Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
1907. Március 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 11. szám (3) nem ragadunk, ha minden kiaknázatlan erőt életre nem hívunk, hogy e várost fenyegető pótadót el hárítsuk, mert ha ez bekövetkezik, úgy elmondhatjuk: Nagybánya csak volt. így például az uj vendéglő jövedelmi előirányzatából is reális számítás szerint csak 2°/0 tiszta jövedelem tűnik ki. Honnan fizetjük a még hiányzó 3-4 °/0-t a mi 622000 K után 18—24 ezer koronát tesz? Rózsaszínű szemüvegen nézni a helyzetet, szatmári forgalomhoz viszonyítani a mi egyötödrész forgalommal biró városunkat, nem szabad, mert 2j>(2 mindig csak 4 marad. Egyáltalán nem akartam a közönség figyelmét egyébre, mint szigorúan a város nehéz pénzügyi helyzetére fölhivni. Ha a kivándorlás pestise, mely minden szegény helyet megtalál, itt is felüti fejét, oly mérvben fog az pusztítani, hogy a hires Nagybánya, mely végöre volt nemzetünknek a határon, csupán Jókai mondásában fog fennmaradni. L. Bay Lajos. Rákóczi ébredése. — Irta: Incze Lajos. Régen, alszom . . . Soká nyugodtam A viharzó csaták után . . . Fájó szivem, im újra dobban . . . Nem halt ez meg; aludt csupán . . . Oh! Mily jó volt pihenni nékem Itt e szabad földnek ölében. Halotti csend ... A tenger árja Pihenni tért, vihar se kél . . . Tagjaimat uj élet járja . . . A szellő titkokat regél . . . Sejtelmekről szól hús magányom : Szabad hazám még újra látom ! — Mi ez? Honom földére lépek . . ! A hely oly ismerős nekem . . . Édes hazám .! A végenyészet Nem sújtott le! E téreken Száguldottam! Haló poromnak E szent hantok im, nyugtot adnak! Hazám szabad vagy! A zsarnok önkény Megtört erődön nemzetem! A jog az ur! Parancs a törvény! Nincs béklyó már a nemzeten! Reményeim valóra váltak: Ébredjetek ti többi társak! Itthon vagyunk! A századoknak Küzdelme mind, mind véget ért, Hontalanok már nem zokognak, Vágy nem epeszti a honért. A bujdosók otthonra leltek: Hálát rebegni jertek, jertek! Úrrá lett a magyar! Hazája Millióknak parancsol ad, Akaratuk a »szomszéd« várja, Dicső harcokat vi a had: A világgal versenyre kelve Mindenütt győz a magyar elme. Nézd, Bercsényi! Ti többi társak Nézzétek ! Ma ünnep vagyon! A szabadság diadalának Fénye ragyog az arczokon. Szabaddá lett hazánk! Az eszme Életre kelt I Nincs semmi veszve. — Te Biczóü — tör ki Ragyák elkeseredett leikéből — Nem jól van ez igy! . . . — Nem ........ Elha llgatnak. Nágy, bánatos esöndesség száll közéjük. Egyszerre csak Biczó nótába fog. Megered leikéből mintegy önkéntelenül. Sírni kezdi a nagy vigasztalást: »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos. .. lesz hazánknak szabadsága.« A busongó, bánatos melódia belekap a lelkűkbe és összeforrasztja őket. Már együtt dúdolják mind. Ragyák ott az asztalnál két kezébe temetve fejét, a többiek fél kézre könyökölve a priccsen. Kiszűrődik az ajtón, ablakon. Keresztül száll az éj sötétjén az Avisopostig. Ez fülel. A szokatlan hangok húzzák őt az ablak felé. Ott megáll. Meglepetve hallgat egy ideig, azután ő is megfeledkezik magáról és együtt énekel az ablakfélfának dűlve az őrszobabeliekkel. A kis őrség nem tudja, hogy most magasztos ünnepet tart. Elfelejtette, hogy e pillanatban sárba tiporja a császár szentséges reglamáját. Lassan, óvatosan bontakozik ki az éj sötétjéből egy homályos alak. A fölcsillanó gombok sora tisztet sejtet. Most az őrszobából kiszűrődő világossághoz ért Kvatky oberst, a rettegett