Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
11. szám. (21 1907. Március 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE mig a magyar megtanul ismét önlábán járni, mankó nélkül, erős, acélizmú lábakon! Hisz ha a magyar nemzet ma odatoppantja lábát s odaszól: Ne tovább! — e toppanás nemcsak nem menydörgés nem orkán, nem ádáz istenítélet napja, de annyi hang se, mint egy zászlóalj magyar bakáé, ha disszemlén parádézik! Hát hol itt az erő, hol itt az akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat ? Hisz magukra hagyjuk nemzeti nagyjainkat, mint csorda a bikát, mely a sötét fergetegnek is kész szarvát hegyezni, hívén, hogy feltartóztathatja ! Csodálatosan közönyösek és birkák vagyunk, kik sziksót nyelünk a dicső őseink vértengerével áztatott földről és sürü vérrel várjuk a guta- ütést! Ne tovább! Gyakoroljuk karunkat, hogy meg- acélosodjanak benne az izmok s mint vaskalapácscsal, sújthassunk le öklünkkel mindarra, ki nemzeti függetlenségünk és önállóságunk szolgálatát gyáván megtagadja és idegen, hamis istenség szolgálatába szegődik ! Ne tovább! Nehogy megszűnjék létjogosultságunk s a világ a nagy temetési rendezze, mert kivetne a föld kebeléből és sehol se volna nyugodalmunk ! Gyakoroljuk karunkat! Viszonválasz dr Lovrich Gyula urnák. Köszönöm, hogy igazgató ur cikkem több pontjával egyetért s beismeri, hogy »intelmem sok jóakaratról tanúskodik.« Beigazolva látja, hogy az intézet nagy alaptőkéje csak teher, alapszabályai elévültek s ezek alapján az üzlet konservativ módon van vezetve ; s egyoldalú jelzálogkölcsönre dolgozni némely esetben veszélyes; s végül az intézet oly igazgatót igényel, aki minden idejét az intézetnek szentelheti. Azokra a pontokra vonatkozólag, amelyekre véleményeltérés van közöttünk, vagyis az igazgató ur által tett megjegyzésekre válaszom a következő. Tévedés az, hogy 1 °/0-°t emészt meg a kezelés, mert akkor a 3010699 K után 30107 K volna a kezelési költség, holott a számadásban 13464 K van feltüntetve s ebből kifolyólag az általam említett 915466 K-ramintegy Yg-rész jut; szóval igazgató ur szerint: 915466 K után 4°j0 36618 K Tökekamatadó . . 3661 K Kezelési költség . 4390 K 44669 K Felmutat pedig a zárszámadás 43605 K hasznot. »Tehát a 915466 K után 1064 K-t fizetünk reá,* mert a Szatmár-nagybányai vasút 20000 K részvénye nem jövedelmez. Ezek az igazgató ur szavai. Bocsánatot kell kérnem, ha cikkem idevonatkozó része nem volt világos, épen azért bátor vagyok azt ismét idézni és megvilágítani. »Miután az intézet a betét után 4°|0 és ezen felül az adót is fizeti, sőt ezen összeget a reá eső kezelési költséggel is meg kell terhelnie, ami összesen l*f0-ot tesz, tehát végeredményben a takarék 915466 K után l°j0-ot vészit.« Én tehát azt állítottam, hogy az adó és kezelési költség összesen l\-ot tesz, állítottam pedig a zárszámadások alapján. A takarék rendelkezésére álló 3010699 K vagyont terheli egyetemlegesen Elnök igazg. tiszt. jut. 11443 K 01 f Kezelés ..... 1871 K 46 f Tiszti fizetés . . . 11592 K 74 f Jöv. adó és illeték . 4351 K 61 f 10°|o betéti k, adó . 10067 K 69 1 T. jutalmazás . . . 1253 K — f Házbér.................... 2000 K — f 42579 K 51 f azaz negyvenkétezerötszázhetvenkilencz korona 51 fillért fizetett ki készpénzben és törlesztésben az 1906. évben a takarék azért, hogy 3010699 K vagyonát kezelte; és hogy törvényes adók befizetése után kezelte (forgalmi kimutatás adatai szerint). Azt hiszem az általam idézett mondat megfelel a valóságnak. Azaz az intézet csak ott dolgozik haszonnal, ahol 5%-on felül értékesíti pénzét. így tehát az értékpapírra tényleg reáfizet. Az igazgató ur által jelzett számadás véleményem szerint az előbb idézett adataim alapján a következőleg módosulna: 915466 K után 4Ü|0 kamat 36618 K. A kezelési költséghez, melyet 4390 K jelez, még hozzáadandó a tiszti jutalom J/3 . 