Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

XXXIII. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iMiiisriDiEivr 'v.A.sÁiR.isr.A.ip Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-lk szám alatt. Fellő vas előfizetésre. Lapunknak utolsó száma ez ebben az esz­tendőben. Befejeztük a XXXIII-dik évfolyamot s jan. 5-én megkezdjük az újat, a harmincnegye­diket. Egy harmadszázad alatt uj idők, uj embe* rek támadtak, megváltozott a világfelfogás, a szokás, az élet, a közönség. Ám a »Nagybánya' és Vidéke« a régi csapáson halad, melyet a mulfc emberei jártak keményre. Felölünk lehetnek a politikai áramlatok, szociális mozgalmak eltérő irányzatúak, mi azok­kal nem foglalkozunk. Kapkodhatnak a krajcáros lapok, meg né­mely szenzáció hajhászó, u. n. »hírlapok« az iz­gató, a rémséges, a borzasztó után, mi a csen­des, közpolgári élet menetét óhajtjuk figyelem­mel kisérni, feltárni, fejleszteni. A magyarság jegyében indult meg a lap néh. Teleki Sándor ezredes, meg néh. Török­falvi Pap Zsigmond idejében s itt a végeken a hazafiságot óhajtotta ápolni. Ma sem akarunk egyebet s hivatásunk nem kevésbé nehéz jelen viszonyaink között, mint volt abban az időben. A városi élet fokozottabb igényekkel lép fel, az intézmények szaporodtával szaporodik a munka is, de daczára annak, hogy lapunk egy évi kötete legalább is kétszer akkora, mint volt megindításakor s a nyomdai munka hihetetlenül megdrágult, az előfizetés dija ugyanaz maradt. Mindig többet adtunk, mint amit ígértünk. Egy Íves lapra vállalkozunk ezután is, ám azért az 1907. évben harmincnégy jélivre terjedő mellék­letet adtunk s hozzá állandóan külön füzetes mellékletet, melyből két-három kötet irodalmi munkával gyarapíthatja t. előfizetőnk a maga könyvtárát. 1908-ra két vaskos kötetes érdekjeszitö és iro- dalmilag is igen értékes regényt adunk teljesen díj­talanul olvasóinknak. A város, a vidék, a főváros sok derék, ne­vezetes Íróját és költőjét sikerült zászlónk alá csoportosítanunk. A lap nyomását ezután is a csínnal, ízlés­sel dolgozó, kitűnő Nánásy István cég fogja vé­geztetni, a múltakból következtetve, reméljük, a közönség teljes megelégedésére. Mivel a lapnak iránya, külalakja egész ve­zetése ellen panaszt egyáltalában nem hallottunk, semmiféle változtatásnak szükségét nem látjuk s igy a régi alakban, régi szellemben ezután is minden vasárnap meg fog jelenni a Nagybánya és Vidéke pontosan. ^ - v. s A müveit magyar közönség szives tfÍYnoga- ^í^t^kéri a Nagybánya és Vidéke kiadóhivatala. # ;I^agybánya és Vidéke előfizetési dijai: » Postán küldve, vagy házhoz hordva: • i ** » i ' »5(!A|yarországon és az ausztriai tartományokban " TT* Egész évre . . 8 K. Fél évre . . . 4 K. Negyedévre . . 2 K. Egyes szám ára 20 f. Német-, Olasz-, Franciaországban Félévenként 4 K 50 f. Amerikában, Romániában Egész évre . . 