Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-24 / 8. szám
Nagybánya, 1907. Február 24. — 8. szám. XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVLILvTID IBIST VASÁRNTAP Előfizetési árak; Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-ik szám alatt. Néhány őszinte szó Nagybánya város polgáraihoz. A képviselőtestület megalakulása, tiszlujitás, a városi takarék választmányának és igazgatóságának megválasztása előtt, mint a városi takarékpénztár választmányi tagja, tisztán a közérdeket tartva szem előtt egy végső figyelmeztetéssel fordulok szülővárosom polgáraihoz, tjjely gyelmeztetést, ha megszívlelik, még egY^Äther- üllön át a boldog haladás biztos útjára fogják e várost vezetni, de ha tovább is ezen az utón haladnak a közügyek terén, úgy minden vonalon a szomorú visszaesést, a köz- és magánvagyon teljes elszegényedését és a végpuszlu- lást fogják rövid időn belül elérni. Azon önámitásban élünk, hogy nincs pótadónk; s minden évben a költségvetés tárgya lásakor azon törjük a fejünket, hogyan lehetne ezt a hitet még egy évig a közvéleményre sug- gerálni, holott minden adófizető tudja, hogy van koldus, állami, iskolai, ipari és kereskedelmi, tanonczoktatási, ut- és közmunkaadónk, szóval a pótadó fizetésében tényleg már régen benne vagyunk. Ma már ott állunk, hogy a folyton növekedő drágaság miatt, ismét a fizetésemelés kérdése kerül napirendre, ezen kívül a kor kívánalma, főleg ha ragaszkodunk nagyzási tervünkhöz, hogy önálló törvényhatóság legyünk, a drágán megvalósítható követelményeknek egész sorát állítja elénk; önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy miből fogja mindezt a város fedezni; vagy oly gazdag-e Nagybánya közönsége, hogy 100—200°.[o pótadót könnyen elbír? Én szomorúan tapasztalom, hogy a város szántóföldjeinek legnagyobb része már a környékbeli kis községek parasztságának kezébe került, s hogy a szőlőhegyi birtokok is következetesen az ő kezükre kerülnek, vér nélküli honfoglalás folyik itt a benszülöttekkel szemben, s a város polgárságának legnagyobb része tulterhelten küzd a mindennapi megélhetésért, naponta veszítvén a talajt lábai alól. A telekkönyv bizonyítja, hogy alig van va- gyonilag független elem e városban: Kereskedőink és iparosaink számlakövetelései a túlságosan igénybe vett hitelt hirdetik, melyek mind azt bizonyítják, hogy igényeink nincsenek arányban fizető képességünkkel, kétszeres kötelességemnek tartom, hogy kijelentsem, miszerint a város közönségének a pótadón kívül csak két erőforrása van, melyet jövő fejlődésének érdekében kihasználhat és ki kell használnia: ez földjeinek és erdeinek belterjesebb kezelése; és takarékpénztárának a mai kor igényeinek megfelelő modern vezetése. A belterjesebb erdőkezelésre vonatkozólag más alkalommal szándékszom nyilatkozni; a sok száz hold legelőre nézve megjegyzem, hogy az a városra szégyenletesen, állattenyésztésünkre nézve pedig siralmasan néz ki. Megjegyzem, hogy az intenzivebb erdő- és mezőgazdaságból befektetések mellett sem remélhető oly gyorsan a jövedelem-emelkedés már a földmivelés konservativ voltánál fogva sem, holott a takarékpénztár modern vezetése mellett minimum 40—50,000 korona évi tiszta jövedelem-többlet jutna a városnak, a sok oldalról szorongatott s maholnap 1007o pótadóra