Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
XXXIII. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iMiiisriDiEivr 'v.A.sÁiR.isr.A.ip Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-lk szám alatt. Fellő vas előfizetésre. Lapunknak utolsó száma ez ebben az esztendőben. Befejeztük a XXXIII-dik évfolyamot s jan. 5-én megkezdjük az újat, a harmincnegyediket. Egy harmadszázad alatt uj idők, uj embe* rek támadtak, megváltozott a világfelfogás, a szokás, az élet, a közönség. Ám a »Nagybánya' és Vidéke« a régi csapáson halad, melyet a mulfc emberei jártak keményre. Felölünk lehetnek a politikai áramlatok, szociális mozgalmak eltérő irányzatúak, mi azokkal nem foglalkozunk. Kapkodhatnak a krajcáros lapok, meg némely szenzáció hajhászó, u. n. »hírlapok« az izgató, a rémséges, a borzasztó után, mi a csendes, közpolgári élet menetét óhajtjuk figyelemmel kisérni, feltárni, fejleszteni. A magyarság jegyében indult meg a lap néh. Teleki Sándor ezredes, meg néh. Törökfalvi Pap Zsigmond idejében s itt a végeken a hazafiságot óhajtotta ápolni. Ma sem akarunk egyebet s hivatásunk nem kevésbé nehéz jelen viszonyaink között, mint volt abban az időben. A városi élet fokozottabb igényekkel lép fel, az intézmények szaporodtával szaporodik a munka is, de daczára annak, hogy lapunk egy évi kötete legalább is kétszer akkora, mint volt megindításakor s a nyomdai munka hihetetlenül megdrágult, az előfizetés dija ugyanaz maradt. Mindig többet adtunk, mint amit ígértünk. Egy Íves lapra vállalkozunk ezután is, ám azért az 1907. évben harmincnégy jélivre terjedő mellékletet adtunk s hozzá állandóan külön füzetes mellékletet, melyből két-három kötet irodalmi munkával gyarapíthatja t. előfizetőnk a maga könyvtárát. 1908-ra két vaskos kötetes érdekjeszitö és iro- dalmilag is igen értékes regényt adunk teljesen díjtalanul olvasóinknak. A város, a vidék, a főváros sok derék, nevezetes Íróját és költőjét sikerült zászlónk alá csoportosítanunk. A lap nyomását ezután is a csínnal, ízléssel dolgozó, kitűnő Nánásy István cég fogja végeztetni, a múltakból következtetve, reméljük, a közönség teljes megelégedésére. Mivel a lapnak iránya, külalakja egész vezetése ellen panaszt egyáltalában nem hallottunk, semmiféle változtatásnak szükségét nem látjuk s igy a régi alakban, régi szellemben ezután is minden vasárnap meg fog jelenni a Nagybánya és Vidéke pontosan. ^ - v. s A müveit magyar közönség szives tfÍYnoga- ^í^t^kéri a Nagybánya és Vidéke kiadóhivatala. # ;I^agybánya és Vidéke előfizetési dijai: » Postán küldve, vagy házhoz hordva: • i ** » i ' »5(!A|yarországon és az ausztriai tartományokban " TT* Egész évre . . 8 K. Fél évre . . . 4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám ára 20 f. Német-, Olasz-, Franciaországban Félévenként 4 K 50 f. Amerikában, Romániában Egész évre . . 