Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

agibánya, 1907.

Május 12. — 19. szám.

XXXIII. évfolyam.

NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ

TÁRSADALMI HETILAP.

M A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt.

Egy városi képviselő lemondása.

A városi közügyek oly messze estiek a politikától, mint Makó Jeruzsálemtől. Az európai koncertre bizonyosan nem hat ki az, hogy Csenger- Bagoson ki a községi biró, vagy Szilas-Balhá- son miért építenek fahidat és miért nem vasat! sőt még az sem, hogy Nagybányán mennyi a pótadó ?

Bár tisztelettel hajolunk meg bárkinek politikai meggyőződése előtt, mégis célt tévesztett dolognak tartjuk, hogy a legutóbbi választások alkalmával politikát vegyítettek a városi dolgokba. X. Y. nem azért képviselő, mert őt . a független párt megválasztotta, hanem mert Nagybánya, közönsége igy döntött felette. Z. ur nem azért szólalhat fel a képviseletben, mert őt a független párt megbízta, hanem azért, mert van képviselői megbízatása és igy tovább.

Egy általunk eddig is becsült s köztiszteletben álló iparos polgártársunk: Szász Lajos egyéb szempontokból mond ősziate és bátor bírálatot a legutóbbi képviselői választások fölött. Levelet intéz a h. polgármesterhez, s ezzel nem elégszik meg, hanem lemond képviselői jogáról is.

A levél nagy meglepetést keltett városszerte és mi méltónak tartjuk arra, hogy vezércikkben foglalkozzunk vele. íme teljes szövegében :

Tekintetes Torday Imre h. polgármester urnák

Nagybányán.

Tisztelettel hozom Tek. cimnek tudomására, hogy a városi képviselőségemről ezennel lemondtam. Indokok : Nem helyes szerintem, hogy egy családból két, sőt három ember is képviselő legyen akkor, mikor hála Istennek Nagybányán annyi erre érdemes polgár van. Továbbá nem tartom helyesnek a városi képviselő-választásnak ilyen módon való megejtését, szerintem ez nem választás, hanem kinevezés, mert egy szükkörü 6—7 tagú bizottság ejti meg a kinevezést olyképpen, hogy ;akik az értekezletnek tetszenek, azok lesznek képviselők, mert nevekkel kitöltött, szavazócédulát adnak a szavazópolgár kezébe, mintha azok gondolkozni sem tudnának. Szerintem az ily eljárás a választói jognak a kijátszása. Azt szokták mondani, hogy szabad azon változtatni, igaz, de a választók ezt már megszokták, hogy túlnyomó része azt hiszi, hogy bűnt követ el, ha a szavazó-cédulán változtat. így lehet egy szükkörü érkezletnek a kinevezést megejteni, Miután az én megválasztatásom nem a közbizalomnak a megnyilatkozása, hanem az értekezlet kegye, tehát ez oknál fogva is kérem Tek. Czi- met, hogy lemondásomat tudomásul venni mél- tóztassék Nagybánya, 1907. május 5-én. Kiváló tisztelettel; Szász Lajos.

A dolog igen érdekes. Egy jóravaló polgártárs azért panaszkodott nálunk, hogy neki még csak cédulát sem küldtek, holott máskor mindig megtisztelték, ezért nem is szavazott, mert hogy szavazzon ö, mikor nincs cédulája? Felettébb zokon vette ezt a sértő eljárást. (!!?)

Ilyen gondolkozás mellett valóban megérdemlik némelyek, hogy legalkotmányosabb szabadságuk egy nyomtatott lapocskának a beadásában álljon.

A választásokon túl vagyunk az igaz és írjunk bár hasábokra terjedő cikkeket, a megtörténteken mit sem változtathatunk, mégis nem hagyhattuk visszhang nélkül Szász Lajos polgártársunknak igénytelen levelét, mely kiáltó szónak is beillik a pusztában.

S ez a lemondás annyira magasra emelte őt előttünk, hogy igazán őszintén sajnáljuk, mikor éppen az ilyen embernek kell kiválnia a képviseletből, ne feledje azonban, hogy az általa megállapított bajnak egyetlen orvosszere van és ez az: tessék máskor jobban érdeklődni és mélyeiben belejolyni a választásokba, mert a késői kifogásokra egyebet nem mondhatunk, mint azt a megdönthetetlen igazságot, hogy minden városnak olyan képviselete van, a milyet megérdemel.