10 K. Negyedévre 2 K 50 f. Földes Béla Nagybányán. Országgyűlési képviselőnk, mint előre jeleztük, dec. 26 án, d. u. 5 óra 6 perckor érkezett váro­sunkba. Az állomáson dr. Makray Mihály polgár- mester, a város közönsége, dr. Vass Gyula a függetlenségi párt nevében üdvözölte, meleg szavak­kal, rövid tartalmas beszéddel. Földes Béla kijelentette, hogy szives örömmel jön választói közé, hogy az ország és a yáros bajai felől velük tárgyaljon s ismételve megköszönte a szives fogadtatást. A vonatnál nagyszámú közönség várta az érkezőt s hosszú kocsisor kisérte a kivilágított s fel lobogózott Kossuth-utcán és a Rákóczi-téren — hol a bányásszenekar szólott — keresztül Bónis István­nak Thököly utczai házához Bónisék ugyanis kedves vendégökül látják a nagynevű féiűut. Itt este 7 és ‘/2 órakor díszes nagy vacsora volt a tiszteletére, mely igazán beillett volna lukullusi lakomának is. A második fogásnál Bónis István, a házigazda emelkedett szólásra s Földes Bélát és a többi vendégeket köszöntötte föl szívé­lyes szavakkal. Földes Béla a házigazdára és választó- kerületére ürített poharat politikai fejtegetésekben gazdag beszédben. Égly Mihály a páratlanul gondos, igazi magyar háziasszonyt, Bónisnét éltette. S ezenkívül volt még számos más jeles pohárköszöntő. Mintegy ötvenen ültek a vacsoránál s a társaság a legkedvesebb benyomásokkal, az éjféli órákban osz­lott szét. Bónisék fényes vacsoráján jelen voltak társa­dalmunk előkelőségei, a független párt képviselői, az értelmiség legkülönbözőbb szakosztálybeli ve­zető alakjai, a hivatalok főnökei, a vidék egy-egy kiválóbb embere s a háziak páratlan vendégszerete­tének hatása alatt a lehető legkedvesebb hangulat uralkodott a népes fehér asztalnál. Pénteken Misztótfaluban tett látogatást szeretett képviselőnk s estére Borpatakba volt hivatalos Polcol Elek vendégszerető házához. Misztótfaluban kíséretében voltak Farkas Sán- gor ezredes, a független párt elnöke, Bónis István alelnök, Moldován László, Incze Lajos, Bálint Imre. A képviselő meglátogatta a polgári olvasó kört s a jelenvoltakkal ott is eszmecserét folytatott a helyzetről, megtekintette a Simon Aurél-féle gyárat teljes működésben s egy órai tartózkodás után Borpatakba hajtatott Pokol Élekhez. Itt tiszteletére a pandantját adták a tegnapi vacsorának. Pokolék szép kastélyában, a művészileg berendezett termekben kedélyesen mulatott a tizenkét tagból állott, tehát nem nagy, de annál előkelőbb vendégkoszoru. A hegyek aljában festőién emelkedő kastély ablakai a villamfénytől messze ragyogtak a sötét éjszakába. A jó magyar bor és francia pezsgő feled­tette, hogy odakint tél van, december vége, odabent bizony tavaszi frisseség, nyári melegség volt ural­kodó plánéta. A fogásokban kifogyhatatlan vacsoránál Polcol Elek házigazda a vendégekre s köztük különösen Földes Bélára és Farkas -ezredesre ürítette poharát. Földes a házigazdát éltette, mint olyat, a ki okosan használja a kincseket, mit neki a gondviselés nyújt. Farlcas Sándor a háziasszony egészségére ürí­tette poharát. A vendégek éjféltájban jöttek haza Nagybányára. Szombaton Felsőbányára rándult ki a nagy­bányaiak kíséretében, hol tiszteletére fényes ebédet rendeztek s az ebéd alatt tószt alakjában részletesen kifejtette gazdag és a részletekre is kiterjedő pro- grammját. D e. 10 és fél órakor volt az indulás Nagy­bányáról a felsőbányái utcán keresztül 11 és fél órakor érkezés Felsőbányára, hol a határon meleg szavakkal fogadták a képviselőt. Délelőtt Földes látogatásokat tett a városban, majd déli 12 órakor közebéd volt a tiszteletére a Korona-vendéglőben, hol mintegy százan vettek részt. Az ebéd végén angol