414 K házbér Ys . 666 K A tökekamat helyett pedig 4306 K összeg teendő, mert nem tudom, mivel indokoljam azt, hogy az intézet ezen 1/3-rész vagyonát csupán tökekamat adóval terheljem és miért ne terheljem az egész intézetet terhelő adó Ya'ával, azaz azon adónemekkel, melyek egyetemlegesen terhelik az egész üzletet. Tehát 36618 K 4320 K 414 K 4806 K 666 K 46824 K Ezzel szemben 43605 K-t hozott az értékpapír tehát 3229 K azon összeg, amit az intézet vagyonának ezen Y3'részének kezelésére reá fizet. Éhez még hozzáadandó : az elnöknek 800 K ügyésznek . 400 K felügyelőknek 1300 K 2500 K-nak Y"része, az az 833 korona, miután ezen összegek, akár van akár nincs nyereség, állandóan terhelik az egész üzleti kezelést. Szigorú számítással ehez hozzá keli adnom az alapszabályban biztosított tantiemszerü fizetést, mint a kezelést természetszerűen terhelő részt, mely az 1906. évben 8943 koronát tett ki, melynek fig-része 2981 K, az értékpapír üzletet szintén terheli. Végeredményül tehát 3229 K 833 K 2981 K összesen 7043 K az a levonandó összeg, mely az értékpapír jövedelméből mint ráeső átlagos kezelési teher nehezedik. Értékpapír tiszta jövedelem 43605 K levonandó 7043 K 36562 K Tehát az értékpapír 4"j0-ot jövedelmez. Fentebb bebizonyítottam, hogy az egész üzletben nyugvó 3010699 K-át l°|0-nál magasabb kezelési összteher terheli. De ennél is tovább megyek, a 3741 K viszle- számitolási kamat és az értékpapirkamatközti kü- lömbözet pedig kizárólag ezen üzleti ágat terheli, mert miért kellett az intézetnek ezen 3741 K kiadást tennie ? Egyszerűen azért, mert vagyonának i/g - át értékpapírba fektette, mikor pedig az üzletre alkalom nyílt, értékpapírjait csak kárral értékesíthette volna, de hogy ezt ne tegye, inkább a viszleszámitoláshoz fordult, s igy megesett az intézettel az, hogy dacára annak, hogy betéttel túl volt terhelve 3741 K viszleszámito- lási kamatot illetve az ebből származó nyereséget más intézetnek kellett átengednie. Tény tehát az, hogy az intézet vagyonának '/«-Át kárral kezelte, ez a födolog ezt igazgató ur is beismerte. Hogy ez a kár 0 8°j0 vagy egy teljes százalék, az itt másodrangu kérdés, mert én az üzlet ezen irányát kifogásoltam, ezzel szemben 0'2 °/„ kamat külömbség nem jöhet számításba. Igazgató ur azt mondja, hogy a 211,463 K ára ingatlan jövedelmén nincs 3 °]0 veszteség, mert 2597 K 22 f jövedelem van feltüntetve, de bizonyos gátló körülmények akadályozták az intézetet, hogy dec. 31-én e címen a tiszta jövedelmet ki nem mutathatta; s felhozza, hogy van egy ház, mely 1800 K és van egy birtok, mely 3000. koronát jövedelmez s ezen kivül több apróbb ház. Ha tehát a 211463 K csak 5°|0 jövedelmet adna, pedig annyit kellene hogy adjon, hogy a szóban forgó összeg kárral ne kezeltessék, úgy 10573 koronát kellene jövedelmeznie ; a felhozott birtok és ház képezi a szóbanforgó ingatlanok tekintélyesebb részét, ezek pedig az igazgató ur szerint összesen 4800 koronát jövedelmeznek, a többi apró háznak tehát még 5173 K-t kellene jövedelmeznie, hogy az összes ingatlan 5°|0-ot jövedelmezzen. A választmányi ülésen pedig egy igazgatósági tag nyilatkozata szerint úgy értesültünk, hogy nem sok és értékes háza van az intézetnek a fentjelzetten kivül, honnan folyik