Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-19 / 29. szám
Nagybánya, 1908. Julius 19. 29. szám. V Vi za ] XXXIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBaJBLBNIK HVEUSTIDIElSr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Eévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alá. Üzleti hirdetések négíjzelceniiméler, hiuatalos hirdetések díjszabás szerint. Nagybánya fejlődéséhez. Nagybányán alig van komoly ember, aki ne kívánná, hogy a város fejlődjék. Evekkel ezelőtt egy zászlóalj katonaság ide- helyezésétől vártak sokan általános fellendülést. Majd nyaralók építésével véltük az óhajtott célt előmozdítani. Tartottunk is helyszíni szemléket, hoztunk határozatokat, hanem a hagyományos egyetértés meghiúsította a jogérvényes határozatok végrehajtását. Múlt évben önálló törvényhatóságért lelkesedtünk. Ez évben kir. törvényszéket kértünk. Kétséget nem szenved, hogy különösen a kir. törvényszéknek felállítása hathatós tényező lenne a város fejlődésére. És ha az ez irányban tett lépések sikerre vezetnek, úgy a kezdeményezők, valamint a közbenjárók érdeme elévülhetetlen, az igazságügyi kormány iránti hálánk pedig véghetetlen lesz. Városunk fejlődésének egyik főtényezöje az idegenforgalom, azért a >Nagybánya« f. hó 9-én megjelent vezérczikkében elmondottakra nézve sokban igazat adunk. Készséggel elismerjük, hogy az idegenforgalom emelése szempontjából kívánatos a nyaralók létesítése. De ahhoz, hogy az üdülést kereső idegenek nálunk mindazt megtalálják, amit keresnek, nem elég a nyaralók építése. A nagyobb városokban és melegebb vidékeken lakók egészségi szempontból keresik a hegyes vidéket. És oda, hol az egészségügy mostoha gyermek, a legszebb nyaralók sem vonzanak üdülést keresőket. Igazságtalanság lenne akár a képviselőtestületet, akár városunk tanácsát azzal vádolni, hogy a közegészségügygyei nem törődnek. Hiszen a vízvezeték és csatornázás ügye végre-valahára közeleg a megvalósulás stádiumához és hogy a közegészségügy eme fontos kérdése oly sokáig vajúdott, annak sem a képviselőtestület, sem a tanács nem az oka. Távol legyen tőlünk az elodázásért a felsőbb hatóságokat is vádolni, mert a szándék, Mosolyog a szép múlt . . . Mosolyog a szép múlt bős emlékeimben — Körülöttem lassan elváltozott minden ; Azt se’ tudom néha, hova, merre vágyom ? . . . Nem vagyok már otthon sehol a világon. De mi az ? . . . lm’ egyszer hallok édes hangot, Messze kis falumból esteli harangot . . . Valami nóta zeng a régi bűbájjal: »Tele van a város ákácfa-virággal . . .« Látom a falunkat, magamat is benne, Pajtások jókedve mintha körülvenne, Megtelik a lelkem az édes bűbájjal, »Akácfa-virágnak édes illatával . . .« Kimegyek . . . keresem. Nem itt a hazájok, De azért ákácfát még itt is találok; Illatát a szellő éppen felém hozza . . . »Bolyongok alattuk ébren álmodozva.« Messze vagyok immár a város zajától, Egész sor van itten csupa ákácfából, Fürtjeik köszöntnek halkan ingadozva, »Minthacsak mindegyik nekem illatozna.« Oh az a bús nóta sírva csak hadd zengjen, Régi szép hulláma hadd ringasson engem ; Úgy suhanok halkan át a másvilágba . . . Hullj reám — boríts el, ákácfa virága ! . . . Eperjes, 190S. jun. 14. Csengey Gusztáv. A pusztai csillagász. — Irta : Zempléni Árpád. — Az egész tanya alszik. Világos, csöndes júliusi éjszaka van. Körül a nagy szérűn hosszú kazalsáncok, hogy jó vízzel, kisebb költség mellett láttassunk el, csak elismerést érdemel. Födolog, hogy rövid ;dő múlva meglesz a vízvezeték, meg a csatornázás, mi által közegészségügyünk minden vonalon javulni fog. Ezután következik a köztisztaság kérdésének gyökeres megoldása. A vízvezeték és csatornázás eme feladatot megkönnyíti, de Nagybányán nem oldja meg