Szász Lajos lemondásához.

Szász Lajos városi képviselői jogáról való lemondásánál olyan okokat hoz föl, amelyek .elárulják azt, hogy ő közügyekkel éppen semmit nem foglalkozik.

Először is figyelmeztetnem kell arra, hogy a választást nem hét ember csinálta. A függetlenségi párt és az ipartestület, városunk két legnagyobb egyesülete vette kezébe az ügyet, azon célt tartva szem előtt, hogy a képviseletbe olyan egyének kerüljenek, kik független elvük fenntartása mellett önzetlenül fáradságot és időt nem kiméivé arra törekedjenek, hogy városunk anyagi és szellemi tekintetben azon magaslatra jusson, mely őt és polgárait megilleti.

E célból a két egyesület választmánya küldött ki egy albizottságot, hogy tegyen javaslatot a választandó képviseleti tagokra vonatkozólag.

Az albizottság többszöri beható tanácskozás után, melyet jegyzőkönyvei is igazolnak, megállapodott egy névsorban, amelyet annak idején kiküldőinek bemutatott.

Azon gyűlés, melyen a névsor, be lett mutatva egész tágkörben lett a közönség tudomására hozva, joga volt abban a párt és egyesület minden tagjának résztvenni. Szász Lajos tudtommal még külön is meg lett hiva, de ő nem tartotta érdemesnek arra elmenni, ez a gyűlés, melyen 80—90 szavazópolgár volt jelen, megvitatta és elfogadta az ajánlott névsort, amely kinyomatás után a nagy közönségnek ki is lett hordva, természetesen a párt és egyesületi tagoknak pártfegyelem megsértése nélkül a már elfogadott listán javitani nem volt szabad.

Az előadottakból láthatja Szász Lajos, hogy nem 6—7 ember ejti mega »kinevezést,« hanem egy párt és egy testület, mely áll 4—5 száz választó- polgárból, karöltve, összetartással igyekszik a város anyagi érdekeit és előhaladását biztosítani.

Helyes-e az, hogy egy családból 3 tag legyen képviselő, azt nem vitatom, szerintem a képviselő legyen szabad és független állású, érdeklődjék a közügyek iránt, ne sajnálja fáradságát városa javara s különösen ne hagyja magát vezettetni oly egyénektől, akik az önérdek, rokonság vagy jóbarátságért a közérdeket félredobják. Ha egy családnak ilyen tagjai vannak, abból szívesen választ képviselőnek többet is bárki, hisz sokan e megbízatást úgyis csak dísznek tartják.

Hogy kinyomatott szavazó cédulákat hordanak ki, az általános szokás mindenütt, jól is nézne ki az a választás, ahol minden szavazó csak úgy fejből írna a cédulájára vagy 30 nevet, milyen lenne a vége egy ilyen választásnak, ki tudná azt megmondani, hisz most is megpróbálta egy töredék-párt, csinált más listát, ki akarta hagyni a tervezetből Virág István és Kovács István iparosokat, de a köAz ember.

Te vagy a zsarnokság is, ember,

Es a szabadság újra te.

Amaz a sötétlelkü próza,

Ez a szívek költészete.

Mig önérdek lesz a világon,

A zsarnok ki nem vész soha;

De él hitünk: elűzi egykor A lelkek lángoló, ostora !

Kinek terheli az a lelkét,

Hogy érte annyi vér folyott —

Megtöltvén hulla-tömegekkel A véghetetlen vérfolyót?

Ember, a lelked számol érte,

Mert az ég hozzánk oly kegyes,

Hanem az ember annyi kegyre,

Bizony, bizony nem érdemes.

— Miként támadtak a cézárok?

Hogy támadtak a zsarnokok,

Hogy egy-egy fékevesztett ember Millió mást tiporhatott?

A gyáva ember vakhitén csak ;

Odadobták, lám, magukat A zsarnok bálvány-szekerének S elgázoltatták magukat.

Föl,.ember! Mutasd meg, hogy végre Megbirkózol mindannyival,

Ki most korbácsol és reád, mint Állatszeliditő, rivall.

Tépd össze a békót, bilincset,

Mit a zsarnok reád rakott És üdvözöljed üdvözülve A szabad, fölkelő napot!