be tehát a még hiányzó 5773 K jövedelem, hogy ezen a címen veszteség ne legyen. Én a rendelkezésemre álló adatokból jogosan állapítottam meg 3°jn veszteséget, mert a felvilágosítások után a még fenjelzett 5773 K-t e címen sehonnan sem tudom bevételezni, pedig tagositási költséget és gondnoki dijat sem számítottam. Igazgató ur azt mondja, hogy semmivel sincs nek jobb helyzetben, mint a rivális pénzintézetek. Én azt hiszem, hogy az a pénzintézet, mely viszleszámi- tolásra nem szorul, betevőinek 1|2s|0-kal kevesebb kamatot fizet, mint riválisai, erkölcsi súlya felülmúlja a többi versenytársat: amazoknál jóval előnyösebb helyzetben van. Az, hogy Déstől Szatmárig a városi takarék- pénztár volna legolcsóbb pénzintézet, annak cáfolatára megjegyzem, hogy a felsőbányái takarékpénztár, mely nem városi intézmény, a közelmúltban a városának oly kölcsönt adott, mely a Pesti földhitelintézet ajánlatával vette fel a versenyt. Ezzel szemben Nagybánya város takarékpénztára dacára annak, hogy a város tulajdona, 6°|0-ra ad a városnak folyószámlára kölcsönt; holott a városnak több százezer korona betéte van, ami után az intézet 4°j0 kamatot fizet. Az általam hangoztatott kereskedelmi szellemnek köszönhetik, hogy a jövedelem Y-ét kitevő összeget le kellett Írni. Itt csak az a kérésem volna, szíveskedjék az igazgatóság kimutatni, hogy bekebelezett vagy nem be. kebelezett váltókölcsönből származik-e az a veszteség- igazgató ur nem ismeri el, hogy az üzlet lebonyolítása nehézkes. Nagy hálára kötelezné a város egyetemét igazgató ur, ha okát tudná adni, hogy miért kell inkább a közönségnek a rivális intézetek drágább pénze, a városi takarékpénztár gyors és olcsóbb kölcsönével szemben; mert a többi intézetek igazgatóságát kivéve, határozottan tudom, hogy minden adós és kezes, pedig az egész város az, inkább óhajt olcsóbb kamatlábbal és gyorsabb kölcsönnel dolgozni, mint magas százalékkal. Nem látom a polgárságban sehol az agitatiót a többi rivális intézetek mellett, pedig régen figyelem a dolgot; de látom azt, hogy megszűnvén a városi takarékpénztár egyedüli, azaz kiváltságos helyzete, versenytársai mozgékonyságában és kereskedelmi szellemben túlszárnyalják, és mindenütt az igazgatóság az »apostola« az intézetnek, amit igazgató ur a polgárságnak és részvényeseknek imputál. Higyje el igazgató ur, ha éles szemmel csakugyan nem látnám oly szomorúnak a város jövőjét, amint azt néhány sorban leírtam, nem vettem volna a tollat a kezembe, mert a közügv csak tövist terem; de azt tartom, bűnt követünk el, ha minden eszközt meg gúzsbakötést kapott volna. Még álmaikban is megremegnének a legények, ha csak a nevét mondaná nekik. Ezeket ahogy végiggondolta Ragyák, fölébredt benne a félsz és ennek nyomán a kötelességtudás, hogy most már a puskatussal és bakkancsával ad nagyobb súlyt parancsának. — Auf! Ein! . . . Zwei! . . . Mozogjatok, a rézangyalát a poros fületeknek! Mozognak már az erélyes ébresztésre a legények. Nehéz zörgésben, lomhán tápászkodnak föl a kemény faágyon, amely,oly keservesen nyikorog alattuk, mintha szive volna és sajnálná a szegény gyerekeket. Ezek csak igazítják a mundért, hogy még az éj sötétjében se legyen hiba rajt. Szemükben ott ragyog szürke pislogásban még az álom, fakó arcukra piros csikókat rajzolt a fapárna. Az álomból ébredők didergésével emelik vállukra a fegyvert és hangtalanul követik a káplárt a márciusi fagyos éjszakába. A bécsújhelyi lőporraktár oldalán a csillagtalan est sötétjében két órája jár föl s alá az őr: Infanterist Doma. Átfázott a teste is, meg