sárkány, a vizitáló garnizios tiszt. Úgy áll ott, mint egy szobor. Elképedve bámul a kötelességéről megfeledkezett Avisopostra, aki neki hajolva az ablaknak, még egyre énekel. Nincs rettenetesebb bűne a dienstreglamának, mint amit ez a avisopost követ el. Nincs rettenetesebb kép, egy vizitáló tiszt szemében, mint egy éneklő őrszem. Mint a tigris, ki rajta éri, hogy a fészkét dúlják, apró kölykeit fojtogatják, az ezredes dühtől felpufíadt arccal kardja markolatát szorongatja, hogy összeapritsa Ha tenni kell, ha nincs még vége S tart a százados küzdelem: Riadó kürt törjön az égre! Nem hagy el a fejedelem! Vezetlek én ezer csatában, Talpra magyar! Előre bátran . . . Heti krónika. Külön megkrónikáznám a gimnázium szabad előadásait, ha nem éppen erre a hétre esnék az a legszebb tavaszi nap, mely fordulópontot jelez hazánk történetében. Érzem, hogy főleg március tizenötödikéről kell szólanom. Rengeteg sok nép jött be a városba, a piacon olyan zaj volt, hogy szinte nem hallatszott az ünnepi harangszó, nagy szekértáborral szállották meg a gubás atyafiak a Rákóczi-tér minden részét. — Ezek nyilván ünnepelni jöttek, mondja egy barátom! — Látod — felelém én neki — milyen nemzeti finom érzékük van a mi parasztjainknak. Közelebbről vizsgálva a dolgot azonban, meggyőződtünk róla, hogy bizony a mi nemzetiségi testvéreink hetivásárra jöttek s igy emelik a nap fényét, jelentőségét. Karalábéval, krumplival, máiéval, már t. i. ki micsodás. Sőt azt is sikerült megtudnom, hogy az atyafiak meglátván a nemzeti zászlókat, igy kiáltottak föl: — Ugrodj komám, örülj sógor! megint lesz »la küvetválasztás!« A jámbor atyafiak nem bánnák, ha minden hónapban volna, mert még az idegenforgalomnál is jobb, mikor a forgalom az embernek saját zsebében van. A bányi polgárság azonban magasztosan ülte meg ismét a szent napot, sőt az idén két napig tartott az ünneplés, majd ezután az ifjúság állandósítani fogja a »vigíliáját« is. Merítsünk hazafias tanulságot, erőt, kitartást belőle. A honnak alkotmánya tehát rendben van. Mondják, hogy nemsokára rendbejön a városi alkotmány is, a főispán ugyanis némely megyei lapok szerint nagycsütörtökön gyűlést akar tartani, honnan kiküldik majd a várva-várt angyali elnököt, A megyegyülés tehát akkor szólalna meg, mikor a harangok elnémulnak? Nem hihetem, még »az átkos közös-ügyes kormány« idejében sem voit vármegye- gyűlés nagyhéten, mikor részint ünnepelünk, részint az ünnepre készülődünk. Csak odatolódik az ki április elejére, mint szokott lenni réges-régen a tavaszi gyűlés, hiszen »8 nap ide-oda«, megmondta azt régen, még virágvasárnapon a berencsi kántor s véle együtt vallja _____ a krónikás. Ki nevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kissné: Fodor Etelka és Röszner Valéria áll. polg. leányiskolái tanítónőket a IX. fizetési osztályba léptette elő. Eljegyzés. Opreé Róza fővárosi tanítónőt, a ki mint festő növendék pár hónapon át Nagybányán is lakott, eljegyezte Földes István Budapesten. Március tizenötödike Nagybányán. Városunkban a régi szokáshoz híven, hazafias melegséggel és tiszteletreméltó lelkesedéssel ülték meg a nagy napot. Amennyire lapunk kerete engedi, igyekszünk lehetőleg tömören egybefoglalni az összes ünnepélyeket. A nagybányai ifjúság uj vonást vegyitett az ünneplés módjába, amennyiben a nevezetes nap előesté- lyét ülte meg a kaszinóban igazán gyönyörűen sikerült kedves ünnepséggel és táncmulatsággal. A kaszinó terme Ízlésesen volt díszítve, előkelő hölgy azt a haszontalan legényt, ki ezredének féltett becsületét ilyen vakmerőén meggyalázza. »Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos . . . Lesz hazánknak szabadsága!