szokás szerint, tószt alak­jában mondotta el Földes beszámolóját. Kijelentette, hogy ő a kvótaemelést sem a bizottságban, sem a házban meg nem szavazta. A kiegyezést olyan szük­séges rossznak tartja, mely csak aféle modus vi­vendi, de a független párt kívánalmainak meg nem felel. Igaz ugyan, hogy kedvezőbb a kiegyezés, a fo­gyasztási adók fölött való szabad rendelkezés, az igen kedvezőtlen helyzetnek szanálása, az önálló jegybank tekintetében a szabad rendelkezés kivívása, megannyi nagy vívmányok s ő hiszi, hogy a bank rövid idő alatt létre is fog jönni. Foglalkozott még a kis iparral, mint a nagy Az én álmaim. ■— Irta : Incze Lajos. — Oh! mint vártam álmot, nyugalmat, Ha a nap kínnal tölte el . Csalóka kép mi üdvöt nyújthat, Ha vágyainknak megfelel! A szomjas ajlc enyhül, szivünknek Bejtett titka élő leszen . . . Gyötrelmeim el, messzetüntelc, Fájdalmaim enyhültek, szűntek: Igaz barátom volt nekem. Igaz barátom volt, igen : volt ! És most ez is kínoz, gyötör. Ezer csillag, a fényes égbolt Alomra int s nyugtomra tör: Hisz rég letűnt ifjú koromnak Gunyképeit hozza elém . , . Mig az élvek körükbe vannak, Bár társa van nem egy dalomnak, Összhangra nem találok én. Mert álmaim ha véget érnek, Valóvá lesznek rémesen : A kezdet szép de haj! a végnek, A végnek arca bus leszen Hogy álmodtam, vagy földi éltem Folytatása ez, egy nekem : Öreg vagyok, vénhedt szivemnek Ószbevegyült hajfürtjeimnek Nagy becsét itt s ott sem lelemr Almomban egy szép szőke lánynyal Lejtettem zene hanginál, S mig gyengéden öleltem által, Álmodtam, hogy csókkal kínál . . . Talán érte is ajkam csókja . . . De, hogy a tánc nem ment simán, Mosoly gva szólt: »Hogy elfeledted ! Nem csoda: az idő feletted Nyomtalan nem ment el, nem ám * Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!. .. — Irta: Révai Károly. — A mai nők közt sok a puszta rom! A viszhang szól: Nem úgy szeretnek most, mint egykoron! ★ A liget zsongó lombjai alatt Láttam szerelmes, ifjú párokat; Merengve néztem s visszaszállt a lelkem A múltba, mit már régen elfeledtem. És fölidéztem azt a szép időt, Hogyan is volt huszonöt év előtt ? Mikor szerelmes ifjú voltam én is S a nők varázsa lángot szórt belém is. Múlt és jelen közt nincs rokonvonás, A mai kor szeretkezése más ; Mi akkor mindig szivünkkel szerettünk, És léha mámor nem úszott felettünk. Nap volt szerelmünk, — le nem áldozó, Forró imádság ajkunkon a szó; Hit a szivünkben, ami fölmagasztal, A nő oltár volt és nem korcsmaasztal 1 Most egész más az aranyifjuság! Gyönyör forrása az egész világ ; Kezében mintha tüzes csóva lenne, —- Gyújt, hogy elégjen a leányka benne Mert izzó mámor tépi a szivet, A cél csak egy: a bűnös élvezet! Senkit se’ véd ma a női méltóság, Ha útban érik, — léhán eltapossák! Mikor mi jártuk a himes mezőt, Nem dúskáltunk a virágok között; Szüztiszta szívvel pillantottunk rája, A női arcok édes bársonyára. Kit megszerettünk híven, igazán: Ott álltunk annak büszke oldalán; /S mint liliommal bántunk el a nővel, De le nem téptük durva kézerővel. . . . Nem úgy szeretnek most, mint egykoron ! Tör van kivetve minden oldalon. Ma megcsalnak száz szépséges királynét, Mi megtudtunk von halni egy leányért! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents