a miniszteri bársonyszékbe ültetett, tőle hallottam, hogy a nagy Széchenyinek, Magyar- ország első közlekedési miniszterének többek közt föterve volt a Budapest—Nagybánya—Besz- tercze—Jászvárosi keleti vasút kiépítése. Ez lett volna az igazi keleti fővonal! Hozzátette azt is az illető, hogy »valahányszor eltértünk a Széchenyi tervétöl, mindig megbántuk.« íme ennek a terv­nek előbbvitele egy lépéssel a mi legújabb vál­lalkozásunk. Nagysomkutat már elvesztettük, pedig ez az élénk városka nagyban előmozdította Nagy­bánya forgalmát, vigyázzunk, hogy Lápos vidé­kével is úgy ne járjunk. Mindent el kell tehát követnünk az ötödik vasút létesítése ügyében s ha ^/árosunknak esetleg százezerre menő, nagyobb áldozatot is kellene hoznia, attól sem szabad visszariadnunk, mert ha délfelé, keletfélé veszít­jük a tért: haladásunk hosszú időre meg lesz bénitva. Mint látjuk a mai határozatból, a képviselet átérzi ennek a messzevágó tervnek komoly és nagy jelentőségét s igy nem kételkedünk benne, hogy a vidék is támogatni fogja nemes vállalkozá­sunkat. Ha azonban minden utógondolat nélkül bele­megyünk a megvalósításba, akkor mindenesetre mi is elvárhatjuk, hogy a vasút első sorban a mi érdekeinket szolgálja s épp azért, jó előre hangsúlyozzuk, hogy az uj vonalnak innen Nagy­bányáról kell elágaznia, városunkat csomóponttá akarjuk tenni és nem mások vazallusává lefo­kozni. Az előmunkálatok a vonal tervezésére nézve még ez idén elkészülhetnek s mint mi érte­sülünk, el is készülnek. Nagybánya nyíltan szint vallott ebben a kérdésben, nem riad vissza na­gyobb áldozattól sem, most a közeli községeken a sor. Mi őszintén reméljük, hogy a termelő, állat- tenyésztő s természeti kincsekben is gazdag vi­dék szintén meg fog mozdulni és akkor már a jövő esztendőben kiépülhet az uj vonal, mely ipa­runkat, kereskedelmünket hatalmasan föl fogja lendíteni. Városi közgyűlés. 1908. jul. hó 25-én. Egy órás rövid gyűlése volt ma a képvi- letnek, melyen mintegy harmincán vettek részt. Tulajdonképpeni oka volt a közgyűlésnek a villámos világítás huzalainak elhelyezése iránt készített szabályrendelet, amelyet elfogadtak s tekintettel az ügy sürgősségére, azonnal életbe is léptettek. Napirend előtt Makray dr. polgármester szóvá tette az éjjeli felhőszakadást, a kereszt­hegyi hid romlásáról jelentést tett s kérte a föl­hatalmazást, hogy a szükséges intézkedéseket ebből kifolyólag eszközölhesse. Erre a közgyűlés a polgármestert fölhatal­mazta. A magyarláposi vasútra egyhangúlag meg­szavazták az előmunkálat költségeit. Iványi Béla festőművésznek tekintettel mű­vészi érdemeire, kérelmét a bérhátralék lefize­tése iránt nem fogadták el, hanem a követelést dr. Vass Gyula indítványára teljesen törölték. A gyűlésről részletes tudósításunk következő: 1. Az állami elemi népiskolák felépítésére föl­vett 500.000 koronás kölcsön évi törlesztésének fe­dezetére vonatkozó képviseleti határozattól a bel­ügyminiszter a jóváhagyást megtagadta. A gazd. és pénzügyi bizottság ez ügyben azt javasolja, bogy a közgyűlés az 5690 K ra való jogigényének fenntar­tása mellett, az illető összeget törölje a költségelő­irányzat bevételi rovatából addig, mig ez a kérdés végleges döntésre kerül. A képviselet ilyen értelemben határozott. 2. A belügyminiszter a városnak azon határo­zatát, miszerint a borpataki faraktárhoz szükséges telket 1400 koronáért megvette : jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 3. A belügyminiszter a városnak a gazdasági telep átadására vonatkozó szerződését, miszerint a földmivelési minisztériumnak a telepet bérbe adta: jóváhagyta. Tudomásul. 