Taksonyi József.

Virág Sándor.

(Eredeti népszininű, irta: dr. Kiss Rezső.)

Nem egy hatásokban gazdag, hangulatos premiér- ről kell beszámolni, hanem csupán egy könyvről Írni, mely most hagyta el a sajtót. Első esetben könnyű dolga van a kritikusnak és könnyű — a szerzőnek is. A színészek játékában megelevenedik, testet ölt a dráma s mi egy darab életet látunk lezajlani szemünk előtt, úgy, mint az a valóságban létezik, lüktetőn, lázasan. Ez izgatja az embert, ez hat s az erős részek hatása annyira intenzív, hogy eltakarja a helyenként előbukkanó gyönge oldalakat. A könyvnél az ember inkább lehet tárgyilagos. A képzelet ereje «gyan itt is megteszi kötelességét: érző és cselekvő alakokká formálja az apró, fekete betűket, de ez a kép nem melegít úgy, a hangulat nem olyan forró . . .

Kikel a holt betűkből Virág Sáador, a deli huszár-káplár alakja, ki a pesti nagy kaszárnyából irja bánatos levelét Kiss falujába Juliskájának.

A Juliska szerelmes szivébe azonban gyanút lop be Imre, Virág Sándor mostoha bátyja s ezzel talán elegendő érdemeket szerez arra, hogy Virág Sándor, mikor obsitos levéllel hazaérkezik, az első összetűzés pillanatában fejszével fejbe vágja a fondorkodót. Ez az első felvonás tartalma s itt van a darab ütköző pontja, a huszáros chok. A második felvonásban Julis már az Imre felesége s folyton visszasírja a börtönben sínylődő derék Sándort. Imre brutális és iszákos férj, kit végül Julis apja, az öreg Bedő elűz a háztól. Most kerül haza Sándor s ez a körülmény sietteti a végkifejlést, a kiengesztelődést. Imre rálő Sándorra, de gyilkos szándéka nem sikerül, üldözőbe veszik s a csendőr golyója kioltja életét. Sándor és Julis pedig végre is egymáséi lesznek. Itt befejeződik a csinos, kerek mese, az az hogy csak befejeződnék,

mert a színen megjelenik Pali, egy apostata pap s a szereplőkhöz dikciót intéz a papi nőtlenség ellen. Erre az alakra ugyan semmi szükség. Az ember megmosolyogja :

— Szegény Pali, te ugyan későn keltél fel.

Bizony nagy kár, hogy igy váratlan és hívatlan beállított, mert a végén kettős mederbe tereli a cselekvés folyását.

d Virág Sándor « igazi népszínmű, mely a Csep- regiék recipéje szerint készült s mondjuk meg, jól készült. Kivitel és érték tekintetében felveszi az iskola tagjainak darabjaival a versenyt, de hatás tekintetében, azt hiszem, messze marad azok mögött. Az oka ennek kettős: a közönség, mely halad s az iró, aki marad. Általános a panasz, hogy a közönség ma már nem szívesen veszi be a népszínművet. Igaza van, megrontotta a gyomrát, mint a kiránduló a zsíros zsivánpecsenyévei, melyet nagyon sűrűn spékeltek meg szalonnával. A legtöbb népszínmű is ilyen kövér zsiványpecsenye: gyilkosság és öngyilkosság jól megspékelve magyar nótával és népies mondásokkal. Mintha bizony a magyar nép élete ebben teljesen kimerülne. Pedig óriási kincsesbánya az, mely ontaná az aranyat és drágakövet, csak volna, aki fölfedezze.

»Virág Sándor< nem tartozik a rósz népszínművekhez. Sikerült dolog, nagy szépségei vannak s éppen azért sajnálja az ember, mikor itt-ott hibára akad. Csinos, kerek a meséje, egységesen szövött a cselekvénye, ügyesek, következetesek a karakterei. Hibái éppen ezért nem is az iró tévedései, hanem a recipéé, az iskoláé.

Különben már a nagyközönség is gyakorolt kritikát fölötte, mert Nagyváradon többször előadták óriási siker mellett. Mi, akik az előadásban akkor nem gyönyörködhettünk, most nagy élvezettel olvassuk a külsőleg is igen csinos és ízléses könyvet, melynek ára 1 korona. Kapható a szerzőnél.

Lapunk mai száma © oláal.