szoruló administratió folytatására. A városi takarékpénztár zárószámadása nyílt könyv, tehát nem titok mindaz, amit itt előadok. A takarékpénztárnál a helyzet a következő: Van 2456,625 kor-' ,a betét és betétkamat, 554,077 korona alaptőke összesen 3010,699 korona olyan pénz, melylyel az intézet rendelkezik Ezenkívül van 78000 K annuitási alap, mely 7%-ra van kiadva. Ezen összeget az igazgatóság forgatni ;kép- telen, mert 915466 koronát helyezett el értékpapírokban, mely összeg után 43605 K kamatot mutat ki; azaz mintegy 472% jövedelmet. Aliután az intézet a betét után 4% kamatot és ezenfelül az adót is fizeti, sőt ezen összeget | a reáeső kezelési költséggel is ineg kell terhelni, ami összesen l°/°-ot lesz, tehát végeredményében a takarék 915466 K után 1%-ot vészit. Van a takaréknak 211463 K ingatlana, \ mely l1 V/o-ot jövedelmez. Erre azt a felvilágo- ! sitást kaptuk, hogy letét és vegyes czimen van a jövedelem többi része elszámolva s igy pontosan nem állapítható meg, hogy mit jövedelmez. Annyi azonban bizonyos, hogy az ingatlan jövedelmek átlaga is 3% veszteséget mutat. Van tehát az intézetnek ^3) 1126,929 koro- nányi összege, melyre ráfizet. Az intézet tehát a rendelkezésére álló három millió koronának, azaz egész vagyonának egyharma- dát kárral kezeli. Nyereményül 62286 korona van kimutatva, leírásra 11164 korona, azaz a jövedelem Ve-ának megfelelő összeg. Egy oly intézet, mely vagyonának egyhar- madára inkább ráfizet, sem mint azt koczkázat- tal kölcsön adja, s amely intézet leginkább bekebelezésre dolgozik, ahol a zármérlegen 17a millió korona jelzálog kölcsön mellett 222,892 korona váltó-kölcsön szerepel, ott a jövedelem 7c-od részét tevő összeget nem szabad leírásba helyezni. Az 1508,750 K jelzálogkötvény átlag 7‘5%-ot adott, Mi ezen adatokból a tanulság? Egyszerűen az, hogy az intézet nem áll hivatásának magaslatán, mert betéteit nem tudja kiadni, s nagy alaptőkéje is csak teher, mert hisz annak kamatját is ki kell keresni, pedig a 2456625 K betétjét sem tudja forgatni. Nem nyújt olcsó kölcsönt, nem veszi fel a versenyt a rendelkezésére álló erővel a rivális pénzintézetekkel szemben, melyek nálánál sokszorosan kedvezőtlenebb helyzetben vannak, s igy nem gyakorol befolyást a kamatláb leszállítására azon a szükebb pénzpiaczon, mehet feltétlenül uralnia kellene. A világ-kamatláb ingadozása csak a betéti kamatra van irányító hatással. Az, hogy az intézet forgalmat nem tud csinálni s igy jövedelmet sem tud felmutatni először onnan van, mert alapszabályai elévültek s igy az üzlet lebonyolítása nehézkes, Mai nap 7°,'o-os amortizáliós kölcsönnel már nem lehet forgalmat csinálni; ez a kérdés rendezendő. Másodszor: Feltétlenül olyan igazgatót kell választani, aki minden idejét az intézetnek szentelheti; a városi adminisztratiónál némely lényegtelen és nem jövedelmező szaknál van túlsók rendszeresített állás, olt pedig ahol milliókról van szó, ott csak mellékfoglalkozáshoz mérten van még az intézet igazgatója is fizetve és alkalmazva. Hivatalos órák alatt csak a kéz . lő személyzet van az intézetnél, ily nagy üzletnél ez tovább igy nem mehet. Főleg azért van szükség önálló vezetőre, hogy legyen aki arról gondoskodjék, hogy a jelenleg kárral kezelt egymilliónyi korona gyümölcsözőleg legyen