Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

(2) 1907. Májas 12. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 19. szám. zönség ennek dacára megválasztotta őket. Tehát a szavazó-lapok kihordása nem, kijátszása a választói jognak, hanem igenis megkönnyítése egy választás helyes keresztülvitelének. Hogy Szász Lajos a közbizalom megnyilatko­zásának nem tartja megválasztatását, az már az ő magánügye, hogy mivel szolgált reá, azt ő tudhatja legjobban, abba mi bele nem avatkozunk. Mivel a függetlenpárt és ipartestület a kikül­dött albizottság vezetésével engem bízott meg, köte­lességemnek tartottam a fentieket a nagy közönség becses tudomására hozni, ítéljen a felett: Szász La­josnak igaza van- é, vagy nincs ? Szász József, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke. Csendőrök kerestetnek. Felhívás a csendörség felemelt létszámának kiegészítésére. A csendőrség létszámának 830 fővel immár költ- ségvetésileg biztosított emelése folytán előállott hiány ez idő szerint 1385 főre rúg. Hogy e tekintélyes "szá­mot tevő hiány mielőbb eloszlatható legyen, közre­adjuk az alábbi cikket, melynek a jelentkező, illetve felvételre alkalmas egyénekkel való megismertetése kétségtelenül hozzá fog járulni ahoz, hogy a testület mielőbb kiegészíttessék. Különös tekintettel a csapatok jelenlegi kedvezőtlen viszonyaira, valamint a nagy mérveket öltő kivándorlásra, szükségesnek látjuk a csendőrőrsök figyelmét e jelenségekre felhivni s őket úgy a saját jól felfogott érdekükben, valamint a drága hazának sorsát befolyásoló legfelsőbb szolgálat érde­kében is nemes versenyre buzdítani oly irányban, hogy minden őrs tartsa morális kötelességének legalább egy-egy jelentkezőt gyűjteni s igy a fennálló létszám- hiánynak rövid idő alatt való megszüntetéséhez, nem­csak a közszolgálat, hanem és különösen saját érde­kükben is, hathatósan hozzájárulni. A csendörség szaporítása. A belügyminisztérium folyó évi költségvetésében a csendőrségnek 810 főnyi legénységgel való szaporí­tása vétetett fel, melyből 230 fő lovasitandó lesz. E szaporítás már május elsejével életbe lép. Itt az ideje, hogy a belügyi kormánynak eme minden magasztalásra érdemes intézkedése folytán 810 főnyi katonaviselt férfi kapjon biztos és tisztességes megélhetést biztositó állást s a kivándorlás s az ide­genben való bizonytalan tapogatódzás helyett édes hazánknak tegyen hasznos szolgálatokat, mely szol­gálatokért különben oly jól van díjazva, hogy abból nemcsak tisztességesen megélhet, hanem rendes élet­mód mellett s a kellő beosztás mellett félre is tehet, családalapításra is gondolhat. Lássuk csak, mennyi is a csendőrök fizetése és egyéb illetménye. A napi zsold a következő : a had- apród-tiszthelyettes és őrmester részére 3 K 29 fillér; az őrsvezető részére 2 K 20 fillér, (havi 66 korona, illetve 68 korona 20 fillér); a próbacsendör részére 2 korona 6 fillér. Tehát a belépő egyén az első naptól kezdve egy éven át napi 2 korona 6 fillér rendes fizetésben ré­szesül, mely mindenkor egy egész hóra előre fizettetik ki; a próbaidő letelte után esedékes napi 2 korona 20 fillér, csendőri illeték azután egész a 18 ik szolgá­lati évig minden három évben szaporodik az úgyneve­zett szolgálati pótdijjal és pedig az első három év után napi 30 fillérrel (évi 109 korona 50 fillér). 