Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
1 V •'tos * }M/ Nagybánya, 1907. Március 24. 12. szám. f ^z XXXIII. óvfolyaK^^.^TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLŐ iivtiEGKrai-iEnsriK: nvunNUDEiixr vasárnap Előfizetés! árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. A Nagyszálló építéséhez. A »Nagybánya« folyó hó 21-diki számában e cim alatt megjelent cikknek az intentiója általánosságban az, hogy a város fejlődésére irá- nyúló határozatok »huzavonaság« nélkül foganatosíttassanak, különösen pedig, hogy a Nagyszálló mielőbb felépittessék. Ezen intentiót magunkévá tesszük, sőt még azt is elismerjük, hogy a Nagyszálló felépítése érdekében szükséges lépéseknek gyorsabb tempóban kellett volna haladniok és hogy a késlekedés következtében az építkezési költségek valószínűleg jelentékenyen emelkedni fognak. Csakhogy a cikk t. aláírói nem jó nyomon járva mutatták ki a késedelmezés okát. Beszéljünk tárgyilagosan! Legyünk igazságosak ! A Nagyszálló 1905. augusztus 10 én égett le. Ki annak az oka, hogy a tervek elkészítésére csak 19O6. febr. 11-én bocsátották ki a végleges pályázati hirdetményt? Ki az oka, hogy bár a pályázat március 31-én lejárt, mégis a a döntés a képviseletben csak julius 4-én történt. A részletes terv kidolgozását csak szept. 9-én tárgyalta és adta ki a közgyűlés s tudomásunk szerint, azok e hóban érkeztek meg, éppen a városi ex-lex idején. Látható e dátumokból, hogy sem a pályázat kihirdetése előtt sem azután nem folyt le az ügy minden fennakadás nélkül Igaz, egyik bizottsági tag kérte és indítványozta, hogy a meglevő terv alapján az azon föltüntetett helyiségekre első sorban állapíttassák meg, hogy mi jövedelem várható azokból ? Vagyis az építkezés, ha ezen terv szerint vitetik keresztül, mily jövedelmet adhat? S ha igy a jövedelmezőséget hozzávetőleg látjuk, illetve ha a jövedelmezőség szempontjából változtatni célszerű, úgy a változtatás a terven, a költségvetés elkészítése előtt tétessék, ha pedig nem kell változtatni, úgy a jövedelmezőség arányához mérten megállapítható összegre figyelmeztessék a részletes terv készítőije, mert lehet egy épületet szolidan és egyszerűen, de lehet költségesebben, fényűzőbben is előállítani. Miért is a jövedelem aránya legyen a költségvetés egyik figyelembe veendő alapja. Ajánlotta az illető bizottsági tag, hogy ezt a tervek figyelembe vételével, a helyi ösmeretek alapján, helyiségről helyiségre állapítsa meg azonnal, az ennek keresztülvitelére, három napi záros határidővel kiküldött bizottság. Ez ellen azt hozták föl, hogy a jövedelmezőség a részletes költségvetés elkészítése után állapíttassák csak meg. Erre kijelentette az illető b. tag, hogy ezt nem tartja helyesnek, mert igy a tervkészítés költsége kidobott pénz lesz s ezért nem vállalván felelősséget, ha előzetesen nem állapittatik meg a jövedelem mérve, saját megnyugtatásáért valószínűleg felebbezni fog, de nehogy ez késedelmezésnek róvassék, ő maga kérte a határozatot felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak kimondani. Ami meg is történt. Ha az illető bizottsági tag ajánlata elfogadtatott volna, úgy legkésőbb három nap alatt megállapíthattuk volna a várható jövedelmet, de nem fogadtatott el, mire ó igaz, felebbezését bejelentette, de ez a felebbezés legkevésbbé sem késleltette az ügy menetét, legvilágosabban igazolja ezt ama tény, hogy a felebbezést a törvényhatóság csak márc. 28-án fogja tárgyalni, holott a részletes tervek és költségvetések már le is érkeztek, éppen úgy, mint ha felebbezés nem történt volna. De hogy a javaslat nem volt minden előrelátás nélkül való, igazolja a nem várt beruházási s a jövedelmezőségnek meg nem felelhető összeg. Mi is óhajtjuk a Nagyszálló felépítését, de azt kívánjuk, hogy a várható jövedelem a befektetendő tökével összhangzásba hozassék. Hiszen figyelembe kell venni, hogy a Nagyszálló építési költségeit csak kölcsön utján fedezhetjük és hogy erre a felsőbb hatóságok engedélye szükséges. Mi pedig nem hisszük, hogy a törvény- hatóság, vagy a belügyminisztérium e célra kölcsönt engedélyezzen, ha tiszta jövedelem nem mutatható ki. Ellenkezőleg, arról vagyunk meggyőződve, ha a kimutatott költséget, a pénzügyi művelettel járó kiadással, illetve veszteséggel kiegészítjük, a feltételezett jövedelmet helyi viszonyainknak megfelelöleg leszállítjuk: a felsőbb hatóságok okvetlenül megtagadják az engedélyt és akkor nem marad egyéb hátra, mint a Nagyszálló építését újból tervezni és elfogadható alapra fektetni, azaz a