elhelyezve, másrészt, hogy a hivatalos órák alatt állandóan az intézetben tartózkodjék, s igy a pénzt kereső közönség mindig megtalálja az illetékes egyént, akihez akár kölcsönért, akár felvilágosításért vagy tanácsért kell fordulnia. Rég kinőtte ez a pénzintézet azokat a korlátokat, a melyek mellett azt a múlt rendszere szerint a jövőben is sikeresen vezetni lehetne. Ez ma már egy sok milliót forgató nagy üzlet, melynek feje egyik szemével állandóan avilág pénzpiaczconjuncluráit kell hogy figyelje, másik szemével pedig intézetén kell, hogy csüggjön, különben lehetetlen, hogy a kérlelhet- len versenyben sikert tudjon felmutatni. Igénybe veszi ez egy embernek minden idejét és képességét. Adni kell az igazgatónak tisztességes megélhetéshez való fizetést, hirdetni kell országos pályázatot, lesz reá pályázó elég. Hemzseg a központban sok ügyesebbnélügyesebb szakember, aki teljes ambiczióval vállalná el ezt az állást. Végül kereskedelmi szellemet kell az igazgatóságba bevinni. Szatmártól Máramarosszigetig, Kolozsvárig nincsen pénzintézet, mely 8%-nál olcsóbban számitolna le váltót. Ha a városi takarék az igazi prima váltót 6—61L°|0-ra számitolná le a 915,000 korona vagyonát nem kellene, hogy 1—lVío kárral kezelje, hanem ezen is volna 1— l'l*°lo nyeresége, ami 915,000 koronánál 2— 3°l0 tiszta nyereséget jelentene, azaz 18—27 ezer koronát. Áttanulmányozva harmincznál több pénzintézet zárszámadását, mondhatom nincs egy sem, mely oly konservativ módon volna vezetve, mint Nagybánya város takarékpénztára. Ennek tulajdonítható, hogy félannyi jövedelmet ad, mint a mennyit minden koczkázat nélkül adnia kellene. Azt pedig nem fogja velem elhitetni senki, hogy az összes intézetek közül ezen konservativ vezetés az egyedül helyes, s evvel szemben a többi, sok pénzintézet van rosszul vezetve. Nincs kifogásom ellenne hogy az intézet a jelzálog intézet jellegét vegye fel, de akkor szállítsa le a kölcsön kamatlábat: mert ugyan oly kamatú személyi hitelre dolgozni, mint a rivális intézetek szoktak s ennek daczára a személyi hitelt természetellenesen megszorítani, a jelzáloghiteit pedig modern alapokra nem fektetni, annyit jelent, mint a rendelkezésre álló pénzt forgatni nem akarni. Nagyobb megrázkódtatásnak van kitéve egy vidéki takarékpénztár mely vagyonának legnagyobb részét jelzálog kölcsönre fordítja, ha a betevők megrohanják, mint az oly intézet mely nagyobb mobil kölcsönt nyújt. Ha tehát a vidéki intézet takarékpénztár jellegét meg akarja tartani és kellő jövedelmet is akar felmutatni, meg kell tartania a kellő arányt a jelzálog es forgatható kölcsön között is. Nem akarom hosszadalmasabban fejtegetni azon újításokat, melyek nélkül a takarékpénztár soha sem fogja azt a jövedelmet nyújtani, a mit a város közönsége tőle elvárhat. Csak rövidesen akartam reámutatni a kihasználatlan jövedelmi forrásra, melyet ha a jövőben sem akar a város polgársága saját, és városa érdekében kihasználni, úgy megérdemli hogy tovább is nyögjön a 8%-os kamat alatt, a közel jövő lOOlo községi pótadójával. Közegészségügyi, közbiztonsági intézményeinek ábrándjairól pedig mondjon le, lakosságának elszegényedéséhez mérten pedig ne akarjon önálló törvényhatóság lenni, hanem inkább nagyközség . L. Bay Lajos. J_iapTj.nl?: mai száma © old.al.