6 év után ehhez napi 10 fillér (évi 36 korona 50 fillér) jön, 9 év után ismét napi 10 fillér, a 12 -ik év után napi 20 fil- llér, a 15-ik év után napi 10 fillér s a 18-ik év után 10 fillér; tehát ekkor már e pótdij napi 90 fillérre (évi 328 korona 50 fillérre emelkedik), mely a fizetéssel teljesen egyenlő elbírálás alá esik s úgy a nyugdíjba is beszámittatik. Mindezeket összevéve kitűnik, hogy a csendőr jó ruházaton és úri elszállásoláson kívül az első három évben (beleértve ebbe a próbaidőt is) évi 751 K 90 fillér, illetve mint csendőr 803 korona tiszta fizetést kap, mely azután a szolgálati pótdijjal a fen­tebb vázolt mérvben minden három évben növekszik, felviheti azonban minden erkölcsös és tehetséges em­ber a járásörmesterig s akkor csak a tiszta fizetése évi 18Ó5 koronára emelkedik. Ezenkívül gondoskodva van a kincstár költségén a kórházi ápolásról s a nő­sök családtagjainak gyógyíttatásáról, az utazási költ­ségekről, bizonyos szolgálatoknál napi 80 fillér vezényel- tetési pótdijról és különösen eredményes szolgálati tény­kedésért fényes megjutalmazásokról is. A szolgálatképtelenné vált csendőr nyugdíj vagy esetleg végkielégítés tekintetében ugyan olyan elbírá­lásban részesül, mint az állami szolgák; megélhetése tehát a legrosszabb esetben is biztosítva van. Felemlitésre érdemes ezek után még a csendör­ség élelmezése és szolgálata. Az élelmezés a nőtleneknél közös s többnyire havi 27 koronáért oly bőséges, hogy a legnagyobb étvágyú embert is kielégítheti; ezenkívül ebből fedeztetik a mosás, a szakácsnő bére s a tisztogatáshoz szükséges czikkek ára, a laktanya tisztán tartására és világítá­sára szükséges költségeket ellenben a kincstár adja, sőt ha az őrsön csak három csendőr marad, akkor a szakácsnő béréhez is havi 18 koronával járul hozzá a kincstár, de mindezeknek értékes dísze a töbnyire min­den laktanyához tartozó veteményes és gyümölcsös kert, mely egész nyáron át a dolgozgatni szerető em­bernek nemes és hasznos szórakozást nyújt. Ne gondolja tehát senki, hogy a csendőrség olyan kaszárnya rend­szerbe van szorítva, mint a honvédség vagy a közös hadseregbeli katonaság, ne gondolja, hogy kellő szó­rakozást és meleg othont nem fog találni a bajtársak között. Lesz itt szellemének művelésére is ideje és al­kalma. A szolgálatra e helyen csak röviden lehet ki­terjeszkedni Köteteket Írhatnánk ennek hasznosságáról, dicsőségéről és változatosságairól. Azt mondja egy latin példabeszéd, hogy »justitia est regnorum funda­mentum« vagyis, hogy az igazság az államok alapja ; már pedig a csendőr ennek szolgálatában áll; a csendőr- intézmény az igazságszolgáltatásnak egyik dolgozó karja, enélkül béna lenne az igazság Istenasszonya. Képzeljük el országunkat egy kertnek, melyben az embereket hasonlítsuk hasznos és ártalmas növényekhez, a csendőr a kertben a kertészi teendőket végzi; gyom- lálgatja az ártalmas növényeket, hogy el ne nyomják a hasznosakat. Különben a csendőrség szolgálatát ennek szerve­zeti utasítása a következőkben összesíti: »A csendőrség a közbiztonság fenntartására rendelt katonailag szerve­zett örtest. Feladata: működése területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenn­tartani, a büntető törvények, a rendeletek és szabály­rendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart békét és rendet helyreállítani, az azok ellen vétőket kitudni s meg- fenyités végett az illetékes bíróságnak vagy hatóság­nak följelenteni, illetőleg átadni.« Mindezek után tehát minden komolyan gondol­kodó, jövőjét szivén viselő s jó>zan életű, Írni, olvasni tudó, katonaviselt embernek s a már kiképzett honvé­deknek és harmadik évük utolsó felét szolgáló kato­náknak melegen ajánljuk a csendörség mostani szaporí­tásának alkalmát meg kell ragadniok, hogy maguknak szép és biztos jövőt biztosítsanak. Ne rettentse őket vissza az a sokat emlegetett vas-fegyelem, mert bizony­bizony seholse olyan fekete az ördög, mint aminöre azt festik; a fegyelem rendszerető, becsületes ember­nek nem lehet ijesztő fogalom, mert hisz a polgári életben is kötve van a tisztességes ember épen oly nagy, talán még terhesebb kötelességek teljesítéséhez is, mint aminőket a fegyelem követel. A csendőrségnél is szabadnak érezheti magát a kötelességét híven, becsülettel és vitézül teljesítő ember s hozzá még elöljárói, bajtársai és polgártársai becsü­lését és szeretetét is megnyerheti. Iszákos ember azonban ne jöjjön a