Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
Nagybánya, 1907. Március 10. 10. szám. XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVIIEJIDEISr AlR,INTELIG Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Válasz Bay Lajos urnák. A »Nagybánya és Vidékéinek folyó évi február 24-iki számában »Néhány őszinte szó Nagybánya város polgáraihoz,« jelent meg, L. Bay Lajos ur tollából, nyilván azért, mert szerző azon hitben él, hogyha erősebb színeket használ, inkább feléje fordul a közönség figyelme. Nem válaszolhattam reá azonnal, mert'el kellett utaznom és csak egy hét múlva rkez- tem haza. A benne foglalt intelem, városunk iránt kétségkívül sok jó akaratról tanúskodik, de egy kissé talán lulsötélen festi annak jövőjét. Cikkének általános részével nem foglalkozom, csak a város takarékpénztárára mondottakra akarok néhány megjegyzést tenni. Hogy értékpapírjaink most még nem adnak elég jövedelmet, annak a története ez: Volt olyan idő, mikor a személyi hitelt kihasználta sok lelkiismeretlen üzér és Nagysomkultól Szat- márig fizetésképtelenséget jelentett, mi pedig ezzel egyidejűleg túl leltünk halmozva betétekkel. Hogy jövedelmezővé tegyük a másként el nem helyezhető pénzt, előterjesztettük az üg\et a város képviselőtestületének és ezen előleges bejelentésünkre engedélyezve lett, hogy szolid pénzintézetek részvényeit ez alkalommal megvásárolhatjuk. Az alapszabályok ugyanis tiltják a vállalatokba való elhelyezést s mikor újra szaporodott a betét, az igazgatóság tagjai nem mertek saját szakállukra jól jövedelmező részvényeket vásárolni, hanem biztos, de kisebb kamatú záloglevelekbe helyeztük azt el, most azonban, mivel üzletünk egy kissé föllendült, megszabadulunk ezen tehertől, amely korántsem oly nagy, mint azt cikkíró ur állítja. Tévedés az, hogy egy százalékot emészt meg a kezelés, mert mi az ő előadása szerint 3,010.699 koronát kezeltünk, ennek l7o-a: 30107 korona, mi pedig csak 13464 korona 20 fillért költöttünk a kezelésre, tehát fél 7#-ot sem az egész általunk kezelt összegre, már most mi esik ebből a 915466 koronára? A nem egészén fél százaléknak 7,-a sem, szóval a legszigorúbb számítás szer nt: 915466 korona után : 43605 K 59 f kamatot kaptunk. Ezen tőkének 4%-os kamatja 36618 K — f Tőkekamat adója: 366Í » — f Kezelési költ-ége: 4390 > — f összesen: 44669 K — f 1064 koronát fizettünk reá, ezt is azért, me t a Szatmár—nagybányai vas t 20QO0 K névértékű részvényei nem jövedelmeznek. Ennek pedig nem oka a mostani igazgatóság. 915000 koronának 1%-a: 9150 korona. A kettő között: 1064 koro. a közt mégis van egy kis különbség. De ez a veszteségünk is kiegyenlítődik részvényeinknek áremelkedése által. Azt állítja továbbá a cikk szerzője, hogy az ingatlanok jövedelme is 37« veszteséget mutat. Ez a tétel sem áll, mert a zárószámadásban 2597 korona 22 f van jövedelemül feltüntetve, de a többi ingatlan jövedelem a »vegyes és letét« számlában foglaltatik azért, mert bizonyos gátló körülmények miatt, azok december hó 31-én még nem voltak rendesen elszámolhatók; igy például van egy házunk, mely 1800 koronát, egy földbirtokunk, mely 3000 koronát jövedelmez az adón kivül és több apróbb házunk. Ezek azonban mind csak futólagos tételek, melyek minden pillanatban változhatnak, mert mi a birtoké nem azért vesszük meg, hogy legyen ingatlanunk, hanem mert kénytelenek vagyunk a birtokra bekebelezett pénzünket megmenteni és gyakran megesik, hogy eladás esetén