gyökeresen és pedig különösen azért nem, mert az úgynevezett belváros annak idején várfalak közé szorítva épülvén, a házak többnyire csekély kiterjedésű telkeken vannak összezsúfolva. A közegészségügy és köztisztaság érdekében e baj orvoslására kell törekednünk. Nehéz és hosszú időt, meg nagy áldozatokat igénylő feladat, de elcg fontos arra, hogy az illetékes körök komolyan foglalkozzanak vele. A felvetett kérdés megoldását nézetünk szerint két intézkedés mozdítaná elő. Az első intézkedés lenne szabályrendeletet alkotni, amely megállapítaná, hogy mily minimális kiterjedésű udvaron hány darab és miféle háziállatot szabad tartani, azonkívül bármily háziállatnak az utcán való tartását szigorúan eltiltani. A második intézkedésül pedig ajánljuk a a parczellázást előmozdítani és az uj házak építőit mérsékelt áru építkezési anyaggal való ellátással támogatni. Ez alkalommal részletekbe bocsátkozni nem akarunk, de ha az illetékes körök javaslatainkat figyelemre méltónak találják, örömest bocsátkozunk további fejtegetésekbe. A drágaság. Sokkal többet írtak és tárgyaltak már nálunk a kivándorlás okairól és ezek megszüntetéséről, semhogy e kérdés taglalásába újból belefogni megokolt- nak látszanék. Kétségtelen azonban az, hogy ha munkásaink itthon megfelelő foglalkozást és munkabért kapnának, ha lakásviszonyaink jobbak, élelmiszereink olcsóbbak lennének, a kivándorlás nem menne túl azon á normális mértéken, amely mindenütt észlelhető és semmi esetre sem vált volna nemzeti szerencsétlenséggé és veszedelemmé. magas boglyatornyok emelkednek. Vár ez, a magyar ember vára, erőssége; elpusztithatatlanabb, mint a hires olasz várnégyszög. Az egyik boglya tetején valaki halkan fütyörész. Az urasági tanító őrzi ott a cséplőket. Azaz a cséplőket nem kell őrizni, az asztagot meg akár kévénkint kihuzgálhatnák alóla, úgy el van merülve a fiú. Magas, ferde ágyat vetett magának búzakévékből, onnan vizsgálja a csillagokat, az éjszaki tájképet és a tulajdon érzéseit. Csodaszép ez a kerek síkság, ilyenkor, sötétben. Minden tárgyra, mely a nappali fényben se szép, se érdekes nem volt, a homály különös varázsfátyolt térit. A széles, földszintes urasági lak előtt jegenyesor áll. De talán nem is jegenyék azok, hanem gyászos, fekete szerzetesek temetnek ott valakit. Mennek is bizonynyal, csakhogy nem látni, oly ünnepiesen, lassan haladnak, mint a óramutató. Csakugyan már is a három-sor-ablakos magtár előtt állanak a jegenye-barátok. Ez épület komor fehérségében templomnak beillik. Csak várjunk, mindjárt beviszik a koporsót, ők meg térdre esnek, úgy imádkoznak tovább. A harang még nem szól, de minden pillanatban megkondulhat. Valamelyik ólban már meg is szólalt egy komoly hangú kolomp. Pillanatra csak, de majd zúgni fognak mindjárt a harangok is. A pajták, akiok, cselédházak között belátni a tanya négyszög udvarára, hol fantasztikus alakú ekeállatok, szárnyas arató-gépek, villás-bajuszu széna- gyűjtő szörnyek összebújva pihennek a visszhangtalan csöndben; pihennek, de mozdulatlanul. Minden neszre fölfigyelnek. Ha az istállóban egy-egy ló prüszkölni kezd és dobog; ha az ólban elbödül egy tehén, vagy az akolban fölbéget egy bárány, mely álmából fölriadva, Tudván a kivándorlás okait, mindent el kellene követnünk annak megszüntetésére. Gondolkodni kellene arról, hogy minden munkáskéznek jusson munka az év minden szakában, mert csodálatos módon az egyik oldalon munkás- hiányról panaszkodnak, a másik oldalon a munka- nélküliek jajgatása hangzik fel. A munkanélküliség ellenszerei a szervezett állami munkaközvetítő hivatalokon kívül a foglalkoztató műhelyeknek nagy mértékben való szaporítása és főleg a közmunkák, amelyek sohasem fogynak ki és amelynek ellátása, amellett, hogy