czendörséghez, mert hát a berúgott ember félig bolond s ilyen ember kezébe nem való a töltött fegyver. A felvétel úgy történik, hogy a jelentkező katona- honvéd) könyvecskéjével a legközelebbi csendőrőrsre megy, ahol a további eljárásról tájékozást szerezhet s ügye tiz-tizenöt nap alatt teljes elintézést nyer. A magyar szent korona országaihoz tartozó csendörség felügyelősége. Heti krónika. A kánikulai rekkenő melegben kiszállottam Felső­bányára nyaralni. Vigan sétáltam a Petőfi-liget árnyas bokrai alatt, nevetvén azokat, akik 31 fokos meleg­ben, a poros utcákon űzik a létért való küzdelmet Nagybányán. A »Keringő« felöl mélabus trombitaszó ütötte meg a fülemet és pedig olyan nagyon meg­ütötte, hogy szinte megfájdult bele. Dörögte pedig a rézóriás a következőket : iNem kincs után vágyódom én, Bányász leányt óhajtok én! Bányász leányt óhajt szivem, Ki szivemben bányász legyen. Korsóval kezében kis leány jött felém, (lásd Petőfi : Nyári napnak alkonyulatánál stb.) — Ki trombitál ? kérdém tőle. — Nem tudom, feleli ö, talán egy szociólista, mert ők szoktak trombitálni. — Hát ki az a szocialista kis leányom ? Kér­dém én. — Tetszik tudni az, aki trombitál! feleié ö. — Nos és te tudod, kik a szociálisták ? — Hogyne tudnám, kérem szépen, olyan fiatal legények, akik táncolnak, dalolnak, ugrálnak, muzsi­kálnak, trombitálnak. — Na éppen ilyenekre volna szükség — mondám — ebben az időben, mert pompásabb majálisokat Amerika fölfedezése óta nem lehetett rendezni, mint most. Egészen uj felfogás, szokatlan és megdöbbentő! Tehát Oláhláposbányán is trombitálnak most, mert ott is szocialista levegő ütött be a bányába, csakhogy a kincstár nem akar úgy táncolni, ahogy ők trombi­tálnak. Ez az oláhláposbányai sztrájk nevetségesebb an­nál, mint mikor Mujkosék Lengyelországot akarták visszaállítani. Az ottani bányászat t. i. rosszabb a nagy­bányai téglagyártásnál és többe van az államnak a füstnélküli lőpornál vagy Ausztria barátságánál s még Ők beszélnek ! De nem csodálkozunk semmin ebben a madridi kiimában. Fagyosszentek napjait éljük, de fagylalttal és jégbehütött zuhanynyal, mikor napszurástól, sárga­láztól pincébe menekül az ember. Hej ! volna csak egy jó eső. Többet érne az egész oláhláposbányai sztrájknál, de még Klondikénél is. A szomjas föld üdítő harmat után eped. Mi pe­dig attól rettegünk, hogy mintegy idétlen, beáll az uborka szezon. Megáll az emberi ész, a munkatársak nem dol­goznak, a tudósítók tétlenül hüsölnek, igazán hálás kö­szönetét érdemel az a polgártársunk, ki egy sima, la­pos parittyakövet dobott a csendes tó tükrére, mire gyűrűzni kezdett az ezüstcsillogással, megmozgatván az egész tavat és mégis csak lön egy kis hullámzás, mikor pedig látszólag megrekedt már a légkör Kárpá­toktól Adriáig. Ha igy haladunk, pünköstre elszárad minden lomb és kezdődhetik akár egy uj tavasz, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán stb. De mintha benne volnék a verklizésben, újra kezdjem eleitől? A világért sem, inkább hallgat, de ismétlésekbe sohasem fog esni a krónikás. Díszes esküvő volt e hó 9-én, áldozó csütörtökön. Ekkor esküdött ugyanis örök hűséget Ajtai Nagy Gábor dr. helybeli ügyvéd, Torday Imre h. polgár- mester leányának : Gizellának. Az esketési szertartást az ev. ref. templomban Soltész Elemér lelkész vé­gezte, mely után nagy lakoma következett a menyasz- szonyi háznál. Áthelyezés. A vall. és közokt. miniszter Obetkó Izabella tolnai áll. el. iskolai tanítónőt a nagybányai állami elemi iskolához helyezte át. Uj SzaktudÓSÍtÓ. A földmivelésügyi minisztérium Dr. Göger László miniszteri titkárt, eddigi segédszak- tudósitót Londonba Anglia és Franciaország területére megbízott szaktudósitóul küldte ki. A városi mérnöki állásra, mint hírlik, két uj pályázó adja be a napokban pályázatát. Közöljük őket betűrendben. Katona Lajos az egyik, néhai Katona Lajosnak, Nagybánya