az esetleges kamatveszteség fedezetet nyer. A 11164 koronát nem a 62286 korona tiszta nyereményből irtuk le, hanem a 73450 korona bruttó jövedelemből. Tehát itt is csak a jövedelem ‘A-ed részéről lehet szó, hogy ezt tennünk kellett, éppen a cikkben hangoztatott kereskedelmi szellemnek köszönhetjük, mely bennünket azon összeg kihitelezése alkalmával átlengett. Azt kérdi továbbá cikk Írója: Mi ezen adatokból a tanulság? Egyszerűen az, hogy az intézet nem áll hivatásának magaslatán, mert betéteit nem tudja kiadni stb., — sokkal könnyebb ezt a vádat hangoztatni, mint adott esetben helyesen cselekedni. Abban egyetértünk, hogy a nagy alaptőke teher, mert ha nem is nagyobbitották volna azt, mai napon 200000 korona alaptőkénk lenne, melyet az intézet növelt fel saját erejéből és ennyi elég is lett volna. De már abban nem értünk egyet, hogypem nyújtunk olcsó kölcsönt, mert Déstől Szalmáiig minden pénzintézeténél olcsóbb a mi pénzünk és a világért sem vagyunk kedvezőbb helyzetben, mint a rivális pénzintézetek, mert azok érdekeit minden részvényes a szivén viseli és mindegyik egy apostola intézetének, már pedig minden vagyonosabb polgár e városban a többi városi részvényes intézet érdekkörébe van vonva, mig mivelünk csak akkor törődnek, ha a választmányi üléseken kell nem valami nagyon jóakaratu kritikát gyakorolni, hisz még napibiztost is csak ügygvel-bajjal tudunk fogni, ha valamelyik lemond. Hogy mikor és hol szoritottuk meg természetellenesen a személyi hitelt? Megvallom, nem tudom. Sokan kérnek, az igaz, tőlünk, akiknek nem adhatunk, mert nincs semmiféle hitelük, arról pedig nem tehetünk, ha olyanok nem kérnek, kiknek szívesen adnánk. Igazán prima váltót, mi egy esztendőben, hármat sem látunk s igy le se számítolhatjuk. Mindenkinek olcsó pénz kell tőlünk, a cul- turális intézményeket, haszon nélkül, kell gyá- molitanunk, a vasúttól jövedelem nélküli részvényeket kell vásárolnunk, de amellett sok-sok jövedelmet szolgáltassunk be a városnak. Arra a kirívó és nagy betűkkel nyomtatott tételre »annyit jelent, mint a rendelkezésre álló pénzt forgatni nem akarni« nem válaszolok. Nagyon örülök a cikk ama kijelentésének, hogy conservativ módon van vezetve Nagybánya város takarékpénztára, mert ez a meglevő alapszabályoknak megfelel. Elismerem, hogy ezen alapszabályokat meg kell változtatni, mert hiányosak, de mig érvényben vannak, meg kell I azokat tartani. De azt már nem ismerem el, hogy nálunk az üzlet lebonyolítása nehézkes. Ha jó Nagybányai emlék. (1906. julius.) Valahol egyszer, vidám társaságban, Harmatos arcú öt leányt találtam ; Úgy álltam köztük, — mig átfont e lánc, Mint liljomok közt egy fakó bogáncs. S én, vén poéta álmodozni kezdtem, A rég elmúltra vissza emlékeztem; Az arcok, szemek azt mondogatják : Ilyenek voltak egykor a mamák ! S én voltam köztük a pajkos fiú, Kinek szemében tűz volt, — nem hamú! Bensőmben pedig, mit szívnek neveznek, Ép’ akkor készült merésznek, hevesnek. S mig nézegettem e leányokat: Éreztem, hogy egy szó mind fojtogat; S remegtem is, hogy az a szó kipattan, Mint mamájoknak egykor mondogattam. . . . Nem! Ne féljetek a vén poétától! Az ő szive többé már nem ficánkol. Mikor egy fáradt útas megjelen: Nem vágy’ pihenni rózsalevélen ! Révay Károly. A nőegyesületi kiállítás. — Irta: Alexy Elza. — Utazásaim közben többször alkalmam nyílt, hogy szebbnél-szebb, művészies kivitelű kézimunkákban, valamint festményekben gyönyörködjem s igy őszintén megvallva, előítélettel telt kíváncsisággal léptem át a kiállítás küszöbét. De ámulva vettem észre, hogy a polg. iskola rajzterme valósággal a művészet templomává lett. Falak, asztalok, ablakok mind telve gondos kicsi kezek és gyakorlott tündérujjak remekeivel. Sőt itt-ott a művészi dilettantizmus határolt formáit egy-egy tökéletes alkotás sugározta be s érdekes fényt kölcsönzött az egésznek. »Egyetlen csokorba kötött különböző lelkek virágkelyhei tárva-nyitva állnak előtted!« — Ez volt első benyomásom. És kergetőző megfigyeléseim féken- tartásával kezdtem vizsgálódni az egyéniségeket jellemző kézimunkák és festmények között. Mindjárt a bejáratnál szemembe tűntek Weisz Lajosné és Molcsány Adél által hímzett misemondóruhák A byzanci stylü minta kivitele türelmes kezekre s minden szép és magasztos által könnyen befolyásolható jellemre vall. Majd Lende Béla művészi felfogással és sok érzéssel festett képeire esik pillantásom. Kellő távlatból tekintve, teljesen természethű ábrázolások. E képeken a különböző árnyalatú tónusok valósággal összeölelkeznek egyetlen fénytengerbe. Egyáltalán Lende festészetében sok férfiasán gyöngéd hangulat rejlik. Különben meglátszik rajta az orosz Trubejkow, az olasz Rossó és a francia Bartholome festészeti irányának »secessionista-iskola« néven egyesitett befolyása. Odább Vass Gyuláné nehány kis festményében sok fejlett műizléssel, finom, érzékeny egyéniséggel találkozunk. A természetet és Isten dicséretét képviselő dolgok mellett bizony még olyasfélékkel is találkozunk, mi nélkül ember meg nem élhet. Ugyanis Lakos Imréné háztartási cikkeinek remekei fogadnak. S mi legérdekesebb: ez ízletes konzervek és drága, kőszerű cukorkákkal ékített sütemények mind mind gyümölcsből készültek; A bámulatosan bőven termő kis ananász narancsfa körül pedig színpompás szörppel telt üvegcsék dugják össze szallagos fejecskéiket és csodás dolgokat regélnek egymásnak a nagy háziasz- szony mesés ügyességéről és gyakorlati ízléséről. Odább egy halom kosár, papucs, kalap stb. fonott tárgy vonja magára figyelmünket. E tartósan és csinosan készített apróságok mindenike a nőegyleti munkaház elnökét: Robelly Lajosnét dicséri, ki fáradhatatlan munkássággal és lankadatlan buzgalommal tartja fönt e más munkára képtelen szegény leánynak és asszonynak kenyeret adó intézményt. Most a különböző díszmunkák és kalotaszegi varrottasok rengetegébe lépünk. E munkák egytől- egyig gonddal és ízléssel készültek. Többe-kevésbé mindeniken meglátszik a munkatanfolyam áldásos működésének jellegzetes befolyása. Csepey Ferenczné csinos oltárteritőt, Nyisztor Giziké szintén sok szép kézi munkát állított ki stb. stb. De tüzetesebben körültekintve, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az egész kiállításon nincs egyetlen magyar motivumu kézimunka sem ; mert a kalotaszegi varrottas csak meghonosodott genre, mivel tulajdonképen a germán hardanger munkát utánozza. Ugyanis e hímzésre a német hercegnőkből lett erdélyi fejedelemasszonyok tanították a nép leányait. A török magyarországi uralmának ideje alatt pedig sok keleti motívum keveredett hazai iparmüvésze- tünkbe. Századok folytán e rikító, merev formák egészen beleolvadtak a mi ősi, eredetileg finoman ívelt fantasztikus konturáinkba, melyeknek minden vonala, minden ábrája egy mély és szabad gondolat, mely a magyar ember egyéniségét jellemzi. Az igazi magyar munkákban sok kiforratlan szunnyadó eszme
