Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
(2) 1907. December 29. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 52. szám ipar előfeltételével s hangsúlyozta a kis iparnak erős és minden oldalú pártolását. A független párt ahoz a ponthoz érkezett, mikor megvalósíthatja programmját lépésről lépésre s megkezdheti az önálló gazdasági berendezkedéssel. ígérte, hogy miként a múltban tette, úgy ezután is szívesen fog tenni a helyi viszonyok javítása érdekében. Beszédét nagy tetszéssel fogadták. A választók nevében Dr. Szokol Pál köszönte meg a szép beszédet s fejezte ki a közönség tántoríthatatlan bizalmát. A kedélyes és jól sikerült ebéd után 3 órakor Nagybányára visszajött kíséretével Földes Béla s itt este a kaszinó vacsoráján vett részt. Holnap vasárnap d. e. 11 órakor beszámolót tart Földes Béla a polgári kör nagytermében s tiszteletére este 8 órakor közös vacsora lesz szintén a polgári olvasókörben. A vacsorára már is számosán iratkoztak alá. Egy teríték ára 1 frt 30 kr. Aláiratkozni lehet a polgári körben kitett ivén. Értesülésünk szerint városunk magas vendége hétfőn Váraljára utazik s onnan beszámolója után visszatér a fővárosba. A madarak téli etetéséről. Mikép történjék a helyes madáretetés? Erre nézve a helyi viszonyok a mérvadók. Sokszor a madárcsapat éhségét a magokkal behintett ablakpárkány is enyhítheti, de kétségkívül jobban felel meg e célnak a szabadban, a kertben vagy a mezon kiszemelt etetöhely. Az igazi könyörületes madárbarát azonban ne feledje, hogy képtelenséget cselekszik, ha a különféle madárfajoknak egyazon helyen, egyfajta táplálékot szór, mert ahány madárfaj, annyiféle a szokások és ételszükségletük, melynek egyféleképen való kielégítése teljesen lehetetlen. Ha pl. kertünknek valamely magaslatán, esetleg egyik fáján a fürge cinkerajnak szórunk eledelt, akkor ne képzeljük, hogy ezt az etetöhelyet a földön buvó pipiske vagy a búbos pacsirta is fölkeresi. A pinty- és sármányfélék számára hótol védett helyen földre szórjuk el a magokat, Az etetőhelyet annál több madár keresi föl, mennél sűrűbb körülötte a fákkal, cserjékkel beültetett terület, mert az apró madarak a tollas rablóktól félve, nem szívesen repkedik át a tágas, nyilt helyeket. Azért arra is legyen gondunk, hogy az etetőhelyet természetes vagy legalább mesterséges tüskés bozót vegye körül, melybe vész esetén menekülhet a madárka. Mikor etessünk? Tanácsos az etetést már az ólmos esők idején megkezdeni, mert ha ilyenkor a madarak nem is küzdenek még az ínséggel, de észreveszik az etetőhelyeket s akkor majd szükség idején hamarosan ráakadnak. Ne féljünk attól, hogy a madarak talán meg- szokhatnák az etetést s majd jó időben nem járnak rovarpusztitó munkájuk után; dehogy is, hiszen ha a napsugár csak egy kissé melegebben pislog le rájuk, ott hagyják ők a terített asztalt s vígan repkedve látnak rovarétel után. Legszorgalmasahban etessük a madarakat, mikor hó vagy jégkéreg borítja a fákat s az »utótél« idejében. midőn némelykor egy-egy vándormadár-csapat már hazaérkezik s bizony nem egyszer a váratlan idő zordonságának esik áldozatául. Hogyan etessünk? Fő az, hogy az elszórt táplálék védve legyen az idő viszontagságaitól s kárba ne vesszen. E körülménynek felel meg a köralaku deszkaléccel körülvett rovátkolt etetöasztalka, melyet rözsékkel vagy fenyőlombokkal borított ernyőalaku tető fed. A madarak szívesen keresik fel az ily fajta etetőhelyeket, mert a rovátkolt asztallapról ugrándozásuk dacára nem igen gurulnak le a magocskák, a lefelé hajlított rőzsetető