4. A nagybánya —magyarláposi vasútvonal lé­tesítése tárgyában Hollós Jakab azt a kérelmet ter­jeszti a városhoz, hogy Nagybánya város fedezze az előmunkálati költségeket legfeljebb 30000 K erejéig. A vasút kiépítésekor az engedélyezett összeg ter­mészetesen visszafizetendő. Az uj vasúti részvény- társaságban Nagybánya egy igazg. tag által volna képviselve. Az előmunkálati szerződést engedményes a városnak annak idején bemutatja. A gazd. és pénzügyi bizottság, tekintettel az uj vonal nagy közgazdasági hivatására elfogadandónak javasolja Hollós J. ajánlatát azon esetben, ha kérel­mező Nagybánya várost az előmunkálati engedélyhez társként befogadja. A képviselet elfogadta a bizottság javaslatát s megbízta a polgármestert, hogy ez iránt a szer­ződést kösse meg. 5. Iványi Béla festőművész azt a kérelmet ter­jesztette elő, hogy 1200 K bérhátralékát 1909. jan. 1-től három egyenlő részletben fizethesse, a jun. 27-iki közgyűlés ezt a kérelmet dr. Vass Gyula el­engedési indítványával a gazd. és pénzügyi bizott­ságnak adta ki. A bizottság jul. 20-iki gyüLésében azt hatá­rozta, hogy mivel folyamodó bérhátralékának elen­gedését maga nem kérelmezte, erre vonatkozólag javaslatot nem terjeszt elő, a kérelemnek elfogadá­sát azonban javaslatba hozza olyformán, hogy Iványi Béla festőművész bérhátralékát 1909. jan. 1-től 4 év alatt fizethesse a városi pénztárba. A közgyűlés többek hozzászólása után kér- vépyezőnek bérhátralékát, tekintettel művészeti érdemeire teljesen törölte. 6 A jogügyi és villamvilágitási bizottság a vá­rosi elektromos mű huzalainak az épületeken és magántelkeken való felerősítése és átvezetése tár­gyában szabályrendeletet terjesztett elő, melyet a közgyűlés következő alakban fogadott el: 1. § Nagybánya sz. kir. r. t. város területén a ház- és földtulajdonosok és földbirtokosok kártérítés nélkül tartoznak eltűrni, hogy a városi elektromos mű huzalai épületeik és földjeik felett a légürben a keresk. magy. kir. miniszter által megállapítandó magasságban a város költségére elvezettessenek oly módon, hogy ezáltal az ingatlanok korlátlan hasz­nálatában akadályozva ne legyenek. Amennyiben építkezések vagy átalakítások miatt a légürben vezetékhuzaloknak magasabbra he­Hangos a róna. — Irta : Telegdy Lajos. — Aranyszínűvé vált rövid két hét alatt a vég­telen zöld kalásztenger. Az Ur mennyei helytartó­jának névnapjára megjött a földmives nép várvavárt legszebb ünnepe, az aratás. Mindenfelé érett már a búza, a rozs, nehéz fejük bóbiskolva hajlik le, szinte érzik a közeli véget, mi következik Péter-Pál utáni reggelen. Bent a faluban már erősen készülnek rája. A gazdák elátták már magukat a szükséges évközök­kel. A nádtetőkbe beszúrva állnak készen a kiélesi- tett kaszák s a szögön lóg tokjában a fenőkő. Majd mind csupa uj jószág, melyeket az elmúlt vásáron vettek. El fognak majd kopni, annyi lesz a munka. A nótárius ur három hete egyebet sem tesz, mint a munkákat hirdeti ki a templomtéren és sze- gődteti el az embereket ; de nem tud elkészülni vele. Nem győzi a munkát, de nem azért, mintha az Ur kegyessége folytán rendkívül nagy bőségben termett volna minden felé, hanem mert kevés az ember a sok dologhoz. Régente több termett, mégis könnyen győzték, mert voltak hozzá elegen. Most a fele hiányzik. Amerikában vannak sokan az em­berek közül, napszámoskodnak városokban, akiknek földjük nincs, haza pedig nem jönnek aratásra, mert