10 K. Negyedévre 2 K 50 f. Földes Béla Nagybányán. Országgyűlési képviselőnk, mint előre jeleztük, dec. 26 án, d. u. 5 óra 6 perckor érkezett városunkba. Az állomáson dr. Makray Mihály polgár- mester, a város közönsége, dr. Vass Gyula a függetlenségi párt nevében üdvözölte, meleg szavakkal, rövid tartalmas beszéddel. Földes Béla kijelentette, hogy szives örömmel jön választói közé, hogy az ország és a yáros bajai felől velük tárgyaljon s ismételve megköszönte a szives fogadtatást. A vonatnál nagyszámú közönség várta az érkezőt s hosszú kocsisor kisérte a kivilágított s fel lobogózott Kossuth-utcán és a Rákóczi-téren — hol a bányásszenekar szólott — keresztül Bónis Istvánnak Thököly utczai házához Bónisék ugyanis kedves vendégökül látják a nagynevű féiűut. Itt este 7 és ‘/2 órakor díszes nagy vacsora volt a tiszteletére, mely igazán beillett volna lukullusi lakomának is. A második fogásnál Bónis István, a házigazda emelkedett szólásra s Földes Bélát és a többi vendégeket köszöntötte föl szívélyes szavakkal. Földes Béla a házigazdára és választó- kerületére ürített poharat politikai fejtegetésekben gazdag beszédben. Égly Mihály a páratlanul gondos, igazi magyar háziasszonyt, Bónisnét éltette. S ezenkívül volt még számos más jeles pohárköszöntő. Mintegy ötvenen ültek a vacsoránál s a társaság a legkedvesebb benyomásokkal, az éjféli órákban oszlott szét. Bónisék fényes vacsoráján jelen voltak társadalmunk előkelőségei, a független párt képviselői, az értelmiség legkülönbözőbb szakosztálybeli vezető alakjai, a hivatalok főnökei, a vidék egy-egy kiválóbb embere s a háziak páratlan vendégszeretetének hatása alatt a lehető legkedvesebb hangulat uralkodott a népes fehér asztalnál. Pénteken Misztótfaluban tett látogatást szeretett képviselőnk s estére Borpatakba volt hivatalos Polcol Elek vendégszerető házához. Misztótfaluban kíséretében voltak Farkas Sán- gor ezredes, a független párt elnöke, Bónis István alelnök, Moldován László, Incze Lajos, Bálint Imre. A képviselő meglátogatta a polgári olvasó kört s a jelenvoltakkal ott is eszmecserét folytatott a helyzetről, megtekintette a Simon Aurél-féle gyárat teljes működésben s egy órai tartózkodás után Borpatakba hajtatott Pokol Élekhez. Itt tiszteletére a pandantját adták a tegnapi vacsorának. Pokolék szép kastélyában, a művészileg berendezett termekben kedélyesen mulatott a tizenkét tagból állott, tehát nem nagy, de annál előkelőbb vendégkoszoru. A hegyek aljában festőién emelkedő kastély ablakai a villamfénytől messze ragyogtak a sötét éjszakába. A jó magyar bor és francia pezsgő feledtette, hogy odakint tél van, december vége, odabent bizony tavaszi frisseség, nyári melegség volt uralkodó plánéta. A fogásokban kifogyhatatlan vacsoránál Polcol Elek házigazda a vendégekre s köztük különösen Földes Bélára és Farkas -ezredesre ürítette poharát. Földes a házigazdát éltette, mint olyat, a ki okosan használja a kincseket, mit neki a gondviselés nyújt. Farlcas Sándor a háziasszony egészségére ürítette poharát. A vendégek éjféltájban jöttek haza Nagybányára. Szombaton Felsőbányára rándult ki a nagybányaiak kíséretében, hol tiszteletére fényes ebédet rendeztek s az ebéd alatt tószt alakjában részletesen kifejtette gazdag és a részletekre is kiterjedő pro- grammját. D e. 10 és fél órakor volt az indulás Nagybányáról a felsőbányái utcán keresztül 11 és fél órakor érkezés Felsőbányára, hol a határon meleg szavakkal fogadták a képviselőt. Délelőtt Földes látogatásokat tett a városban, majd déli 12 órakor közebéd volt a tiszteletére a Korona-vendéglőben, hol mintegy százan