pedig alkalmas búvóhelyül szolgál nekik esetleges vész közeledése alkalmával. Legtökéletesebb s legcélszerűbb a hires madárvédő : báró Berlepsch-féle etetömód. Ugyanis olvasztott marha- vagy birkaíaggyut, melybe madáreleség van keverve, azon melegen bádogkanállal a fenyőfa ágaira kell önteni. A faggyú meleg legyen, de nem forró, különben ártana a fács- káknak. Az ágakon rajt száradt fagygyut az éhes madárkák mohón szedegetik. Ez egyszerű etetési mód azért a legjobb, mert még azon madaraknak is térit asztalt, a melyek más etetőhelyre nem igen szállnak. Azonkívül ez etetésnek nem árt sem a szél, sem az eső vagy hó, sőt még a legsűrűbb hóesés után is elegendő, ha csak egy párszor megkopogtatjuk a fa törzsét, hogy a faggyuétel újra előtűnjék, de meg az ágra rászálló madár rezdi- tésétől is lepereg a zsíros falatról a hóburok. Ez etetési módnak, miután egyszerre nagyobb mennyiséget önthetünk a fákra, még az az előnye is megvan, hogy nem szükséges vele mindennap bíbelődni, hanem elég, ha 8 — 14 nap alatt uj faggyú- keverékről gondoskodunk. A faggyukéreg megakadályozza a magok romlását, valamint azoknak kárbaveszését is. Mivel etessünk? Az étel, melyet téli zord időben tollas védenceinknek nyújtunk, lehetőleg erősítő, melegítő és természetes táplálék legyen. E kivánalmaknak leginkább megfelel a faggyú- keverékből összeállított táplálék, mert a faggyú tudvalevőleg kitűnő melegfejlesztő. Ugyanez okból olajtartalmú magokkal etessünk. Ilyen a kender, napraforgó- mag, mák; de a liszttartalmu magokról — mint a zab és köles — se feledkezzünk meg A madárételnek helyes keveréke a következő: 20% aprózott husmaradék. 10°/n hangyatojás, 10°j0 napraforgómag, 10°|0 kendermag, 5°/0 mák, 10% zúzott zab, 10% köles s 14% marhafaggyu. Külön is adhatjuk a magot meg a faggyút, de mint már említettem, célszerűbb a marhafaggyu és a madárétel keveréke. . A fáradtság, melyet a madarak ilyenképen való téli etetése okoz, nem jöhet számításba azzal a nagy áldással szemben, melyet szép hazánk erdő- s mezőgazdászat! szempontból nyer a megmentett madárvilág hasznothozó munkálkodása révén. Mit csináljunk a kiórdemült karácsonfával ? Terítsünk vele asztalt az éhes madárvilágnak. Ugyanis kender, napraforgómagot, kölest, mákot s egyéb madáreleséget keverjünk össze olvasztott fagy- gyuval s öntsük melegen pléhkanállal a kertben vagy udvarban felállított ía ágaira. E madáreleséget a hideg hónapokon át sűrűén fölkeresik a madárkák. Ha nagy hóesés után hólepel borítja a fát, akkor egy-két erősebb rázás által, sőt még a fára szálló madár rezditésétől is lepereg a hóréteg a zsíros falatról. Tavaszra kelve pedig, midőn az éhes vendégsereg önmaga keresi kenyerét, jó zsiros tüzelőanyagul szolgál az oly sok örömet okozott fácslca. Közli; Alexy Kornél. Heti krónika. Az esztendő gyertyája csonkig leégett. Csak úgy pislog már, mint aki végelgyengülésben szenved. (Vagy minta miskolczi pástétom.) Mielőtt azonban végkép kimerülne, még egyet lobbant, nagyot, fényeset, ragyogót. . . Gazdag és kiemelkedő hete ez az egész évnek, már csak azért is, mert a nóta szerint »Egyszer esik esztendőbe karácson.« Kedves ünnep, vonzó, megható. Odakint halál, fagy, jég, pusztaság, bent a szobában élet, szeretet, meleg, gazdagság. Gyümölcsöt terem a szent fa, a mosolygó, ugrándozó kicsinyeknek ; de meghozta a nagyok örömét is. Igazi erkölcsi megújhodás, szinte érezzük, hogy jobbakká, nemesebbekké lettünk általa. Kis városunkban a jótékonyság nagy, igen nagy eredményeket ért el ezeken a napokon. Valósággal erejökön felül jók voltak az emberek. De édesebb is az ünneplés, mikor abban a tudatban élünk, hogy másoknak is jó estét, jó napot csináltunk. Emelte a hét értékét a városnak kedves vendége, országgyűlési képviselője, aki mint mondá, az ünnep első napját kis családja, a másodikat nagyobb családja körében óhajtotta tölteni. A politika többnyire harc és pedig ádáz, sokszor áldatlan harc, mily kedves dolog, mikor egy politikus a béke jegyében jön le, a békésen ünneplő felséges néphez. Én azt hiszem, hogyha sátoros ünnepeken egyáltalában szabad volna üléseket tartani, ilyenkor a képviselők valami rendkívül nagyot, igazi szeretetteljes dolgot, világraszóló békés sarkalatos törvényt tudnának alkotni, sőt talán még a kiegyezés is boldogabb formában alakulna ki. De hát mikor nem szokás, s a hétköznapi élet, hétköznapi harcokat teremt. Bóniséknál a régi Telekiházban, Pokoléknál a kakaslábon forgó kastélyban, úgy a derék felsőbányaiak között, igazán kedves, kellemes perceket töltöttünk. Az igazi ősi magyar vendégszeretet elevenedett meg ezeken a napokon, bizony szükség van reá, mert az utóbbi időben mi nagybányaiak is úgy elidegenedtünk egymástól, s nincsen már úgy, mint a múltban, hogy amit szétriasztott a zöld asztal, azt összehozta ismét a fehér asztal. Volt ma is megint egy zöldasztalos komoly ülés, egy takarékpénztári választás, bizony, ez is nagy változásokat idézett elő s a választások rendesen nem olyan kellemesek, mint a bankettek, a banketten mindenki győztes, aki enni és inni tud, (ehez pedig mi magyarok irigylésre méltóan értünk), mig a választásoknál mindig csak az egyik félnek lehet öröme. Még egy lesújtó hirt kell tudatnom nyájas olvasóimmal, t. i. azt, hogy a színészek végre elmentek. Jó társulat volt, a közönség megelégedését kivívta, de szegény beamter város lévén, kétszer örültünk neki mégis, egyszer amikor jöttek, és másodszor, amikor mennek. Hátha jobb- tanyára találnak ! Legyen nekik is boldog újévük, meg a nyájas olvasónak is, legyen vigabb mint ez a régi, hiszen méltán elvárhatjuk tőle, mert szökőesztendő lesz, hadd ugrándozzék hát örömmel, boldogsággal s rózsaszínű szemüveg nélkül is jókat írhasson majd róla a krónikás. Személyi hir. Sebestyén Gyula múzeumi őr e hó 25-én városunkba érkezett, itt tanulmányozta a betlehemeseket, leírta verseiket, beszélőgépbe szedte dalaikat s őket magukat teljes díszben lefényképezte, állítólag sok érdekes vonásra talált s dunántúli motívumokat is födözött fel az itteni karácsom szokásokban. Uj h. pénzügyigazgató. A pénzügyminiszter Nagy Tamás számtanácsost h. pénzügyigazgatóvá nevezte ki. Mikó Béla kir. főmérnök, a vegyelemző hivatal főnöke nyugalomba vonulása alkalmából Aradra költözött városunkból. A kiváló szakképzettségű jeles férfiúnak és nemeslelkü embernek távozását őszintén sajnáljuk. Fölkérettünk általa a következő sorok közlésére : »Fogadják mindazon tisztelt barátaim, jó- ismerőseim, a régen fennállott önkéntes tűzoltó- egylet, még élő, volt tagjai is, mint bajtársaim, kiktől személyesen el nem búcsúzhattam, azon alkalomból, hogy Nagybányáról távozva Aradra költözködtem, irántam és családom iránt tanúsított barátságukért és jóindulatukért legőszintébb köszönetemet. Mikó Béla, nyug. kir. főmérnök. A helybeli kincstári ügyészséget a m. kir. pénzügyminiszter f. évi december 31-től kezdve végleg beszüntette, Újhelyi Hugó kir. jogtanácsost a budapesti jogügyi igazgatósághoz helyezte át, Panajoth Gyula alügyészt pedig egy évig rendelkezési állományba helyezte. Ä rokonszenves Újhelyi Hugó távozását őszintén sajnáljuk, valamint általában a hivatal beszüntetését, mert Nagybányán úgy vagyunk, hogy ide inkább hozni kellene hivatalokat, mint elvinni innét. Jól tudjuk, hogy az ügyészségnél ennek be kellett következnie, de viszont méltányos dolog volna, ha városunkba valami más hivatalt hoznának helyébe. A fernezelyi vasút megnyitása értesülésünk szerint jan. hó 7-én lesz, ugyanakkor kezdi meg működését a kénsavgyár is, A megnyitás két hídnak beállítása miatt késik hét napot. A nagybányai jónevü ke___________ reskedők egyike halt meg múlt vasárnap, pár napi szenvedés után, tüdő- gyuladásban. Általában ismert és tiszteletben állott, kedves alakja volt ő Nagybányának, aki úgy is mint a Részvény-takarékpénztár felügyelő-bizottságának tagja s mint a városi számadásoknak sok éven át volt vizsgálója, a közélet terén is üdvösen működött. Halála városszerte igaz részvétet keltett. Temetése dec. 23-án ment végbe nagy gyászolóközönség je- I lenlétében. A család gyászlapja ez: Özv. Spinetti Sándorné sz. Bremmer Justina mint neje, dr Káplány Antalné sz. Kassay Ella, Kassay Kálmán, Janky Bé- láné sz. Kassay Margit gyermekei, úgy a saját, valamint az alantirottak és az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett férj, felejthetlen apa, jó testvér, nagybátya és sógor Spinetti Sándor kiérdemült kereskedő és városi képviselő, folyó hó 22-én reggel 6 órakor, életének 60-ik évében, rövid és kínos szenvedés után, jobblétre szenderült. Drága halottunk hült tetemét f. hó 23-án d. u. 3 órakor fogjuk r. k. vallás szerint örök nyugalomra helyezni. Jó lelkeért pedig a szent misét folyó hó 24-én d. e. 10 órakor fogjuk jóságos Istenünknek bemutattatni. Nagybánya, 1907. december 22. Áldás és béke legyen áldott porai felett! Spinetti Károly és családja, testvére. Veres László és családja, Kettney Mihály és családja. Szopkó Zsuli, férj. Sirakyné, Szopkó Lajos, Szopkó Árpád, Szopkó Jolán, férj. Csüdör Ferencné. A Kereskedők Köre külön gyászlapot adott ki ezzel a szöveggel: A Nagybányai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre szomorúan tudatja, a Kör keletkezése óta alapitó tagja, választmányának állandó érdemes felügyelő-bizottsági tagja, a helybeli kereskedőség ez idei nesztorának, Spinetti Sándornak gyászos elhunyták Nagybánya, 1907. december 22. Isten veled kedves tagtársunk, nyugodjál békével! A Részvény- takarékpénztár szintén külön gyászjelentésen tudatta a szomorú esetet. Nyugodjék békében! Színészet. Szabadhegyi Aladár színtársulatával, hatheti szereplés után f. hó 27-én elhagyta városunkat, hogy Szilágycsehbe kezdje meg szereplését. Hisszük, hogy szívesen fogadják őket s ezt a jól szervezett társulat meg is érdemli. A hatheti szereplés alatt oly sok megérdemelt dicséretet kaptak, hogy dicsérés tekintetében csak ismétlésekbe bocsátkozhatnánk. Három jutalomjátékkal fejezték be az élvezetes műsort: december hó 25-én Képzs Laura tündökiött a »Gyimesi vadvirág« szerepében. Ez alkalommal Pintér Dezsőt kell elismerésünkkel jutalmazni. Szerepeit nagyon helyesen fogta fel, alakítása a legjobbak közül való volt. Szép színpadi alak, ügyes. December hó 26-án délután Sebestyén Mariska bájos «Bob herceg«-ével aratott sürü tapsot. Ez ifjú művésznő, ki nálunk lépett először színpadra, a közönség rokonszenvét megnyerte s bizonyára ezt is jutalmazni akarta a direktor, midőn Spinetti Sándor Ha megfekszi a lelked Ezernyi néma gond, Minden keservet rólad Majd ez a viz lebont! Hisz oly édes e nóta, Hisz oly szelíd e dal, A Borpataki borviz A legtisztább ital! Kutkezelőségi iroda: Nagybánya,