a lelke is és úgy áhitja már az őrszobába menést, mintha édes anyja által fosztott puha, pelyhestollu ágy várná ott. Áhitja azt a kemény faágyat, amely kétszeresen kemény neki, magyar gyereknek, mert a császár terítette alája. — Halt! Wer da ? Kiált és fegyverét lövésre készen tartja a közeledő, homályos alakok felé. A szuronyok csillogása elárulja neki, hogy a felváltás jön, a várva-várt megváltás az éjszaka fagyos ölelgetéséb'íl. — Wachkommandant! Halk hangon felel Ragyák, mert igy kívánja a ragula. — Feldruf? — Kaisertreu. — Losung? — Wien. — Richtig, passirt . . . szól, vállára emeli a fegyvert infanterist Doma és tiszteleg. Továbbra is halk suttogásban megy az átadás, nehogy a szél elkapja a szentséges jelszót és az őrzés titkait. így ment végbe vagy öt helyen a felváltás. Kicserélődtek a szerepek. Álomtól didergő legények kerültek a fagytól vacogok helyébe. Ezeknek nyomán friss, üde levegő tódult az őrszobába és hatalmas felhőkben gőz csapott ki onnan. Ragyák káplár az asztalhoz ül, hogy folytassa a virrasztást. Négy bakalegény ledül a pricscsre, hogy aludhassék. Mozgolódnak a kemény faágyon, de biz az nem akar megpuhulni, mire szitkozódás, dörmögés szól a faágy recsegésébe. Gefreiter Biczó nem kívánja a pricscset. O, mint aféle »öreg szentség« megszokta már a virrasztást. Tömi, tömi a pipáját kaiserliche bakadohánynyal, miközben tudja az ég, merre kalandoztak el gondolatai. Talán a közeledő megszabadulás napjait számolgatta ... hogy egyszerre csak kitört belőle: — Herr Corporal Ragyák meldi gehorsam, ma március 15-ike van. — Az ám! . . . . Felel Ragyák és fölragyog az arca. Nagy csöndesség lett. A szentséges dátum megfogta a lelkűket. Már nem mozgolódnak a pricscsen se. A hat osztrák baka lelke kiszökött az őrszobából és hazafutott gondolatok szárnyán egy-egy fatornyos magyar faluba, egy-egy tiszamenti városkába. A nagypiacon a nagytiszteletü ur beszél. . . Feje fölött a szél háromszinü lobogóval játszik. Csudás időkről regél. Ezren is hallgatják, ahogy csengő szavakkal gyönyörűséges képeket fest. Csillog a szeme a nagytiszteletü urnák és ez a csillogás átfut a hallgatók arcára is. És mintha láthatatlan tüzet ontana szájából . . . hogy melege lett mindenkinek, mire kimondta ... és megszületett a szabadság . . . Ennél a gondolatnál hirtelen komor felhő ugrott Ragyák káplár arcára. Leikébe szállt a fekete gondolat, hogy nem igaz, amit a nagytiszteletü ur mondott. Nem született meg az a magyar szabadság Nem. Hiszen kétfejű sas van a csákómon. Kétfejű sasos fekete-sárga zászlóra esküdtem. A császár adott nekünk fekete-sárga zsinóros ruhát. Osztrákországban szolgálunk német kommandóra. — Te Biczó! Hiszen nem is ébredett föl az a szabadság!! Hazudott a tisztelet es ur !! Szól a Gefreiter felé nagy elkeseredéssel Ragyák, mintha az is követte volna az ő gondolatait. — Nem a. . . Fölébredett. Futott haragos szeme elől a német Branyiszkónál, Vácznál, Isaszegnél, Nagy- Sallónál, Szolnoknál .. . Meg mindenhol. De egyszer csak jött a muszka. Megállította a németet a szala- dásban és azt kommandiroztatta vele :.. . »Schiesen !«... . . . És lelőtték a magyar szabadságot . . . Ezekkel a fegyverekkel itt ni! Azután lelőtt véres testét megrugdosták, szidalmazták, úgy, ahogy káplár ur a rósz regrutákat szokta .........Ezért nincs most magyar szabadság! ............................... Ra gyák káplár szeme vad csillogásban mered a fegyverekre. Szeretne közéjük vágni. Vad gyülölség torzítja el arczát. Ökölbe szorul a keze. A kétfejű sas Biczó csákójáról rávigyorog.