vettek részt. Az ebéd végén angol szokás szerint, tószt alakjában mondotta el Földes beszámolóját. Kijelentette, hogy ő a kvótaemelést sem a bizottságban, sem a házban meg nem szavazta. A kiegyezést olyan szükséges rossznak tartja, mely csak aféle modus vivendi, de a független párt kívánalmainak meg nem felel. Igaz ugyan, hogy kedvezőbb a kiegyezés, a fogyasztási adók fölött való szabad rendelkezés, az igen kedvezőtlen helyzetnek szanálása, az önálló jegybank tekintetében a szabad rendelkezés kivívása, megannyi nagy vívmányok s ő hiszi, hogy a bank rövid idő alatt létre is fog jönni. Foglalkozott még a kis iparral, mint a nagy Az én álmaim. ■— Irta : Incze Lajos. — Oh! mint vártam álmot, nyugalmat, Ha a nap kínnal tölte el . Csalóka kép mi üdvöt nyújthat, Ha vágyainknak megfelel! A szomjas ajlc enyhül, szivünknek Bejtett titka élő leszen . . . Gyötrelmeim el, messzetüntelc, Fájdalmaim enyhültek, szűntek: Igaz barátom volt nekem. Igaz barátom volt, igen : volt ! És most ez is kínoz, gyötör. Ezer csillag, a fényes égbolt Alomra int s nyugtomra tör: Hisz rég letűnt ifjú koromnak Gunyképeit hozza elém . , . Mig az élvek körükbe vannak, Bár társa van nem egy dalomnak, Összhangra nem találok én. Mert álmaim ha véget érnek, Valóvá lesznek rémesen : A kezdet szép de haj! a végnek, A végnek arca bus leszen Hogy álmodtam, vagy földi éltem Folytatása ez, egy nekem : Öreg vagyok, vénhedt szivemnek Ószbevegyült hajfürtjeimnek Nagy becsét itt s ott sem lelemr Almomban egy szép szőke lánynyal Lejtettem zene hanginál, S mig gyengéden öleltem által, Álmodtam, hogy csókkal kínál . . . Talán érte is ajkam csókja . . . De, hogy a tánc nem ment simán, Mosoly gva szólt: »Hogy elfeledted ! Nem csoda: az idő feletted Nyomtalan nem ment el, nem ám * Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!. .. — Irta: Révai Károly. — A mai nők közt sok a puszta rom! A viszhang szól: Nem úgy szeretnek most, mint egykoron! ★ A liget zsongó lombjai alatt Láttam szerelmes, ifjú párokat; Merengve néztem s visszaszállt a lelkem A múltba, mit már régen elfeledtem. És fölidéztem azt a szép időt, Hogyan is volt huszonöt év előtt ? Mikor szerelmes ifjú voltam én is S a nők varázsa lángot szórt belém is. Múlt és jelen közt nincs rokonvonás, A mai kor szeretkezése más ; Mi akkor mindig szivünkkel szerettünk, És léha mámor nem úszott felettünk. Nap volt szerelmünk, — le nem áldozó, Forró imádság ajkunkon a szó; Hit a szivünkben, ami fölmagasztal, A nő oltár volt és nem korcsmaasztal 1 Most egész más az aranyifjuság! Gyönyör forrása az egész világ ; Kezében mintha tüzes csóva lenne, —- Gyújt, hogy elégjen a leányka benne Mert izzó mámor tépi a szivet, A cél csak egy: a bűnös élvezet! Senkit se’ véd ma a női méltóság, Ha útban érik, — léhán eltapossák! Mikor mi jártuk a himes mezőt, Nem dúskáltunk a virágok között; Szüztiszta szívvel pillantottunk rája, A női arcok édes bársonyára. Kit megszerettünk híven, igazán: Ott álltunk annak büszke oldalán; /S mint liliommal bántunk el a nővel, De le nem téptük durva kézerővel. . . . Nem úgy szeretnek most, mint egykoron ! Tör van kivetve minden oldalon. Ma megcsalnak száz szépséges királynét, Mi megtudtunk von halni egy leányért! . . .