« E hangokra visszahőköl az ezredes. Mintha váratlan ütés-csapás érte volna. A szégyen és a harag majd megöli, oly ádáz erővel hat rá a bűnös ének. De hirtelen, mint mikor viharfelhők közé fut a tüzes napsugár és széjjel veri azokat erős melegével, úgy futott nagy haragban kavargó gondolatai közé: »Vén katona, ilyen rebellis volt az édes apád is, mint ezek. Te is ilyen voltál kicsi korodban.« Megérinti vállán az éneklő őrszemet. Ez odanéz. Megrázkódik. Összefutott szeme előtt szikrázó fényességben az egész világ Ösztönszerü kötelességtudásból kitátotta a száját, hogy »Gevverheraust« kiáltson, hogy fegyverbe szólitsa társait. Nem ért rá. Befogta száját ekkorára Kvatky ezredes széles tenyere. — Hallgass!! Tört magyarsággal elnyomott hangon, szinte hörögve parancsolta . . . — Ezeket most nem szabad zavarni . . . Nem szabad! .... Kvatky oberst nincs .... Kvatky oberst nem volt itt . . . És elsietett az ezredes, mintha menekülne valami elől. Az avisopost csak nem tudott felocsúdni az ij- jedtségből. Dörzsölte szemét, megtapogatta tölténytáskáját, hátha csak úgy álmodta keresztül ezt a szörnyűséges történetet. Az őr szájtátva bámul az éj sötétjébe veszett alak után . . . A bécsújhelyi őrszoba piszkos ablakából még egyre sir a busongó melódia az éjszaka csöndjében: »Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos, Lesz hazánknak szabadsága!« és férfiközönség gyűlt össze benne. A himnusz el- éneklése után Zoltán László rövid, magvas megnyitót tartott, a diszmagyarba öltözött daliás ifjú harsány hangon mondott beszédét lelkesen éljenezték. Papp Dezső a Talpra magyart szavalta nagy hatással, Boronkay Béla költői szárnyalásu, hasonlatokban gazdag ünnepi beszédet mondott lelkes tapsok és éljenzések között. Harausz Oyula Petőfinek »Egy gondolat bánt engemet« cimü költeményét szavalta Szaitz Irénke kitűnő zongorakisérete mellett s ez a pont is egyik megragadó részlete volt a minden tekintetben sikerült estélynek. Kuruez Miklós »Éjjel a vártán« cimü remek rajzát mutatta be, s bár a hangja fátyolozott arra, hogy ily erős vonásokban gazdag tárcát előadni birjon, a mü szépségeit azért igy is igazán élveztük. A tárcát különben mai számunkban hozzuk. Zsembery Tivadar közönségünk kedvence, népszerű zongoraművésze magyar dalokat játszott, igazi zenei képekben bemutatta a Kossuth-nótát s gyújtott, lelkesített a végén a Rákóczi -induló meny- dörgésszerü ütemeivel. Zoltán László záró beszéde után a szózat fejezte be az ünnepélyt. Vacsora után tánc következett hajnalig. A templomokban az istentiszteletek következő sorrendben történtek: Reggel 8 órakor az izraelitáknál és a gör. katholikusoknál, 9 órakor a protes- tánsoKnál és 10 órakor a róm. katholikusoknál. Mondanunk sem kell, hogy mindenütt szép énekeket, imákat, beszédeket hallottunk s a közönség dacára a hetivásárnak, nagy számmal kereste fel a templomokat. A város általában fel volt lobogózva. Megható volt, amint a 4—5 öreg honvéd, aki még bírja a járást, a nemzeti zászlóval, dobszóval vonult az Isten házába, fölkereste a templomokat. Az iskolákban. D. e. 11 órakor kezdődtek az ünnepélyek. És pedig az állami főgimnáziumban ezzel a műsorral: 1. Hymnus. Énekli az egész ifjúság. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Rencz János dr igazgató. 