közhasznú és állandó munkát biztosíthat nagy számú munkásnak, még azzal az előnynyel is jár, hogy csökkenti az alamizsnálkodásra és közsegélyre szorulók számát, aminek ismét társadalmi és erkölcsi szempontból van nagy jelentősége. Persze ezeket a közmunkákat nem akkor kell előkészíteni, mikor a munkanélküliek száma nagy és fenyegető vagy amikor a visszavándorlók elhelyezésére van szükség. Ilyen közmunkáknak tervszerűen előkészítve, rendszeresen és állandóan kell folyniok, hogy a munkás mindig találjon foglalkozást; de amellett, hogy ő munkáját megkeresi, munkája munkabérének teljesen megfelelő hasznot is kell eredményezniük. Az élelmiszerek és a lakás szertelen drágasága okozza a munkabérek állandó emelkedését, az emelés megtagadása esetén pedig a sztrájkokat. A munkabérnek szüksé^kép olyannak kell lenni, hogy a munkás abból megélhessen és egyéb, amúgy sem túl sok és túl nagy szükségletét fedezze, arányban kell tehát állnia a piac és a lakások áraival. Nálunk azonban ebben a tekintetben állandó aránytalanság lévén, a munkás képtelen beérni munkabérével, a munkaadó pedig képtelen megfelelni az egyre emelkedő kiadás szükségletnek. Hiszen 1900 óta 1905 ig például 1000 klg. búza ára 1503 koronáról 2264 koronára, 1000 klg. rozsé 1351 koronáról 1823 koronára, 100 klg. ökör élősúlyban 688 koronáról 911 koronára, 100 klg. sertés pedig 967 koronáról 1363 koronára emelkedett. E horribilis drágaság megszüntetésére pedig éppen semmi sem történt hatóságaink részéről, nem csodálható tehát, ha minden szükségletnek megdrágulásával a bérek is felszöktek a nélkül, hogy a munkás sorsát a legkisebb mértékben megjavították volna, mert hiszen a nagyobb munkabér sincs arányban a drágasággal, amelyet csak körültekintő élelmezés és lakáspolitika tüntethet el, erre pedig, úgy látszik, az illetékes körökben nem igen van hajlandóság. Kétséget nem szenved, hogy nagy ipari vállalataink jelentékeny része, mert hiszen első sorban ezek volnának irányitó szerepre hivatva, fájdalom, most nem tudja hol van és fél, mig valamelyik öreg birka válaszbégetése meg nem nyugtatja ; ha a dohánypajtából kiszáll egy denevér és felül a kutágasra : ezek a tágas udvar közepén heverészö gépállatok erre azonnal mozgolódni kezdenek, fülelnek, szétnéznek: mi a baj? Mi zavarja meg az éjszaka csöndjét? Egy csonka asztag alatt a lokomobil is minden negyedórában megmozdul. Hol a hadaró ökleit ereszti le, hol a hajtószíját dobja le magáról. Száz ember helyett dolgozik egész nap, de szereti is a kényelmet éjszaka. Még a nagy kereket is letenné válláról, de az, úgy .látszik, oda van nőve. Pattog, ereszkedik minden porcikája, azonban e kényelmes nyújtózkodásában is látszik, hogy minden ize, izma vas. Érzékeink rendkívül kápráznak, nagyítanak a sötétben, ezért látunk mindenütt életet. A szérű közepén hamvadoz a cséplők vacsora- tüze. Férfiak, nők vegyesen alusznak a hamuhalom körül, melyből még ki-kipillant egy szunyókáló parázsszem. A kazlak aljában, a fagép széles-lapos tetején és szalmarázójában, mindenütt emberek alszanak. És mindezt a békét, nyugalmat befödi langyos levegővel a világos, csillagos tiszta égbolt, melyen szinte látszik, hogy tiz mértföldnyi kerületben nincs alatta város, mely füstjével, gőzével befellegesitse. Az alvók között csak egy lompos, fehér komondor ögyeleg álmatlanul és föl-fólvakkant olykor a boglyán heverészö tanítóra. Ezt azonban nem zavarja semmi. Virraszt és ábrándozik tovább. Rajong az éjszakáért. Ennek sötét színe, suttogó hangjai, tisztára higgadt levegője fölizgatják vérét, képzeletét. Extazisba ejtik ezt az embert. Kibontja rajongása szárnyait s képzelete elkalandozik a sötét határtalanságban. Éjszaka látni a mindenség igazi ábrázatát, a
