Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-07-19 / 29. szám
nagybánya és vidéke 1908. Julius 19. (2V 29. szám. ez idő szerint még nem állanak a munkás-politika kérdései széles látkörü megoldásának magaslatán. Ha azok ugyanis egyelőre legalább a legsajá- tabb érdekeik kedvéért többet törődnének a megbízható munkásoknak saját gyártási céljaikra való nevelésével és állandósításával, a munkások egymáshoz és kenyéradó gazdájukhoz való vonzódásának, sőt ragaszkodásának fokozásával, amit munkásjóléti intézményeknek, határozottan nem kizárólag jótékonysági alapon való megteremtése és fejlesztése által, aránylag említést sem érdemlő áldozatok árán érhetnének el, kétségtelen, hogy eltekintve a saját előnyüktől, nagy szolgálatot tennének a hazai iparfejlesztés céljának is és igen sokban gyakorlati értékkel járulnának hozzá a kivándorlás nehéz problémájának mielőbbi kedvező és tartós megoldásához. igenis: helyettesíti azt a csendőrt és lakatot, amelyet X ur levelében emleget, még pedig a legnagyobb megbízhatósággal, Mondd meg kérlek X urnák, hogy én magam vagyok az, aki inkább százezer kutya kiirtását kívánom, mint egy ember életét, vagy veszettségét, de nyílt levelemet ha kevesebb kutyagyülölettel olvasta volna át, úgy megkímélhettük volna egymást ebben a kánikulai forróságban a fárasztó levelezéstől. Egyebekben pedig, bár nagyon lekötelezett azzal, hogy méltónak tartotta levelemmel foglalkozni, de mivel magam sem óhajtom többé a te olvasó közönséged türelmét ilyen kutyahistóriákkal próbára tenni, ezennel is szives elnézésed kéri tisztelő barátod Ember Elek. Epilógus. — A kutyakérdéshez. — Kedves barátom! Engedd meg, hogy a végnélküli polémiák elkerülése végett Hozzád intézzek egy pár kimagyarázó szót azon levélre, amelyet »x« ur neked címzett ugyan, de nekem adressátt. Éppen ezért nem is kívánom e levelem nyilvános közlését, de ha te azt jónak véled, nem tiltakozom az ellen, hogy közzé tedd b. lapodban. A polgármesterhez írott nyílt levelem egyetlen passusában sem védelmeztem én a kutyákat, hanem védelmeztem igenis a saját épségünket és nyugalmunkat, igaz, hogy nem a veszett kutyák ellen írtam, hanem a veszett emberek ellen. Tettem pedig ezt egy már meglevő tűrhetetlen, életveszélyes helyzettel szemben, végszükségből és közérdekből, mig »X« ur kardot ránt s a mesz- szeségben látcsővel sem észlelhető veszettség ellen harcol, meglehetős kutyaellenszenvvel. Védelmébe veszi az utcát, mely mindnyájunké s kitiltaná onnan a kutyát, mely ha nem veszett is, de egyeseké. Hisz ilyen joggal az utcáról, mint közös területről, az igavonó állatokat, a lovakat is kitilthatná mindjárt X ur, mert ezek még Bányán is meg merik cselekedni (pár nap előtt is megtették), hogy gazdájuk kocsiját elragadva, a járó-kelőket életveszedelemmel fenyegették, ezek aztán rendszerint nem a saját gazdájukat, hanem éppen az ártatlan közön séget tiporják agyon. Megjegyzem, hogy a lovaknál előforduló u. n. takonykor semmivel sem kissebb veszedelem a veszettségnél. Tehát az utcán tilosnak kellene lenni kocsival, lóval, vagy Isten őrizz, autóval közlekedni is, mert ezek épségünket veszélyeztethetik 1 No, sebaj, talán majd a léghajózással ezt a kívánságot is megoldhatjuk s akkor az utcákon a kocsiutak is feleslegessé válnak. És mit tegyünk majd az ellen, ha e szép álmokat ismét csak megzavarja az a tudat, hogy a lég hajókból is kieshetnek a nyakunk közé s ezzel veszélybe sodorhatják a járókelőket ? Azt is eltiltjuk ! Statisztikai adatokkal szolgálhatnék, hogy sokkal több járó-kelő pusztul el évente a házépítésekből származó balesetekben, mint veszettségben s azért mégis építenek az emberek. Sőt nem gondoltak arra sem, hogy az u. n. száguldó gilotinokat (villamosok), vagy éppen a vasutakat betiltsák azért, mert évente több ezer ember áldozatot kíván lételük. Azt mondhatná erre ugyan X ur, hogy ez nem luxus cikk, mint a kutya Hát bizony a kutya sem az, különösen itt a Kereszthegy oldalán nem, hanem Heti krónika. A hét legnagyobb szenzációja a marhahús árának hanyatlása, ami épen elegendő jogcímet ad a vendéglősöknek, hogy a drágaságot már úgy is megszokott közönséget az étlap változatlan áraival tovább is gyönyörködtessék. Legjobb üzlet is az, különösen turista időben. Mert a magyarnak mindig meg volt az az antik jó szokása, hogy minden semmiségért drágán fizetett. Lehet, hogy a közel jövő képe megváltozik s a »Miatyánk«-ba foglalják Günther igazságügyminiszter nevét, ki nagy kegyelmesen megengedte, hogy ezután az utolsó vánkoson mégis csak álmodhassék az adós soha ki nem fizetendő adósságairól. Furcsa kis helyzetek alakulhatnak ugyan. A novella készpénzfizetésekre irányul, ez mind igen bölcs, igen szép, sőt felemelő, de arról elfeledkezett a parlament, hogy akinek eddig nem volt készpénze, annak ezentúl sem lesz. Hacsak ezen a bajon is nem segítenek egy olyan novellával, mely Körmüczöt arra kötelezi, hogy a hozzáfordulókat a legkifogástalanabb kiszolgálásba részesítse. A >Fidibusz«-t erősen megrendszabályozták. Lesz-e foganatja: nagy kérdés. Sokkal furcsább annál, hogy a könyvkirakatokban Kraft Ebing válamennyi müve hirdeti a tudományt és az erkölcsiséget az iskolás gyermekek nagy gyönyörűségére, kik majd karácsoni ajándékul Fosa bácsi helyett Kraftot kérik, hiszen a kor és a könyvkereskedés jelszava a felvilágosítás . . . Nagy gyönyörűséggel élvezem a cinterem nyári szépségeit. Nem is sok kell hozzá, hogy Montecarloba ringassam magam. A roulette-asztalt itt a föld pótolja, aranyak helyett a kétfilléresek hozzák a szerencsét, öngyilkosság nem fordut elő, legfeljebb egy pár betört koponya az áldozat. Utcagyerekek és más gyerekek képviselik a szerencse lovagjait, kik ádáz kitartással ordítják tele a hős cintermet s patkóznak lelkesedéssel az ájtatos hívek lelki épségének megizmositása céljából . . . Különben Romániából gondol szeretettel a jó nagybányiakra az izzadó krónikás. Személyi hir. Burtig Győző, Bácsbodrogmegye főorvosa, veje, Grundbück István városi mérnök látogatására városunkba érkezett. Föispáni kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Sikolya Bálint vármegyei közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. Eljegyzés. Székely Mihály v. számtiszt eljegyezte Takács Lajos kedves leányát: Erzsikét. nappal csak derült hazugság, mint minden a földön. A nappali égboltozat csak tündöklő álarc, arra való, hogy feledtesse a gondolkozóval néhány órára a földöntúli valóság kétségbeejtő arányait, terméketlen sötétségét. A levegő-égben ragyogva fólolvadó napfény azt hazudja, hogy a mindenség teli van derűvel, Tsten fényes arcápak mosolyával, de a derű mögött a komor kék sejteti velünk a végtelenség hideg, gyászos feketeségét. És a balga emberiség fényesen kivilágított börtönéből kinézve, nem tudja, vagy nem meri meglátni a mogorva igazságot s azt képzeli, hogy egy végtelen fénytenger egyik szigetén lakik. De eljön az éjszaka és aki látni akar, láthat. Megnyílik a menny minden csodáival, minden fíokoli kétségbeesésével. Oh, nem az a pokol, melybe a régiek szerint a Vezuvon át nyílik a bejárás, ahol örök a tűz és a gyötrelem. A pokol az égben van, a kétségbeesés a végtelenségből árad a földre. Nem a tűz a kárhozat, hanem a fagy. A kietlen, jégbe borult hegyormok, amelyek túlérnek minden felhőn, melyeket már a nagy levegőtengernek legfelsőbb hullámai csapkodnak, megmondják nekünk, honnan jön a halál és a kárhozat az emberiségre. Mi, piócák módjára, a legalján mászkálunk ennek a tengernek s gyakran megirigyeljük a szárnyas lényeket, a madarakat, mint ahogy megirigyelheti a tengerfenékre szorított kagyló a halakat, akik fölötte úsznak, röpködnek. Ez a tenger ritkább, amaz sűrűbb, de állat- és növényvilága mind a kettőnek megvan. Pedig nincs ok az irigykedésre, mert egyik sem tud a maga tengeréből kievickélni. Ahol az egyik posvány elvégzödött, kezdődik a másik, odább a harmadik, ki tudja hány. És mindenik faj csak a maga pocsolyájában tud megélni, ha fölebb törekszik, megful. Lenézett újra a pihenő munkások közé. Ezek is hogy alusznak itt a maguk tengerének homokos fenekén. Halk pihegésök az egyetlen nesz, ami a lapos, kerek láthatár közepén hallatszik. Apró, fölfelé szálló buborékok a csöndesség tengerében. Milyen kis cél az élet a végtelen mindenségben. Lehetetlen, hogy azért álljon fönn ez a roppant építmény a határtalanságban, hogy aztán apró élőket hozzanak a világok létre. Ez csak percnyi játék, véletlen szeszély lehet csupán. Távoli csillagai a végtelen térségnek, ragyogó gyöngyszemek ti a feketeség tengerében: ki lát belé titkaitokba t Van-e ott is tenyészet, élet i S mi, ha van, a célja? E távolság, e mélység, mely fölöttem és alattam és körülöttem tátong, szédít: mért gyújt magának fáklya-napokat, mért alkot bolygókat s eleven sziveket e bolygók fölszinén? Lettek, mint a fáklya, hogy kihamvadjanak, mint a gyermek játékszerei, hogy összetörjenek s elfeledtessenek. Csillagok épülnek és csillagok porlanak el s a tejut nem lett se homályosabb, se fényesebb. Csillagok hülnek ki, melyeken gondolkozó lények milliói éltek, munkáltak, szeretkeztek s fagytak meg a kihűlt csillag fölszinén sa világrendje mit sem változott. Egy csillag vagy millió, egy ember vagy milliárd : az egyképen nem számit a határtalan természet háztartásában. És ha ma, felséges csattogással egymásba roskadna az egész mindenség összes csillagrendszere és kialudt napok és kihűlt világok egykép hamuvá égnének vagy porrá zúzódnának és a sötét határtalanságot, mint egy uj khaosz, képtelen messzeségekig betöltené porfelhővel az atomokká zúzódott teremtettség : nem érezné meg akkor se senki, hogy a végtelenségből hiányzik az élet, a világ ! Meghalna, összezuzódnék minden és nem volna egy hang, mely felkiáltson : kegyelem nekik ! — s nem egy szív, mely fájjon azért, hogy a mi gyermekjátékaink e földön és a másokéi milliárd egyéb földeken véget értek és a tenyészet, az élet, a világosság talán örökre kialudt. Ilosvay alispán városunkban, llosvay Aladár, Szatmárvármegve alispánja az elmúlt héten pár napot városunkban töltött. Meglátogatták a festő-telepet, Grünwald Béla műtermét s a Széchenyi-ligetet, melynek szépségeiben nem győztek eléggé gyönyörködni. Kirándulást tettek a mármarosi uj úthoz is, honnan elragadó panoráma tárul a néző elé. Az alispán szerdán utazott el városunkból. Fegyelmi eljárás egy tanító ellen. A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbb tartott ülésén Bodnár György, kir. tanfelügyelő jelentést tett arról, hogy Nemes György alsófernezelyi g. kath. tanító a hivatalos eskü letételét megtagadta. A közigazgatási bizottság a fegyelmi eljárás megindítása végett az iratokat a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tette át. Úgy látszik, még mindig népszerű dolog az olcsó mártiromság. Törvényszéket kérünk! Azt a memorandumot, melyet Nagybánya régi törvényszékének visszaállítása ügyében Stoll Béla városi képviselő szerkesztett, a város tanácsa igen díszes kiállításban sokszo- rosittatta s most küldi fel városunk nagynevű országgyűlési képviselőjéhez, hogy azt a képviselőházhoz nyújtsa be. A memorandumot a tanács kü- lön-külön megküldi az országgyűlési képviselőknek is. Gólyakelepelés. A jó gólya madár tegnap este rászállott ifj. Grundböck István városi mérnök házára is s a fészekben ott felejtette legifjabb Grundböck Pistit. A szatmári tűzoltó kongresszus. Az országos tűzoltó-szövetségnek Szatmáron, augusztus hó 14 — 17. napjain tartandó országos nagygyűlésére már javában folynak az előkészületek. É nagygyűlésen az országnak majdnem valamennyi tüzoltó-testülete képviselteti magát s egy válogatott szakasszal részt vesz azon a mi tüzoltótestüietünk is. Ugyanekkor ünnepli Szatmáron huszonöt éves fenállását az iparos dalárda, mely ünnepélyre meghívta a mi dálegye- süJetünket is. A dalegyesület a meghívást elfogadta s egészen ujonan szervezve, uj tagokkal megerősödve rendezi szatmári kirándulását. A tűzoltó kongresszus tagjai az ünnepélyek lezajlása után kirándulnak a mi városunkba is. Nem volna e helyén való dolog, ha idején megalakulna a fogadó-bizottság s megállapítaná itt időzésük programmját, mely méltó keretben mutatná be városunkat? Alakuló közgyűlés. A nagybányai gyümölcs- értékesítő részvénytársaság holnap, vasárnap délelőtt IOV2 órakor tartja alakuló közgyűlését a városház tanácstermében. Az alakuló közgyűlés napirendje a következő: 1. Alapítók a részvénytőke jegyzését bejelentik. 2. Az alapszabályok végleges megállapítása s a telek iránti egyezmény bemutatása. 3. A társaság meg vagy meg nem alakulása iránti határozathozatal. 4. Igazgatóság kinevezése alapítók részéről. 5. Felügyelő-bizottság megválasztása. 6. Alapítók felelőssége iránti intézkedés. — A gazdasági egyesület elnöksége lapunk utján is felkéri a részvényeseket, hogy az alakuló közgyűlésen lehetőleg teljes számban megjelenni szíveskedjenek. A városi kölcsön. A városi nagyszálló felépítésére, a vízvezeték és csatornázás, nemkülönben a villamvilágitás s más alkotások létesítésére a városnak nagyobb beruházási kölcsönre van szüksége, melynek összege körülbelől 2.500.000 koronára rúg. E kölcsön lebonyolítása ügyében dr. Makray Mihály polgármester és Moldován László takarékpénztári igazgató e héten Budapesten időztek, hol igen kedvező feltételek mellett kilátásba is helyezték a kölcsönt a város részére. Az a pénzintézet, melylyel a tárgyalást folytatták, becsüsét már a jövő héten le- küldi a városi vagyon megbecsülésére. Egyházi szónoklat. Lapunk felelős szerkesztője, a tiszai ág. ev. egyház közgyűlésére Brassóba utazott. Ez alkalommal a szerdán tartott istentiszteleten egyházi beszédet tartott. A >Csángó Újsága ban olvassuk, hogy Révész János remek szónoklata páratlan hatást tett az istentiszteleten jelenvolt egyházi notabilitásokra s a nagy közönségre. Nemcsak Brassóból, de Nagyfaluból s a közeli vidékről is óriási közönség gyüít össze a templomba, hogy »az országos evang. egyház ezen egyik legjelesebb« szónokát meghallgassák. A mátészalkai vasút megnyitása. A mátészalkai vasút megnyitását e hó 28-ára tűzték ki, most azonban ezt a terminust a közbejött akadályok miatt elhalasztották. A vasút megnyitása f. hó 31-én lesz. A kofák megrendszabályozása. Számtalan panasz hangzott fel már évek óta a kofák garázdálkodása ellen, mely immár tűrhetetlenné vált nemcsak nálunk, hanem az egész országban. A kormány most törvényhozási utón szándékozik az élelmi szerek árusítását szabályozni. A országot kerületekre osztják, központokat jelölnek ki, ahol a nem romlandó élelmiszerek összegyűjtésére raktárakat állítanak, elrendelik az elővásárlási tilalmat s helyi piaci rendszabályokat készíttetnek. A kofaságot numerus clausus-hoz kötik, úgy, hogy csak bizonyos meghatározott számban adnak engedélyt az élelmiszerek rendszeres, illetve állandó elárusitására. Minden kofa számot kap, mint a rendőr s ezt feltűnő helyen viselni tartozik. A vámon át élelmiszerekkel terhelt kocsirakományokat csak az esetben bocsátanak be, ha az illetők községi bizonyitványnyal igazolják, hogy a saját terményeiket vagy tenyészetüket szállítják piacra. Akik a városból élelmiszereket visznek ki, minden esetben kiviteli vámot fizetnek.' Szóval, az élelmiszerekkel közvetítő kereskedést folytató egyének helyzetét