viszonyok oda kényszerítenek, hogy a tett, de el nem fogadott indítvány szerint a jövedelmezőség megállapítására térjünk vissza. íme, itt van a költség kérdése, amitől a fellebbező óvni kjvánta a várost és önmagát. Ennélfogva kérdezzük, hogy azok okozzák-e a huzavonát, kik a jövedelmezőség hiánya miatt nem engedélyezhető tervek és költségvetések fölterjesztését szorgalmazzák, vagy pedig azok, akik a várható jövedelemnek megfelelő olcsóbb épület tervezését óhajtják. Reméljük, hogy az elől idézett cikk tisztelt aláírói ezek után átlátják, hogy a Nagyszálló fölépítésénél mutatkozó huzavona három okra vezethető vissza: 1. A tervek elkészítésére vonatkozó pályázatnak késedelmesen történt kihirdetése. 2. Oly részletes tervnek bemutatása, melynek megvalósításánál az okvetlenül fölmerülő kiadások a várható jövedelemmel összhangzásba hozhatók nem lévén, felsőbb jóváhagyásra nincs kilátás. 3. Azon szomorú helyzet, hogy három hónap óta közgyűlést nem tarthatunk. A fellebbezés: jog. Ezt ha tárgyilagos, sem rossz néven venni, sem kizárni nem lehet. De miként az okozatot csak az ok hiánya szüntetheti meg, úgy a fellebbezéseket is csak a helyes és elfogulatlan tárgyalás,' a nyomós indo- koknax már a közgyűléseken való komoly figyelembe vétele, az ellennézetek meggyőzése, vagy ha jók, azok elfogadása szüntetheti meg, mert ezek nélkül nagyon is szükséges a fellebbezés, mint jogorvoslat, amelynek mellőzése a közérdek kárára vezetne, igazolják ezt tapasztalatként a csendörség, a Milch Oszkár stb. eseteknél nagy garral hirdetett előny helyett beállott következmények. Az ellennézet, ha nem adta volna meg magát, hanem fellebbez, kérdés nem tett volna-e hasznot a városnak. A tárgyilagosságot kövessük tehát, ha jó eredményt kívánunk bármiben elérni. Bátory Gusztáv. György Gusztáv. Molcsány Gábor. Mohlován László. * Stoll Béla. Szabó Adolf. Weisz György. Mese a boldogságról. Szemelvények Szamolányi Gyula költeményeiből. — Téli rege. Hamvadó tűz mellett.ülök a szobában, Álmodásra hívó csöndes félhomály van. Fejemet lehajtva, álmodozni vágyom . . . Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Azt a fényt, amely ott sugárzott szemében, Azt a melegséget még mostan is érzem. Óh, pedig azóta fázom, egyre fázom . . . Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Mosolya: imádság, nevetése: balzsam, Ahogy kezem’ fogta, száz gyönyör volt abban, S füldöntuli üdvök kéje a kis szájon . . . Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Maga volt a szépség, maga volt a jóság, Teste liliomból, a lelkében rózsák. Angyali valóság . . . mesebeli álom . . . Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Óh, hogy a mesének vége szokott lenni! Óh, hogy az álomból föl is kell ébredni! Angyalt szárnya készti: égbe visszaszálljon ... Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Virág se volt, mikor koporsóba tették, De virág közt sem lett volna ékesebb még; Hiszen mind rászórtam szép reményem, álmom .. . Volt egyszer egy asszony ezen a világon. Hull sűrű pehelyben künn a hó, csak hűli, hűli Sose megyünk már ki a télbül, a búbul! Sose lesz fény többé, se több dal az ágon... Volt egyszer egy asszony ezen e világon. Kályha mellett. Komoly gyászfátyol leng völgyön-hegyen, Erdő, mező borongó csatatér . . . A léleknek, mely sebzett száz helyen, Csöndes szobácska most világot ér. A kandallóban duruzsol a láng, Ábrándba ringat nyájas félhomály; Mintha altatna az édes anyánk, A szív felejti lassan ami fáj. A nyármulást, az őszi bús ködöt, Az elhervadt rózsás reményeket, Az álmokat, miket büszkén szövött, De pókhálóként a sors szétvetett, S most e meleg, meghitt zugolyban itt Magát meghúzza jámbor pók gyanánt S szövi uj álmok csillogó szálait Üdvről, hírnévről dőrén egyaránt . . . A kályhában libeg-lobog a tűz, Szelíd fényében annyi méla báj, A szívről minden árnyat tovaűz — S az őszi ködből kél tündéri táj. A dal. A költő dala csalogányszó, A mely kizeng a lomb alól: Önbánatát enyhíti véle. De másoknak dús gyönyörére Dalol. A költő dala rózsaillát, A mely belengi a tavaszt: Önvágya száll abban merészen, De mámort másoknak szivében Fakaszt. A költő dala égi láng, mit A földre szórnak csillagok : Mi benne ég, önlelke fénye, De másoknak bús éjjelébe Ragyog. Hűli a hó. Tündérjátékai a nyárnak: Enyelgő sugár, lepkeszárnyak, Virágsóhajtás, fecskeének — Hol vannak, óh hová tünének! Csak álom volt-e vagy való? Húll a hó. Ki a tündöklő nap hevében Sütkérezél nem rég kevélyen S hivéd, örök lesz fénye, lángja: Most szép, ugy-e, lámpád világa?