város egykori levéltáro­sának a fia, ki jelenleg 41 éves, Budapesten mérnöki irodát tart, oklevelét Selmeczen nyerte, mint mérnök a vaskohászati szakból, 10 évig állami szolgálatban volt, hét évig az osztrák magyar államvasutaknál, mint szerkesztő főmérnök. Külföldön Angliában, Amerikában több utat tett. A másik Köves Lázár szintén nagy­bányai fiú, 30 éves, nőtlen, jelenleg Léván tart mérnöki irodát, oklevelét Budapesten nyerte a József-müegye- temen az építészmérnöki szakból kitüntetéssel, ott már ifjú korában nagy szerepet vitt, mint a műegyetemi kör elnöke. Azoknak, akik azt állították, hogy nem fog senki pályázni azért a kis fizetésért, ime közöljük a hirt a két jeles férfiúról. Elnökválasztás. A nagybányai iparos ifjúság ön­képző egyesülete folyó hó 5 én tartotta elnökválasztó közgyűlését, melyen Révész János ev. lelkészt, lapunk szerkesztőjét egyhangúlag választotta meg elnökévé. Révészt Szász József vezetése alatt küldöttség kérte fel, aki az eluökséget elfogadta. Ugyanezen gyűlés az egye­sület hosszú időn át volt elnökét: Kupás Mihályt örö­kös tiszteletbeli elnökévé választotta. Érdekes közgyűlése volt Nagybánya városának e hó 6-án Torday Imre h. polgármester elnöklete mellett. Mivel december óta szünetelt a képviselet működése, igy 34 tárgy gyűlt össze a napirendre. Tor­day melegen üdvözölte a képviselőket s működésük­höz sikert, áldást kívánt. Moldován László tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy ex-lexbe vitték a város kép­viseletét s igy az ellenőrzési jogát nem gyakorolhatta, indítványt tesz, hogy az ügy vizsgáltassák és toroltas- sék meg. A képviselet az ominosus ügyet a számonkérő székhez utasította. Langer Sándor takaréki pénztárnok az esküt letette. A város ebneres pecsétjét ö felsége l'eküldötte, a királyi kéziratot a gyűlés állva hallgatta végig. A királyi leiratban különben tolihiba van, ö felsége úgy irta alá, hogy »uralkodásának 58-ik évé­ben« adta ki, holott Magyarországon negyven év óta uralkodik. Révész indítványára a jegyzőkönyvben megemlítik, hogy a tolihibát konstatálják, ám azért hódoló tisztelettel tudomásul veszik a leiratot. Winkler püspök alapitó levele ügyében bizottságot küldöttek ki. A téglagyártás ügyében, mivel részvénytársaság alakul, a város tovább nem forszírozza a dolgot Alme- rékkel. Az elemi iskola részére 6 uj tantermet fognak kibérelni. A telefon hálózat létesítéséhez szükséges összeget megszavazták. A vendéglő romjainak eltaka­rítását elrendelték, a város ezeket árverésen fogja eladni. A ligeti vendéglőre nézve Stoli Tibor indít­ványát fogadták el, aki azt javasolta, hogy építtessék a régi helyen uj vendéglő 6 — 8 nyaraló szobával. Je­lenleg pedig a zene-pavilonban legyen kimérés s épít­senek oda ideiglenes fabódét a vendéglős számára. A közgyűlés 12 órakor véget ért. 1/i 11 órakor az elnök 5 perc szünetet adott. A gyűlés általában higgadt hangulatban folyt le. Térzene a ligetben. E hó 14-én lesz az első térzene a ligetben, tartja a bányászzenekar, mely most sok szép uj darabot (különösen magyar dalokat) tanult be s friss erővel fog bemutatkozni. A térzene kezdete d. u. 5 órakor. Egy tisztes öreg mat­róna költözött el az élők sorából e hó elején, néh. Wienerberger Ferenc egykori tekintélyes nagybányai polgárnak az özvegye, szül. Miskolczy Róza. A szorgalomnak, fáradhatatlan munkásságnak, az édes anyai aggódó gondoskodásnak és szeretetnek tiszteletreméltó alakja volt ő, ki életé­nek 74 éve alatt sokat küzdött, szenvedett, tevékeny­kedett. A kiterjedt rokonságon kívül négy fia, köztük Wienerberger Géza, az iparos iskola derék igazgatója, több unokája, sőt dédunokája is gyászolja. Temetése előkelő közönség részvéte mellett ment végbe ev. ref. szertartás szerint. Áldott legyen emléke a kegyes, fáradhatatlan, jó magyar anyának. Nyugodjék békében! Wienerberger Ferencné.

Next

/
Thumbnails
Contents