3. Nemzeti dal, Petőfi Sándortól. Szavalja Kiss Gyula VII. oszt. tanuló. 4. Honfidal. Énekli az ifjúsági énekkar. 5. 1848. március 15. Ünnepi beszéd- Tartja Ba- gossy József VIII. oszt. tanuló. 6. Népdalok., Énekli az ifjúsági énekkar. 7. Petőfi a Hortobágyon, Ábrányi Emiltől.,Szavalja Stecz György VIII. oszt. tanuló. 8. Szózat. Énekli az egész ifjúság. Az ünnepélyt a gimnázium Petőfi önképzőköre rendezte. Közönség szép számmal. A polgári leányiskolában. »Szózat« énekelték az iskola összes tanulói. 2. Az ünnepi beszédet Röszner Valéria tartotta, aki éles megfigyelésre valló tárgyalásaival egészen elragadta a közönséget. 3. »Szeresd hazád« Gáspártól, szavalta Strohmayer Ilona I. oszt. tanuló. 4. »Nemzeti dal« Harolinszky- tól, énekelték az iskola összes tanulói. 5. »Talpra magyar« Radótól, szavalta Fazekas Katalin III. oszt. tanuló. 4. »Magyar népdalok« énekelték Pityik Irén, Weisz Margit III. oszt tanulók. 7. Dal 1848. március 15-éről Inceditől, szavalta Ocsárd Erzsébet kézimunka- tanfolyambeli tanuló. 8. »Hymnus« énekelték az összes jelenvoltak. Az izraelita iskola d. e. 9 órakor szintén tartott hazafias ünnepélyt. A polgári olvasókörben d. u. 6 órakor kezdődött az estély. Közönség szép számmal gyűlt össze, úgy a hölgyek, mint a férfiak. Torday Imre elnök rövid, magvas megnyitója után a dalkar a Himnuszt énekelte, Ajtai Nagy Gábor dr keserű bírálattal átszőtt, mélyen járó emlékbeszédet tartott általános figyelem között, az uj nyomokon járó beszédet mai számunk első cikkében veszik t. olvasóink. Boronkay Béla szép hangsúlyozással, tiszta csengő hangján szavalta Incze Lajosnak Rákóczi ébredése cimü költeményét. Inczének e gyönyörű alkotását szintén e számunkban hozzuk. Révész János általános tetszés között olvasta fel Kuruez Miklósnak »Éjjel a vártán« cimü elbeszélését, úgy a felolvasót, mint a szerzőt lelkes éljenekkel jutalmazta a közönség. A dalkar »Talpra magyarja« után Jancsovits József alelnök tartotta meg hazafias és köztetszéssel találkozott záróbeszédét, a szabadság, testvériség, egyenlőségről, mely után a Kossuth nótát énekelték. Nemsokára közös vacsora következett száz terítékkel. Itt férfiak és nők vegyesen vettek részt. A vacsoránál Torday elnök a szabadságserleggel kezében, fenkölt hangú beszéddel a hazára köszöntött, majd Vass Gyula dr tartotta meg a nap jelentőségét, esemé- ményeit, következményeit méltató igazán csinosan megirt és előadott beszédét a függetlenpárt nevében s a szónokot számosán üdvözölték pompás köszöntőjének elmondása után. Révész János a 48-as honvédekért ürített poharat. Harausz Gyula az ifjúság nevében éltette a hazát, Borbás Sándor Farkas Sándor ezredesért, mint a független 48-as párt elnökéért emelt poharat s volt még számos más szebbnél szebb felköszöntő. A sikerült lakoma benyúlt az éjszakába Az iparos ifiuság holnap, vasárnap tartja meg emlékünnepélyét és pedig a következő műsorral: 1. Hymnus. Énekli a dalárda. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Révész János. 3. Ünnepi beszéd. Tartja Mor- vay Gyula. 4. Március 15. Szavalat. Előadja Zsombory Ferenc. 5. Tavasz elmúlt. Énekli a dalárda. Az ünnepélyt társas vacsora követi, 1 teríték l K 20 fillér. Vacsora után tombola és tánc. Mivel külön meg- hivó ez alkalomra nem lett kibocsátva, az érdeklődők ez utón meghivatnak. A muzeum-egyesület múlt vasárnap tartotta közgyűlését Neubauer Ferenc elnöklete mellett. Schönherr Sándor titkár részletes jelentésben ismertette a