ott is szükség van rájuk s megkeresnek annyit. A nótáriusnak érthető tehát a baja. Hozzáfordultak a nagy gazdák aratókért s most mindenüvé kell kül­deni, mert egyformán sietős a dolog. Ha négy keze volna mindenkinek, annyinak is tudna adni munkát. Még a falubéli muzsikus cigányokat is sorra szólit- gatta, — ha rossz munkás is, csak ember legyen, gondolta, de nem ment velük semmire, »ném árát- nyi térémté Istén a csigánvt* — volt a hetyke válasz. Azok a szegény emberek pedig, kik már el­szerződtek, alig várják, hogy kezdjék. Örülnek a sok dolognak és könyörgenek az ég urához, tart­son ki most velük,, mert ebbe van minden remény­ségük. Mennyi aggodalom, mily sok imádság folyt érte, mig ezt az időt megérték, hányszor féltek jég­esőtől, szárazságtól, hogy azt is elveszi az Isten, amit már igéi t. De elmúlt minden veszedelem, most már csak letakaritani kell mielőbb, nehogy igy érje a vész, mert akkor az a szegény nép, ki még dol­gozni szeret és akar, kenyér nélkül marad és sírva néz a tél elé. A Pál napját követő vasárnap utáni reggelen megindult aztán a nagy munka kint a földeken. Ki­halt a falu. csak néhány dolgot nem biró öreg ma­radt hon házőrzőnek, a többi mind kiköltözött a pusztára, hogy birtokba vegye az ég adományát. Még vasárnap este indultak el zeneszó mellett a fa­luból s az éjszakát már kint töltötték a földön, hogy a korai hajnalban mindjárt hozzá is foghassanak. Olyankor lehet a legjobban dolgozni, mig a nap feljön, mert akkor egyszerre nehezebbé válik a munka, azonkívül a fehérnép is beállhat már a sorba, van szedni, gyűjteni való. Az első hét után már mindenfelé végtelen hosszú sorokban állnak a keresztek. A térségen pedig, honnan a füstfelhőt okádó gőzmasina bug, 1 már a cséplést is kezdik. Emeletnyi magas kazlakba hordják ott össze a kévéket. Hogy nem henyélték át tétlenségben az időt, mutatja már mindenfelé az eredmény. De legjobban látszik magukon az embe­reken. Az első hét után veresre égette a nap már az arczokat, a lányok gömbölyű karjairól hámlado- zik a gyönge fehér bőr, barna lesz, megcsunyul, de azért nem törődnek vele. Mindé ilyen lesz s nem szégyenkeznek érte, mert jó ajánló levél ez. Az orczájáról, a karjáról tudja a legény, mikor majd szüret után házasulni fog, hogy dolgos asszonyt vesz párjául, ki nem fog megijedni a seprő nyelé­től. így az aratáskor van a legjobb alkalma a legény­nek kiválogatni a sok közül az asszonynak valót. Leányvásár is ez tehát egyúttal, mit tudnak a leá­nyok is. A félvilágért sem maradnának ezért otthon. Sőt a messzi városokból is haza kerültek még Péter- Pál előtt a leányok, nehogy kimaradjanak a ver­senyből. Megjött Pestről a Piros Erzsi, ott hagyta a jó helyét, pedig tizenkét pengő forintot fizetett neki havonta a Schlesinger nagyságos ur. A Pataky Bor­osa is itt van, ámbár féligmeddig siratja, hogy eljött. Kedvetlenül dolgozik, látszik arcán, hogy szeretné, ha már túl volnának a dolgon s mehetne vissza. Mert biz neki nagyon nehezére esik már a dolog. Egészen kisasszony lett a két év alatt, mit a fővá­rosban töltött, finom kacsói megdurvultak a mun­kától. Elszokott már tőle, de azért mégse a dolog nála a baj. A szive, az a lüktető kis husdarab az oka. A féltékenység mardossa Borcsát. A kévegyüj- tés közben tőrszurásokat érez megnyilamlani keblé­ben, valahányszor fönthagyott kedvesére gondol. Mit csinálhat most az a Pista? Gondol-e rá annyit, mint ő? Vagy talán már hűtlen is lett, más szok­Lap-aixic mai száma © oláal.

Next

/
Thumbnails
Contents